Old/New Testament
Józsué, légy bátor és erős!
1 Mózes az Örökkévaló szolgája volt, Józsué[a], Nún fia pedig Mózes segítője. Miután Mózes meghalt, az Örökkévaló megszólította Józsuét: 2 „Mózes, az én szolgám meghalt. Ezért most te indulj el, kelj át a Jordánon, és vezesd át az egész népet arra a földre, amelyet Izráel népének adok! 3 Ahogy Mózesnek megígértem, nektek adok minden helyet, ahová csak léptek. 4 Tiétek minden terület dél felé a sivatagig, északra a Libanon-hegységig, kelet felé az Eufrátesz folyóig. Tiétek a Hettiták földje, és nyugat felé az egész föld a Nagy-tengerig. 5 Foglald el azt a földet, mert amíg csak élsz, senki sem tud ellenállni neked! Veled leszek, ahogy Mózessel is voltam, és soha nem hagylak magadra.
6 Légy bátor és erős, mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, hogy birtokba vegyék örökségüket! Megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom azt a földet. 7 Csak légy erős és nagyon bátor, hogy mindent teljesen aszerint a törvény és tanítás szerint cselekedj, amelyet Mózes, az én szolgám rendelt el a számotokra! Ne térj el attól se jobbra, se balra — akkor minden sikerülni fog, amihez hozzáfogsz! 8 A törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj azokon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden utad sikeres lesz, és amibe belefogsz, felvirágzik. 9 Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson!”
Józsué, a vezér
10 Ezután Józsué megparancsolta a sereg tisztjeinek: 11 „Menjetek végig a táboron, és hirdessétek ki ezt a parancsot: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkelünk a Jordánon, hogy elfoglaljuk és birtokba vegyük azt a földet, amelyet az Örökkévaló ad nekünk!”
12 Rúben és Gád törzsének, meg Manassé fél törzsének ezt mondta Józsué: 13-14 „Emlékezzetek, hogyan rendelkezett Mózes, az Örökkévaló szolgája! Istenünk, az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, a Jordán innenső oldalán, amelyet kértetek. Így feleségeitek, gyermekeitek meg állataitok már letelepedhettek és megnyugodhattak a saját birtokaikon, amelyet Mózes kijelölt a számotokra. De ti férfiak, akik fegyverforgató harcosok vagytok, menjetek tovább! Izráel seregének élén keljetek át a túlpartra, hogy testvéreiteket segítsétek a harcban. 15 Addig ne is térjetek vissza a saját birtokaitokra, amíg testvéreitek el nem foglalják a maguk területét, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nekik, és nyugalmat nem ad nekik, ahogy ezt veletek már megtette. Azután majd ti is hazatérhettek a saját földetekre, amelyet Mózes, az Örökkévaló szolgája adott nektek a Jordán keleti oldalán, és letelepedhettek ott.”
16 Ők így feleltek: „Így lesz! Mindent megteszünk, amit parancsolsz nekünk, és ahová küldesz, oda megyünk. 17 Engedelmeskedni fogunk neked is mindenben, ahogyan Mózes szavát megfogadtuk. Csak Istenünk, az Örökkévaló veled legyen, ahogyan Mózessel is volt! 18 Ha valaki mégis lázadna ellened, vagy nem akar engedelmeskedni szavadnak, az halállal lakoljon! Csak légy bátor és erős!”
Józsué felderítőket küld Jerikóba
2 Amikor Izráel népe Sittímnél táborozott, Józsué, Nún fia kiküldött két férfit, hogy titokban kémleljék ki az előttük lévő vidéket. Ezt mondta nekik: „Menjetek, és jól nézzétek meg azt az egész vidéket, különösen Jerikót!”
Ők el is indultak, és eljutottak Jerikó városába. Ott egy Ráháb nevű asszony házában szálltak meg, aki prostituált volt.
2 Jerikó királyának azonban jelentették: „Ma este izráeli kémek érkeztek a városba!”
3 A király azonnal elküldte a katonáit Ráhábhoz ezzel a paranccsal: „Add ki azokat a férfiakat, akik ma este érkeztek hozzád, hogy házadnál szálljanak meg, mert kémkedni jöttek!”
4-5 Ráháb azonban már előzőleg elbújtatta a két izráeli férfit, a király katonáinak pedig ezt mondta: „Igaz, hogy ide jöttek, de nem tudtam, honnan érkeztek. Estefelé, a város kapuinak bezárása előtt már elmentek innen, de nem tudom, hová. Siessetek utánuk, még utolérhetitek őket!” 6 Valójában Ráháb elbújtatta őket a háza lapos tetején száradó lenkévék közé. 7 A király katonái sietve kimentek a városból, és a Jordán gázlói felé igyekeztek abban a hiszemben, hogy a kémek arra mentek. A város kapuit pedig bezárták utánuk.
8 Mielőtt a kémek nyugovóra tértek, Ráháb fölment a tetőre, hogy beszéljen velük. 9-10 Ezt mondta nekik: „Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, ezért mindannyian félünk tőletek. Hallottuk, hogyan szárította ki az Örökkévaló előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor Egyiptomból kijöttetek, s emiatt e föld minden lakosa retteg tőletek. Azt is hallottuk, hogy a Jordán túloldalán legyőztétek az emóriak két királyát, Szihónt és Ógot, és teljesen kipusztítottátok őket. 11 Amikor ezt megtudtuk, minden bátorságunk elszállt, és úrrá lett rajtunk a rémület, mert bizony a ti Istenetek, az Örökkévaló az Isten fenn az égben és lenn a földön!
12-13 Most hát esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, hogy amint én megkönyörültem rajtatok, és megkíméltelek titeket a haláltól, úgy ti is könyörültök apám egész családján, és életben hagytok minket! Adjatok nekem valami biztos jelet, hogy valóban megmentitek a haláltól apámat, anyámat, testvéreimet — az egész családomat!”
14 A férfiak így válaszoltak: „Életünkkel kezeskedünk, hogy amikor az Örökkévaló kezünkbe adja ezt a földet, és elfoglaljuk Jerikót, nektek nem lesz bántódásotok, és megtartjuk ígéretünket. De egy feltétellel: senkinek sem szólhatsz arról, hogy itt voltunk, és hogy miért jöttünk!”
15 Ráháb akkor a háza ablakából egy kötélen leengedte a férfiakat a városfalon kívülre, ugyanis a háza éppen a városfalra épült. 16 Figyelmeztette őket, hogy a hegyek között rejtőzzenek három napig, nehogy üldözőik rájuk találjanak, s csak azután induljanak tovább, ha azok már visszatértek Jerikóba.
17 A két férfi megerősítette: „Biztos lehetsz benne, hogy megtartjuk, amit ígértünk, ha a következőt megteszed: 18 amikor bevonulunk erre a földre, akkor ezt a piros fonalat kösd az ablakra, amelyen keresztül leengedtél bennünket! Gyűjtsd ide a házadba apád egész rokonságát: apádat, anyádat és testvéreidet — az egész családodat. 19 Akik a házban vannak, azoknak nem esik bántódásuk, ezért kezeskedünk! Ha mégis bajuk esne, akkor életünkkel felelünk érte. Ha viszont az ostrom idején közületek valaki kimegy a házból, és megölik, akkor ezért ő a felelős, mi pedig ártatlanok leszünk. 20 Vigyázz, senkinek se árulj el bennünket! Ha mégis megteszed, akkor minket sem köt az eskünk.”
21 „Rendben van, megegyeztünk! Úgy lesz, ahogy mondtátok” — felelte Ráháb.
Ezzel a kémek elmentek, Ráháb pedig az ablakára kötötte a piros fonalat.
22 A két férfi a dombok közé ment, és ott rejtőztek három napig. Ezalatt üldözőik átkutatták az utat és az egész környéket, de senkit sem találtak, majd visszatértek Jerikóba. 23 Azután a két férfi lejött a dombok közül, és átkelt a Jordánon. Visszatértek Józsuéhoz, Nún fiához, akinek mindenről beszámoltak.
24 „Semmi kétség, az Örökkévaló kezünkbe adta ezt az egész földet, mert lakóit már hatalmába kerítette a tőlünk való rettegés” — mondták Józsuénak.
Átkelés a Jordánon
3 Józsué és az egész nép korán reggel tábort bontott, és elindultak Sittímből a Jordánhoz. Amikor odaértek, letáboroztak, és az átkelésig ott is maradtak. 2 Három nap múlva a vezetők végigmentek a táboron, 3 és kihirdették: „Készüljetek föl! Amikor látjátok, hogy a papok felveszik Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládáját, és elindulnak vele, akkor ti is induljatok el, és menjetek utána! 4 De vigyázzatok! Hagyjatok mintegy 2 000 könyök[b] távolságot a Szövetségláda és magatok között! Ne menjetek ennél közelebb hozzá! Ezen az úton még nem jártatok soha, de csak kövessétek a Szövetségládát, majd az vezet benneteket!”
5 Józsué ezt parancsolta a népnek: „Még ma szenteljétek meg magatokat, mert holnap az Örökkévaló csodákat tesz közöttünk!”
6 A papoknak pedig ezt mondta: „Vegyétek fel a Szövetségládát, induljatok el a nép előtt, és menjetek keresztül a Jordánon!” A papok így is tettek: fölvették a Szövetségládát, és elindultak a nép előtt a Jordán felé.
7 Az Örökkévaló ekkor Józsuéhoz szólt: „Józsué, ezen a napon kezdelek téged fölemelni Izráel népének szemében. Azt akarom, hogy megértsék: Én vagyok veled, ugyanúgy, ahogy Mózessel is voltam. 8 A Szövetségládát vivő papoknak mondd meg, hogy amikor a Jordánhoz érnek, pár lépésnyit menjenek bele a vízbe, és ott álljanak meg!”
9 Józsué összehívta a népet: „Figyeljetek rám, és halljátok meg, mit üzen nektek Istenünk, az Örökkévaló! 10-11 Nézzétek! Az Egész Föld Urának a Szövetségládája előttetek fog bemenni a Jordán vizébe! Ez lesz a kétségtelen bizonyíték arra nézve, hogy az élő Isten valóban közöttünk van, és hogy ígérete szerint teljes bizonyossággal kiűzi előlünk annak a földnek a jelenlegi lakosait: a kánaániak, hettiták, hivviek, perizziek, girgásiak, emóriak és jebúsziak népét. 12 Most hát válasszatok ki magatok közül 12 férfit, egyet-egyet minden törzsből! 13 Figyeljétek meg: abban a pillanatban, amint az Örökkévalónak, az Egész Föld Urának a Szövetségládáját hordozó papok lába a Jordán vizébe lép, a víz kettéválik, és a felülről folyó víz megáll egy rakáson!”
14-15 Valóban így is lett. Az egész nép tábort bontott és elindultak, hogy átkeljenek a Jordánon. A papok pedig jóval előttük haladtak, és vitték a Szövetségládát. Amikor ezek a papok megérkeztek a Jordánhoz, és a folyó vizébe léptek, a víz kettévált! Pedig aratás ideje volt, és a Jordán annyira meg volt áradva, hogy az árteret is elöntötte. 16 A fölülről folyó víz messze fönt, Ádám városánál (Cáretán mellett) egy rakásban föltorlódott. A lefelé folyó víz pedig elfolyt a Holt-tenger felé, és a folyó medre kiszáradt. Így kelt át a nép a Jordán medrén Jerikóval átellenben. 17 A papok, akik az Örökkévaló Szövetségládáját vitték, bementek a Jordán medrének közepére, és ott megálltak a száraz talajon. Mindaddig ott álltak, amíg az egész nép a kiszáradt folyómedren keresztül át nem vonult a túlsó partra.
Jézus feltámadásának örömhíre(A)
16 Miután elmúlt a szombat, Mária, a Jakab anyja és a magdalai Mária, meg Salómé illatszereket vásároltak, hogy megkenjék Jézus holttestét. 2 A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 3 Közben azt kérdezték egymástól: „Ki fogja elgördíteni nekünk azt a súlyos zárókövet a sír bejáratáról?”
4 Amikor odaértek, látták, hogy valaki már elgördítette a követ, pedig az igen nagy és súlyos volt. 5 Amikor beléptek a sziklasírba, nagyon megrémültek, mert a jobb oldalon egy fehér ruhás fiatal férfi ült.
6 Ő így biztatta őket: „Ne féljetek! Tudom, hogy a názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nézzétek, itt a hely, ahová letették a testét, de már nincs itt, mert feltámadt! 7 Menjetek hát, és mondjátok el a tanítványainak és Péternek is, hogy Jézus előttetek fog Galileába menni. Ott majd meglátjátok őt, pontosan úgy, ahogy előre megmondta.”
8 Az asszonyok ezután kimentek, és elfutottak onnan, mert annyira megdöbbentek, hogy remegtek. Nem is merték elmondani ezeket senkinek, úgy megijedtek.[a]
A feltámadt Jézus megjelenik tanítványainak(B)
9 Miután a hét első napjának kezdetén feltámadt, Jézus először a magdalai Máriának jelent meg, akiből korábban hét gonosz szellemet űzött ki. 10 Mária azonnal elment, és elmondta ezt Jézus tanítványainak, akik gyászolták és siratták Jézust. 11 Elmondta nekik, hogy Jézus él, és hogy ő találkozott is vele, de a tanítványok nem hittek neki.
12 Ezután Jézus más alakban jelent meg két tanítványának, akik éppen vidékre mentek. 13 Ez a két tanítvány visszatért Jeruzsálembe, és hírt adott a többieknek. De azok nekik sem hitték el, hogy Jézus feltámadt.
Kiküldi a tanítványait(C)
14 Később Jézus megjelent a tizenegy tanítványának is, amikor éppen az asztalnál ültek, és ettek. Szemükre vetette, hogy mennyire hitetlenek és keményszívűek: hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták őt.
15 Majd ezt mondta nekik: „Menjetek el a világ minden részére, és hirdessétek az örömüzenetet mindenkinek! 16 Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözülni fog. De aki nem hisz, az kárhoztató ítélet alá kerül. 17 Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják követni: a nevemben gonosz szellemeket űznek ki; új nyelveken szólnak; 18 kígyókat fognak meg, vagy halálos mérget isznak, de az sem nem árt nekik; ráteszik a kezüket a betegekre, azok pedig meggyógyulnak.”
Jézus visszatér a Mennybe(D)
19 Miután az Úr Jézus beszélt a tanítványaival, felvitték a Mennybe, és ott Isten jobb oldalára ült. 20 Az apostolok pedig elmentek, és mindenhol kihirdették Isten üzenetét. Az Úr együttműködött velük, és hitelesítette az üzenetet természetfeletti jelekkel, amelyek kísérték az üzenet hirdetését.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center