Old/New Testament
32 Halljátok énekem, egek!
Figyelj szavamra, Föld!
2 Tanításom záporozzon a földre,
szavam hulljon, mint harmat a rétre,
mint langyos nyári eső a fűre,
tavaszi zápor a sarjadó vetésre.
3 Dicsérjétek Istenünket,[a]
mert az Örökkévaló nevét hirdetem!
4 Kőszikla ő! Minden tette tökéletes,
minden döntése igazságos.
Hűséges Isten, nincs benne hamisság,
mindenben egyenes és igaz.
5 De ez a nemzedék megromlott,
már nem is a gyermekei többé!
Bizony elfajzott
és elvetemült nemzedék ez!
6 Hát így viszonzod
az Örökkévaló jóságát,
ostoba és esztelen nemzedék?
Hiszen Atyád ő, aki teremtett,
Alkotód, aki nemzetté nevelt!
7 Emlékezz hát a régi időkre,
gondold végig sok-sok nemzedék éveit!
Kérdezd apádat, majd ő elmondja,
és az öregeket, ők elbeszélik:
8 amikor a Felséges
örökséget osztott a nemzeteknek,
mikor Ádám fiait szétválasztotta,
s földjük határait kijelölte,
Izráel fiainak[b] száma szerint,
9 akkor Jákób fiait
magának választotta,
így lett Izráel az Örökkévaló
saját tulajdona, öröksége.
10 Puszta földön találta,
kietlen, szeles, vad sivatagban,
karjával körülölelte, gondozta
és óvta, mint a szeme fényét.
11 Mint sas a fészkét oltalmazza,
fiókáit védi és betakarja,
majd kiterjeszti szárnyát,
kicsinyeit felkapja,
tulajdon tollain hordozza,
12 úgy vezette népét
az Örökkévaló egymaga.
Más isten nem volt vele.
13 Népét az Örökkévaló
a föld magaslatain járatta,
mezők termésével táplálta,
még a kősziklából is mézzel etette,
kovakőből is olajjal itatta.
14 Táplálta tehenek vajával,
juhok tejével,
básáni bakok, bárányok
és kosok húsával,
a legjobb búzával,
és szőlő vérével, a legjobb borral.
15 De mikor meghízott Jesurún,[c]
gazdája ellen rugdosott.
Meghíztál, Izráel,
kövér lettél, elhájasodtál!
Elhagytad Teremtődet,
az Örökkévalót,
megvetetted
szabadításod Kőszikláját!
16 Féltékenységre ingerelték
más istenekkel,
utálatos bálványokkal bosszantották.
17 Gonosz szellemeknek áldoztak,
nem Istennek,
más isteneknek,
akiket nem ismertek.
Újaknak, akik csak most jöttek,
s akiket Izráel ősei sem ismertek.
18 Kőszikládat, aki nemzett,
elfeledted,
elfordultál Istenedtől,
aki világra hozott!
19 Látta ezt az Örökkévaló,
és felháborodott,
eltaszította haragjában
fiait és leányait.
20 „Elrejtem arcomat előlük
— mondta —,
lássam, mire mennek nélkülem!
Mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlen és állhatatlan gyermekek.
21 Féltékenységre ingereltek
azzal, ami nem Isten,
felbosszantottak ostoba bálványaikkal.
Hát én is féltékennyé teszem őket
oly néppel, amely nem a népem,
bosszantom őket
ostoba nemzetekkel.
22 Haragom tüze lángra lobban,
s mindent megemészt
a Seol fenekéig,
elégeti a földet és minden termését,
fölgyújtja még a hegyek alapját is.
23 Csapásokkal sújtom népemet,
nyilaimat szórom rájuk,
24 éhség sorvasztja,
emésztő láz
és halálos járvány pusztítja,
vérengző vadak foga szaggatja,
porban csúszó kígyók mérge
öldösi őket.
25 Kívül fegyver gyilkolja népem,
otthon a rettegés,
nem kímél sem férfit, sem szüzet,
csecsemőt és öreget
egyaránt elér.
26 Gondoltam, szétzúzom őket egészen,
még emléküket is
eltörlöm az emberek közül,
27 ha nem tartanék
az ellenség gúnyolódásától,
hogy öntelten félremagyarázzák:
»Nem az Örökkévaló tette ezt velük,
erős kezünk győzte le őket!«”
28 Milyen értelmetlen ez a nép,
nincs köztük bölcs tanácsadó!
29 Ha bölcsek lennének,
megértenék sorsukat.
30 Hogyan üldözhet egy ezret
hogyan futamíthat meg kettő tízezret,
ha Kősziklánk nem dob oda nekik,
ha az Örökkévaló nem szolgáltat ki
bennünket ellenségeinknek?
31 Mert isteneik meg sem állhatnak
Kősziklánk, az Örökkévaló előtt
— még ellenségeink is jól tudják ezt.
32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből származik,
gyümölcsfáik Gomora kertjéből valók.
Szőlőjük keserű fürtöket terem,
s a szőlőszemek mérgezők,
33 boruk, mint a sárkányok mérge,
viperák gyilkos marása.
34-35 „Enyém a büntetés joga,
enyém a bosszúállás
— mondja az Örökkévaló —,
megőrzöm ezt magamnak,
lepecsételt kincseim között.
Én megfizetek nekik,
s akkor elhullanak,
mert közel a veszedelem napja,
amely rájuk vár,
és sebesen közeledik.”
36 Megítéli népét az Örökkévaló,
de szolgáin megkönyörül,
ha látja, hogy elfogyott erejük,
nincs többé sem szolga,
sem szabad.
37 „Hol vannak hát isteneitek?
— kérdezi tőlük. —
Hol van kősziklátok,
akiben biztatok?
Segítsenek most bálványaitok,
38 akik megették áldozataitok húsát,
megitták az italáldozat borát!
Most védjenek meg titeket,
ha tudnak!
39 Lássátok meg végre,
hogy egyedül én vagyok Isten,
ÉN VAGYOK,
és nincs más Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
megsebesítek és meggyógyítok,
s kezemből ki nem ragadhat senki sem!
40 Fölemelem kezemet az égre,
és magamra esküszöm.
Amilyen biztos, hogy örökké élek,
olyan biztos, hogy ezt megteszem:
41 Villámló kardomat megélesítem,
marokra fogom, megsuhintom,
ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen,
és gyűlölőimnek megfizetek.
42 Nyilaim vértől részegednek,
kardom jóllakik hússal,
a megöltek és foglyok vérével,
az ellenség vezéreivel.”
43 Ujjongjatok, ti nemzetek,
az ő népével együtt!
Mert megtorolja
szolgáinak meggyilkolását,
bosszút áll ellenségein,
de népét és földjét
a bűntől megtisztítja.[d]
44 Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.
Mózes fölmegy a Nebó-hegyre
45 Miután Mózes befejezte az éneket, 46 ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak. 47 Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.
48 Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez: 49 „Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt. 50 Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez. 51 Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg[e] engem Izráel népe előtt. 52 A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”
Mózes megáldja Izráel törzseit
33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:
2 „Az Örökkévaló a Sínai-hegyről jött,
a Széírről ragyogott föl,
mint a hajnal,
a Párán hegyéről fénylett,
mint a nap,
tízezer szentje kísérte,
s jobbján tűz lángja égett.
3 Bizony, szereti népét az Örökkévaló,
és szentjeit mind kezében tartja!
Köré gyűlnek, lába elé borulnak,
tanítását hallgatják és követik.
4 Törvényt adott nekünk Mózes,
örökségül Jákób népe közösségének.
5 Király lett az Örökkévaló Izráelben,[f]
mikor a törzsfők
és vezetők összegyűltek.”
Rúben törzsének áldása
6 Mózes ezt mondta Rúben törzséről:
„Éljen Rúben, ne haljon ki,
de csak kevesen legyenek utódai.”
Júda törzsének áldása
7 Ezt mondta Júda törzséről:
„Örökkévaló, hallgasd meg Júda szavát,
mikor segítségért kiált!
Vezesd vissza népéhez,
erősítsd meg kezét,
és segítsd meg,
mikor ellenségével küzd!”
Lévi törzsének áldása
8 Ezt mondta Lévi törzséről:
„Örökkévaló, a Tummímot és Úrímot
Lévinek, hűséges szolgádnak adtad,
akiket próbára tettél Masszában,
s akikkel pereltél Meríbá[g] vizénél.
9 Többre tartották szavadat,
mint saját családjukat.
Nem kedveztek szüleiknek,
nem kímélték testvéreiket,
sem saját gyermekeiket,
hanem engedelmeskedtek parancsodnak,
és megőrizték szövetséged.
10 Ők tanítják Jákób népét
az Örökkévaló Törvényére,
Izráelt az ő határozataira.
Tömjént tesznek eléd,
s égőáldozatokat oltárodra.
11 Áldd meg Lévi erejét,
s keze munkáját fogadd kedvesen!
Törd meg a derekát annak,
aki Lévi ellen támad,
s aki őt gyűlöli,
hogy többé föl ne kelhessen!”
Benjámin törzsének áldása
12 Ezt mondta Benjámin törzséről:
„Benjámin, akit az Örökkévaló kedvel!
Biztonságban lakhatsz az ő közelében,
Körülvesz oltalmával szüntelen,
s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.”[h]
József törzseinek áldása
13 Ezt mondta József törzseiről:
„Az Örökkévaló áldása
szálljon József földjére!
Adjon neki az Örökkévaló harmatot
a menny kincseiből,
ajándékot
a mélységes vizekből.
14 Érlelje meg gyümölcseit a Nap,
sarjasszon neki drágaságokat a Hold!
15 Teremjenek neki az ősi hegyek
jobbnál-jobb gyümölcsöket,
adjanak az örök halmok
bőséges aratást!
16 Józsefé legyen a föld termésének
legjava és teljessége,
nyugodjon rajta annak tetszése
és kegyelme,
aki az égő bokorban megjelent!
Szálljanak ezek az áldások Józsefre,
a testvérei közül kiválasztottnak fejére!
17 Méltósága és ereje,
mint az elsőszülött bikáé,
szarva erős,
mint a bivalyé,
népeket öklel fel a föld széléig:
ilyenek Efraim tízezrei
és Manassé ezrei.”
Zebulon és Issakár törzsének áldása
18 Ezt mondta Zebulon törzséről:
„Örülj, Zebulon,
mikor útra kelsz,
és te is, Issakár,
otthon, a sátraidban!”
19 Népeket hívnak fel hegyükre,
hogy igaz áldozattal áldozzanak.
Tengerek gazdagságának
hasznát élvezik,
és a tengerpart homokjának kincseit.
Gád törzsének áldása
20 Ezt mondta Gád törzséről:
„Áldott legyen az Örökkévaló,
aki kiterjeszti Gád határait!
Mint ugrásra kész,
zsákmányra leső oroszlán,
úgy lakik Gád a helyén,
s ha zsákmányt ejt,
szétszaggatja annak karját és fejét.
21 A legjobb részt választotta magának,
a vezető osztályrésze jutott Gádnak,
mikor a törzsfők összegyűltek.
Véghez viszi, amit az Örökkévaló
Izráelről határozott
végrehajtja igazságos ítéletét.”
Dán törzsének áldása
22 Ezt mondta Dán törzséről:
„Dán, mint fiatal básáni oroszlán,
prédájára veti magát.”
Naftáli törzsének áldása
23 Ezt mondta Naftáli törzséről:
„Bőven jut neked az Örökkévaló jóságából
és áldásaiból.
Terjeszkedj nyugatra és délre!”
Ásér törzsének áldása
24 Ezt mondta Ásér[i] törzséről:
„Áldott a fiúk között Ásér!
Kedveljék a testvérei,
s áztassa lábát olívaolajban!
25 Védjenek bronz és vas
zárak és kapuk,
ne hagyjon el erőd,
amíg csak élsz!”
Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked!
Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:
26 „Nincs senki hasonló Istenhez,
ó, Jesurún!
Fenséges dicsőségében
száguld az egeken,
harci szekerein, a fellegeken robog,
hogy segítségedre siessen.
27 Az Örökkévaló Isten hajlékod
és menedéked,
örök karja felkarol
és megtart téged.
Ellenséged szétszórja előtted,
s így biztat: »Pusztítsd!«
28 Biztonságban lakik Izráel népe,
háborítatlan Jákób lakóhelye.
Gabona és bor földjén lakik,
melyre bő harmatot hullat az ég.
29 Milyen boldog vagy, Izráel!
Nép, amelyet az Örökkévaló
szabadított meg,
akinek pajzsa és győzelmes kardja
az Örökkévaló!
Nincs más nemzet,
akivel így bánt volna istene.
Kegyelemért könyörögnek
majd ellenségeid,
te pedig a fejükre[j] tiporsz.”
Mózes halála
34 Ezután Mózes a Moáb-síkságról fölment a Nebó-hegységbe, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben emelkedik. Onnan az Örökkévaló megmutatta neki az egész országot: Gileád vidékét, egészen Dánig, 2 Naftáli egész területét, Efraim, Manassé és Júda területét egészen a Földközi-tengerig, 3 azután a déli vidéket, meg a pálmafák városának, Jerikónak völgyét, egészen Cóárig. 4 Akkor ezt mondta az Örökkévaló: „Látod, Mózes, ez az a föld, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem. Megesküdtem nekik, hogy utódaiknak adom ezt az országot. Megengedtem, hogy a saját szemeddel lásd, de oda nem mehetsz be.”
5 Ott halt meg Mózes, az Örökkévaló szolgája Moáb földjén, ahogy az Örökkévaló előre megmondta. 6 Ott temette el az Úr Bét-Peórral szemben, a völgyben — de annak pontos helyét mindmáig senki sem ismeri.
7 Mózes 120 éves volt, mikor meghalt, de életereje még ilyen idős korában is töretlen maradt, és a látása sem gyengült meg.
8 Izráel népe 30 napig még Moáb földjén maradt, és siratták Mózest, amíg el nem telt a gyász ideje.
Józsué Mózes helyére lép
9 Józsué, Nún fia beteljesedett a bölcsesség szellemével, mert Mózes tette rá a kezét, és jelölte ki a nép új vezetőjévé. Izráel népe ezután elfogadta Józsuét vezetőjének, és engedelmeskedett neki — ahogyan ezt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.
10 Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, akit egészen bensőségesen ismert. Azóta nem támadt Izráelben hozzá hasonló próféta, 11 aki olyan hatalmas jeleket és csodákat vitt volna véghez, mint Mózes, amikor őt az Örökkévaló Egyiptomba küldte, a fáraóhoz, meg annak szolgáihoz és egész népéhez. 12 Azóta sem volt hozzá hasonló, aki oly sok erőteljes és félelmetes dolgot tett volna Izráel népe szeme láttára, mint Mózes.
26 Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „ a zsidók királya”. 27 Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán. [28] [a] 29 A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?! 30 Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”
31 A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni! 32 Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.
Jézus halála(A)
33 Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”[b]
35 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”[c]
36 Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”
37 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.
38 Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. 39 A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
40 Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé, 41 akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése(B)
42 Mivel az a nap az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt, és mivel már közeledett az este, 43 az Arimátiából való József bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Főtanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét.
44 Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy valóban meghalt-e már. 45 Amikor a százados jelentette neki, hogy valóban így van, Pilátus megparancsolta, hogy adják át a holttestet Józsefnek. 46 József lenvásznat vásárolt, azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután a nagy zárókövet a sír bejárata elé gördítették. 47 Mária, József anyja és a magdalai Mária látták, hogy hová tették Jézus testét.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center