Old/New Testament
25 Mózes így folytatta: Ha két izráeli férfi között vita támad, akkor menjenek a bíróhoz, és ő ítéljen ügyükben. Mentse föl a vád alól az ártatlant, de ítélje el a bűnöst. 2 Ha a bíró úgy ítél, hogy a bűnös verést érdemel, akkor ezt a büntetést ott helyben hajtsák is végre. Rendelje el a bíró, hogy a vétkest fektessék a földre, és a bíró jelenlétében mérjenek rá annyi ütést, amennyi a vétkéért jár neki. 3 Azonban 40 ütésnél többre nem ítélheted, mert az ennél súlyosabb büntetés azt jelentené, hogy a testvéredet nem becsülöd semmire.
4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját![a]
5 Ha felnőtt, házas fivérek laknak együtt a nagy családban, akkor előfordulhat, hogy egyikük úgy hal meg, hogy nem hagy hátra fiúgyermeket. Ilyen esetben az özvegy ne menjen feleségül a családon kívüli idegenhez, hanem a sógora háljon vele, hogy az özvegynek gyermeke szülessen. Így teljesítse a sógor a meghalt testvére iránti kötelességét. 6 Amikor ezek után az asszonynak megszületik az első fia, őt minden tekintetben az elhunyt férfi fiának kell tekinteni. Így az elhunyt neve nem vész ki Izráelből, és származási vonala nem szakad meg.
7 Azonban, ha az elhunyt testvére nem hajlandó a sógornőjével hálni, akkor az özvegy forduljon a város kapujában ülő vezetőkhöz, és ezt mondja nekik: „A sógorom nem akarja fenntartani testvére nevét Izráelben, és nem hajlandó teljesíteni elhunyt testvére iránti kötelességét.” 8 Ezután a város vezetői beszéljenek azzal a vonakodó férfival. De ha ő továbbra is ellenáll, és semmiképpen nem akar az özveggyel hálni, 9 akkor az özvegy a város vezetőinek jelenlétében álljon szembe vele, húzza le vonakodó sógora saruját, köpje szemen, és mondja: „Ezt érdemli az a férfi, aki nem akarja a testvérének a családját építeni!” 10 Ettől fogva annak a férfinak a családját egész Izráelben így nevezzék: „Saru nélküli család.”
11 Ha két férfi összeverekszik, előfordulhat, hogy az egyiknek a felesége odaszalad, hogy a férjének segítsen. Ha ilyenkor az asszony úgy akarja kiszabadítani a férjét, hogy megragadja a másik férfi szeméremtestét, 12 akkor irgalom nélkül le kell vágni az asszony kezét.
13-14 Ne csalj a súlyokkal vagy mérőeszközökkel, amikor eladsz valamit! 15 Mindig használj hibátlan és pontos súlyokat és mérőeszközöket, hogy sokáig birtokolhasd azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, 16 mert ő utálja, amikor valaki becsapja a társát és igazságtalanul jár el.
Irtsátok ki Amálek népét!
17 Soha ne felejtsétek el, hogy mit tett népünkkel Amálek népe, amikor Egyiptomból kivonultunk! 18 Mivel nem volt bennük istenfélelem, hátulról támadták meg a menetoszlopunkat, és irgalom nélkül levágták azokat, akik közülünk a kimerültség miatt elgyengülve lemaradtak. 19 Ezért töröld el még az emlékezetét is Amálek népének, amikor már elfoglaltátok azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, s amikor az Örökkévaló már minden körülöttetek lévő ellenségetektől megszabadított benneteket. Erről semmiképpen ne feledkezzetek meg!
Hálaáldozat az új termésből
26 Mózes így folytatta: Hamarosan bevonultok arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, elfoglaljátok azt, letelepedtek ott, és megművelitek a földet. 2 Akkor majd az aratás és a szüret idején — minden terményből, amit csak az Örökkévalótól kapott földed terem — tedd félre az új termésből, ami először beérik. Tedd egy kosárba, és vidd föl arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt, hogy neve ott lakjon. 3 Menj oda a paphoz, aki majd abban az időben szolgálatot teljesít, és ezt mondd neki: „Istenünk, az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy nekünk adja ezt a földet. Most az ő jelenlétében kijelentem, hogy valóban bejöttünk erre a földre, és az Örökkévaló nekünk adta azt.”
4 Akkor a pap vegye el a kezedből a terményekkel megrakott kosarat, és helyezze az oltár elé. 5 Te pedig így imádkozz az Örökkévaló jelenlétében: „Örökkévaló Istenem! Arámi[b] vándorló nomád volt ősapám, aki családjával Egyiptomba költözött, ahol jövevényként időzött. Kevesen mentek le oda, de idővel erős és hatalmas néppé lettünk. 6 Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és keményen dolgoztattak bennünket. 7 De mikor őseink Istenéhez, az Örökkévalóhoz kiáltottunk segítségért, ő meghallgatott minket, mert látta, milyen kegyetlenül bántak velünk, mennyire elnyomták és nyomorgatták népünket. 8 Erős kezével és nagy hatalmával, jelek és csodák kíséretében kivezetett bennünket Egyiptomból, s ez nagy rémületet keltett a körülöttünk élő nemzetekben. 9 Elvezetett minket erre a tejjel és mézzel folyó földre, és nekünk adta ezt az országot. 10 Most pedig elhoztam neked, Uram, az első részt földem idei terméséből, amelyet tőled kaptam!”
Akkor tedd oda a kosarat Istenünk, az Örökkévaló oltára elé, és leborulva imádd őt. 11 Azután tarts ünnepi lakomát, és örvendezz mindannak a jónak, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott, egész családoddal, a városodban lakó lévitákkal és a jövevényekkel együtt.
A harmadévi tizedek törvénye
12-13 Minden harmadik évben terményeid tizedrészét add oda a városodban lakó lévitáknak, idegeneknek, árváknak és özvegyeknek. Hadd lakjanak jól ők is, ne szűkölködjenek. Amikor megtetted, állj oda Istened, az Örökkévaló elé, és ezt mondd: „Kivittem házamból a neked szentelt tizedet, és odaadtam a lévitáknak, a jövevényeknek, az árváknak és az özvegyeknek — ahogy azt megparancsoltad. Nem szegtem meg szavadat, és nem felejtkeztem el törvényedről. 14 Nem ettem a tizedből, mikor halottat gyászoltam, nem nyúltam hozzá, amikor tisztátalan voltam, és nem áldoztam belőle a halottak tiszteletére. Engedelmeskedtem neked, Uram, és mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad. 15 Kérlek, tekints reánk a mennyből, szent lakóhelyedről, és áldd meg népedet, Izráelt és ezt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan azt esküvel ígérted őseinknek.”
A szövetség megerősítése
16 Mózes így folytatta: Ma Istenünk, az Örökkévaló azt parancsolja nektek, hogy engedelmeskedjetek minden törvényének és parancsának. Teljes szívvel-lélekkel őrizzétek meg ezeket, és mindenben ezek szerint járjatok el! 17 Ma ti ünnepélyesen kijelentitek, hogy az Örökkévaló a ti Istenetek. Megígéritek, hogy az ő útján fogtok járni, engedelmeskedtek törvényeinek, parancsainak és rendelkezéseinek, és hallgatni fogtok szavára. 18 Ma az Örökkévaló ünnepélyesen kijelenti, hogy titeket választott, hogy egyedül őhozzá tartozzatok, saját népe legyetek, ahogyan ezt megígérte nektek. Azt kívánja tőletek, hogy engedelmeskedjetek parancsainak. 19 Az Örökkévaló fölemel titeket minden más általa teremtett nemzet fölé dicséret, tisztesség és hírnév tekintetében, hogy Istenünknek, az Örökkévalónak számára különválasztott, szent néppé legyetek, amint ezt ő megígérte.
A kövekre írt törvény
27 Mózes és Izráel vezetői ezt parancsolták a népnek: Engedelmeskedjetek az egész törvénynek és minden rendelkezésnek, amelyet ma parancsolok nektek! 2-3 Hamarosan átkeltek a Jordánon, és bementek arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek. Azon a napon, miután átkeltetek, állítsatok fel nagy köveket, és meszeljétek be azokat fehérre. Írjátok fel ezekre a kövekre a Törvény minden igéjét. Azután induljatok, és foglaljátok el azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet az Örökkévaló, őseitek Istene megígért nektek.
4 Amikor átkeltek a Jordán túlsó partjára, ott állítsátok fel a köveket, amelyekről mondtam, hogy készítsétek elő azokat. Az Ébál-hegyen állítsátok föl, és meszeljétek fehérre azokat. 5-6 Ezen fölül építsetek ott oltárt Istenünknek, az Örökkévalónak. Faragatlan kövekből építsétek. Egyáltalán ne használjatok vasból készült kőfaragó szerszámokat a formálásukhoz. Úgy rakjátok a köveket össze, ahogyan találtátok azokat. Mutassatok be égőáldozatokat az Örökkévalónak ezen az oltáron. 7 Hálaáldozatokat is áldozzatok, rendezzetek ünnepi lakomát, és örvendezzetek Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében. 8 Ne felejtsétek el, hogy fel kell írnotok ezeknek a törvényeknek az igéit azokra a kövekre, amelyeket felállítotok. Ügyeljetek rá, hogy jól olvasható legyen az írás!
Átkozott, aki nem tartja meg a Törvényt!
9 Mózes és a lévita papok ezt mondták a népnek: Izráel népe, legyetek csendben és figyeljetek! Ma lettetek Istenünk, az Örökkévaló népévé. 10 Ezért mostantól fogva hallgassatok az ő szavára, és engedelmeskedjetek parancsainak és rendelkezéseinek, amelyeket ma tőlem hallotok!
11 Ugyanezen a napon megparancsolta Mózes a népnek: 12 Miután átkeltetek a Jordánon, ezek a törzsek menjenek föl a Garizim-hegyre, hogy onnan megáldják az egész népet: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin. 13 Ezek pedig az Ébál-hegyre menjenek föl, hogy onnan hirdessék ki az átkokat: Rúben, Gád, Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli. 14 A léviták hirdessék ki az átkokat, hangos szóval kiáltva, hogy Izráel egész népe jól hallja, a nép pedig feleljen rá!
15 „Átkozott legyen, aki mesterember munkájával, faragással vagy fémöntéssel bálványt készít, és azt titokban fölállítja! Az Örökkévaló utálja és gyűlöli a bálványokat!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
16 „Átkozott legyen, aki nem tiszteli apját és anyját!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
17 „Átkozott legyen, aki odébb mozdítja helyéről a határkövet, hogy a saját birtokát megnövelje!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
18 „Átkozott legyen, aki tévútra vezeti a vakot!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
19 „Átkozott legyen, aki kiforgatja jogaikból a velünk lakó idegeneket, árvákat, vagy özvegyeket!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
20 „Átkozott legyen, aki apjának feleségével hál, mert ezzel meggyalázza apját!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
21 „Átkozott legyen, aki állattal közösül.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
22 „Átkozott legyen, aki a saját leánytestvérével hál, akár apjának, akár anyjának leányával.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
23 „Átkozott legyen, aki anyósával hál.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
24 „Átkozott legyen, aki meggyilkolja embertársát, még ha titokban marad is a tette.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
25 „Átkozott legyen, aki bérért meggyilkol valakit.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
26 „Átkozott legyen, aki nem engedelmeskedik e törvény igéinek, és nem ezek szerint cselekszik.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
Ma éjjel mind elhagytok engem!(A)
27 Jézus ezt mondta nekik: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:
»Megölöm a pásztort,
és szétszóródnak a juhok.«[a]
28 De miután feltámadtam, Galileába megyek, és előbb fogok odaérni, mint ti.”
29 Péter ezt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”
30 Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
31 Péter azonban hevesen fogadkozott: „Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
A Gecsemáné kertben(B)
32 Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. 33 De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette. Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, 34 és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!”
35 Ezután kissé előrement, arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt. 36 Így imádkozott: „Abba[b], Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat![c] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”
37 Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. „Simon, mégis elaludtál?! — szólt Péternek. — Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni? 38 Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellem készséges, de az emberi természet gyenge.”
39 Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint előzőleg. 40 Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak mit felelni Jézusnak.
41 Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek? Elég! Itt az ideje, hogy az Emberfiát kiszolgáltassák a bűnösöknek. 42 Keljetek fel, és menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”
Jézust letartóztatják(C)
43 Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.
44 Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el, és őrizet alatt vezessétek el!”
45 Júdás tehát egyenesen odalépett Jézushoz, és köszöntötte: „Mester!” — azután üdvözlésül arcon csókolta. 46 Akkor a fegyveresek megragadták és letartóztatták Jézust. 47 Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, ekkor kirántotta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.
48 Jézus azt mondta a fegyvereseknek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! 49 Hiszen minden nap ott voltam közöttetek a Templom területén, és tanítottam, mégsem fogtatok el. De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak.” 50 A tanítványai ekkor mind otthagyták Jézust, és futva menekültek.
51 Volt Jézus követői között egy fiatalember is, akin csak egy hosszú vászoning volt. A fegyveresek őt is megragadták, hogy elfogják, 52 de a fiatalember inkább a kezükben hagyta az ingét, és meztelenül futott el.
A Főtanács kihallgatja Jézust(D)
53 Ezután a főpap házához vezették Jézust. Odagyűltek a többi főpapok, a nép vezetői és a törvénytanítók is mind.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center