Old/New Testament

A menedékvárosok törvénye^(A)

19 Mózes így folytatta: Istenünk, az Örökkévaló kiirtja előletek azokat a nemzeteket, és földjüket nektek adja. Ti pedig birtokba veszitek azt az országot, letelepedtek a városaikban és a házaikban. ^2-3 Akkor osszátok három részre az országot. Mindegyik részben jelöljetek ki egy-egy várost, és építsetek utakat is hozzá, hogy oda menekülhessen, aki véletlenül embert öl.

⁴ Ha valaki véletlenül okozza embertársa halálát, akit nem gyűlölt azelőtt, és bemenekül valamelyik menedékvárosba, akkor életben maradhat. ⁵ Például, ha valaki a társával együtt fát vág az erdőn, és eközben a fejsze feje lerepül a nyeléről, és úgy megüti a másikat, hogy az meghal, akkor az, akié a fejsze volt, meneküljön valamelyik városba ezek közül, és életben marad. ^6-7 Azért parancsolom nektek, hogy válasszatok három ilyen várost, mert különben a haragos vérbosszuló rokon^[a] esetleg utolérné a menekülőt, és megölné, mielőtt az elérné a legközelebbi menedékvárost. Pedig a menekülő nem szándékosan gyilkolta meg a társát, hiszen nem is gyűlölte azelőtt, ezért nem méltó a halálra.

⁸ Istenünk, az Örökkévaló megígérte őseinknek, hogy kiterjeszti országotok határait, és birtokba vehetitek mindazt a földet, amelyet megígért őseinknek. ⁹ Ha engedelmeskedtek az Örökkévaló minden parancsának, amelyeket mondok nektek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és mindig az ő útjain jártok, akkor valóban kiterjeszti határaitokat. Akkor jelöljetek ki a meglévő három menedékvároson kívül még másik hármat, ¹⁰ hogy aki nem szándékosan öl embert, annak legyen hová menekülnie, és senki se öljön ártatlan embert Izráelben azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül. Különben esetleg ártatlanul megölt emberek vére száradna kezeteken.

¹¹ Azonban jól vigyázzatok! A menedékvárosok nem szolgálhatnak menedékül annak, aki szándékosan gyilkol! Mert ha valaki úgy gyilkolja meg a másikat, hogy előtte haragosa volt, lesben állt, és előre megfontolt szándékkal támadt rá — akkor a gyilkos hiába fut a menedékvárosba. ¹² Ebben az esetben a gyilkos lakóhelyének vezetői küldjenek valakit utána, és szolgáltassák ki a vérbosszuló rokonnak a gyilkost, hogy az elnyerje méltó büntetését: halállal lakoljon! ¹³ Ne szánjátok meg a gyilkost, hanem szabadítsátok meg Izráelt az ártatlanul megölt ember vérének terhétől, hogy jó dolgotok legyen!

Ne mozdítsd el a határköveket!

¹⁴ Amikor majd birtokba veszitek azt a földet, amelyet Istenetek, az Örökkévaló ad nektek, és felosztjátok magatok között, akkor határkövekkel jelöljétek ki mindenkinek a saját birtokrészét. Ezeket a határköveket senki ne mozdítsa odébb, hogy ezáltal megnagyobbítsa a birtokát!

A hamis tanú büntetése

¹⁵ Ha valakit valamilyen bűntett elkövetésével vádolnak, egy tanú szava nem elég annak bizonyításához, hogy a vádlott bűnös. Ehhez legalább két tanú egybehangzó és terhelő vallomása szükséges.

¹⁶ Ha valaki ártó szándékkal valamilyen bűn elkövetésével hamisan vádolja a társát, ¹⁷ akkor mindketten álljanak az Örökkévaló elé — vagyis menjenek el a paphoz és a bírókhoz, akik abban az időben szolgálnak. ¹⁸ Azok alaposan kérdezzék ki mindkettőt. Ha úgy találják, hogy a tanú hazudik, és ok nélkül vádolta a másikat, ¹⁹ akkor a hamis tanút azzal a büntetéssel sújtsák, amelyet a vádlott érdemelt volna, ha bűnös lenne. Így tisztítsátok ki magatok közül a gonoszt! ²⁰ Tudja meg ezt az egész nép, hogy féljenek hasonló vétket elkövetni.

²¹ Ne sajnáljátok azt, akit meg kell büntetni! Ha a vádlott az életét vesztette volna, a hamis tanú is az életével fizessen! A vádlott szeméért a saját szemével, fogáért a fogával, kezéért a kezével, lábáért a saját lábával fizessen!

A hadviselés törvényei

20 Mózes így folytatta: Amikor harcba vonultok ellenségeitek ellen, és azt látjátok, hogy ők vannak többen, sok harci szekerük és nagyobb lovasságuk van, akkor se féljetek tőlük, mert Istenünk, az Örökkévaló, aki kihozott bennünket Egyiptomból, mellettetek áll! ² A csata megkezdése előtt álljon elő a pap, ³ és mondja ezt a harcosok bátorítására: „Izráeli férfiak! Ti most megütközni készültök ellenségeinkkel. Ne féljetek tőlük! Legyetek bátrak és erősek! Ne ijedjetek meg tőlük, ⁴ mert maga az Örökkévaló, Istenünk megy veletek a csatába, és ő harcol ellenségeinkkel, hogy nektek adja a győzelmet!”

⁵ Azután a vezetők hirdessék ki: „Lépjen elő, aki otthonában új házat épített, de még nem avatta föl, és nem lakott benne! Térjen most haza, nehogy más avassa fel a házát, ha ő meghal a harcban! ⁶ Lépjen elő, aki szőlőskertet telepített, de még nem kóstolta meg a gyümölcsét! Térjen most haza, nehogy más élvezze annak gyümölcsét, ha ő meghal a harcban! ⁷ Lépjen elő, akinek eljegyzett menyasszonya van, de még nem vette feleségül! Térjen most haza, nehogy más férfi vegye a menyasszonyát feleségül, ha ő meghal a harcban.

⁸ Lépjen elő, aki elvesztette a bátorságát, és fél az ellenségtől! Térjen most haza, nehogy a gyávaságával megfertőzze a bajtársait is!” ⁹ Amikor a vezetők befejezik ezt, álljanak a csapatok élére a parancsnokok, és vezessék őket a harcba.

¹⁰ Amikor hadba vonultok egy város ellen, először szólítsátok fel annak lakosait, hogy békével adják fel a várost. ¹¹ Ha kinyitják a város kapuit, és megadják magukat, legyenek szolgáitok, és végezzenek ingyen munkát, de ne bántsátok őket! ¹² De ha nem fogadják el a békét, akkor ostromold meg a várost. ¹³ Amikor pedig Istenünk, az Örökkévaló kezetekbe adja azt, és elfoglaljátok, akkor a városban minden férfit hányjatok kardélre, ¹⁴ de a többieket ne bántsátok! Az asszonyok és a gyerekek legyenek a szolgáitok. Az állatokat és a városban talált értékeket tekintsétek hadizsákmánynak, és vegyétek birtokba, mert Istenünk, az Örökkévaló adta azokat a kezetekbe. ¹⁵ Így járjatok el abban az esetben, ha az a város távol van országotoktól.

¹⁶ De annak a földnek a városaiban, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nektek ad örökségül, egyetlen embert vagy állatot se hagyjatok életben! ¹⁷ Ezeket a népeket: a hettitákat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat irtsátok ki mind egy szálig — ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta! ¹⁸ Igen, ezeket a nemzeteket el kell pusztítanotok, nehogy átvegyétek tőlük azokat az utálatos szokásokat, ahogyan ők tisztelik a saját isteneiket! Nehogy ti is hasonlóképpen vétkezzetek Istenünk, az Örökkévaló ellen.

¹⁹ Amikor hosszú ideig ostromoltok egy-egy várost, a körülötte lévő gyümölcsösökben ne vágjátok ki a termő gyümölcsfákat. Gyümölcsüket megehetitek, de ne pusztítsátok el a gyümölcsfákat. Miért kellene bűnhődni a fáknak az emberek miatt? Vagy azokat is ostromolni akarjátok? ²⁰ Csak azokat a fákat vágjátok ki, amelyek nem teremnek ehető gyümölcsöt. Azokból építsetek ostromműveket a város ellen, amíg azt el nem foglaljátok.

Engesztelés az ismeretlen gyilkos bűnéért

21 Mózes így folytatta: Amikor birtokba veszitek azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, előfordulhat, hogy valakit holtan találnak kint a mezőn, de senki sem tudja, ki ölte meg.

^2-3 Ebben az esetben így kell eljárnotok: A környező városok vezetői és bírái jöjjenek oda, és mérjék meg, hogy a holttesthez melyik város fekszik a legközelebb. ⁴ Azután annak a városnak a vezetői hozzanak egy üszőborjút,^[b] amelyet még nem fogtak igába, és vigyék egy állandó vizű patak völgyébe, ahol senki sem műveli a földet. Ott, a víz mellett törjék el a borjú nyakát. ⁵ Legyenek jelen a lévita papok is, mert Istenünk, az Örökkévaló őket választotta ki, hogy szolgálják őt, áldást mondjanak az Örökkévaló nevében, és minden vitás és peres kérdésben igazságot szolgáltassanak. ⁶ Azután annak a közeli városnak az összes vezetői mossák meg kezüket a levágott borjú fölött, ⁷ és jelentsék ki: „Nem mi öltük meg ezt az embert, és nincs tudomásunk róla, hogy ki tette.”

⁸ Azután így könyörögjenek: „Örökkévaló, kérünk, bocsásd meg ezt a bűnt népednek, Izráelnek, akit megváltottál! Vedd le rólunk ennek az ártatlanul kiontott vérnek a terhét!”^[c] Így nyernek bocsánatot azért a bűnért — akárki is követte el. ⁹ Ha tehát aszerint jártok el, ahogy az Örökkévaló megparancsolta és helyesnek látja, akkor megszabadultok az ártatlanul kiontott vér terhétől.

A fogoly nőkre vonatkozó törvény

¹⁰ Mikor háborút viseltek, és Istenünk, az Örökkévaló kezetekbe adja ellenségeiteket, akkor foglyokat is ejthettek. ¹¹ Előfordulhat, hogy közületek valaki lát a foglyok között egy szép termetű nőt, akit szeretne feleségül venni. ^12-13 Ilyen esetben vigye a fogoly nőt az otthonába, de ne közeledjen hozzá azonnal. A fogoly nő nyírja le a haját és vágja le a körmeit, majd öltözzön teljesen új ruhákba. Ezután hadd gyászolja meg szüleit egy teljes hónapig. Ezalatt lakjon a házadban. Csak ezután hálj vele: legyen a feleséged, te pedig a férje. ¹⁴ Ha pedig később mégsem akarsz tovább együtt élni vele, elválhatsz tőle, de akkor bocsásd szabadon, hadd menjen, ahová akar. Semmiképpen nem adhatod el rabszolgának, és nem bánhatsz vele úgy, mint rabszolgával, hiszen együtt éltél vele!

Az elsőszülöttségi jog

¹⁵ Ha egy férfinak két felesége van, előfordulhat, hogy az egyiket szereti, a másikat nem. Lehet, hogy mindkét feleségétől fiai születnek, és történetesen az elsőszülött a gyűlölt feleség fia. ¹⁶ Ilyen esetben, amikor eljön az ideje, hogy elossza az örökséget a fiai között, a családfő nem részesítheti előnyben a szeretett feleség fiát, és nem adhatja neki az elsőszülöttség jogát. ¹⁷ Ha a gyűlölt feleség fia az elsőszülött, a családfő akkor is köteles ennek a fiúnak mindenből kétszeres részt adni örökségül. Így kell az apának elismernie, hogy ez a fiú az elsőszülöttje, vagyis férfierejének első gyümölcse, tehát az elsőszülöttség joga ezt a fiút illeti meg.

Az engedetlen fiú büntetése

¹⁸ Ha valakinek engedetlen és konok fia van, aki nem hallgat sem apjára, sem anyjára, s nem akar engedelmeskedni nekik, még akkor sem, ha megfenyítik, ¹⁹ akkor a szülők vigyék ezt a fiút a város vezetőihez a városkapu elé. ²⁰ Ezt mondják a vezetőknek: „Nézzétek, ez a fiúnk makacs és engedetlen, s nem akar engedelmeskedni nekünk, részeges és nagyétkű!” ²¹ Akkor a város minden férfi lakosa együttesen kövezze halálra azt a fiút. Így gyomláljátok ki magatok közül a gonoszt! Ezt az esetet pedig tudja meg Izráel népének egész közössége, hogy féljenek, és senki se merészeljen többé ilyen gonoszságra vetemedni!

A kivégzett bűnös eltemetése

²² Amikor a bűnöst valamilyen főbenjáró bűn miatt kivégzik, és holttestét fölakasztják egy faoszlopra, ²³ akkor ne hagyjátok a testet a következő napig a fán! Feltétlenül temessétek el még a kivégzés napján, mert aki a fán függ, azon Isten átka van. Tehát így járjatok el, nehogy a föld, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nektek örökségül, átkozottá és tisztátalanná váljon!

²¹ Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Nézzétek, ott van!«, ne higgyetek neki! ²² Mert hamis messiások és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat^[a] és jeleket tesznek, hogy becsapják, ha lehet, még Isten választottait is. ²³ De ti vigyázzatok, hiszen én előre figyelmeztettelek titeket!

Jézus prófétál az utolsó időkről^(A)

²⁴ Abban az időben, a nyomorúság ideje után

²⁶ Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁷ Elküldi az angyalokat, hogy gyűjtsék össze a választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég széléig.

²⁸ Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. ²⁹ Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudhatjátok, hogy ő már közel van,^[c] szinte az ajtó előtt. ³⁰ Igazán mondom nektek: ez a nemzet^[d] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. ³¹ Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: örökké érvényes marad.

³² Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor érkezik el, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, csak az Atya. ³³ Vigyázzatok hát, és legyetek mindig készen, mert nem tudjátok, mikor jön el az a nap és az az óra!

³⁴ Olyan ez, mint mikor valaki elhagyja otthonát, és hosszú útra indul. A házat a szolgáira bízza, és mindegyiküknek külön-külön megszabja a feladatát, s a kaput őrző szolgának is megparancsolja, hogy éberen őrködjön. ³⁵ Maradjatok hát ti is éberek, mert nem tudjátok, mikor jön vissza a ház ura: este, éjfélkor, hajnali kakasszóra, vagy reggel! ³⁶ Ha hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket! ³⁷ Amit most nektek mondok, mindenki másnak is mondom: »Maradjatok éberek!«”