Old/New Testament
A Jordántól keletre fekvő terület felosztása(A)
32 Rúben és Gád törzsének igen-igen sok jószága volt, és látták, hogy Jazér és Gileád vidéke, amely a Jordán keleti oldalán terül, el különösen alkalmas a pásztorkodásra és jószágtartásra. 2 Ezért Mózeshez, Eleázár főpaphoz és Izráel többi vezetőihez ezzel a kéréssel fordultak: 3-4 „Tudjátok, hogy nekünk igen sok csordánk és nyájunk van. Az a vidék pedig, amelyet mostanában Izráel közössége számára az Örökkévaló megszerzett, nagyon alkalmas a jószágtartásra. Arról a vidékről szólunk, amely a következő meghódított városok környékén terül el: Atárót, Díbón, Jazér, Nimra, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón. 5 Kérünk benneteket, legyetek hozzánk jóindulattal, és adjátok nekünk ezt a vidéket, hadd legyen a mi örökös birtokunk! Hadd telepedjünk le a Jordánnak ezen az oldalán, s ne kelljen átmennünk a másik oldalra!”
6 De Mózes ezt felelte: „Képesek lennétek nyugodtan letelepedni és hátra maradni ezen a vidéken, miközben a testvéreitek még tovább harcolnak?! 7 El akarjátok bátortalanítani Izráelt, hogy ne legyen a népnek kedve átkelni a Jordánon, és elfoglalni azt a földet, amelyet az Örökkévaló nekünk adott?
8 Szüleitek nemzedéke is ezt tette, amikor Kádés-Barneából elküldtem a felderítőket, hogy kémleljék ki a földet. 9 El is mentek egészen az Eskól-völgyig, megnézték a földet, de mikor visszatértek, elvették a nép bátorságát és kedvét attól, hogy birtokba vegyék azt a földet, amelyet pedig az Örökkévaló már nekik adott.
10 Emiatt azon a napon az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és megesküdött nekik: 11 »Azok közül, akik Egyiptomból kijöttek, és már legalább 20 évesek, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem! Így határoztam, mert ez a nép nem maradt hűséges hozzám. 12 Csak a kenizzi Kálebbel, Jefunne fiával és Józsuéval, Nún fiával teszek kivételt, mert ők ketten tökéletesen hűségesek maradtak hozzám.«
13 Az Örökkévaló tehát megharagudott Izráel népére, és addig vezette őket a pusztában, amíg a hosszú vándorlás alatt mindegyikük meghalt. Kipusztult az egész nemzedék, amely vétkezett az Örökkévaló ellen. 14 Most pedig ti, akik ennek a bűnös nemzedéknek a fiai vagytok, és apáitok helyére léptetek, még jobban megharagítjátok az Örökkévalót Izráel ellen, mint a szüleitek tették? 15 Vigyázzatok! Ha elfordultok az Örökkévalótól, akkor ő megint hagyja Izráelt a pusztában vándorolni, és ezzel az egész nép vesztét okozzátok!”
16 Rúben és Gád törzsének emberei ekkor közelebb léptek Mózeshez, és így válaszoltak: „Csak azt engedd meg nekünk, hogy nyájainknak aklokat, a családjainknak meg városokat építsünk ezen a vidéken, hogy biztonságban legyenek. 17-18 Mi magunk pedig fegyverrel a kezünkben Izráel seregének élén fogunk előrenyomulni, hogy azt a földet testvéreink számára elfoglaljuk. Nem térünk vissza otthonainkba, ameddig Izráelből mindenki meg nem kapja a saját birtokát. Csak a családjaink legyenek biztonságban a városfalak mögött, amelyek megvédik őket e föld egyéb lakosaitól. 19 A Jordán túlsó partján nem fogunk a magunk számára területet foglalni, hiszen a birtokunk az innenső parton fekszik”.
20 Mózes ezt felelte nekik: „Rendben van, ha megteszitek, amit ígértetek, akkor kívánságotok szerint ez a vidék lesz a birtokotok. Tehát fegyverkezzetek föl, és vonuljatok az Örökkévaló előtt[a] a sereg élén! 21 Keljetek át a Jordánon az Örökkévaló színe előtt, és mindaddig harcoljatok, amíg az Örökkévaló teljesen ki nem űzi ellenségeit arról a földről, 22 és az egész országot meg nem hódítjátok. Csak azután térjetek vissza otthonaitokba. Így ártatlanok lesztek mind az Örökkévaló, mind pedig Izráel népe előtt, és ezt a földet, amelyet kértetek, örök birtokul kapjátok. 23 De ha nem teszitek meg, amit ígértetek, akkor az Örökkévaló ellen vétkeztek, és nem kerülhetitek el a büntetést! 24 Tehát, most építsetek ezen a vidéken városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak, de azután tegyétek meg, amit ígértetek!”
25 Gád és Rúben törzsének emberei ezt felelték: „Szolgáid megteszik, amit parancsoltál, urunk! 26 Gyermekeink, feleségeink és állataink itt maradnak Gileád városaiban, 27 szolgáid pedig fegyveresen átkelnek a Jordánon az Örökkévaló előtt, és harcolni fognak — ahogy parancsoltad”.
28-29 Mózes így rendelkezett Gád és Rúben törzse felől Eleázár főpapnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei vezetőinek: „Ha Gád és Rúben törzsének harcosai az Örökkévaló jelenlétében veletek együtt kelnek át a Jordánon, és veletek együtt indulnak harcba, akkor — miután azt a földet már meghódítottátok — adjátok nekik örökségül Gileád vidékét, ahogy kérték! 30 De ha nem kelnek át veletek együtt, akkor Kánaán földjéből kapják meg birtokukat veletek együtt!”
31 Gád és Rúben törzsének emberei ezt mondták erre: „Azt fogjuk tenni, amit az Örökkévaló parancsolt nekünk, szolgáidnak! 32 Mi magunk felfegyverkezve átkelünk az Örökkévaló előtt a Jordánon Kánaán földjére, de földbirtokaink az innenső parton lesznek”.
33 Mózes tehát Gád és Rúben törzsének, meg Manassé, József fia törzse felének a Jordántól keletre jelölte ki a birtokát. Nekik adta azt a földet, amely Szihónnak, az emóriak királyának országa volt, meg azt, amely Ógnak, Básán királyának országa volt, s amelyet Izráel tőlük foglalt el a városokkal és falvakkal együtt.
34-36 Ezen a vidéken Gád törzse újjáépítette a következő, fallal körülvett városokat: Díbón, Atárót, Aróér, Atrót-Sófán, Jazér, Jogboha, Bét-Nimra és Bét-Hárán. Építettek aklokat is az állataiknak.
37-38 Rúben törzse újjáépítette a következő városokat: Hesbón, Elálé, Kirjátaim, Szibma, Nebó és Baál-Meón, és új neveket adtak ezeknek. (E két utóbbi várost az új nevükön kell nevezni.)[b]
39 Manassé leszármazottjának, Mákírnak nemzetsége felvonult Gileád ellen, elfoglalták és birtokba vették, az ott lakó emóriakat pedig elűzték. 40 Ezért Mózes Mákír nemzetségének adta Gileádot, akik le is telepedtek ott. 41 Manassé másik leszármazottjának, Jáírnak nemzetsége is felvonult az emóriak falvai ellen, és elfoglalta azokat. Emiatt nevezték azután Jáír sátorfalvainak ezeket a településeket. 42 Nóbah nemzetsége is fölvonult Kenát városa ellen, és elfoglalta azt a körülötte lévő falvakkal együtt, majd a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.
Izráel táborhelyei a pusztában
33 Ezek Izráel népének táborhelyei, attól kezdve, hogy csapatokba rendezve, Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. 2 Mózes az Örökkévaló utasítása szerint gondosan följegyezte ezeket a helyeket. Tehát ezek Izráel pusztai vándorlásának szakaszai és táborhelyei.
3 Izráel népe a Páska ünnepe után közvetlenül, az első hónap 15. napján indult útnak az egyiptomi Ramszeszből. Győzelmesen és bátran jöttek ki az egyiptomiak szeme láttára, 4 miközben egész Egyiptom temette összes elsőszülöttjeit, akiket az Örökkévaló megölt. Az Örökkévaló ítéletet tartott Egyiptom istenei[c] fölött.
5 Ezután Izráel táborhelyei a következők voltak: Szukkót, 6 majd Étám, amely a sivatag szélén fekszik. 7 Étámot elhagyva Pí-Haírót felé fordultak, amely Baál-Cáfónnal szemben fekszik, majd Migdól előtt vertek tábort.
8 Pí-Haírótból elindulva átgyalogoltak a tenger közepén a túloldalra, a sivatagba. Három napig vonultak az Étám-pusztában, amíg Márába érkeztek.
9 Következő táborhelyük az Élim-oázisban volt, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt.
10 Ezután a következő helyeken vertek tábort: a Vörös-tenger[d] partján, 11 majd a Szin-pusztában, azután 12 Dofka, 13 majd Álús következett, és 14 Refídím, ahol nem volt ivóvíz.
15 Ezután a következő táborhelyeken állomásoztak: Sínai-puszta, 16 Kibrót-Hattaava, 17 Hacérót, 18 Ritma, 19 Rimmón-Perec, 20 Libna, 21 Rissza, 22 Kehéláta, 23 Sefer-hegy, 24 Harádá, 25 Makhélót, 26 Tahat, 27 Terah, 28 Mitka, 29 Hasmóna, 30 Mószérót, 31 Bené-Jaakán, 32 Hór-Haggidgád, 33 Jotbátá, 34 Abróna, 35 Ecjón-Geber és 36 Kádés (amely a Cin-pusztában fekszik), 37 majd a Hór-hegynél ütöttek tábort, Edom országának határán.
38 Mialatt ott táboroztak, az Egyiptomból való kivonulástól számított 40. esztendő 5. hónapjának első napján Áron főpap az Örökkévaló parancsa szerint fölment a Hór-hegyre. Ott is halt meg. 39 Áron ekkor 123 éves volt.
40 Ekkor történt az, hogy a Negev-pusztában lévő Arád városának kánaáni királya meghallotta, hogy Izráel népe közeledik.
41 A Hór-hegy után ezek a táborhelyek következtek: Calmóna, 42 Púnón, 43 Óbót, 44 Ijjé-Háabárim (amely Moáb országának határán fekszik), 45 Díbón-Gád, 46 Almón-Diblátaim. 47 Utána az Abárim-hegyeken táboroztak, Nebóval szemben, 48-49 majd Moáb síkságán, a Jordán partján, Jerikóval átellenben, Bét-Hajesimót és Ábél-Hassittim között.
50 Ezen a helyen szólt az Örökkévaló Mózesnek: 51 „Mondd meg Izráel népének: »Amikor majd átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, 52 űzzétek ki onnan azokat, akik ott laknak! Kőből faragott és fémből öntött bálványaikat törjétek össze, oltáraikat romboljátok le! 53 Vegyétek birtokba azt az országot, mert nektek adtam, és telepedjetek le ott! 54 Mindegyik törzs és nemzetség kapjon részt a földből: az legyen a saját birtoka. Azt pedig sorshúzással döntsétek el, hogy melyik törzs vagy nemzetség melyik területet kapja. Így osszátok el a földet magatok között. A nagyobb törzsnek tágasabb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok. Mindenkinek el kell fogadnia azt a birtokot, amely a sorshúzással neki jutott. Minden nemzetség és család a maga törzsének területén belül kapjon részt.
55 Vigyázzatok! Ha nem űzitek ki onnan az összes jelenlegi lakost, akkor a megmaradók olyanok lesznek, mint szálka a szemetekben és tövis az oldalatokban! Állandóan bosszantani és gyötörni fognak benneteket azon a földön, 56 és akkor majd veletek fogok úgy bánni, ahogyan azokkal a népekkel akartam.«”
Az Ígéret Földjének határai
34 Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: 2 „Parancsold meg Izráel népének, és mondd meg nekik: »Hamarosan bementek Kánaán földjére, amelyet nektek adtam birtokul, a következő határok szerint: 3 Déli határotok a Holt-tenger déli csúcsától, vagyis a Cin-pusztától indul, és Edom országa mellett halad. 4 A határ dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, majd Cin felé halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, azután érinti Hacar-Addárt, majd Acmón felé halad. 5 Ezután Egyiptom patakja[e] mentén halad egészen a Nagy-tengerig.[f]
6 Nyugati határotok a Nagy-tenger partja lesz.
7 Északon a határ a Nagy-tenger partján kezdődik, majd a Hor-hegy[g] felé halad. 8 Ezután a Hamátba vezető út felé húzódik, majd érinti Cedádot, 9 Zifrónt, és Hacar-Énánnál végződik. Ez legyen az északi határotok.
10-11 Keleti határotok Hacar-Énántól Sefám és Ribla érintésével húzódik dél felé, majd Ain városát keletről kerüli, és érinti a Kinneret-tó[h] keleti partját. 12 Ezután a tó keleti partján halad a Jordánig, amelynek mentén eléri a Holt-tengert, annak keleti partján húzódik egészen a tenger déli csúcsáig. Ezek tehát országotok határai körös-körül.«”
13 Mózes tehát megparancsolta Izráel népének: „Ez az a föld, amelyet birtokul kaptok, és sorshúzással kell elosztanotok egymás között. Az Örökkévaló megparancsolta, hogy ebből kapjon birtokot kilenc és fél törzs. 14-15 Rúben és Gád törzsének nemzetségei, meg Manassé törzsének fele már megkapta a maga birtokát a Jordán innenső, keleti partján, a Jerikóval szemben elterülő vidéken”.
16 Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 17 „A föld elosztását ezek a férfiak végezzék: Eleázár főpap és Józsué, Nún fia, 18 valamint a törzsek vezetői. 19 Ez utóbbiak a következők:
Júda törzséből Káleb, Jefunne fia,
20 Simeon törzséből Semúél, Ammihúd fia,
21 Benjámin törzséből Elidád, Kiszlón fia,
22 Dán törzséből Bukki, Jogli fia,
23 József leszármazottjai közül,
Manassé törzséből Hanniél, Efód fia,
24 Efraim törzséből Kemúél, Siftán fia,
25 Zebulon törzséből Elicáfán, Parnak fia,
26 Issakár törzséből Paltiél, Azzan fia,
27 Ásér törzséből Ahiúd, Selómi fia,
28 Naftáli törzséből Pedahél, Ammihúd fia”.
29 Ezeket a férfiakat választotta ki az Örökkévaló, hogy osszák fel Kánaán földjét Izráel népe között.
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(A)
30 Ezután továbbmentek, és Galileán haladtak keresztül. Jézus nem akarta, hogy az emberek megtudják, merre jár, 31 mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják azoknak az embereknek, akik meg fogják ölni. Három nappal a halála után azonban fel fog támadni.” 32 A tanítványok nem értették, hogy miről beszél, de nem merték megkérdezni.
Ki a legnagyobb?(B)
33 Ezután Kapernaumba mentek. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: „Miről beszélgettetek útközben?” 34 Egyikük sem mert válaszolni, mert az úton arról vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb.
35 Akkor Jézus leült, odahívta magához a tizenkettőt, és ezt mondta: „Ha valaki első akar lenni, akkor legyen ő az utolsó, és legyen mindenki más szolgája.”
36 Azután kézen fogott egy kisgyermeket, és eléjük állította. Majd a karjaival átölelte, és ezt mondta a tanítványoknak: 37 „Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben[a] az engem fogad be. Ha pedig engem befogad, akkor azt is befogadja, aki engem elküldött.”
Aki nincs ellenünk, az velünk van(C)
38 János egyszer ezt mondta Jézusnak: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket az emberekből. De megtiltottuk neki, hogy folytassa, mert nem tartozik közénk.”
39 „Hagyjátok! — mondta Jézus. — Mert aki az én nevemben tesz csodát, az nem fog mindjárt rosszat mondani rólam. 40 Aki nincs ellenünk, az velünk van.
41 Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet csak azért, mert a Messiáshoz tartoztok — igazán mondom nektek —, meg fogja kapni a jutalmát.”
Ne okozz megütközést!(D)
42 „Ezek a kicsinyek hisznek bennem, de jaj annak, aki miatt közülük akár csak egy is elveszíti a hitét![b] Az ilyen jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna.
43 Ha a saját kezed vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél kezedet, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét kezed, és úgy kerülsz a gyehenna olthatatlan tüzére! [44] [c] 45 Ha az egyik lábad vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél lábad, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét lábad, és úgy dobnak a gyehenna elolthatatlan tüzére! [46] [d] 47 Ha az egyik szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be Isten Királyságába, mintha mindkét szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe! 48 Ott örökre a férgek tápláléka lennél, és soha ki nem alvó tűz égetne. 49 Mert mindenkit tűzzel sóznak meg.[e]
50 Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehet helyrehozni? Legyen bennetek só, és éljetek egymással békességben!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center