Old/New Testament

Az Örökkévaló vizet ad a népnek a kősziklából^(A)

20 Izráel népének egész közössége eljutott a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott is temették el.

² Azonban ezen a táborhelyen nem volt víz, és a nép ismét elégedetlenkedett. Összegyűltek Mózes és Áron ellen, ^3-4 szemrehányást tettek Mózesnek, és így kiabáltak: „Miért vezettétek az Örökkévaló népét ebbe a száraz sivatagba? Azt akarjátok, hogy itt haljunk szomjan az állatainkkal együtt? Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink elpusztultak az Örökkévaló előtt! ⁵ Minek hoztatok ki bennünket Egyiptomból? Miért vezettetek ide, erre a kietlen helyre? Itt nincs gabona, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma! Még ivóvizünk sincs!”

⁶ Akkor Mózes és Áron otthagyták a tömeget, és a Találkozás Sátorának bejáratához mentek. Ott arcra borultak az Örökkévaló előtt, az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent nekik.

⁷ Majd az Örökkévaló szólt Mózesnek: ⁸ „Vedd a botodat, és hívd össze Izráel közösségét a szikla elé! Te és a testvéred, Áron álljatok a szikla elé, és a nép szeme láttára szóljatok a sziklához, s akkor az vizet ad nektek. Így fakassz vizet a sziklából, hogy ihasson a nép és az állataik is”.

⁹ Mózes tehát elvette azt a botot a Találkozás Sátorából, ahogy az Örökkévaló parancsolta. ¹⁰ Majd Áronnal együtt összehívták az egész népet a kőszikla elé. Mózes ezt mondta a népnek: „Figyeljetek ide, ti lázadók! Azt akarjátok, hogy ebből a sziklából fakasszunk nektek vizet?” ¹¹ Majd felemelte a botot, és kétszer a sziklára ütött vele, amelyből ekkor bőséges forrásvíz zúdult ki. Így az egész nép és az állataik is ihattak, amennyit akartak.

¹² Az Örökkévaló azonban ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem bíztatok bennem, s emiatt nem adtatok nekem dicsőséget^[a] Izráel népe előtt, ezért nem ti fogjátok ezt a népet bevezetni arra a földre, amelyet nekik adtam”.

¹³ Emiatt így nevezték azt a helyet és a kősziklából ömlő vizet: „Meríbá vize”^[b] — mivel Izráel népe ott perlekedett az Örökkévalóval, aki bebizonyította nekik, hogy ő szent.

Edom nem engedi országán Izráelt átvonulni

¹⁴ Mózes Kádésből követeket küldött Edom királyához ezzel az üzenettel:

„Testvéred, Izráel népe üzeni: Jól tudod, mennyi baj ért bennünket, ¹⁵ miután őseink Egyiptomba költöztek, és sok ideig ott éltünk. Hallottad, milyen rosszul bántak őseinkkel és velünk az egyiptomiak, ¹⁶ de azután az Örökkévalóhoz kiáltottunk, aki meghallgatott, egy angyalt küldött, és kiszabadított onnan bennünket.

Most pedig országod határához érkeztünk, és Kádésban táborozunk. ¹⁷ Kérünk, engedd meg, hogy átvonuljunk országodon! Nem tapossuk le szántóföldjeidet, szőlőskertjeidet, s még vizet sem húzunk kútjaidból. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, s nem térünk le róla sem jobbra, sem balra, amíg el nem érjük a túlsó határt”.

¹⁸ De Edom királya így felelt a követeknek: „Nem mehettek keresztül országomon! Ha megpróbáljátok, felfegyverkezve vonulok ki ellenetek”.

¹⁹ A követek alkudozni próbáltak: „Mi valóban csak az országúton szeretnénk vonulni. Még az ivóvízért is hajlandók vagyunk fizetni mind a magunk, mind az állataink számára, csak engedd meg, hogy gyalogszerrel átvonulhassunk! Semmi egyéb szándékunk nincsen”.

²⁰ Edom királya azonban hajthatatlan maradt: „Nem fogtok keresztülmenni!” — mondta. Ki is vonult nagy és erős hadseregével Izráel ellen a határhoz. ²¹ Mivel tehát Edom királya nem engedte a területén átvonulni őket, Izráel népének ki kellett kerülnie ezt az országot.

Áron halála

^22-23 Miután Kádést elhagyták, Izráel népe megérkezett a Hór-hegyhez, amely Edom határán fekszik. Ott a hegyen az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: ²⁴ „Áron itt meg fog halni, és őseihez csatlakozik. Nem fog bemenni arra a földre, amelyet Izráel népének ígértem, mivel Meríbá vizénél ti ketten nem engedelmeskedtetek a parancsomnak.

²⁵ Most pedig Mózes, vedd magad mellé Áront és a fiát, Eleázárt, azután menjetek föl a Hór-hegyre. ²⁶ Ott vedd le Áronról a főpapi ruhát, és öltöztesd abba a fiát, Eleázárt. Áron pedig meg fog halni ott, és őseihez csatlakozik”.

²⁷ Mózes megtette, amit az Örökkévaló mondott neki. Az egész nép szeme láttára fölmentek hárman a Hór-hegyre. ²⁸ Ott Mózes levette Áron ruháit, és felöltöztette abba Eleázárt, Áron fiát. Áron ott halt meg, a hegy tetején. Azután Mózes és Eleázár lejöttek a hegyről. ²⁹ Az egész közösség megtudta, hogy Áron meghalt, és gyászolták őt 30 napig.

Arád és vidékének elfoglalása

21 Amikor a Negev-pusztaságban fekvő kánaáni Arád királya meghallotta, hogy Izráel népe az atárimi úton közeledik hozzá, megtámadta a vonuló népet, és foglyokat is ejtett közülük. ² Ekkor Izráel népe különleges fogadást tett az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha győzelmet adsz nekünk e nép fölött, akkor városaikat mindenestől neked szenteljük, és velük együtt teljesen elpusztítjuk!”^[c]

³ Az Örökkévaló teljesítette kérésüket, és megsegítette őket, hogy legyőzzék Arád királyának seregét. Ezután városaikat elfoglalták, teljesen elpusztították, s összes lakosaikat kiirtották. Ennek emlékére nevezték el azt a vidéket „Hormának”.

A bronzkígyó

⁴ A nép elindult a Hór-hegytől, és a Vörös-tenger felé vezető úton haladt, hogy Edom királyságának területét kikerülje. De belefáradtak a vándorlásba, elkeseredtek, ⁵ és megint zúgolódni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztatok minket ide Egyiptomból? Azért, hogy ebben a sivatagban pusztuljunk el? Hiszen nincs itt sem ennivaló, sem víz! Elegünk van már ebből a nyomorúságos ételből! Utáljuk!”

⁶ Válaszul az Örökkévaló mérges kígyókat küldött, amelyeknek halálos volt a marása. Sokan el is pusztultak a kígyómarás miatt. ⁷ Végül a nép Mózeshez gyülekezett, és ezt mondták: „Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened szóltunk! Kérünk, könyörögj értünk az Örökkévalóhoz, hogy küldje el rólunk ezeket a kígyókat!”

Mózes ekkor könyörgött az Örökkévalónak, ⁸ aki ezt felelte: „Készíts bronzkígyót, és erősítsd fel egy magas póznára! Akiket a mérges kígyók megmarnak, nézzenek föl a bronzkígyóra, akkor életben maradnak”. ⁹ Mózes így is tett: készített bronzból egy kígyót, és felerősítette egy magas póznára. Akit pedig a kígyók megmartak, ha fölnézett a bronzkígyóra, életben maradt és meggyógyult.

Izráel tovább vonul a Piszgá-hegy felé

¹⁰ Azután Izráel népe tovább vonult, és tábort vertek Óbótnál. ¹¹ Onnan is tovább indultak, és letáboroztak Ijjé-Abárimban, a Moáb országától keletre fekvő pusztában. ¹² A következő állomáshelyük a Zered-patak mellett volt. ¹³ Azután ismét tovább vonultak, majd az Arnón túlsó partján vertek tábort, abban a pusztában, amely már az emóriak területe volt. Ugyanis, Moáb országa és az emóriak területe között az Arnón-patak a határ. ¹⁴ Így van ez megírva az Örökkévaló Harcainak Könyvében:

„… és Váhéb Szúfában, és az Arnón-patak meredek falú völgyei, ¹⁵ és a völgyeket kísérő dombok, amelyek Ar városáig vezetnek. Ezek a helyek határolják Moáb országát”.

¹⁶ Onnan Beérbe^[d] mentek. Ott van az a kút, amelynél az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet a kúthoz, akkor majd adok nekik vizet!” ¹⁷ Akkor énekelte Izráel népe ezt az éneket:

¹⁹ Ezután tovább vonultak Mattánából^[e] Nahaliélbe, onnan Bámótba, ²⁰ majd a völgybe, Moáb földjére. Ez a hely már a Piszgá-hegy lábánál fekszik, amelynek tetejéről látni lehet az egész sivatagot.

Győzelem Szihón király fölött^(B)

²¹ Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:

²² „Kérünk, engedj keresztül bennünket az országodon! Nem fogjuk letaposni sem szántóföldjeidet, sem szőlőidet, még kútjaidból sem iszunk. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, amíg át nem érünk földeden”.

²³ De Szihón nem engedte meg Izráel népének, hogy átvonuljon országán. Sőt, összegyűjtötte seregét, és felvonult ellenük, hogy megütközzön velük a pusztaságban, és Jahac mellett meg is támadta őket. ²⁴ Azonban Izráel a csatában legyőzte Szihón seregét, országát pedig elfoglalta az Arnón-patak és a Jabbók-patak közötti területen. A Jabbók volt Ammon országának megerősített határa. ²⁵ Az elfoglalt területen Izráel népe birtokba vette az emóriak városait, és letelepedett azokban. Elfoglalták Hesbón városát, és a körülötte lévő falvakat is. ²⁶ Hesbón volt azelőtt a városa Szihónnak, az emóriak királyának, aki régebben Moáb királyai ellen harcolt, és az Arnón patak terjedő földet elvette tőlük. ²⁷ Ezért énekelték az emóriak egykor ezt az éneket:

³⁰ De mi legyőztük az emóriakat, leromboltuk városaikat Hesbóntól Díbónig, Nasímtól Nófahig és Médebáig.

Győzelem Óg király fölött^(C)

³¹ Így hát Izráel népe elfoglalta az emóriak földjét.

³² Mózes felderítőket küldött, hogy kémleljék ki Jazér városát. Azután Izráel elfoglalta Jazért, meg a körülötte lévő falvakat, az ott élő emóriakat pedig elűzték.

³³ Majd tovább vonultak Básán felé. Akkor Óg, Básán királya eléjük vonult hadseregével Edrei városához, hogy megütközzön velük.

³⁴ De az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne félj Ógtól! Kezedbe adom őt is, népét is, meg országát is. Úgy bánj vele, mint Szihónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban uralkodott!”

³⁵ Ezután a csatában Izráel legyőzte Óg seregét. Őt magát is megölték fiaival együtt, és egész népét kiirtották. Senki sem maradt közülük életben. Óg országát pedig elfoglalta Izráel.

Moáb királya fel akarja bérelni Bálám prófétát

22 Izráel tovább vonult, majd tábort vert Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán, Moáb síkságán.

^2-4 Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Moáb királya, aki látta, hogyan bánt el Izráel az emóriakkal. Bálák egész népével együtt nagyon megrettent Izráeltől. Azt mondták Midján fejedelmeinek: „Nézzétek az izráeliek tömegeit! Úgy el fognak pusztítani minden királyságot körülöttünk, ahogy a marhacsorda lelegeli a rét füvét”.

⁵ Ezért hát Bálák követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához, aki az Eufrátesz melletti Petór városában lakott, hogy hívják meg hozzá. Ezt üzente a követek által:

„Nézd Bálám! Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét, és éppen országom mellett telepedtek le! ⁶ Sietve jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, mert erősebbek nálunk! Akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket országom határáról. Hiszen jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, akit pedig megátkozol, az átkozott lesz”.

⁷ A követek, akik Moáb és Midján tekintélyes vezetői voltak, elindultak, és ajándékokat^[f] vittek Bálámnak. Amikor megérkeztek, átadták a király üzenetét.

⁸ Bálám erre így válaszolt: „Szálljatok meg itt ma éjjel, és holnap választ adok nektek, annak megfelelően, amit az Örökkévaló mond nekem”. A moábi vezetők tehát ott maradtak éjszakára.

⁹ Azon az éjjelen Isten Bálámhoz jött, és megkérdezte tőle: „Kik ezek az emberek, akik megszálltak nálad?”

¹⁰ „Moáb királya, Bálák, Cippór fia küldte őket hozzám — felelt Bálám —, ezzel az üzenettel: ¹¹ »Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét. Jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket.«”

¹² De Isten azt mondta Bálámnak: „Ne menj velük! Nem szabad megátkoznod azt a népet, mert áldottak ők!”

¹³ Másnap reggel Bálám ezt válaszolta a király követeinek: „Térjetek vissza országotokba, de nélkülem, mert az Örökkévaló nem engedte meg, hogy veletek menjek”.

¹⁴ A moábi vezetők tehát visszatértek Bálák királyhoz, és jelentették: „Királyunk, Bálám nem akart eljönni velünk”.

¹⁵ Ezután Bálák ismét követeket küldött Bálámhoz, de ezúttal népesebb küldöttséget állított össze magasabb rangú vezetőkből, mint először. ¹⁶ Ezek is elmentek Bálámhoz, és tolmácsolták a király üzenetét: „Ezt üzeni neked Bálák, Cippór fia, Moáb királya:

»Semmi se tartson vissza téged attól, hogy hozzám jöjj, ¹⁷ mert igen gazdagon megjutalmazlak, és megadom, amit kívánsz, csak jöjj, és átkozd meg azt a népet a kedvemért!«”

¹⁸ De Bálám így felelt nekik: „Ha királyotok ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék Istenem, az Örökkévaló parancsa ellenére semmit. ¹⁹ De azért csak szálljatok meg nálam ma éjjel, mint az előző követek. Hadd tudjam meg, vajon mond-e nekem az Örökkévaló valamit azon kívül, amit a múltkor mondott”.

²⁰ Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét Bálámhoz jött, és azt mondta: „Ha ezek az emberek azért jöttek, hogy elhívjanak téged, akkor menj velük, de vigyázz, hogy csak azt tedd, amit mondok!”

Az ostoba próféta és okos szamara

²¹ Így hát másnap reggel Bálám megnyergelte a szamarát, és útnak indult a moábi követekkel együtt. ^22-23 Két szolgája is elkísérte az útra.

Isten azonban megharagudott Bálámra, amiért ő elindult erre az útra. Ezért az Örökkévaló angyala kivont karddal a kezében elállta az utat Bálám előtt.^[g] Amikor Bálám szamara meglátta az angyalt, letért az útról a mezőre, hogy kikerülje, Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszaterelje az útra.

²⁴ Ezután az angyal egy szoros helyen, két szőlőskert között állta el az utat, ahol jobbról is, balról is kőkerítés húzódott. ²⁵ A szamár látta az angyalt, és annyira a kőkerítéshez lapult, hogy Bálám lábát is odaszorította. Emiatt Bálám másodszor is megverte a szamarát.

²⁶ Majd az angyal előre ment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol már végképp nem lehetett kitérni előle sem jobbra, sem balra. ²⁷ Amikor a szamár meglátta őt, lefeküdt a földre — pedig Bálám rajta ült —, és nem volt hajlandó továbbmenni. Erre Bálám nagyon mérges lett, és a botjával megint elverte a szamarát.

²⁸ Akkor az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját, hogy beszélni tudjon. A szamár pedig ezt kérdezte a gazdájától: „Mit vétettem neked, hogy már háromszor is megvertél?”

²⁹ „Bolondot csináltál belőlem! — felelte mérgesen Bálám. — Ha kard lenne a kezemben, már meg is öltelek volna!”

³⁰ De a szamár így válaszolt: „A te szamarad vagyok, Bálám! Régtől fogva hordalak téged a hátamon, de soha nem tettem veled ilyet ezelőtt, így van?”

„Ez igaz!” — ismerte el Bálám.

³¹ Akkor az Örökkévaló megnyitotta Bálám szemét, aki csak ekkor látta meg az angyalt, amint ott állt előtte az úton, kivont kardjával a kezében. Ekkor Bálám földig hajolt az angyal előtt, ³² aki megszólította: „Bálám! Miért verted meg a szamarad háromszor is? Látod, én magam jöttem ki eléd, hogy megállítsalak, mert rossz úton jársz.^{[h] 33} A szamarad látott engem, és már háromszor is kitért előlem. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt meg életben hagytam volna”.

³⁴ Bálám így válaszolt: „Bocsáss meg! Most már látom, hogy vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te vagy az, aki elállja utamat! De most inkább visszafordulok, ha nem tetszik neked, amit teszek”.

³⁵ Az angyal így felelt: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit tőlem hallasz!” Így hát Bálám továbbment a király követeivel.

³⁶ Amikor Bálák király meghallotta, hogy Bálám közeledik, eléje sietett, egészen országa északi határáig, a móábi Ar városáig, amely az Arnón-patak mellett fekszik. ³⁷ Azt mondta Bálámnak: „Miért nem jöttél azonnal, amikor követeket küldtem hozzád? Azt hitted, nem tudlak eléggé megjutalmazni?”

³⁸ Bálám így felelt: „Látod, eljöttem hozzád! De nincs hatalmam rá, hogy akármit is mondjak magamtól. Azt kell mondanom, amit Isten a számba ad”.

³⁹ Ezután együtt mentek Kirját-Húcótba, ⁴⁰ ahol Bálák marhákat és juhokat áldozott, és azoknak húsából küldött Bálámnak és a moábi vezetőknek is.

⁴¹ Másnap reggel Bálák magával vitte Bálámot Bamót-Baál magaslataira, ahonnan már látni lehetett Izráel táborának szélét.

Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?^(A)

7 Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek. ² Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt. ³ A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz. ⁴ Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.^[a]

⁵ Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”

⁶ Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált:

⁸ Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”

⁹ Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére. ¹⁰ Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«^[c], és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«^{[d] 11} Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«, ¹² akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek. ¹³ Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”