Old/New Testament
Mirjám és Áron Mózes ellen fordulnak
12 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen fordult: kifogásolták, hogy kúsi[a] nőt vett feleségül. 2 Azt is mondták: „Vajon tényleg csakis Mózes által szólt hozzánk az Örökkévaló? Bizony, rajtunk keresztül is szólt, nemcsak őáltala!” Az Örökkévaló pedig hallotta ezt.
3 Mózes nagyon szelíd ember volt, mindenki másnál alázatosabb. 4 Váratlanul maga az Örökkévaló szólította meg Mózest, Áront és Mirjámot: „Ti hárman azonnal jöjjetek a Találkozás Sátorához!” Ők oda is mentek. 5 Az Örökkévaló akkor leszállt a felhőoszlopban, megállt a Sátor bejárata fölött, nevén szólította Áront és Mirjámot, akik közelebb jöttek, és eléje álltak. 6 Akkor ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám!
Ha valaki próféta közöttetek,
annak én, az Örökkévaló
kijelenthetem magam látomásban,
vagy álom által beszélhetek vele.
7 De szolgámmal, Mózessel
nem így bánok,
hiszen ő hűségesnek bizonyult
egész házam népe felett!
8 Vele szemtől szemben beszélek,
nem homályos látomásokban,
vagy rejtélyes példázatokban.
Mózes magát az Örökkévalót szemlélheti!
Hogy merészeltetek hát szolgám,
Mózes ellen beszélni?!”
9 Az Örökkévaló nagyon megharagudott Áronra és Mirjámra, majd eltávozott tőlük. 10 Amint a felhő fölszállt a Sátor bejáratától, Áron Mirjámra nézett, és látta, hogy Mirjám bőre egy pillanat alatt olyan fehér lett, mint a hó: szörnyű bőrbetegséget kapott!
11 Akkor Áron Mózeshez fordult: „Kérlek, uram, bocsásd meg nekünk, azt az ostoba bűnt, amit ellened vétettünk! 12 Kérlek, ne hagyd, hogy Mirjám olyan legyen, mint a halvaszületett csecsemő, aki már oszlásnak indult!”
13 Akkor Mózes könyörgött az Örökkévalónak Mirjám érdekében: „Ó, Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”
14 De az Örökkévaló ezt felelte: „Ha csak a saját apja köpte volna szemen, hogy megszégyenítse, akkor is 7 napig kellene viselnie ezt a szégyent! Nem így van? Küldjétek ki Mirjámot a táboron kívülre 7 napra. Azután majd visszafogadhatjátok”.
15 Így is lett: Mirjámot 7 napra kiküldték a táborból. De ameddig ő nem jöhetett vissza, a tábor sem vonult tovább.
16 Azután továbbmentek Hacérótból, és Párán pusztájában ütöttek tábort.
Mózes 12 kémet küld Kánaánba(A)
13 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 2 „Küldj ki férfiakat, hogy derítsék fel Kánaán földjét, amelyet Izráelnek adok. Minden törzsből egy-egy férfit küldj ki: olyanokat, akik vezetőnek számítanak közöttük”.
3 Mózes tehát Párán pusztájából felderítőket küldött ki, az Örökkévaló parancsa szerint. Mindegyikük vezetőnek számított a maga törzsében. 4 Név szerint ezek voltak a felderítők:
Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia,
5 Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia,
6 Júda törzséből Káleb, Jefunne fia,
7 Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia,
8 Efraim törzséből Hóséa (vagyis Józsué), Nún fia,
9 Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia,
10 Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia,
11 Manassé törzséből (amely Józseftől származott) Gaddi, Szúszi fia,
12 Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia,
13 Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia,
14 Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia,
15 Gád törzséből Geúél, Máki fia.
16 Tehát ezeket a felderítőket küldte ki Mózes Kánaánba. (Hóseát, Nún fiát Mózes Józsuénak nevezte.)
17 Ezt a feladatot bízta rájuk: „Induljatok a Negev-pusztán keresztül, azután menjetek föl a dombvidékre! 18 Nézzétek meg, milyen az a föld, és milyenek a lakóik: erősek vagy gyengék, sokan vagy kevesen vannak? 19 Figyeljétek meg, milyen a vidék, amelyen laknak: jó vagy rossz? Milyenek a települések: szabadon álló falvak vagy kőfallal kerített városok? 20 Nézzétek meg, milyen a termőföld: termékeny vagy sovány? Vannak-e ott fák vagy nincsenek? Bátran hozzatok a gyümölcsökből!” (Akkor éppen a szőlőérés kezdete volt.)
21 A felderítők tehát elindultak, és kikémlelték a földet a déli Cin-pusztától egészen az északi Rehób városáig, amely a Hamátba vezető út mellett fekszik. 22 Először a Negev-pusztán mentek keresztül, majd Hebronba értek. Ezen a vidéken Anák leszármazottjai éltek: Ahimán, Sésaj és Talmaj törzsei. (Hebron városa 7 esztendővel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.) 23-24 Azután elértek az Eskól-völgybe, s ott levágtak egy szőlővesszőt, amelyen egyetlen hatalmas fürt szőlő függött. Olyan súlyos volt, hogy egy rúdra kellett kötözniük, és két férfi vitte a vállán. Emiatt nevezték azt a helyet Eskól-völgynek, vagyis „Szőlőfürt-völgynek”. Ugyanott szedtek gránátalmákat és fügét is — hogy vigyenek belőlük a táborba.
25-26 A felderítők 40 nap múltán értek vissza a táborba, Párán-pusztába, Kádésbe. Beszámoltak Mózesnek, Áronnak és Izráel egész közösségének mindenről, amit láttak, és megmutatták a magukkal hozott gyümölcsöket.
27 Ezt mondták Mózesnek: „Bejártuk azt az országot, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel-mézzel folyó föld az, és ilyen gyümölcsöket terem! 28 Csak az a baj, hogy annak a földnek a lakói erősek, és városaik nagyok és kőfalak védik azokat! Sőt, még Anák leszármazottjait is láttuk közöttük! 29 A Negev-pusztában az amálekiek, a dombvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak, a tenger partján és a Jordán mellett pedig a kánaániak laknak”.
30 Káleb azonban, aki szintén a felderítők közé tartozott, így csendesítette és bíztatta a népet: „Ne féljetek! Bemehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet! Biztosan sikerülni fog!”
31 De a többi felderítő ellenkező véleményen volt: „Nem, mi képtelenek lennénk harcolni azokkal a népekkel, mert sokkal erősebbek nálunk!” — mondták. 32 Így ezek a felderítők olyan híreket hoztak, amelyekkel elvették az emberek bátorságát. Azt mondták: „Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, elemészti lakosait. Azok a népek csupa nagytermetű, erős harcosokból állnak! 33 Még óriásokat is láttunk ott, akik Anák leszármazottjai! Bizony, úgy éreztük magunkat mellettük, mintha sáskák lettünk volna. Nyilván ők is olyannak láttak minket, mint a sáskákat a fűben”.
A nép kétségbeesik és fellázad(B)
14 A felderítők rossz híreinek hatására az egész nép felkavarodott, mindenki kiabált, sokan sírtak és jajgattak egész éjjel, s végül valamennyien Mózes és Áron ellen fordultak, és őket hibáztatták. „Jobb lett volna, ha Egyiptomban haltunk volna meg! Vagy legalább a sivatagban pusztultunk volna el! 3 Azért hozott az Örökkévaló ide bennünket, hogy most a harcban essünk el, gyermekeink és asszonyaink meg rabszolgák legyenek?! Nem lenne jobb visszamenni Egyiptomba?” — mondták.
4 Egymás között pedig azon tanakodtak: „Válasszunk magunknak másik vezetőt, forduljunk meg, és menjünk vissza Egyiptomba!”
5 Mózes és Áron ekkor az egész nép szeme láttára arcra borult a földön.
6 Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia azonban megszaggatták ruháikat, mert nagyon felháborodtak. 7 Ezt mondták Izráel közösségének: „Figyeljetek ránk! Mi is láttuk azt a földet, és tudjátok meg, hogy valóban nagyon szép és jó ország az! 8 Ha az Örökkévaló kedvel bennünket, akkor igenis bevezet oda minket, és nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet! 9 Ne lázadozzatok hát az Örökkévaló ellen! Ne féljetek az ott lakóktól, mert könnyen legyőzzük őket! Megesszük őket, mint a kenyeret. Hiszen azok az úgynevezett „istenek”, akik őket oltalmazzák, eltűnnek, mint az árnyék, de mivelünk Istenünk, az Örökkévaló van! Nem kell hát félnetek tőlük!”
Mózes közbenjárása megmenti Izráelt a pusztulástól
10 De a nép nem hallgatott rájuk, és már azon tanakodtak, hogy Józsuét és Kálebet megkövezik. Ekkor azonban — az egész nép szeme láttára — hirtelen megjelent az Örökkévaló dicsősége a Találkozás Sátora fölött.
11 Az Örökkévaló ekkor Mózeshez szólt: „Nem tűrhetem már tovább, hogy ez a nép mindig elfordul tőlem, és visszautasít engem! Miért nem bíznak meg bennem annak ellenére, hogy annyi jelet és csodát műveltem közöttük? 12 Eltörlöm hát őket a föld színéről! Nem lesznek többé az én népem, hanem elpusztítom őket egyetlen csapással!
Belőled[b] pedig, Mózes, nagyobb és erősebb nemzetet támasztok!”
13 De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha így teszel, azt az egyiptomiak is meg fogják hallani. Ők tudják, hogy te hoztad ki közülük hatalmas erőddel Izráel népét, 14 és hírül adták ezt a kánaáni nemzeteknek is. Azt is hallották, hogy te, Örökkévaló, Izráel népével együtt táborozol, hogy szemtől szembe megjelentél nekik, hogy felhőd néped fölött időzik, s hogy nappal a felhőben, éjjel pedig a tűzoszlopban vezeted őket. 15 Ha most mind egy szálig elpusztítod őket, akkor azok a nemzetek, amelyek hallották híredet, majd azt mondják: 16 »Úgy látszik, mivel az Örökkévaló nem volt képes bevinni ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött nekik, hát inkább mindet leöldöste a pusztában.« 17 Most hát, Örökkévaló, mutasd meg mindenkinek, hogy valóban milyen hatalmas vagy — ahogyan magad is mondtad:
18 »Türelmes az Örökkévaló,
nem hirtelen haragú,
hűséges szeretete nagy,
megbocsátja a bűnt
és a törvényszegést,
bár nem hagyja azt
egészen büntetés nélkül,
hanem megbünteti
az atyák vétkéért fiaikat
a harmadik és negyedik nemzedékig.«
19 Kérlek, bocsásd meg ennek a népnek bűnét nagy szereteted miatt, ahogy már sokszor megtetted Egyiptom óta!”
20 Az Örökkévaló erre így felelt Mózesnek: „Rendben van, megbocsátok nekik, ahogy kérted. 21-24 De ez a nép, bár látta dicsőségemet, jeleimet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában vittem végbe, próbára tette türelmemet már tízszer is, mivel nem engedelmeskedett szavamnak. Emiatt esküszöm, hogy közülük senki sem fog bemenni arra a földre, amely felől őseiknek megesküdtem! Azok közül, akik elutasítottak engem, egyetlen egy sem fog oda bemenni! Kálebbel azonban kivételt teszek, mert őbenne másféle szellem van, és tökéletes hűséggel követ engem. Őt beviszem arra a földre, amelyet felderítőként már bejárt, és leszármazottjai birtokba is veszik majd. Ez olyan biztos, mint ahogy élek; és amilyen biztos, hogy dicsőségem betölti az egész földet!
25 Mivel előttetek, a völgyben az amálekiek és a kánaániak laknak, ezért holnap forduljatok vissza, és induljatok el a sivatagban, a Vörös-tenger[c] felé vezető úton!”
Az Örökkévaló ítéletet hirdet(C)
26 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: 27 „Meddig tűrjem még ennek a gonosz népnek a zúgolódását? Hallottam, hogy panaszkodtak ellenem. 28 Ezt mondd nekik, Mózes: »Hallottam, amikor azt mondtátok, hogy jobb lett volna meghalnotok ebben a sivatagban. Ezért életemre esküszöm, hogy pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok! 29 Igen, ebben a pusztában fogtok elhullani mind egy szálig! Bizony, itt haltok meg mindannyian, akiket megszámoltak 20 éves kortól fölfelé, mivel ellenem lázadtatok. 30 Egy sem megy be közületek arra a földre, amely felől megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, kivéve Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.
31 Attól féltetek, hogy gyermekeiteket az ellenség rabszolgákká teszi! Tudjátok meg hát, hogy én ezeket a gyermekeket be fogom vinni arra a földre! Ők majd meg fogják ismerni azt a földet, amely nektek nem kellett! 32 Ti pedig, bizony, mind ebben a pusztában hullotok el! 33 Gyermekeitek nomád pásztorok módjára élnek itt 40 esztendeig, mert mindaddig viselniük kell a ti hűtlenségetek következményeit, ameddig közületek az utolsó is ki nem pusztul ebből a nemzedékből. 34 Ti pedig 40 évig viselitek bűneitek terhét és következményeit, mert a felderítés minden napjáért egy-egy évet szabtam ki rátok. Akkor majd megtudjátok, milyen keserves dolog, ha ellenetek fordulok![d]
35 Ezt én, az Örökkévaló mondom nektek!« Esküszöm, hogy így bánok ezzel a gonosz néppel, amely összefogott ellenem: mind egy szálig ebben a pusztában fognak meghalni!”
36-37 Azok a férfiak, akiket Mózes kiküldött annak a földnek a felderítésére, kettő kivételével rossz híreket hoztak, és föllázították Izráel egész közösségét Mózes ellen. Emiatt az Örökkévaló csapással sújtotta őket, és meghaltak. 38 Csak Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia maradt életben a 12 felderítő közül.
A nép megpróbálja elfoglalni Kánaán földjét(D)
39 Mózes tehát elmondta, amit az Örökkévaló üzent, és az egész nép nagyon elszomorodott.
40 Másnap korán reggel azonban fölkerekedtek, hogy behatoljanak a dombvidék legmagasabb részeire. Ezt mondták Mózesnek: „Elismerjük, hogy vétkeztünk. De most már mindannyian készen állunk, hogy felmenjünk arra a földre, amelyre az Örökkévaló parancsolta, hogy menjünk”.
41 Mózes azonban így felelt: „Már megint az ellenkezőjét akarjátok tenni annak, amit az Örökkévaló parancsolt! De miért? Ez a tervetek nem lesz sikeres. 42 Ne induljatok harcba, mert az Örökkévaló nem lesz veletek, és ellenségeitek csúfosan megvernek titeket! 43 Amálekiek és kánaániak vannak azon a vidéken veletek szemben, és bizony elhullotok fegyvereik csapásai alatt! Mivel elfordultatok az Örökkévalótól, ő is elfordult tőletek, és nem fog megsegíteni benneteket a harcban!”
44 De a nép most sem hallgatott Mózesre, hanem magabiztosan elindultak a dombvidék legmagasabb része felé. Mózes és az Örökkévaló Szövetségládája azonban egy lépésnyire sem mozdultak a táborból.
45 De az ott lakó amálekiek és a kánaániak harcosai lerohanták a behatoló izráeli csapatot, megverték, és egészen Hormáig kergették őket.
Feltámaszt egy kislányt és meggyógyít egy beteg asszonyt(A)
21 Amikor Jézus a bárkával a tó túlsó partjához ért, nagy tömeg gyűlt köré, ezért ott maradt a tóparton. 22 Odajött hozzá Jairus, aki a helyi zsinagóga egyik vezetője volt. A lábához borult, 23 és így könyörgött: „A kislányom haldoklik. Kérlek, gyere el hozzánk, és tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon és éljen!”
24 Jézus el is indult Jairussal együtt. Nagy tömeg követte, rengetegen tolongtak körülötte.
25 Volt köztük egy asszony is, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt. 26 Minden vagyonát orvosokra költötte, és sokat szenvedett. Az orvosok azonban hiába próbálták meggyógyítani, egyiküknek sem sikerült, sőt, a betegség egyre súlyosabb lett. 27 Amikor az asszony meghallotta, hogy Jézus ott van, átfurakodott a tömegen, Jézus háta mögé került, és megérintette a ruháját. 28 Ugyanis ezt gondolta: „Elég, ha csak a ruhájához érek, már attól is meggyógyulok.” 29 Amikor Jézus ruháját megérintette, az asszony azonnal megérezte, hogy a vérzése megszűnt, és hogy egészen meggyógyult. 30 Jézus rögtön észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért megállt és megfordult. Ezt kérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”
31 A tanítványai így válaszoltak: „Látod, milyen sokan tolonganak körülötted, és azt kérdezed, ki érintett meg?!”
32 Jézus azonban egyre csak kereste, és látni akarta azt, aki megérintette. 33 Ekkor az asszony előlépett, bár reszketett a félelemtől. Tudta jól, mi történt vele, ezért leborult Jézus előtt, és mindent elmondott neki. 34 Ő pedig ezt mondta: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és légy egészséges!”
35 Még beszélt, amikor küldöttek érkeztek Jairus házából, és ezt mondták: „A leányod meghalt, nincs miért tovább fárasztanod a Mestert!”
36 Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így biztatta Jairust: „Ne rémülj meg, csak higgy!”
37 Ekkor Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, de a többieknek nem engedte, hogy vele menjenek. 38 Amikor Jairus házához értek, Jézust nagy hangzavar fogadta: mindenki sírt és jajveszékelt. 39 Bement a házba, és ezt mondta: „Miért sírtok, és mi ez a nagy lárma? A kislány nem halt meg, csak alszik!” 40 Az emberek azonban kinevették. Ekkor mindenkit kiküldött a házból, csak a három tanítványa, meg a gyermek apja és anyja maradt vele. Velük együtt bement abba a szobába, ahol a gyermek feküdt. 41 Megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Talitha kúmi!” Ez azt jelenti: „Leánykám, kelj föl!” 42 Ekkor a tizenkét éves kislány azonnal felkelt, és járni kezdett, az emberek pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. 43 Jézus azonban szigorúan megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. Azután szólt, hogy adjanak enni a kislánynak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center