Old/New Testament
Az Örökkévaló szövetséget ígér Izráel népének
19 Izráel tábora az Egyiptomból történt kivonulásuk utáni harmadik hónap első napján érkezett a Sínai-pusztába. 2 Refidimből indultak, és elértek a Sínai-hegy lábához, ahol letáboroztak.
3 Mózes fölment a hegyre, hogy találkozzon Istennel.
Az Örökkévaló így szólt hozzá a hegy tetejéről: „Mózes, mondd meg ezt Jákób leszármazottjainak, Izráel népének: 4 »A saját szemetekkel láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal! Benneteket pedig úgy hordoztalak, ahogy a sas hordozza szárnyain fiókáit! Így hoztalak titeket közel magamhoz. 5 Mától fogva mindig engedelmesen hallgassatok szavamra, és őrizzétek meg szövetségemet! Ha így éltek, akkor a saját népemmé lesztek. Bár az egész föld az enyém, ti féltett kincsemmé lesztek a nemzetek között: 6 papok királyságává és szent néppé teszlek titeket.« Ezeket kell elmondanod a népnek!”
7 Ezután Mózes lejött a hegyről, összehívta a nép vezetőit, és eléjük tárta ezt az üzenetet, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta.
8 Erre az egész nép egy akarattal így válaszolt: „Megteszünk mindent, amit az Örökkévaló mond.”
Mózes pedig ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak a nép válaszát. 9 Az Örökkévaló ekkor azt mondta neki: „Hamarosan eljövök hozzád sűrű felhőben, és a nép hallani fogja, amint beszélek veled, hogy mindig higgyenek neked.”
Azután Mózes ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak, hogy a nép mit válaszolt.
10 Az Örökkévaló ekkor azt mondta Mózesnek: „Menj le a néphez, és mondd meg nekik, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki ruháikat! 11 Harmadnapra legyenek készen, mert akkor az Örökkévaló az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegy tetejére! 12 Vonj határt a hegy köré, és mondd meg a népnek, hogy ne lépjék át azt, sőt, a közelébe se menjenek! Aki megérinti a hegyet, annak meg kell halnia! 13 Akár ember, akár állat lépi át a határt, kövezzétek meg, vagy nyíllal lőjétek le, de ne érjetek hozzá! Azután, ha majd meghallják a sófár hangját hosszan zengeni, már fölmehetnek a hegyre.”
14 Mózes lement a néphez, és elmondott nekik mindent. Ők pedig megszentelték magukat, és kimosták ruháikat.
15 Mózes kihirdette: „Legyetek készen harmadnapra. Addig ne közeledjetek asszonyhoz!”
16 A harmadik nap reggelén a Sínai-hegy felől mennydörgés hallatszott, villámok cikáztak, sűrű sötét felhő szállt a hegyre, és felharsant a sófár erős hangja. Az egész nép remegett a félelemtől a táborban. 17 Mózes kivezette a népet a hegy lábához, hogy Isten elé álljanak. 18 Az egész hegy füstbe borult, mert az Örökkévaló leszállt rá a tűzben. A füst fölszállt, mint a kemence füstje, és az egész hegy remegett. 19 A sófár hangja egyre erősebben hallatszott. Mózes beszélt Istennel, aki hallható hangon válaszolt neki.[a]
20 Amikor az Örökkévaló leszállt a hegy tetejére, szólt Mózesnek, hogy menjen föl hozzá a hegy csúcsára. Mózes föl is ment.
21 Azután az Örökkévaló ismét leküldte Mózest a néphez: „Menj le hozzájuk, és figyelmeztesd őket, hogy ne lépjék át azt a határt, hogy engem láthassanak, mert akkor sokan meghalnak! 22 A papoknak, akik egyébként közel jöhetnek hozzám, szintén mondd meg, hogy szenteljék meg magukat, nehogy a haragomat vonják magukra!”
23 Mózes így válaszolt: „De hiszen a nép nem jöhet föl a hegyre, mert te magad tiltottad meg nekik! Azt mondtad, hogy vonjak határt a hegy köré, és a nép ne lépjen át azon a szent területre.”
24 De az Örökkévaló megismételte: „Menj le hozzájuk! Azután Áronnal együtt jöjjetek föl ide! A nép és a papok azonban ne lépjék át azt a határt, és ne próbáljanak följönni hozzám, nehogy haragomat vonják magukra!”
25 Ezután Mózes lement a néphez, és figyelmeztette őket.
A Tízparancsolat(A)
20 Akkor jelentette ki Isten mindezeket:
2 „Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kihoztalak téged[b] Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál.
3 Ne imádj más istent rajtam kívül![c]
4 Ne készíts semmiféle bálványt magadnak: se bálványszobrot, se képet, amely fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben lévőkre hasonlít! 5 Idegen istenek, vagy bálványaik előtt meg ne hajolj, s őket ne imádd, mert én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok! Akik ebben vétkeznek, azok gyűlölnek engem, s ezért megbüntetem őket. Sőt leszármazottjaikat is megbüntetem a harmadik és a negyedik nemzedékig. 6 Ugyanakkor hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem, és engedelmeskednek parancsaimnak. Sőt, utódaikkal is így bánok, ezer nemzetségen keresztül.
7 Ne élj vissza Istened, az Örökkévaló nevével, mert nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevével visszaél!
8 Emlékezz rá, hogy a szombati nyugalom napját szentnek tartsd! 9 Hat napon keresztül dolgozz, és végezd mindenféle munkádat. 10 De a hetedik nap Istenednek, az Örökkévalónak szombatja, ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát: se te magad, se családod tagjai, se szolgáid, se háziállataid, de még a városaitokban közöttetek lakó idegen nemzetiségűek se! 11 Mert az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; de a hetedik napon abbahagyta a munkáját. Ezért áldotta meg a szombati nyugalom napját, és ezért választotta külön a többi naptól a maga számára.
12 Becsüld meg[d] apádat és anyádat, és tisztelettel bánj velük, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!
13 Ne gyilkolj meg senkit!
14 Ne kövess el házasságtörést!
15 Ne lopj!
16 Ne tanúskodj hamisan[e] senki ellen!
17 Ne kívánd magadnak, ami a másé: se a házát, se a feleségét, se a szolgáját, se a szolgálóját, se az ökrét, se a szamarát, se más egyebét!”
Mózes, a közbenjáró(B)
18 A nép tehát ott állt a hegy lábánál, látta a villámokat, a füstöt, hallotta a sófár hangját és a mennydörgést. Nagyon megrettentek, remegtek a félelemtől, és elhúzódtak a hegy közeléből. 19 Azt mondták Mózesnek: „Jobb lesz, ha te beszélsz velünk! Hallgatni fogunk rád, csak ne Isten szóljon hozzánk közvetlenül, mert azt nem éljük túl!”
20 Mózes így válaszolt: „Ne féljetek! Isten azért jött közel hozzátok, hogy próbára tegyen titeket. Azt akarja, hogy tiszteljétek őt, és ez visszatartson titeket attól, hogy vétkezzetek ellene.”
21 A nép tehát távolabb állt a hegytől, Mózes viszont közelebb ment ahhoz a sötét felhőhöz, amely Istent körülvette.
22 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd meg ezt Izráel népének: »Saját szemetekkel láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok! 23 Soha ne merészeljetek bálványisteneket készíteni magatoknak ezüstből vagy aranyból, akiket velem egy sorba helyeznétek!
24 Földből készítsetek nekem oltárt, és azon áldozzátok föl égő- és hálaáldozataitokat, juhaitokat és ökreiteket! Azokon és csak azokon a helyeken építsetek oltárt, ahol én akarom, hogy emlékezzetek rám! Ezeken a helyeken eljövök hozzátok, és megáldalak benneteket. 25 Ha pedig kövekből építitek az oltárt, csak faragatlan köveket használjatok. Ha valamilyen szerszámmal megfaragod a köveket, akkor már nem lesznek alkalmasak erre a célra. 26 Oltáromhoz ne építs lépcsőt, mert akkor tested eltakart részei is láthatóvá válhatnak, amikor fölmész a lépcsőn.«”
Példázat az adós szolgáról
21 Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”
22 „Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer[a] is — válaszolta Jézus. — 23 Mert Isten Királysága hasonlít ehhez: egyszer egy király elhatározta, hogy a szolgáival megfizetteti mindazt, amivel tartoztak neki. 24 Miközben elszámolt velük, eléje hozták az egyiket, aki tízezer talentummal[b] tartozott. 25 Mivel a szolga nem tudta megfizetni az adósságát, a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának a feleségével és a gyermekeivel együtt, és adják el minden vagyonát is. Amit pedig ezekért kapnak, abból törlesszék az adósságot. 26 A szolga ekkor leborult a király előtt, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!« 27 A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt az összes adósságát is elengedte.
28 Miután ez a szolga elment, találkozott egyik másik szolgatársával, aki viszont neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és azt mondta: »Add meg, amivel tartozol!«
29 Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«
30 Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, hanem börtönbe záratta a szolgatársát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti. 31 Amikor annak szolgatársai meglátták ezt, nagyon megdöbbentek, majd elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.
32 Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga, én minden adósságodat elengedtem, mivel kegyelemért könyörögtél! 33 Neked is ugyanúgy könyörülnöd kellett volna a szolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad!« 34 Majd a király haragjában átadta ezt a szolgáját a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, amíg ki nem fizeti minden adósságát.
35 Bizony, így bánik veletek Mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak a testvéreteknek, aki vétkezett ellenetek!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center