Old/New Testament
A páskabárány vére és a tizedik csapás
12 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptomban: 2 „Ezt a hónapot tekintsétek az első hónapnak! Ez legyen az első számotokra az év hónapjai között! 3 Rendeljétek el Izráel egész közösségének: ennek a hónapnak a 10. napján minden családfő válasszon ki egy bárányt vagy kecskegidát[a] a háza népe[b] számára! Tehát minden háznépnek jusson egy-egy bárány!
4 Ha a házban kevesen vannak ahhoz, hogy az egész bárányt együtt meg tudják enni, akkor csatlakozzanak egy szomszédos háznéphez, és együtt egyék meg a páskabárányt. Ügyeljenek rá, hogy mindenkinek jusson elég a bárányból. 5 A kiválasztott bárány vagy kecskegida ép és egészséges legyen, egyéves és hímnemű. 6 A hónap 14. napjáig gondosan őrizzétek, majd ezen a napon este, de még sötétedés előtt vágjátok le. Izráel egész közössége ugyanabban az időben vágja le a páskabárányt.
7 A bárány vérét fogjátok föl egy edénybe, majd vegyetek belőle, és kenjétek rá annak a háznak az ajtófélfáira meg a szemöldökfájára,[c] ahol megeszik a páskabárányt.
8 A páskabárány húsát tűzön süssétek meg, majd kovásztalan kenyérrel és keserű növényekkel együtt még akkor éjjel egyétek meg. 9 Nem szabad a bárány húsát sem nyersen, sem vízben főve fogyasztanotok, csakis tűzön sütve. A bárányt egészben süssétek meg, fejével, lábaival és belső részeivel együtt. 10 Azon az éjjelen közösen fogyasszátok el az összes megsütött bárányhúst, ne hagyjatok belőle reggelre. Ami mégis megmarad, azt égessétek el.
11 Amikor a páskabárányt eszitek, legyetek útra készen! Vegyétek magatokra az úti ruhát, kössétek meg öveteket, sarutok a lábatokon legyen, és botjaitok a kezetekben! Így egyétek azt nagy sietve, mert ez az Örökkévaló Páskája! 12 Mert azon az éjjelen keresztülmegyek Egyiptom földjén, és megölöm az egyiptomiak elsőszülött fiait, és háziállataik elsőszülöttjeit is. Végrehajtom büntető ítéletemet Egyiptom összes istene fölött. Én vagyok az Örökkévaló.
13 A páskabárány vére megjelöli házaitokat és a benne lakókat. Amelyik házon látom ezt a vért, annak lakóit nem sújtom a halálos csapással, hanem elmegyek mellette,[d] amikor átvonulok Egyiptom földjén, és lesújtok az egyiptomiakra.
14 Mostantól fogva emlékezzetek erre a napra, és ünnepeljétek meg azt minden évben! Tartsátok meg a Páska ünnepét az Örökkévaló tiszteletére! Így legyen ez nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!”
15 „Hét napig nem szabad kovásszal készült kenyeret ennetek, csak kovásztalant. Már az első napon takarítsatok ki házatokból minden kovászt és kovásszal készült ételt! Ha közületek valaki az ünnep hét napja alatt kovásszal készült kenyeret eszik, azt ki fogják gyomlálni Izráel közösségéből!
16 Az ünnep első és utolsó napján tartsatok egy-egy szent gyűlést. Ezen a két napon ne végezzetek semmiféle munkát, kivéve az ételek elkészítését. 17 Tartsátok meg tehát a Kovásztalan Kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hoztam ki törzseitek seregeit Egyiptomból. Utódaitok is ünnepeljék meg ezt, nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!
18 Tehát az első hónap 14. napján, estétől kezdve kovásztalan kenyereket egyetek a hónap 21. napjának végéig, vagyis estig. 19 Ezen a hét napon ne legyen házatokban semmiféle kovász! Ha valaki mégis valamilyen kovásszal készült ételt enne ez idő alatt, azt ki fogják gyomlálni Izráel népének közösségéből, akár született izráeli, akár közöttetek lakó idegen nemzetiségű az illető. 20 Tehát az ünnep ideje alatt semmiféle kovásszal készült ételt ne egyetek, hanem csak kovásztalant, bárhol is laktok!”
21 Ezután Mózes magához hívta Izráel népének minden vezetőjét, és ezt mondta nekik: „Mindegyik családfő válasszon családja számára egy bárányt — az legyen a páskaáldozat. Ma este vágjátok le ezt a bárányt. 22 Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele a bárány vérébe, majd kenjetek a vérből házaitok szemöldökfájára és a két ajtófélfára. Holnap reggelig senki se menjen ki a ház ajtaján! 23 Ma éjjel az Örökkévaló átvonul Egyiptom földjén, hogy lesújtson az egyiptomiakra, de mikor meglátja a vért az ajtó szemöldökfáján és a két ajtófélfán, akkor elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító belépjen a házaitokba, és rátok is lesújtson.
24 Minden évben tartsátok meg a Páska ünnepét! Örökké érvényes törvény ez a számotokra, és minden utódotok számára is. 25 Ne felejtsétek el akkor sem, amikor majd bementek arra a földre, amelyet az Örökkévaló ad nektek, ahogyan megígérte! Ott is tartsátok meg a Páska ünnepét minden évben. 26 Gyermekeitek majd megkérdezik: »Mit jelent ez a szertartás?« 27 Ti pedig akkor így válaszoljatok nekik: »Páskaáldozat ez az Örökkévalónak, aki elment otthonaink ajtaja mellett, és megmentett minket a haláltól. Ugyanakkor azonban megölte az egyiptomiak elsőszülöttjeit. Akkor történt ez, amikor Izráel népe még Egyiptomban lakott.«”
Amikor Izráel vezetői hallották ezt, földre borultak, és úgy imádták az Örökkévalót. 28 Azután Izráel népe megtartotta a Páska ünnepét úgy, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózes és Áron által. Mindenben engedelmeskedtek.
29 Azon az éjjelen, éjfélkor az Örökkévaló megölte az elsőszülött fiút minden egyiptomi családban. Az éppen uralkodó fáraó elsőszülött fiát éppen úgy megölte, mint a börtönben raboskodó fogoly elsőszülöttjét, sőt, még a háziállatok elsőszülötteit is. 30 Azon az éjjelen fölkelt a fáraó, meg főemberei és mindenki más is. Egész Egyiptom hangos volt a sírástól-jajgatástól, mert minden családban halottat sirattak.
Izráel népe kivonul Egyiptomból
31 A fáraó még azon az éjjelen hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Azonnal induljatok el! Sürgősen hagyjátok el országomat, és menjetek ki népem közül! Mindannyian menjetek innen, és áldozzatok az Örökkévalónak, ahogy mondtátok! 32 Vigyétek magatokkal állataitokat is kívánságotok szerint, csak menjetek már! Mondjatok áldást rám is!” 33 Az egyiptomiak sürgették az izráelieket, hogy minél hamarabb hagyják el az országot. Azt mondták: „Menjetek innen, amilyen gyorsan csak tudtok, különben mind meghalunk!”
34 Izráel népe a nagy sietség miatt nem tudta elkészíteni még a mindennapi kenyeret sem. Ruhákba csavarták a dagasztóteknőket, amelyekben a kovásztalan tészta volt, vállukra vették, és úgy vitték magukkal. 35 Az izráeliek — Mózes utasítása szerint — kértek az egyiptomi szomszédjaiktól ezüst- és aranytárgyakat, meg ruhákat. 36 Az Örökkévaló jóindulatúvá tette az egyiptomiakat irántuk, és adtak nekik bőségesen mindent, amit kértek. Így fosztotta ki Izráel népe az egyiptomiakat.
37 Elindultak tehát az izráeliek az egyiptomi Ramszesz városától Szukkót felé. Izráel seregében ekkor mintegy 600 000 férfi volt, nem számítva családtagjaikat. 38 Sokan, akik nem tartoztak Izráel közösségéhez, szintén velük mentek, meg rengeteg sok jószág is: marhák, juhok, kecskék és egyéb háziállatok. 39 Mivel az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy hagyják el az országot, az izráelieknek nem volt idejük arra, hogy a szokásos kovásszal kelesztett kenyereiket elkészítsék, sem arra, hogy útravalót készítsenek maguknak. Ezért abból a tésztából, amelyet Egyiptomból cipeltek magukkal, kovásztalan kenyereket sütöttek.
40 Izráel népe összesen 430 évig tartózkodott Egyiptomban, 41 és éppen azon a napon vonult ki az Örökkévaló serege onnan, amikor ez az idő letelt. 42 Azon az éjszakán, amikor kivonultak, az Örökkévaló éberen őrködött felettük, hogy biztonságban kihozza őket Egyiptomból. Ezért minden évben ugyanezen az éjjelen Izráel népe is nemzedékről-nemzedékre megünnepli ezt, és megemlékezik arról, hogy az Örökkévaló mit tett velük.
43 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ezek a Páska ünnepére vonatkozó rendelkezések: Aki nem tartozik Izráel közösségéhez, az nem vehet részt a Páska-vacsorán.[e] 44 Azonban, ha egy izráeli pénzen vásárol szolgát magának, és előbb körülmetéli férfi szolgáját, akkor az a szolga részt vehet a Páska-vacsorán. 45 Aki csak átmenetileg tartózkodik, vagy csak napszámosként dolgozik Izráelben, az nem vehet részt ezen az ünnepen.
46 Minden család abban a házban fogyassza el az egész páska-vacsorát, ahol azt elkészítették. A kész páskabárányból semmit nem szabad kivinni a házból. A páskabáránynak egyetlen csontját se törjék el! 47 Izráel közösségéből mindenki vegyen részt a Páska-vacsorán.
48 Ha a közöttetek élő idegen nemzetiségű férfi is részt akar venni az Örökkévaló Páska ünnepén, akkor őt, és háza népében minden fiút és férfit előbb körül kell metélni. Ezután már ugyanúgy részt vehetnek a Páska-vacsorán, mint az aki izráelinek született. De az a fiú vagy férfi, aki nincs körülmetélve, nem ehet a páskabárányból. 49 Ezek a rendelkezések egyformán vonatkoznak a született izráeliekre és a közöttetek élő idegen nemzetiségű lakosokra.”
50 Izráel népe engedelmeskedett mindazoknak a parancsoknak, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak mondott. 51 Azon a napon az Örökkévaló kihozta Izráel népét Egyiptomból. Törzseik szerint, rendezett csoportokban vonultak ki onnan.
13 Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: 2 „Nekem szenteljetek Izráel népében minden elsőszülöttet, vagyis aki anyjának első gyermeke, azt számomra különítsétek el! Hasonlóképpen szenteljétek nekem a háziállatok kicsinyei közül azokat, amelyeket anyjuk először hozott a világra!”
3 Mózes ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek erre a napra, amelyen kijöttünk Egyiptomból, ahol úgy éltünk, mint a rabszolgák! Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló hozott ki bennünket onnan, nagy hatalmával. Erre való emlékezésül ne egyetek semmiféle kovásszal készült ételt! 4 A mai napon jöttünk ki Egyiptomból, Abib hónapban.
5 Az Örökkévaló megesküdött ősapáinknak, hogy nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyen most még a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak laknak. Ezért bevisz majd titeket arra a földre, s akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet minden évben!
6 Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak! 7 Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban! 8 Azon a napon magyarázd el a gyermekeidnek: »Azért van ez az ünnep, hogy emlékeztessen arra, amit az Örökkévaló tett velem,[f] amikor kiszabadított engem Egyiptomból.«
9 Ez az ünnep olyan legyen számotokra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsétek el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen, hiszen ő az, aki erős karjával kihozott minket Egyiptomból. 10 Tartsátok meg hát ezt az ünnepet minden évben, a megfelelő időben.”
Az elsőszülöttek kiváltása
11 „Az Örökkévaló megesküdött nektek és őseiteknek, hogy bevisz titeket a kánaániak földjére, és nektek adja azt. Amikor tehát már ott fogtok lakni, 12 akkor szenteljetek az Örökkévalónak minden egyes elsőszülött fiút, és hasonlóképpen háziállataitok elsőszülött hím kicsinyeit is, mert ezek őt illetik. 13 A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal. Ebben az esetben a bárányt áldozd föl a csikó helyett, amelyet így megtarthatsz magadnak. Ha nem akarod kiváltani a szamárcsikót, akkor törd el a csikó nyakát. Az elsőszülött fiúkat azonban minden esetben ki kell váltanod!
14 Amikor majd gyermeked megkérdezi, hogy mi ennek az értelme, akkor mondd el neki: »Gyermekem, az Örökkévaló kiszabadított minket erős karjával Egyiptomból, a rabszolgaságból. 15 Amikor pedig a fáraó makacskodott, és nem akarta népünket szabadon engedni, az Örökkévaló minden elsőszülöttet megölt az egyiptomiak között. Egyaránt megölte az emberek és a háziállatok elsőszülöttjeit. Ezért áldozok az Örökkévalónak minden elsőszülött állatot, és ezért váltom meg minden egyes[g] elsőszülött fiam életét egy-egy bárány feláldozásával.«”
16 „Ez az ünnep olyan legyen számodra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsd el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló az, aki erős kezével kihozott minket Egyiptomból” — ezt mondta Mózes a népnek.
Izráel megkezdi a pusztai vándorlást
17 Miután a fáraó elengedte Izráel népét, Isten vezette őket, hogy merre menjenek. De nem azt az utat választotta, amely a filiszteusok országa felé vitt — bár az lett volna a legrövidebb —, hanem kerülő útra vitte a népet. Azért tette ezt, mert azt gondolta: „Ha harcolniuk kell, még meggondolják magukat, és visszatérnek Egyiptomba.” 18 Ezért Isten azon az úton vezette őket, amely a sivatagon át a Vörös-tenger felé vitt.
Izráel népe hadirendben és fölfegyverkezve vonult ki Egyiptomból.
19 Mózes parancsára magukkal vitték József koporsóját is. József ugyanis még halála előtt megeskette az izráelieket: „Isten egyszer bizonyosan megsegít titeket, s akkor vigyétek magatokkal az én csontjaimat is!”
20 Izráel népe elindult Szukkótból, s legközelebb Étámnál, a sivatag szélén vertek sátort. 21 Az Örökkévaló előttük vonult: nappal felhőoszlopban mutatta, hogy merre menjenek; éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így nappal is, éjjel is vonulhattak. 22 Nappal állandóan előttük haladt a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
A vallási vezetők próbára akarják tenni Jézust(A)
16 Farizeusok és a szadduceusok jöttek Jézushoz, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik mennyei jelt bizonyítékul Istentől.
2 Ő azonban így válaszolt nekik: „Napnyugta idején felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Holnap szép idő lesz, mert vörös az ég alja.« 3 Korán reggel felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Ma vihar lesz, mert az ég vörös és felhős.« Mikor látjátok az égbolt képét, megértitek milyen idő következik, igaz? Akkor a mostani idők jeleit miért nem értitek meg? 4 Ez a gonosz és hűtlen nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt akar látni Istentől származó bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás[a] prófétával történt!” Ezzel otthagyta őket, és továbbment.
Óvakodjatok a farizeusok kovászától!(B)
5 A tanítványok áteveztek a tó túlsó partjára, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6 Jézus ezt mondta nekik: „Legyetek óvatosak: tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
7 Ők meg így tanakodtak egymás között: „Biztosan azért mondta ezt, mert elfelejtettünk kenyeret hozni.”
8 Jézus tudta, miről beszélnek, és ezt mondta: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér? 9 Még mindig nem értitek?! Nem emlékeztek az ötezer emberre, az öt kenyérre, és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? 10 Vagy a négyezerre, a hét kenyérre, és a maradékokkal teli kosarakra? 11 Hát nem értitek, hogy nem kenyérről beszéltem? Azt mondtam, hogy legyetek óvatosak, és tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
12 Ekkor értették meg a tanítványok, hogy miről beszélt. Nem arról, hogy óvakodjanak a kovásztól, amely a kenyeret megkeleszti, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításaitól tartsák távol magukat.
Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!(C)
13 Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékén járt, megkérdezte tanítványaitól: „Mit mondanak az emberek rólam, kicsoda az Emberfia?”
14 „Egyesek azt mondják, hogy te vagy Bemerítő János, mások Illésnek, vagy Jeremiásnak, vagy a régi próféták közül az egyiknek tartanak” — válaszolták.
15 „Hát ti mit mondtok rólam, ki vagyok én?” — kérdezte tovább.
16 Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.”
17 Jézus ezt felelte: „Milyen áldott és boldog vagy Simon, Jóna fia, mert ezt nem magadtól mondtad, hanem Mennyei Atyám jelentette ki neked. 18 Én pedig azt mondom, hogy te Péter vagy. Erre a sziklára fogom felépíteni az eklézsiámat, és a halál erői[b] sem lesznek képesek azt legyőzni. 19 Neked fogom adni Isten Királyságának a kulcsait, és amit megkötsz a földön, az meg lesz kötve a Mennyben, viszont amit feloldasz a földön, az fel lesz oldva a Mennyben.” 20 Ezután szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás.
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(D)
21 Ettől kezdve beszélt Jézus a tanítványainak arról, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, s ott a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók miatt sokat kell majd szenvednie. Végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.
22 Ekkor Péter félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani: „Isten mentsen meg téged attól, Uram, hogy ez bekövetkezzen! Ilyesmi semmiképpen sem történhet meg veled!”
23 De Jézus hátat fordított Péternek, és ezt mondta: „Takarodj a szemem elől[c], Sátán! El akarsz gáncsolni, mivel nem úgy gondolkodsz, mint Isten, hanem úgy, mint az emberek!”
24 Ezután a tanítványaihoz fordult: „Aki engem akar követni, az tagadja meg magát, vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen. 25 Aki megpróbálja magát megmenteni, az el fog veszni. Aki viszont értem feladja önmagát, az fogja igazán megtalálni az életét. 26 Mit ér, ha az ember mindent megnyer, amit csak a világ adhat, de a lelkét elveszti? Milyen váltságdíjat adhatna a lelkéért cserébe? 27 Bizony, az Emberfia eljön Atyja dicsőségében, és angyalai kiséretével, s akkor majd mindenkinek megadja, amit a tettei szerint megérdemel.
28 Igazán mondom nektek: vannak köztetek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön királyi dicsőségében.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center