Old/New Testament
Izráel családja Egyiptomba költözik
1 Jákób, vagyis Izráel egész családjával Egyiptomba költözött. Fiait így hívták: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Benjámin, Dán, Naftáli, Gád és Ásér. Mindegyiküknek már saját családja volt, és a maguk háza népével együtt mentek Egyiptomba.[a] 5 Ekkor összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. (Jákób egyik fia, József ekkor már évek óta Egyiptomban élt.)
6 Idővel azután meghalt József meg a testvérei is, és az az egész nemzedék. 7 Izráel leszármazottjai azonban nagyon megszaporodtak. Sok gyermekük született, és annyira megsokasodtak, hogy szinte megtelt velük az ország.
Izráel népének sorsa rosszra fordul
8 Azután új király[b] került Egyiptom trónjára, aki már nem ismerte Józsefet. 9 Így szólt az embereihez: „Nézzétek, Izráel népe túlságosan megszaporodott! Már többen vannak, és erősebbek nálunk. 10 Bánjunk hát okosan velük, nehogy tovább sokasodjanak! Előfordulhat, hogy háború tör ki, s akkor átállhatnak az ellenséghez, és megszöknek az országból.”
11 Ezért felügyelőket küldtek, hogy nehéz kényszermunkára szorítsák az izráelieket, akiknek raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.
12 Ám minél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és terjeszkedtek. Emiatt az egyiptomiak egyre jobban féltek tőlük, és gyűlölték őket. 13 Ezért kegyetlenül dolgoztatták az izráelieket: 14 vályogtéglát kellett készíteniük, mindenféle mezei munkát és sokféle nehéz szolgálatot követeltek tőlük. Mindezzel nagyon megkeserítették az életüket.
A bábák szembeszegülnek a király parancsával
15 Egyiptom királya ezután hívatta azokat a bábaasszonyokat, Sifrát és Púát, akik a héber[c] asszonyoknak segítettek a szülésnél. Megparancsolta nekik: 16 „Amikor héber asszonyok szülésénél bábáskodtok, figyeljétek meg, hogy fiú, vagy leány születik-e! Ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!”
17 A bábák azonban tisztelték és félték Istent, és a király parancsa ellenére sem ölték meg az újszülött fiúgyermekeket, hanem világra segítették őket is.
18 A király ekkor hívatta a bábákat, és kérdőre vonta őket: „Miért tettétek ezt? Miért hagytátok életben a fiúkat?”
19 A bábák így feleltek a királynak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak. Annyira életerősek, hogy mielőtt a bába megérkezik hozzájuk, már meg is szülnek.” 20-21 Mivel a bábák félték Istent, ő jól bánt velük: gyarapította a családjukat. Isten tovább szaporította Izráel népét is, amely egyre erősebb lett.
22 Akkor a fáraó egész népének megparancsolta: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba! Ha pedig leányuk születik, azt hagyjátok életben!”
Mózes a fáraó udvarába kerül
2 Abban az időben történt, hogy egy férfi, aki Lévi törzséből származott, feleségül vett egy leányt ugyanebből a törzsből. 2 Az asszony áldott állapotba került, fiút szült, és látta, hogy a gyermek szép és egészséges, ezért három hónapig titokban tartotta, hogy fia született. 3 Amikor tovább már nem rejtegethette, fogott egy papirusz-sásból készült kosarat, s bekente szurokkal meg gyantával, hogy ne ázzon át. Majd a gyermeket belefektette, és a part menti sás között kitette a Nílus vizére. 4 A fiúcska nővére távolabb állva figyelte, mi történik a gyermekkel.
5 A fáraó leánya lejött a folyóhoz fürödni, miközben szolgálóleányai a folyó mentén járkáltak fel- s alá. Mikor meglátta a sás között a kosarat, odaküldte érte az egyik szolgálóját. 6 A kosarat felnyitva a fáraó leánya meglepetésére egy síró csecsemőt talált benne! Megesett rajta a szíve, és ezt mondta: „Ez biztosan a héberek fiai közül való!”.
7 Ekkor lépett eléje a fiúcska nővére: „Hívjak-e a héberek közül egy szoptatós dajkát, hogy táplálja neked a gyermeket?” — ajánlkozott.
8 „Eredj!” — mondta a fáraó leánya. Így hát a leányka elment, és a kisfiú anyjával tért vissza.
9 „Vidd ezt a gyermeket, szoptasd helyettem, és megadom a béred” — mondta neki a fáraó leánya.
Az asszony tehát elvitte a csecsemőt, szoptatta és gondját viselte. 10 Később, amikor a gyermek már annyira megnőtt, hogy nem kellett szoptatnia, visszavitte a fáraó leányához, aki fiává fogadta a fiúcskát, és Mózesnek[d] nevezte, mivel a vízből húzta ki.
Mózes gyilkosságba esik
11 Egyszer, amikor Mózes már felnőtt férfi volt, kiment a palotából a héberek — vagyis a saját népe — közé, és látta, milyen súlyos terhek alatt sínylődnek. Történetesen éppen szemtanúja volt annak, hogy az egyik egyiptomi férfi egy héber munkást ütlegelt. 12 Körülnézett, és mivel úgy látta, hogy senki sem figyel oda, agyonütötte az egyiptomit, majd elrejtette a homokban.
13 Másnap visszatért arra a helyre, és megdöbbenve látta, hogy ezúttal két héber férfi verekszik egymással. „Miért ütöd a testvéredet?”[e] — kiáltott rá Mózes arra, aki verte a másikat.
14 De az így válaszolt: „Ki vagy te, hogy parancsolgass, vagy ítélkezz fölöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap[f] azt az egyiptomit?!”
Mózes megrémült. „Ezek szerint kitudódott, amit tettem!” — gondolta.
15 Amikor a fáraó fülébe jutott a hír, halálra kerestette Mózest, de ő elfutott előle Midján földjére, ahol menekültként telepedett le.
Mózes Midjánban
Amikor Midján földjére érkezett, Mózes leült egy kútnál. 16 Midján papjának hét leánya volt, akik ehhez a kúthoz jártak, hogy megitassák apjuk juhait és kecskéit. Most is odajöttek, és hozzáfogtak, hogy vizet húzzanak, és megtöltsék a vályúkat. 17 Ekkor azonban más pásztorok érkeztek a kúthoz, akik elkergették őket. Mózes azonban védelmébe vette a leányokat, és megitatta a nyájukat.
18 Amikor a leányok visszatértek az apjukhoz, Reuélhez,[g] ő megkérdezte: „Hogy-hogy ilyen hamar megjöttetek?”
19 „Egy egyiptomi férfi megmentett bennünket a pásztorok zaklatásától — felelték —, sőt, még vizet is húzott a kútból, és megitatta a nyájunkat.”
20 „Akkor hát hol van? Miért hagytátok ott? — csodálkozott az apjuk. — Hívjátok meg az otthonunkba, hadd lássuk vendégül!”
21 Mózes örömmel fogadta a meghívást, és ott is maradt vendéglátójánál.
Reuél idővel feleségül adta hozzá az egyik leányát, Cippórát. 22 Azután megszületett Mózes és Cippóra első gyermeke, akinek Mózes adott nevet. Ezt gondolta: „Menekültként telepedtem le ezen az idegen földön — legyen hát a neve Gersóm!”[h]
Isten meghallotta Izráel segélykiáltását
23 Sok idő telt el, és Egyiptom királya meghalt. Izráel népe pedig egyre csak sóhajtozott és nyögött a rabszolgaság terhe alatt. Segítségért kiáltottak, és szavuk feljutott Istenhez, 24 aki meghallotta jajgatásukat, és visszaemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. 25 Látta Izráel fiait, és jól ismerte minden szenvedésüket.
Isten megjelenik Mózesnek
3 Mózes ezalatt legeltette apósának, Jetrónak,[i] Midján papjának a nyáját. Egyszer elvezette juhait és kecskéit a puszta túlsó oldalára, s elérkezett a Hóreb-hegyhez,[j] Isten hegyéhez. 2 Ott az Örökkévaló angyala megjelent Mózesnek egy égő bokor lángjában.
Mózes nagyon elámult azon, hogy a bokor lángol ugyan, de nem ég el. 3 Ezt gondolta: „Meg kell nézzem ezt a csodát közelebbről is! Vajon miért nem ég el a bokor?”
4 Amikor az Örökkévaló látta, hogy Mózes közelebb jön, Isten megszólította a bokor közepéből: „Mózes! Mózes!”
„Itt vagyok” — felelt Mózes.
5 Isten figyelmeztette: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarudat, mert szent az a föld, ahol állsz!” 6 Majd így folytatta: „Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.”
Mózes eltakarta az arcát, mert félt Istenre nézni.
7 Az Örökkévaló folytatta: „Bizony, láttam, milyen kegyetlenül bánnak a népemmel Egyiptomban! Meghallottam segélykiáltásukat, amikor a rabszolgahajcsárok kegyetlensége miatt jajgattak, és jól ismerem fájdalmukat. 8 Azért szálltam le, hogy népemet megszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, kihozzam abból az országból, és elvezessem őket a tejjel és mézzel folyó földre, egy szép és tágas országba, ahol most a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi nép lakik.
9 Mivel Izráel népének segélykiáltása valóban feljutott hozzám, és láttam, hogy milyen kegyetlenül elnyomják őket az egyiptomiak, 10 ezért most elküldelek téged a fáraóhoz. Indulj el, menj és szabadítsd ki népemet, Izráelt Egyiptomból!”
11 „De ki vagyok én — szabadkozott Mózes —, hogy a fáraó elé merészkedjem, és kiszabadítsam Izráel népét Egyiptomból?”
12 Isten így válaszolt: „Én leszek veled! Számodra ez lesz a jele, hogy valóban én küldtelek téged: miután kiszabadítottad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok imádni Istent.”
13 Mózes ezt kérdezte: „Ha elmegyek Izráel népéhez, és azzal állok eléjük: »Ősapáink Istene küldött hozzátok«, akkor ők biztosan megkérdezik: »Mi a neve?« — Mit válaszoljak nekik?”
14 Isten ezt felelte Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK.”[k]
Majd hozzátette: „Ha ezt kérdezik, mondd Izráel népének: A »VAGYOK« küldött hozzátok.”
15 Ezután Isten így folytatta: „Ezt mondd nekik: »JAHVE[l] küldött engem hozzátok. Ő a mi őseink Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«
Mert ez az én nevem örökre, így fognak ismerni és emlegetni engem az emberek nemzedékről nemzedékre.
16 Menj hát Egyiptomba, hívd össze Izráel vezetőit, és mondd el nekik, hogy megjelent neked őseitek Istene, JAHVE, aki Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ezt üzenem nekik: »Bizony közelről megfigyeltem, és jól láttam, hogy bánnak veletek az egyiptomiak! 17 Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak titeket az egyiptomi nyomorúságból, és elvezetlek egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi népek földjére.«
18 A vezetők hinni fognak neked, és hallgatnak majd rád. Izráel vezetőivel együtt menjetek Egyiptom királyához, és mondjátok neki: »Megjelent nekünk az Örökkévaló, a héberek Istene. Ezért engedd meg nekünk, hogy elmenjünk a pusztába, háromnapi járóföldre, és ott mutassunk be áldozatokat Istenünknek, az Örökkévalónak.«
19 Jól tudom, hogy Egyiptom királya nem enged szabadon titeket, csak ha majd erővel kényszerítem rá. 20 Ezért fölemelem karomat, és lesújtok Egyiptomra és népére. Csodálatos csapásokkal verem meg őket — s azután majd kienged titeket markából a fáraó.
21 Én pedig jóindulatot keltek irántatok az egyiptomiakban. Ezért amikor kijöttök onnan, nem fogtok üres kézzel távozni.
22 Minden izráeli asszony kérjen ajándékba egyiptomi szomszédjától, sőt még az ideiglenes lakóktól is ezüst- és aranytárgyakat, meg drága ruhákat, és viseljék azokat fiaitok és leányaitok! Így fosszátok ki Egyiptomot!”
Heródes Jézusról(A)
14 Abban az időben Heródes, Galilea fejedelme is hallott Jézusról. 2 Ezt mondta a szolgáinak: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János. Nyilván feltámadt a halálból, és azért van ilyen csodatevő ereje.”
Bemerítő János halála
3 Ez a Heródes volt az, aki korábban Bemerítő Jánost letartóztatta, megbilincseltette, és börtönbe záratta. Mindez Heródiás miatt történt, aki Fülöpnek, Heródes testvérének volt a felesége. 4 Ugyanis korábban János többször is mondta Heródesnek: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned Heródiással!” 5 Ezért Heródes meg akarta öletni Jánost, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották.
6 Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Annyira megtetszett Heródesnek, 7 hogy megesküdött, akármit kér tőle a leány, megadja neki. 8 Anyja tanácsára a leány ezt kérte: „Add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!” 9 A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt nem akarta a leányt visszautasítani, hanem megparancsolta, hogy teljesítsék a kérését. 10 Elküldte szolgáit, és azok lefejezték Jánost a börtönben. 11 Majd elhozták a leánynak János fejét egy tálon, ő meg átadta az anyjának. 12 Később eljöttek János tanítványai a holttestért, és eltemették, majd elmentek Jézushoz, és mindezt elmondták neki.
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(B)
13 Amint ezt Jézus meghallotta, beszállt egy bárkába, és elvonult egy lakatlan helyre, mert egyedül akart lenni. Az emberek azonban megtudták, hová tart, és gyalogosan utánamentek a városokból. 14 Amikor Jézus partra szállt, és látta az összegyűlt sokaságot, megsajnálta őket, és meggyógyította a betegeiket.
15 Mikor már esteledett, a tanítványai azt mondták Jézusnak: „Lakatlan ez a hely, és késő van már. Küldd el az embereket, hogy a környező falvakban valami ennivalót vehessenek maguknak!”
16 Jézus így felelt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!”
17 „Nincs nálunk más, csak öt kenyér és két hal” — felelték.
18 „Hozzátok ide!” — mondta Jézus. 19 Ezután szólt az embereknek, hogy üljenek le a fűbe, majd kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, hálát adott Istennek, azután tört a kenyerekből, és odaadta a tanítványainak, azok pedig szétosztották. 20 Mindenki evett és jóllakott. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a darabokkal. 21 Körülbelül ötezer férfi volt ott, s ezen felül asszonyok és gyermekek, akik mind ettek ebből.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center