Old/New Testament
Nóé családja(A)
10 Az özönvíz után Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek is születtek fiaik. Az ő leszármazottjaik a következők.
Jáfet leszármazottjai
2 Jáfet fiai[a]: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.
3 Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá.
4 Jáván fiai: Elísá, Társis, Kittím és Dódáním.
5 Leszármazottaik elterjedtek, és belőlük alakultak ki a tenger partján és szigetein[b] lakó népek és nyelvcsoportok.
Hám leszármazottjai
6 Hám fiai: Kús[c], Micraim[d], Pút és Kánaán.
7 Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká.
Ramá fiai: Sebá és Dédán.
8 Kús fia volt Nimród is, az első, aki birodalmat épített, amelynek ő volt az uralkodója. 9 Nagy vadász is volt, innen származik a mondás: „Nagy vadász, mint Nimród.” 10 Ő volt az alapítója és első uralkodója ezeknek a városoknak: Bábel, Erek, Akkád és a Sineár földjén lévő Kalné. 11 Innen terjesztette ki uralmát Asszíriára, ahol ezeket a további városokat építette: Ninive, Rehóbót-Ír, Kelah 12 és Reszen. Ez utóbbi Ninive és a nagy város, Kelah között fekszik.
13 Micraimtól származnak a következő országok népei: Lúd, Anám, Leháb, Naftúh, 14 Patrósz, Kaszlúh és Kaftór. A filiszteusok Kaftórból származnak.
15 Kánaán utódai: elsőszülöttje Szidón, azután Hét. 16 Kánaántól származnak a következő népek: a jebúsziak, emóriak, girgásiak, 17 hivviek, arkaiak, színiek, 18 arvádiak, cemáriak és hamátiak.
Ezek a népek azután elszéledtek és szétterjedtek. 19 Az általuk benépesített terület Szidóntól Gerár felé Gázáig, és Sodoma, Gomora, Adma és Ceboim irányában Lesáig terjedt. 20 Ezek tehát Hám leszármazottjai, akik országaik, nyelvük, származásuk és nemzetük szerint váltak szét egymástól.
Sém leszármazottjai
21 Sémnek, aki Jáfet bátyja volt, szintén születtek fiai. Sém egyik leszármazottja volt Héber, akitől a héberek nemzetsége ered.
22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.
23 Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mas.
24 Arpaksad fia Selah, annak fia pedig Héber.
25 Héber két fia: Peleg[e] és Joktán. Peleg azért kapta ezt a nevet, mert az ő idejében vált szét részekre a föld.
26 Joktán fiai: Almódád, Selef, Hacarmávet, Jerah, 27 Hadórám, Úzál, Dikla, 28 Óbál, Abímaél, Seba, 29 Ófir, Havílá és Jóbáb. Ezek mindannyian Joktán fiai. 30 Az a terület, amelyen ők és leszármazottjaik éltek, Mésától Szefár felé a keleti hegyekig terjed.
31 Ezek tehát Sém leszármazottjai nyelvük, származási csoportjaik és országaik szerint, ahogy elterjedtek a nemzetek között.
32 Ezek tehát Nóé fiainak nemzetségei, származásuk szerinti rendben. Az özönvíz után tőlük népesedett be ismét a föld, és tőlük származtak a népek, amelyek mindenfelé elterjedtek a föld színén.
Bábel tornya
11 Ebben az időben még a földön élő összes nép egy nyelven beszélt, és ugyanazokat a szavakat használták. 2 Ahogy a népek terjeszkedtek Kelet[f] felől, Sineár földjén egy síkságra érkeztek, és ott letelepedtek. 3 Akkor ezt mondták egymásnak: „Gyertek, készítsünk téglákat, és égessük ki!” Így az égetett tégla lett az építőanyaguk, és a szurok szolgált kötőanyagként, hogy a téglákat összetartsa.
4 Azután ezt határozták: „Gyertek, fogjunk össze, építsünk magunknak fallal körülvett várost, és egy égig érő tornyot! Építsük föl, hogy ezzel hírnevet szerezzünk magunknak, és tartsunk össze, hogy ne szóródjunk szét a földön!”
5 Akkor az Örökkévaló leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet a halandók építettek. 6 Mert ezt gondolta magában: „Lám, ez a nép egy nyelvet beszél! Látom, hogy közös akarattal elhatározták ezt az építést. És ez még csak a kezdete annak, amit terveznek. Bizony, ha így folytatják, semmi sem akadályozza meg őket, hogy véghez is vigyék, amit csak akarnak! 7 Szálljunk csak le hozzájuk, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást!”
8 Így is történt, és innen szórta szét a földön az Örökkévaló a népeket. A város építése pedig félbeszakadt. 9 Azért nevezik azt a várost Bábelnek,[g] mert ott zavarta össze az Örökkévaló a népek nyelvét, és onnan szélesztette őket szét a földön.
Sém leszármazottjai(B)
10 Ez a története Sém leszármazottjainak.
Két évvel az özönvíz után, amikor Sém éppen száz esztendős volt, fia született, akit Arpaksadnak nevezett. 11 Ezután Sém még 500 évet élt, és további gyermekei születtek.
12 Arpaksad 35 éves volt, amikor fia született: Sélah. 13 Ezután Arpaksad még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
14 Sélah 30 éves volt, amikor fia született: Héber. 15 Ezután Sélah még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
16 Héber 34 éves volt, amikor fia született: Peleg. 17 Ezután Héber még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
18 Peleg 30 éves volt, amikor fia született: Reú. 19 Ezután Peleg még 209 évet élt, és további gyermekei születtek.
20 Reú 32 éves volt, amikor fia született: Szerúg. 21 Ezután Reú még 207 évet élt, és további gyermekei születtek.
22 Szerúg 30 éves volt, amikor fia született: Náhór. 23 Ezután Szerúg még 200 évet élt, és további gyermekei születtek.
24 Náhór 29 éves volt, amikor fia született: Táré. 25 Ezután Náhór még 119 évet élt, és további gyermekei születtek.
26 Táré 70 éves volt, amikor fiai születtek: Abrám, Náhór és Hárán.
Táré családja
27-29 Ez a története Táré leszármazottjainak. Táré fiai: Abrám, Náhór és Hárán. Hárán gyermekei: Lót, Milká és Jiszká. Hárán még apja életében meghalt a szülőföldjén, a káldeai Úr városában, Babilóniában. Abrám feleségül vette Szárajt. Náhór is megnősült, Milkát vette feleségül, Hárán leányát.
30 Szárajnak nem született gyermeke, mert meddő volt.
31 Táré felkerekedett a káldeai Úr városából, és elindult, hogy Kánaán földjére költözzön. Vele volt a fia, Abrám, és annak felesége, Száraj, meg az unokája, Lót, Hárán fia. El is jutottak Hárán városáig, de ott letelepedtek, és nem mentek tovább. 32 Háránban azután Táré 205 éves korában meghalt.
Az Örökkévaló Abrámot választja
12 Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked!
2 Én pedig nagy nemzetté teszlek,
és megáldalak,
nevedet naggyá teszem,
sőt, áldássá teszlek téged!
3 Megáldom azokat,
akik téged áldanak,
de akik átkoznak téged,
azokat én sújtom átokkal!
Rajtad keresztül megáldom
a föld összes nemzetségét!”
Abrám Kánaán földjére költözik
4 Abrám engedelmeskedett az Örökkévalónak, és elhagyta Háránt. Ekkor 75 éves volt. Vele ment Lót is. 5 Abrám magával vitte a feleségét, Szárajt, meg Lótot, Abrám testvérének a fiát, minden vagyonukat és összes szolgáikat, akikre Háránban tettek szert, és együtt indultak el Háránból, hogy Kánaán földjére menjenek.
Amikor megérkeztek Kánaán földjére, 6 Abrám egészen Sikem városáig, a Móré tölgyfáig vonult.
Abban az időben még a kánaáni népek laktak azon a vidéken. 7 Az Örökkévaló megjelent[h] Abrámnak, és ezt mondta: „Abrám, leszármazottjaidnak adom ezt a földet.” Akkor Abrám oltárt épített ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.
8 Azután Abrám tovább vonult dél felé a Bételtől keletre eső dombvidéken, majd tábort vert Bétel és Aj[i] között. Ott is oltárt épített az Örökkévalónak, és imádta őt[j]. Bétel nyugatra, Aj pedig keletre esett ettől a helytől. 9 Innen is tovább vonult dél felé.
Abrám Egyiptomban
10 Történt ezután, hogy éhínség támadt azon a vidéken. Abrám elhatározta, hogy családostul Egyiptomba költözik, hogy egy ideig ott lakjon, mert már nagyon szűkében voltak az élelemnek. 11 El is indultak, és amikor már közel jártak az egyiptomi határhoz, Abrám ezt mondta Szárajnak, a feleségének: „Figyelj rám! Olyan szép vagy, 12 hogy ha az egyiptomiak meglátnak, biztosan meg akarnak szerezni téged. Mivel azt gondolják, hogy a feleségem vagy, engem megölnek, téged meg elrabolnak. 13 Kérlek, mondd azt nekik, hogy a húgom vagy, akkor a kedvedért nem bántanak engem sem! Így megmentheted az életem.”
14 Amikor Abrám és családja Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak hamar észrevették, hogy Száraj milyen gyönyörű. 15 Az udvari főemberek is nagyon szépnek találták, és dicsérték szépségét a fáraónak, majd bevitték a fáraó háremébe. 16 A fáraó Száraj kedvéért gazdagon megjutalmazta Abrámot: juhokat, kecskéket, marhákat, szamarakat, tevéket, rabszolgákat és rabszolganőket ajándékozott neki.
17 Ugyanakkor az Örökkévaló súlyos csapásokkal sújtotta a fáraót, annak családját és egész udvartartását, mivel elvették Abrámtól a feleségét. 18 Hívatta hát a fáraó Abrámot, és a szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Miért nem mondtad meg, hogy ez az asszony a feleséged? 19 Miért mondtad azt, hogy a húgod? Emiatt vettem ide, hogy a feleségem legyen. Most hát halld meg parancsomat: itt a feleséged, visszaadom neked, de azonnal távozzatok Egyiptomból!” 20 Majd parancsot adott, hogy Abrámot, egész családjával és minden vagyonával együtt kísérjék ki az országból.
Jézust próbára teszi a Sátán(A)
4 Ezután a Szent Szellem a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán. 2 Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett. 3 A Sátán[a] ekkor odalépett hozzá, és megszólította: „Ha Isten Fia vagy, parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”
4 Ő azonban így felelt: „Meg van írva:
»Nem csak a kenyér élteti az embert,
hanem Isten minden kimondott szava is.«”[b]
5 Ezután a szent városba, Jeruzsálembe vitte őt a Sátán, és a Templom területének szélére, egy szakadék fölé állította. 6 „Ha Isten Fia vagy — mondta neki —, vesd le magad a mélybe, hiszen meg van írva:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.
A tenyerükön hordoznak,
nehogy kőbe üsd a lábad.«”[c]
7 Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva:
»Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[d]
8 Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét. 9 „Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”
10 Jézus erre így válaszolt: „Menj el tőlem, Sátán! Meg van írva:
»Az Örökkévalót, Istenedet imádd,
és csak őt tiszteld!«”[e]
11 Ekkor a Sátán elment, és angyalok jöttek Jézushoz, hogy szolgálatára legyenek.
Jézus Galileában kezdi meg a munkáját(B)
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Bemerítő Jánost börtönbe vetették, visszament Galileába. 13 Elhagyta Názáretet, és a Galileai-tó melletti Kapernaumba költözött, Zebulon és Naftáli határvidékére, 14 hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava:
15 „Figyeljetek rám, akik Zebulon és Naftáli földjén éltek,
a tengerparti út vidékén,
a Jordánon túli területen,
az idegen népek Galileájában!
16 A sötétségben élő nép
nagy világosságot látott.
Akik halál földjén és árnyékában laktak,
azoknak hajnali világosság támadt.”[f]
17 Jézus ettől fogva kezdte hirdetni: „Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok, és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!”
Maga mellé szólítja tanítványait(C)
18 Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, meglátott két testvért: Simont (akit Péternek is neveztek), és Andrást, akik éppen a hálójukat vetették a tóba, ugyanis halászok voltak. 19 Jézus szólt nekik: „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” 20 A testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.
21 Mikor továbbment onnan, Jézus meglátott egy másik testvérpárt is: Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait. Ők apjukkal együtt éppen hálókat javítgattak a halászbárkában. Jézus szólt ennek a testvérpárnak is, 22 ők pedig azonnal otthagyták a bárkát és apjukat, és csatlakoztak Jézushoz.
Tanít és gyógyít(D)
23 Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette az Isten Királyságról szóló örömüzenetet, és meggyógyított mindenféle betegséget, és erőtlenséget a nép között. 24 Elterjedt a híre még Szíria egész tartományában is. Ezért hozzá vittek mindenféle beteget: epilepsziásokat, bénákat, és olyanokat, akik különböző fájdalmaktól szenvedtek, meg akikben gonosz szellem volt. Jézus pedig meggyógyította őket. 25 Ezért nagy tömeg vette körül, és kísérte. Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordán folyón túlról jöttek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center