Old/New Testament
Prófécia Samária pusztulásáról
28 Jaj neked, büszkeség koszorúja!
Jaj nektek, Efraim[a] részegei!
Jaj a dicsőséges és gyönyörű városnak,[b]
mely hervadó virágkoszorú
a részegesek gyümölcstermő völgyének a fején!
2 Jaj nektek, mert az Úr egy erőset küld,
egy hatalmast hoz ellenetek!
Mint a pusztító zivatar,
tomboló jégeső,
szélvihar és árvíz
— földre sújtja őket erős kezével.
3 Bizony, sárba tapossa akkor
Efraim részegeseinek büszke koszorúját!
4 A dicsőséges és gyönyörű város,
a hervadó virágkoszorú a gyümölcstermő völgy fején
úgy jár, mint a füge első termése:
alig veszik kézbe, máris lenyelik!
5 Azon a napon az Örökkévaló, a Seregek Ura lesz
a dicsőséges korona,
a szépséges koszorú
népe maradékának!
6 Ő lesz az igazság szelleme azokban,
akik uralkodnak és ítélnek.
Ő lesz az ereje azoknak,
akik visszaverik az ellenséget,
és megvédik a város kapuit.
A hűtlen papok és hamis próféták
7 Még ezek is ittasan tántorognak,
részegen támolyognak,
részeg minden pap és próféta,
összezavarodtak a bor miatt,
ingadoznak az ital miatt.
Nem értik meg a látomást,
bizonytalankodnak, mikor dönteni kellene.
8 Asztalaikat okádás mocska borítja,
egy tenyérnyi hely sem maradt tiszta.
9 Kit fognak ezek bölcsességre tanítani?
Kivel akarják megértetni az üzenetet?
Talán kisdedekkel,
akiket éppen elválasztottak?
Vagy csecsemőkkel,
akiket anyjuk még szoptat?
10 Mert „parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
még egy kicsi, még egy kicsi…”.[c]
— tanításuk ebből áll.
11 Ezért az Örökkévaló dadogók ajkával és idegen nyelveken szól majd e néphez. 12 Mert ezt mondta nekik régen: „Itt az igazi nyugalom és megpihenés! Nálam a felüdülés a megfáradtaknak!”
De nem akarták meghallani, 13 s az Örökkévaló beszédét így értették:
„Parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
még egy kicsi, még egy kicsi…”.
Emiatt jártukban megbotlanak, hanyatt esnek, összetörnek, csapdába esnek, és fogságba kerülnek!
Az Örökkévaló leteszi Sionban az alapkövet
14 Halljátok meg az Örökkévaló szavát, ti gúnyolódók, akik Jeruzsálemben e népet vezetitek! 15 Azt mondtátok:
„Szövetséget kötöttünk a halállal,
megegyeztünk a Seollal:
ha eljön a pusztító áradat,
minket ugyan el nem ér!
Mert a hazugság lesz a menedékünk,
elrejtőzünk a hamisságban.”
16 Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló Isten:
„Nézzétek! Én magam helyezek el
Sionban egy alapkövet.
Kipróbált ez a kő,
az épület drága sarokköve,
biztos alap, amely meg nem inog.
Aki benne bízik, nem csalódik soha.[d]
17 Erre építkezem,
az ítélet kezemben a mérőzsinór,
függőónom[e] az igazságosság.
De jégeső söpri el a hazugság-menedéket,
áradás sodorja el a hamisság-rejteket!
18 Szövetségetek a halállal mit sem ér,
egyezségetek a Seollal meg nem áll,
mert a pusztító áradat bizony elborít,
a földre tipor titeket is!
19 Valahányszor eljön az áradat,
elér benneteket!
Eljön minden reggel,
eljön délben, vagy éjjel.
Micsoda rettegés zuhan reátok,
amikor mindez beteljesül,
és végre megértitek!
20 Úgy jártok, mint a példázat mondja:
»Rövid az ágy, hogy kinyújtózz benne,
keskeny a takaró, hogy betakarjon.«”
21 Mert az Örökkévaló felkel, és harcolni fog,
mint egykor a Perácim-hegyen,
megharagszik, mint a Gibeon-völgyben,[f]
és szokatlan dolgot tesz.
Véghezviszi tervét,
amely mindenkit meglep.
22 Most azért ne gúnyolódjatok!
Különben köteleitek még szorosabbak lesznek,
mert hallottam, hogy Uram, a Seregek Ura
véglegesen határozott felőletek:
egész országotokra pusztulást rendelt,
visszavonhatatlanul!
Példázat a földművesről
23 Figyeljetek rám!
Értsétek meg, amit mondok!
Hallgassatok meg figyelmesen!
24 Mikor a földműves vetni akar,
szüntelen csak szántja-e földjét?
Folyton-folyvást barázdákat hasít,
egész nap csak boronál?
25 Ugye, hogy nem?
Amint végzett a szántással, boronálással,
azonnal vetéshez lát!
Elveti a magokat:
fekete és illatos köményt,
búzát és árpát, szép sorban,
majd tönkölyt a tábla szélére,
mindent a maga helyére.
26 Mert így tanította Istene,
így szoktatta őt rendre.
27 Hiszen a fekete köményt
nem súlyos cséplőszánnal csépelik.
Az illatos köményt sem
a szekér kerekével törik össze.
Kézzel csépelik a fekete köményt,
és pálcával verik ki az illatos köményt.
28 Vajon összetörik-e csépléskor a gabonamagot?
Semmiképpen!
Csépelik ugyan, de nem örökké.
Bár megjáratják rajta a cséplőszekeret,
és tapossák a lovak,[g]
de össze nem törik,
csak a magját csépelik ki.
29 Ez a példázat is az Örökkévalótól, a Seregek Urától származik,
aki fölülmúlhatatlan bölcsességben,
és ellenállhatatlan tervei véghezvitelében!
Prófécia Jeruzsálem ostromáról és szabadulásáról
29 Nézzétek Ariélt!
Ó, Áriél, a város,[h] ahol Dávid lakott!
Adjatok még egy évet az évekhez,
hadd forogjanak körbe az ünnepek!
2 Azután bizony megszorongatlak, Ariél,
hogy sírni és jajgatni fogsz,
akkor leszel igazán az én Ariélem!
3 Körülveszlek, ostromollak,
sáncokat építek ellened,
4 porig alázlak, hogy a porból szólsz,
a föld alól suttogsz majd, mint a holtak.
5 Ellenségeid annyian lesznek,
mint a polyva,
kegyetlen támadóid ellepnek,
mint a por.
De hirtelen-váratlan
6 megbüntet téged az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Megbüntet mennydörgéssel, földrengéssel,
nagy zúgással, forgószéllel,
erős viharral és emésztő tűzzel.
7 Ellenségeid sokasága, a nemzetek,
akik téged támadnak, Ariél,
akik szorongatnak és váradat ostromolják,
mind úgy járnak, mint az álmodó,
mint aki éjjeli látomást lát.
8 Mint az éhes ember, aki álmában jóllakik,
de felébredve mégis éhség mardossa,
vagy mint a szomjazó, aki álmában iszik,
s arra ébred, hogy szomjában eleped
— így jár a nemzetek serege,
amely Sion hegye ellen harcol!
Prófécia a szellemi vakságról
9 Csodálkozzatok csak,
és ámuljatok!
Fogjátok csak be szemeteket,
míg majd egészen megvakultok!
Részegedjetek meg, de ne bortól!
Tántorogjatok, de ne részegítő italtól!
10 Hiszen az Örökkévaló öntötte rátok
a mély kábultság szellemét,
bezárta a szemeket: a prófétákat,
letakarta a fejeket: akik látomásokat látnak!
11 Ezért hát minden prófécia és látomás
olyan lesz számotokra, mint a lepecsételt írás!
Ha írástudónak adják, hogy olvassa,
azt feleli: „Nem értem, mert lepecsételték!”
12 Ha meg írástudatlannak adják,
azt mondja: „Nem ismerem a betűket.”
13 Azt mondja az Úr:
„E nép szíve eltávolodott tőlem,
csak a szájukkal tisztelnek,
csak szavaikkal színlelik, hogy szeretnek.
Még istentiszteletük is
betanult emberi hagyományok szajkózása.
14 Ezért hát nézzétek,
milyen csodálatosan bánok velük:
mindenki ámul és csodálkozik rajta!
Mert a bölcseket elhagyja bölcsességük,
s az értelmesek értelme elvész.”
15 Nézzétek azokat, akik terveiket
el akarják titkolni az Örökkévaló elől!
Nézzétek azokat, akik a sötétben cselekszenek,
mert azt hiszik, hogy senki sem látja őket!
16 Milyen ostobán kiforgatjátok ezt!
Vajon nem nagyobb-e a fazekas,[i]
mint kezében az agyag?
Mondhatja-e a korsó a mesternek:
„Nem is te készítettél engem!”
Mondhatja-e az agyag a fazekasnak:
„Nem értesz a mesterséghez, te ügyetlen!”
Azon a napon a süketek hallanak, a vakok látnak
17 Bizony, csak még egy kis idő,
és újra gyümölcsössé lesz a libanoni vadon,
a szőlőskert pedig sűrű erdőnek fog látszani.
18 Azon a napon a süketek
meghallják a könyvtekercs szavait,
a vakok ismét látnak,
mert a sötétség és homály eltűnik.
19 A szelídek és alázatosak ismét örülnek az Örökkévalónak,
a nincstelenek örvendeznek Izráel Szentjének.
20 Mert a kegyetlen zsarnok semmivé lesz,
és a gúnyolódó eltűnik.
Akik gonoszságra törekednek,
21 egy szóért is megrágalmaznak valakit,
csapdába ejtik, aki igazságosan ítél a kapuban,
mondvacsinált ürüggyel akadályozzák az igazat
— azok mind elpusztulnak.
22 Ezért azt mondja Jákób népének az Örökkévaló, aki Ábrahámot megváltotta:
„Többé nem szégyenül meg Jákób,
arca sem sápad el soha,
23 mert meg fogja látni gyermekeit,
akiket kezem alkotott,
és együtt fogják megszentelni nevem,
együtt tisztelik Jákób Szentjét,
és félik Izráel Istenét.
24 Akkor a tévelygők megismerik az Örökkévalót,
a zúgolódók pedig elfogadják a helyreigazítást.”
Krisztust igazán megismerni mindennél többet ér!
3 Egyébként pedig örüljetek az Úrban, testvéreim! Számomra nem fárasztó, ha újra meg újra erre bíztatlak benneteket, hiszen ez titeket megerősít.
2 Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, mert ezek gonosz ügyet szolgálnak, és mindenkit alá akarnak vetni a körülmetélésnek![a] 3 Az igazi körülmetéltek[b] ugyanis mi vagyunk! Mi Istent az ő Szent Szelleme által imádjuk,[c] egyedül csak a Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem magunkban bízunk, vagy abban, amit magunktól is meg tudnánk tenni.
4 Bár én bízhattam volna a származásomban, mégsem teszem. Ha valaki ilyen előnyökben bízik, akkor én sokkal inkább bízhatnék! 5 Engem valóban körülmetéltek a születésem utáni nyolcadik napon! Származásom szerint Izráel népéhez — közelebbről Benjámin törzséhez — tartozom. Héber szülők héber anyanyelvű gyermeke vagyok, akárcsak minden ősöm. A Törvény követésére nézve a farizeusok közé tartoztam. 6 Olyan buzgón és elszántan védelmeztem a vallásomat, hogy üldöztem az Eklézsiát, vagyis Jézus követőit. Senki sem találhatott hibát abban, ahogyan Mózes Törvényét követtem.
7 Régen ezek nagyon értékesek voltak a számomra. Most már viszont úgy tekintek rájuk, hogy Krisztussal összehasonlítva csak veszteséget jelentenek. 8 Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert őt igazán megismerni — az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! Így hát minden mást kárba veszni hagytam, és a szemétbe dobtam, csakhogy Krisztust megnyerjem, 9 és benne élhessek. Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem.
Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem — ezzel azonban kudarcot vallottam. 10 Most viszont arra törekszem, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és hogy megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Azt kívánom, hogy egyre jobban átváltozzam, és hasonlítsak hozzá, közösséget vállalva Krisztussal a szenvedéseiben is, egészen a halálig. 11 Mindezt pedig abban a reményben teszem, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban.
A győztesnek járó jutalomért küzdök
12 Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék. De azért küzdök, hogy elérjem és kezembe vehessem a kitűzött jutalmat — hiszen Krisztus éppen ebből a célból vett engem a kezébe. 13 Testvéreim, tudom, hogy még nem értem célba, de egyet teszek: elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre. 14 Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.
15 Nekünk, akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkoznunk, de ha nektek valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd megvilágítja nektek, mi a helyes. 16 Amit viszont már megértettünk, azt az igazságot követnünk is kell.
17 Testvéreim, kövessétek az én példámat! Azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát mutattunk nektek! 18 Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus keresztjének[d] ellenségei. Ezekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ismét. 19 Az ő útjuk a pusztulásba vezet. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják, s folyton csak földi dolgokon jár az eszük. Szégyenletes dolgokat tesznek, és még büszkék is rá!
20 A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni. 21 Hatalmas erejével ő fogja átváltoztatni a mostani halandó, földi testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez. S ugyanezzel az erővel fogja uralmát kiterjeszteni minden és mindenki fölött.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center