Old/New Testament

Izráel családostul Egyiptomba költözik

46 Így hát Izráel egész családjával és minden vagyonával együtt útnak indult Egyiptomba. Amikor Beérsebába érkezett, ott áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. ² Akkor Isten éjjeli látomásban megszólította Izráelt: „Jákób, Jákób!”

„Itt vagyok, Uram!” — válaszolt ő.

³ Isten így szólt: „Én vagyok az Isten, atyád Istene! Nyugodtan költözz csak Egyiptomba, ne félj, mert nagy néppé teszlek téged ott! ⁴ Veled megyek Egyiptomba, de majd ismét kihozlak onnan — ez egészen biztos! Amikor meghalsz, József melletted lesz, és ő fogja le a szemedet.”

⁵ Azután Jákób továbbment Beérsebából Egyiptom felé. Fiai felültették apjukat, feleségeiket és gyermekeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó e célra küldött. ^6-7 Magukkal vitték összes állataikat és minden vagyonukat, amelyre Kánaán földjén szert tettek. Így érkezett meg Egyiptom földjére Jákób és egész népes családja: fiai és azok fiai, leányai, valamint fiainak leányai. Jákób minden leszármazottja Egyiptomba került.

Jákób családja az Egyiptomba költözéskor

⁸ Ezek Izráel, vagyis Jákób leszármazottjai, akik együtt költöztek Egyiptomba.

¹⁵ Lea még Paddan-Arámban szült hat fiút és egy leányt, Dinát, Jákóbnak. Ők és a leszármazottjaik tehát összesen harminchárman voltak.

¹⁸ Ezek tizenhatan Jákób és Zilpa leszármazottjai. Zilpát még Lábán adta szolgálóul Leának, a leányának.

²² Ezek tizennégyen Jákób és Ráhel leszármazottjai.

²⁵ Ezek heten Jákób és Bilha leszármazottjai. Bilhát még Lábán adta szolgálóul Ráhelnek, a leányának.

²⁶ Összesen tehát Jákóbnak 66 egyenes ági leszármazottja ment vele együtt Egyiptomba. Természetesen velük mentek Jákób fiainak feleségei is, de őket nem számolták a fenti létszámba. ²⁷ Mivel József Egyiptomban volt, és a két fia már ott született, Jákób nagy családjával összesen hetvenen kerültek Egyiptomba.

Jákób és József találkozása

²⁸ Ahogy közeledtek Egyiptomhoz, Jákób előre küldte Júdát Józsefhez, hogy Gósen földjén találkozzanak. ²⁹ Amikor József megtudta, hogy apja, Izráel már közeledik, befogatott a szekerébe, és elébe sietett Gósen földjére. Amikor találkoztak, József apja nyakába borult, és sokáig sírtak mind a ketten.

³⁰ Izráel végül azt mondta: „Édes fiam, csakhogy még egyszer láthatlak! Most már békességben halok meg, mert látom, hogy életben vagy!”

³¹ Akkor József azt mondta testvéreinek és egész családjának: „Elmegyek a fáraóhoz, és jelentem neki, hogy testvéreim és apám egész családja megérkezett hozzám Kánaánból. ³² Elmondom neki azt is, hogy mindnyájan állattartó pásztorok vagytok, és magatokkal hoztátok összes állataitokat is, meg minden vagyonotokat Egyiptomba. ³³ Amikor majd a fáraó hívat benneteket, és megkérdezi, hogy mivel foglalkoztok, ³⁴ ti is mondjátok el neki, hogy egész életetekben állattartó pásztorok voltatok, akárcsak ősapáitok. Így majd megengedi, hogy Gósen földjén telepedjetek le, mert az egyiptomiak nem kedvelik a pásztorokat.”

Jákób és családja letelepedik Egyiptomban

47 József jelentette a fáraónak, hogy apja és testvérei, családjaikkal együtt megérkeztek, és magukkal hozták összes állataikat s minden vagyonukat Kánaán földjéről, és tábort vertek Gósen földjén. ² Majd kiválasztott a testvérei közül ötöt, és bemutatta őket a fáraónak, ³ aki megkérdezte tőlük: „Mi a foglalkozásotok?”

„Uram, szolgáid pásztorok, mint őseik” — felelték. ⁴ Még hozzátették: „Mivel Kánaán földjén nagyon súlyos szárazság és éhínség uralkodik, állataink számára ott már nem találunk sehol zöld legelőt. Emiatt kénytelenek voltunk jövevényként Egyiptom földjére jönni. Kérünk hát, engedd meg szolgáidnak, hogy Gósen földjén lakjanak!”

⁵ Akkor a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel atyád és testvéreid jöttek hozzád, ⁶ és mivel egész Egyiptom fölött hatalmat adtam neked, válaszd ki tetszésed szerint a legjobb földet, és oda telepítsd le rokonaidat! Lakjanak Gósen földjén! Ha pedig vannak közöttük, akiket erre alkalmasnak látsz, tedd őket marhacsordáim felügyelőivé!”

⁷ Azután József bevitte a fáraó elé apját, Jákóbot, aki tisztelettel és áldással köszöntötte az uralkodót.

⁸ A fáraó megkérdezte tőle: „Hány éves vagy?”

⁹ „Immár 130 éve, hogy vándorutamat járom — felelte Jákób. — De mi ez ahhoz képest, amit atyáim éltek vándorlásaik során! Még ez a rövidke időm is telve volt szenvedéssel.”

¹⁰ Majd Jákób ismét áldással köszönt el a fáraótól.

¹¹ Így hát József — a fáraó szava szerint — letelepítette apját és testvéreit Gósen földjén, Ramszesz városa közelében, és birtokokat adott nekik Egyiptom legjobb földjeiből. ¹² Élelemmel is ellátta apját, testvéreit és egész házuk népét.

József egész Egyiptom földjét megvásárolja

¹³ Az éhínség egyre súlyosabb lett: mind Egyiptom, mind Kánaán földjén elfogyott minden gabona, és az emberek éheztek. ¹⁴ Mindenki Józseftől vásárolt gabonát — így nála halmozódott föl minden pénz Egyiptomból, sőt Kánaán földjéről is, mert onnan is hozzá jöttek gabonát venni. Ő pedig minden pénzt a fáraó kincstárába gyűjtött. ¹⁵ Egy idő múlva azonban elfogyott az emberek pénze mindkét országban, mert mindet odaadták a gabonáért. Akkor az egyiptomiak mind Józsefhez jöttek, és így könyörögtek: „Kérünk, adj nekünk gabonát! Már minden pénzünk elfogyott, de miért haljunk éhen a szemed láttára?”

¹⁶ József ezt felelte: „Ha már elfogyott a pénzetek, adok nektek gabonát az állataitokért.” ¹⁷ Vitte hát mindenki a jószágait Józsefhez, ő pedig adott gabonát a lovakért, juhokért, marhákért, szamarakért. Abban az évben ellátta őket gabonával a nyájaikért cserébe.

¹⁸ A következő évben ismét csak Józsefhez fordultak: „Uram, jól tudod, hogy már nincs pénzünk, és állatainkat is mind eladtuk neked. Semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk, mint magad is láthatod. ¹⁹ Miért pusztuljunk el a szemed előtt mi is, meg a földünk is? Végy meg bennünket rabszolgának, és vedd meg a földünket is, csak adj nekünk kenyeret cserébe! Szolgálni fogjuk a fáraót földjeinkkel együtt, csak adj vetőmagot, hogy a földjeinket be tudjuk vetni! Ne haljunk éhen, és a földjeink se maradjanak pusztán.”

²⁰ Így hát József fölvásárolta egész Egyiptom földjét a fáraó számára. Mindenki eladta neki a saját termőföldjét, olyan nagy volt az éhínség. Egyiptomban tehát minden föld a fáraó tulajdonába került. ^21-22 József csak a papokkal tett kivételt: az ő földjeiket nem vásárolta meg. A papok ugyanis állandó jövedelmet és ellátást kaptak a fáraótól, és ezért nem szorultak rá, hogy eladják a földjeiket. Az egyszerű emberek azonban Egyiptom egyik végétől a másikig mind a fáraó rabszolgái lettek.^[a]

²³ Azután József kihirdette az egyszerű embereknek: „Figyeljetek ide! Megvásároltalak benneteket rabszolgának és földjeiteket is a fáraó számára. Adok nektek vetőmagot, vessétek be földjeiteket! ²⁴ Aratás idején azonban, mikor betakarítjátok a termést, annak egy ötöde a fáraót illeti. Négyötöde marad a tiétek, abból tegyetek félre vetőmagot, és abból készítsetek kenyeret magatoknak és családotoknak!”

²⁵ Az emberek így válaszoltak: „Urunk, megmentetted életünket! Jóindulattal voltál irántunk, mi pedig a fáraó szolgái leszünk.”

²⁶ József tehát törvénnyé tette Egyiptomban, hogy minden termés ötödrésze a fáraót illeti, mivel ő a tulajdonosa minden termőföldnek, a papok földjét kivéve. Ez a törvény mindmáig érvényben van.

Jákób rendelkezik a temetéséről

²⁷ Így hát Izráel és népes nagy családja letelepedett Egyiptomban, Gósen földjén. Szaporodtak, sokasodtak, földbirtokokat szereztek, és idővel igen nagy néppé növekedtek.

²⁸ Jákób még 17 évet töltött Egyiptomban, így összesen 147 évig élt. ²⁹ Amikor Izráel érezte, hogy hamarosan véget ér az élete, magához hívatta a fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: „Fiam, ha igazán szeretsz, tedd ide a kezed a combom alá, és esküdj meg nekem, hogy hűséges szeretettel bánsz velem! Ne temess el Egyiptomban, ³⁰ hanem vigyél vissza Kánaán földjére, és ősapáim mellé helyezd el testemet — oda, ahol ők nyugszanak!”

József megígérte: „Úgy lesz atyám, ahogy kívánod!”

³¹ „Akkor esküdj meg erre!” — mondta, és József megesküdött neki. Majd Izráel az ágyon ülve tisztelettel meghajtotta a fejét.

Izráel megáldja József fiait

48 Történt ezek után, hogy Józsefnek hírt hoztak: „Atyád már nagyon beteg!” Akkor József maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot, és apjához sietett. ² Amikor Jákób megtudta, hogy József érkezett hozzá látogatóba, összeszedte maradék erejét, és felült az ágyában.

³ Majd ezt mondta Józsefnek: „A Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, ⁴ és azt mondta: »Megszaporítalak és megsokasítalak téged, nemzetek gyülekezete származik tőled, és örökre neked és leszármazottjaidnak adom ezt a földet.« ⁵ Most hát a két fiad — akik még azelőtt születtek, hogy én hozzád költöztem volna Egyiptomba — az én fiaim lesznek, ugyanúgy, mint Rúben és Simeon. ⁶ Ha utánuk még születnek fiaid, azok a tieid lesznek, és a bátyjaik által fognak részesedni az örökségből. ⁷ Mert amikor Mezopotámiából, Paddan-Arámból Kánaánba költöztem, legnagyobb bánatomra Ráhel útközben meghalt Kánaán földjén. Akkor már közel voltunk Efrátához, és ott is temettem el őt az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett.”

^8-10 Izráel látása az öregség miatt megromlott, ezért mikor meglátta József fiait, megkérdezte: „Kik ezek a fiúk?”

„Atyám, ők a fiaim, akiket Isten Egyiptomban adott nekem!” — felelte József.

„Hozd közelebb, hadd áldjam meg őket” — mondta Izráel.

Akkor József odavitte két fiát apjához, aki megölelte és megcsókolta őket.

¹¹ „Látod, fiam — mondta Izráel —, már azt sem reméltem, hogy téged valaha ismét láthatlak, de most Isten megengedte, hogy még a fiaidat is lássam!”

¹² Majd József elhúzta fiait Izráel térdétől, maga pedig arccal a földre borult. ¹³ Azután Izráel elé állította a fiúkat: Efraimot Izráel bal keze, Manassét pedig a jobb keze felől. ¹⁴ Izráel azonban a jobb kezét tette Efraim fejére, és a bal kezét Manassé fejére. Vagyis szándékosan keresztbe tette a kezeit: a fiatalabbat, Efraimot áldotta meg a jobb kezével, és Manassét a ballal, annak ellenére, hogy az utóbbi volt az elsőszülött.

¹⁵ Így áldotta meg Izráel Józsefet:

¹⁷ Józsefnek nem tetszett, hogy apja a jobb kezét Efraim fejére tette, és így áldotta meg a fiúkat. Megpróbálta hát Izráel jobb kezét áttenni Manassé fejére, ¹⁸ s azt mondta: „Atyám, jobb kezeddel ne Efraimot, hanem Manassét, az elsőszülöttemet áldd meg!”

¹⁹ De Izráel nem engedett: „Tudom, fiam, tudom — mondta —, Manassé is néppé növekszik, ő is nagy lesz, de az öccse, Efraim nagyobb lesz nála, és belőle népek gyülekezete származik.” ²⁰ Megáldotta hát Izráel a fiúkat:

De Efraimot ismét előrébb tette, mint Manassét.

²¹ Azután Izráel azt mondta Józsefnek: „Nézd fiam, én már nem sokáig élek. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket őseitek földjére. ²² Neked pedig külön örökséget adok azon fölül, amit a testvéreid kapnak tőlem: azt a területet, amelyet az emóriaktól kardommal és nyilaimmal foglaltam el.”

Példázat a magvetésről^(A)

13 Ugyanezen a napon történt, hogy Jézus kiment a házból, és leült a tó partján. ² Sokan gyűltek össze körülötte, ezért beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak. ³ Sok mindenre tanította őket jelképes történetekkel.

Ezt mondta: „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. ⁴ Ahogy szórta a vetőmagot, egy részük az útra esett. Odarepültek a madarak, és mind felcsipegették. ⁵ Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶ Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak. ⁷ Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. ⁸ A magok egy része azonban jó termőföldbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett. ⁹ Akinek van füle, hallja és értse meg!”

Ti megérthetitek Isten Királyságának titkait^(B)

¹⁰ Tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért használsz jelképes történeteket, amikor tanítasz?”

¹¹ Ő így válaszolt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többiek nem. ¹² Akinek van, az még többet kap, hogy még fölöslege is lesz. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt. ¹³ Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, és hallják ugyan, de nem értik meg, amit mondok. ¹⁴ Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája:

¹⁶ Ti azonban boldogok vagytok, mert a ti szemetek lát, és a fületek hall. ¹⁷ Igazán mondom nektek: sok próféta és igaz ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták, és szerették volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”

A magvetés történetének magyarázata^(C)

¹⁸ „Most pedig értsétek meg a magvetésről szóló történet magyarázatát! ¹⁹ Mit jelent az, amikor a mag az útra esik? Arról az emberről szól, aki hallja az Isten Királyságáról szóló üzenetet, de nem érti meg, ezért a gonosz elrabolja a szívébe vetett magokat.

²⁰ Mit jelent az, amikor a mag köves talajba hullik? Arról szól, aki meghallgatja az üzenetet, és azonnal örömmel fogadja, ²¹ de az nem gyökerezik meg a szívében, és csak rövid ideig él benne. Az ilyen ember hamar elveszti a hitét, amikor üldöztetés vagy valami baj éri az üzenet miatt.

²² A tüskés gyomok közé esett mag azt jelképezi, amikor valaki meghallgatja ugyan az üzenetet, de azután a földi élet gondjai, vagy a meggazdagodásra való törekvés elfojtja benne Isten üzenetét, ezért nem hoz termést. ²³ Végül pedig a jó talajba vetett mag azt jelképezi, amikor valaki hallja az üzenetet, meg is érti, és termést is hoz: az egyik a vetőmag százszorosát, a másik a hatvanszorosát, ismét másik pedig a harmincszorosát.”

Példázat a gyomokról és a búzáról

²⁴ Másik történetet is mondott nekik. „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember tiszta búzát vetett a szántóföldjébe. ²⁵ Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és gyommagokat^[b] szórt a vetés közé, majd elment. ²⁶ A búza felnőtt, és kalászt hozott, de közben a gyomok is megnőttek. ²⁷ A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat: »Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Akkor hogyan kerültek oda a gyomok?«

²⁸ »A gyomokat az ellenség vetette« — felelte a gazda.

A szolgák tovább kérdezték: »Akarod, hogy kigyomláljuk?«

²⁹ »Ne tegyétek — válaszolta —, mert akkor esetleg a búzát is kitépnétek a gyomokkal! ³⁰ Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a tiszta búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba!«”