Old/New Testament
Izráel népét száműzetésbe hurcolják
9 Ne örülj, Izráel,
ne ünnepelj, mint a nemzetek!
Mert elhagytad Istenedet,
s más istenekkel paráználkodtál!
Azt kívántad, amit ők fizettek neked
paráznaságodért
aratás és cséplés idején.
2 Hiányozni fog hát mustod és gabonád,
nem lesz elég borod, sem kenyered.[a]
3 Nem lakhatsz tovább
az Örökkévaló földjén, Efraim,
hanem visszatérsz Egyiptomba!
Asszíria földjén eszik majd
tisztátalan ételüket!
4 Nem hozol többé
az Örökkévalónak italáldozatot,
nem fogad el kezedből
többé áldozatokat.
Ha mégis áldozol, az tisztátalan,
mint a halotti tor kenyere:
aki eszik belőle,
maga is tisztátalanná lesz.
Kenyered csak étvágyadnak szolgál,
az Örökkévaló házába
többé be nem viheted!
5 Mit tesztek majd az Örökkévaló ünnepein?
Száműzetésetek földjén
hogyan tartjátok meg ünnepeiteket?
6 Akik közületek túlélik a pusztítást,
azokat Egyiptom nyeli el,
és Memfiszben[b] temetik el őket.
Ezüstkincseiket csalán növi be,
elhagyott otthonaikat tüskés gaz veri fel.
Izráel elutasítja az Örökkévaló prófétáit
7 Bizony, elérkezett a büntetés napja,
a bosszúállás ideje elérkezett,
meg fogja tudni Izráel!
Hiába mondod, Izráel:
„Bolond minden próféta!
Őrült a szellem embere!”
Megbüntet téged az Örökkévaló
sok gonoszságodért,
bosszút áll rajtad a gyűlölködésért!
8 Pedig Istenem állította őrségbe
Efraim fölé a prófétát,
akinek ők csapdát állítanak!
Bizony, gyűlölik és ellenkeznek vele,
még Istenem házában is.
9 Megromlott Efraim, mélységesen,
mint Gibea napjaiban!
De az Örökkévaló is megbünteti őket,
nem felejti el gonosztetteiket!
Átpártolt népem a bálványokhoz!
10 „Mint szőlőfürtöt a pusztában,
úgy találtam Izráelt.
Mint először érő fügéket a fán,
úgy láttam őseiteket!
De átpártolt[c] népem Baál-Peórhoz,
annak a szégyenletesnek adták magukat!
Utálatossá lettek, mint bálványaik,
amelyeket megszerettek!
11 Elszáll hát Efraim dicsősége,
mint a madár!
Nem lesz többé sem fogamzás,
sem terhesség, sem szülés!
12 Még ha fel is nevelnék gyermekeiket,
én megfosztom őket fiaiktól,
egyet sem hagyok!
Bizony, jaj lesz nekik is,
amikor elhagyom őket!”
13 Olyannak láttam egykor Efraimot,
mint a szépen épült Tírusz városát,
de most ki kell szolgáltatnia
fiait az öldöklésnek.
14 Jaj, Örökkévaló, adj nekik
— de vajon mit is? —
meddő méhet és kiszáradt emlőket!
Kiűzöm házamból népemet
15 „Minden gonoszságuk
meglátszott Gilgálban,
ott kezdtem meggyűlölni őket!
Gonosztetteik miatt
kiűzöm házamból népemet,
s többé nem szeretem őket,
mert fejedelmeik mind lázadók.
16 Súlyos csapás érte Efraimot,
gyökere már kiszáradt,
nem terem többé gyümölcsöt!
De még ha teremnek is,
ha születnek is gyermekei,
megölöm őket is, kíméletlenül.”
17 Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra,
hát Istenem sem fog törődni velük.
Messzire űzi az Örökkévaló a népét,
s vándorok lesznek a nemzetek között.
Bálványimádás Samáriában
10 Dús lombú szőlőtő Izráel,
bőven termi gyümölcsét.
De minél többet terem,
annál több oltárt épít bálványainak!
Minél gazdagabb lett országa,
annál cifrább bálvány-oszlopokat állított!
2 Szívük nem egyenes!
De most megbűnhődnek,
mert az Örökkévaló lerombolja oltáraikat,
ledönti oszlopaikat!
3 Akkor majd ezt mondják:
„Nincs többé királyunk,
mert nem tiszteltük az Örökkévalót,
de ha lenne is,
rajtunk már az sem segít!”
4 Bizony, össze-vissza beszélnek,
hamis esküdözéssel kötnek szövetséget.
Ezért közeleg az ítélet,
mint ahogy mérgező gyomok
sarjadnak a barázdában.
5 Samária lakói aggódnak
Bét-Áven bálványa[d] miatt,
amelyet imádnak.
Jajgatnak a bálványpapok,
gyászol a nép,
6 mert ragyogó aranybálványukat elrabolják,
Asszíriába hurcolják,
ajándékul a nagy királynak.
Megszégyenül Efraim,
Izráel szégyent vall bálványával.
7 Elpusztul Samária királya[e],
olyan lesz, mint forgács a folyó vizén.
8 Elpusztulnak az oltárok,
a bét-áveni halmok tetején
— ahol Izráel vétkezett,
más isteneknek áldozott —
gaz és tövis növi be romjait.
Akkor Izráel népe kiált a hegyeknek
és halmoknak: „Essetek ránk,
borítsatok be minket!”
Vessetek magatoknak igazságban!
9 „Gibea[f] napjai óta
folyton vétkezel ellenem, Izráel,
nem változol.
Bizony, utolér téged
a belháború Gibeában!
10 Nem hagyhatlak tovább büntetés nélkül,
összegyűjtöm ellened a nemzeteket,
hogy megfenyítsenek kétszeres bűnödért.”
11 „Efraim olyan volt, mint a betanított borjú,
amely szeret búzát csépelni.
De láttam, hogy nyaka erős,
most, bizony, igába fogom!
Júda is szántani fog,
Jákób meg boronál utána.”
12 Vessetek magatoknak igazságban,
hogy arathassátok
a hűséges szeretet termését!
Törjétek föl az ugart,
mert itt az ideje,
hogy keressétek az Örökkévalót,
amíg eljön, és áldását árasztja rátok,
mint bőséges záporesőt!
13 De ti gonoszságot szántottatok,
hát majd igazságtalanságot arattok!
Eszitek majd a hazugság gyümölcsét,
mert a saját erőtökben biztatok,
harcosaitok sokaságában reménykedtetek!
14 Ellenséges sereg támad hát rátok,
lerombolja minden erődítményeteket,
ahogy Salman[g] király elpusztította Bét-Arbél várát:
még az anyákat és gyermekeket is leöldösték.
15 Így bánnak veletek is Bételben,
így büntetnek meg töméntelen gonosztetteitek miatt!
Hajnalra bizony végleg elvész Izráel királya!
Én tanítottam járni Efraimot
11 „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem,
s Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 De minél jobban hívtam[h] őket,
annál inkább távolodtak tőlem:
Baáloknak áldoztak,
bálványoknak tömjént égettek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,
kézen fogva vezettem.
De ők nem értették,
hogy én gyógyítottam meg őket!
4 Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz,
szeretettel és kedvességgel:
levettem nyakukról az igát,
hozzájuk hajoltam,
és megetettem őket.
5 Mégis Egyiptomba[i] kell visszatérnie Efraimnak,
és Asszíria királya uralkodik majd rajta,
mivel nem akart visszajönni hozzám!
6 Ellenség kardja sújt Izráel városaira,
elpusztítja kapuit és zárait,
leöldösi őket gonosz terveik miatt.
7 Népem makacsul elfordult tőlem,
és Baálhoz kiáltanak segítségért,
de ő nem segít rajtuk.”[j]
Megesett rajtad a szívem, Izráel!
8 „Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim?
Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Nem bánhatok veled úgy,
mint Admával!
Nem pusztítalak el,
ahogy Cebóim[k] városát eltöröltem.
Megesett rajtad a szívem,
fellángolt bennem a szánalom!
9 Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel,
nem pusztítom el teljesen Efraimot,
mert Isten vagyok én, nem ember.
A Szent vagyok közöttetek,
s nem támadok rátok haragomban.
10 Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni,
akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás.
Gyermekei remegve jönnek nyugat felől,
11 reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak,
remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok.
Én pedig hazavezetem,
s letelepítem őket a saját földjükön.”
— ezt mondja az Örökkévaló!
Jézus üzen a szárdiszi gyülekezetnek
3 „A szárdiszi gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni az, akinél Isten hét Szelleme és a hét csillag van: »Jól ismerem mindazt, amit teszel, és tudom, hogy élőnek hívnak, pedig valójában halott vagy. 2 Ébredj fel! Erősítsd meg azt, amiben még van élet, mielőtt meghalna, mert amit eddig tettél, azt Istenem hiányosnak találta. 3 Emlékezz vissza arra, amit hallottál és elfogadtál — vedd a szívedre, és engedelmeskedj annak! Változtasd meg a szívedet és az életedet!
De ha nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában.
4 Vannak azonban néhányan közöttetek Szárdiszban, akik tisztán megőrizték a ruhájukat. Ők velem együtt járnak majd, mert méltók rá. 5 Aki győz, az fehér ruhát viselhet, és nem húzom ki a nevét az Élet Könyvéből, hanem kihirdetem Atyám és angyalai előtt, hogy ez a győztes hozzám tartozik!
6 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Jézus üzen a filadelfiai gyülekezetnek
7 „A filadelfiai gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van. Ha ő kinyit egy ajtót, azt senki sem zárhatja be, de ha bezárja, akkor senki sem képes kinyitni.[a] 8 »Jól ismerem mindazt, amit teszel. Nézd, kitártam előtted egy ajtót, amelyet senki sem zárhat be. Tudom, hogy bár gyenge vagy, mégis követted tanításomat, és nem tagadtál meg engem. 9 Lásd, idehozom eléd azokat, akik a Sátán zsinagógájához tartoznak! Ezek azt mondják, hogy ők zsidók, de valójában nem azok, csak hazudnak. Eléd hozom őket, hogy meghajoljanak a lábad előtt, megértsék és elismerjék, hogy én mindig szerettelek téged. 10 Mivel engedelmeskedtél a szavamnak, hogy türelmesen tarts ki, én is megmentelek a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy próbára tegye a Föld lakóit.
11 Hamarosan eljövök! Ragaszkodj ahhoz, ami a tiéd, és abban tarts ki, akkor senki nem veheti el a koronádat! 12 Aki győz, azt mindörökké oszloppá teszem Istenem templomában. Ráírom Istenem nevét, azután ráírom Istenem városa, az Új Jeruzsálem[b] nevét — amely a Mennyből száll le Istenemtől —, és ráírom az én új nevemet is.
13 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Jézus üzen a laodiceai gyülekezetnek
14 „A laodiceai gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni az Ámen[c], a hű és igaz Tanú, aki a Kezdet Isten teremtésében: 15 »Jól ismerem mindazt, amit teszel. Ismerlek téged: sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg, vagy forró lennél! 16 De mivel langyos vagy, kiköplek a számból! 17 Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire! Nem veszed észre, hogy valójában milyen nyomorult vagy, szánalmas, szegény, vak és meztelen? 18 Azt tanácsolom, hogy tőlem vegyél igazi aranyat, amelyet tűzben tisztítottak meg, hogy valóban gazdag legyél! Tőlem vegyél fehér ruhát, hogy eltakard szégyenletes meztelenségedet! Tőlem vegyél orvosságot a szemedre, hogy tisztán láss!
19 Akit én szeretek, azt helyreigazítom, megfegyelmezem, sőt, megfenyítem. Ezért teljes erővel igyekezz, változtasd meg szívedet és az életedet! 20 Nézd, itt állok az ajtód előtt, és kopogtatok! Aki meghallja a hangomat, és beenged, ahhoz bemegyek, és együtt vacsorázom vele.
21 Aki győz, annak megengedem, hogy velem együtt üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és az Atya maga mellé ültetett a trónjára.
22 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center