Old/New Testament

Prófécia a nemzetek pusztulásáról

Az Örökkévaló megváltottai visszatérnek Sionra

Asszíria királya Jeruzsálem ellen támad^(A)

36 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében történtek ezek.

Szanhérib,^[h] Asszíria királya felvonult hadseregével Júda fallal megerősített városai ellen, és Jeruzsálem kivételével el is foglalta mindegyiket. ² Azután a király elküldte Lákisból az egyik vezérét, Rabsakét nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Rabsaké és serege megérkezett Jeruzsálem határába, és letáboroztak a ruhafestők mezején, a csatorna végénél, amely a Felső-tavat táplálja.^{[i] 3} Oda mentek ki hozzá Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró.

⁴ Rabsaké azt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Mondjátok meg uratoknak:

»Azt mondja Asszíria nagy királya: Ugyan miben reménykedsz? ⁵ Azt hiszed, van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? ⁶ Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! ⁷ Vagy talán azt mondod, hogy az Örökkévalóban, Istenedben bízol, hogy majd ő megsegít? Vajon nem ő az, akinek oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?

⁸ Nézd! Uram, Asszíria királya fogadást ajánl neked: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.

⁹ Ugyan, hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb kapitányát is? Vagy Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban bízol?

¹⁰ Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”

¹¹ Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták Rabsakénak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne Júda nyelvén beszélj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!” ¹² De Rabsaké így válaszolt: „Nem csak uratoknak és nektek küldte uram ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, és valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni, és vizeleteteket fogjátok inni!”^[j]

¹³ Akkor Rabsaké odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek azon a nyelven, amelyet Júdában beszélnek: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek Asszíria nagy királya!

¹⁴ »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő képtelen megmenteni titeket! ¹⁵ Ne higgyetek Ezékiásnak, amikor azzal hiteget, hogy bízzatok az Örökkévalóban, aki biztosan megszabadít, és a várost nem adja Asszíria királyának kezébe! ¹⁶ Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:

Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek, és saját kútjaitok vizét ihatjátok. ¹⁷ Azután majd eljövök, és elviszlek titeket egy olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje. ¹⁸ Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet titeket azzal, hogy az Örökkévaló majd megszabadít! Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? ¹⁹ Hol vannak Hamát, Arpad és Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? ²⁰ Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét a kezemből? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet tőlem?«”

²¹ De a jeruzsálemi falon álló férfiak csendben maradtak, és semmit sem feleltek, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki egy szót se válaszoljon az ellenségnek.

²² Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában^[k], és átadták Rabsaké üzenetét.

2 Testvéreim, akarom, hogy tudjatok róla, milyen sokat küzdök értetek, és mindazokért a Laodicea városában és máshol élőkért, akik személyesen nem ismernek engem. ² Azért küzdök, hogy mindannyian felbátorodjanak, és hogy az isteni szeretet kösse össze őket. Azt akarom, hogy megtapasztalják a valódi megértésből származó bizonyosságot, és hogy egyre mélyebben megértsék Isten titkát, amely nem más, mint maga Krisztus. ³ Őbenne rejtette el Isten a bölcsesség és tudás minden kincsét.

⁴ Mindezt azért mondom, hogy senki se csapjon be titeket a rábeszélő képességével. ⁵ Testben ugyan most távol vagyok tőletek, szellemben azonban közöttetek vagyok, és örülök, mert látom, hogy rend van köztetek, és rendíthetetlenül bíztok Krisztusban.

Krisztusban éljetek!

⁶ Éppen ezért, mivel befogadtátok Jézust, mint Krisztust és Urat, egész életmódotokat igazítsátok hozzá! ⁷ Mélyen gyökerezzetek bele Krisztusba — ő legyen az a szilárd alap, amelyre az életetek felépül! Erősödjön meg a benne való hitetek, és mindenben szüntelen adjatok hálát Istennek — ahogyan azt tanultátok!

⁸ Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket valamilyen filozófiával, értelmetlen okoskodással, vagy emberi hagyományokkal, amelyek a világot uraló hatalmasságoktól, és nem Krisztustól származnak.

⁹ Mert Krisztusban lakozik Isten egész teljessége emberi testben, ¹⁰ ti pedig Krisztusban teljesedtetek be.

Krisztus az összes uralkodó és fejedelem fölött uralkodik.

¹¹ A benne való hit által — szellemi értelemben — benneteket is „körülmetéltek”,^[a] de ezt nem emberek tették veletek, hanem maga Krisztus. Ezzel a „körülmetéléssel” levetettétek a régi emberi természetet, ¹² amikor bemerítkeztetek, és ezáltal Krisztussal együtt eltemettek titeket. Isten ugyanakkor Krisztussal együtt fel is támasztott benneteket — mivel hittetek a hatalmában, amelyet akkor mutatott meg, amikor feltámasztotta Krisztust a halottak közül.

¹³ Ti ugyanis szellemileg halottak voltatok a bűneitek miatt és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt nektek is új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket. ¹⁴ Adósság-listánkat — amely azzal vádolt bennünket, hogy felsorolta az Isten törvénye ellen elkövetett vétkeinket — odaszegezte a Keresztre, s ezáltal azt végleg eltörölte. ¹⁵ Ugyanakkor a szellemi világ fejedelmeit és uralkodóit Krisztus közreműködésével megfosztotta hatalmuktól, és diadalmenetében közszemlére tette őket, mint győztes hadvezér a foglyait.

A valóság Jézus Krisztusé!

¹⁶ Ezért ne engedjétek, hogy bárki is szabályok közé szorítson benneteket a tekintetben, hogy mit ehettek vagy ihattok, vagy hogy milyen zsidó vallási ünnepeket — például az Újhold^[b] vagy a Szombat ünnepét — kell megtartanotok. ¹⁷ Mindezek a vallási szabályok a múltban csak előrevetített árnyékai voltak a közeledő valóságnak — vagyis Jézus Krisztusnak.

¹⁸ Ne veszítsétek el a győztesnek járó jutalmatokat olyan emberek miatt, akik élvezik az alázatoskodást, az angyalokat imádják, és mindig a látomásaikról beszélnek. Ezek ok nélkül nagyra tartják magukat, mert a régi emberi természetük szerint gondolkodnak. ¹⁹ Az ilyenek nem ragaszkodnak a „Fejhez”, vagyis Krisztushoz. Pedig Krisztus kapcsolja és tartja össze a „Test” részeit az izületek és inak által. Így növekszik a „Test”, amelyet Isten nevel föl.

²⁰ Mivel Krisztussal együtt ti is meghaltatok, ezért felszabadultatok a világot uraló hatalmasságok alól. Akkor miért viselkedtek úgy, mintha még mindig ehhez a világhoz tartoznátok? Miért követtek olyan szabályokat, ²¹ amelyek ezt követelik: „Ne vedd a kezedbe!” „Ne egyél ilyet!” „Még csak hozzá se érj!” ²² Hiszen ezek olyan dolgokra vonatkoznak, amelyek elhasználásra valók és nem maradnak meg sokáig. Ha ilyen szabályokat akartok betartani, akkor csak emberek tanításait és parancsait követitek, és nem Isten gondolatait. ²³ Ezek a szabályok bölcs dolgoknak látszanak, de csak a vallásoskodást szolgálják, amelyre a hamis alázatosság és a test gyötrése jellemző. Ezeknek azonban semmi hasznuk sincs, mert csak a régi emberi természet kívánságainak kielégítését szolgálják.