Old/New Testament
Ne vállalj felelősséget más adósságáért!
6 Fiam, ne vállalj felelősséget más adósságáért!
Ne tégy ígéretet,
ne írj alá ilyen szerződést!
2 Mert ígéreted csapdába ejt téged,
s így saját szavaidnak fogságába esel.
3 Szabadítsd ki magad, fiam,
ha másnak hatalmába kerültél:
menj, alázkodj meg előtte,
s kérd, hogy mentsen fel ígéreted alól!
4 Tedd meg még ma,
ne halogasd holnapig,
álmot se engedj szemeidnek!
5 Menekülj ki a csapdából,
mint őz fut a vadász elől,
szabadítsd ki magad,
mint madár a madarász kezéből!
A lustaság veszedelmes
6 Nézd a hangyákat, te lusta,
figyeld meg, hogyan élnek,
és tanulj tőlük!
7 Lásd, nincs vezérük,
sem királyuk, vagy parancsolójuk,
8 összegyűjtik mégis nyáron az ennivalót,
megtöltik aratáskor raktárukat!
9 Meddig heverészel még, te lusta?
Mikor kelsz már fel álmodból?
10 „Még egy kis alvás, egy rövid szundítás,
csak pár perc még, és felkelek.”
11 Ezért tör rád a szegénység, mint az útonálló,
és a nyomorúság, mint fegyveres rabló.
Bajkeverők
12 A hitvány, rosszindulatú ember
folyton jön-megy, s mindenkiről rosszat mond,
13 becsapja az embereket, szemével kacsint,
kezével, lábával titokban jelt ad,
14 hamisság van szívében,
gonosz tervet forgat eszében,
mindenhol viszályt szít.
15 De hirtelen veszedelem szakad rá,
összetörik, nem kel fel soha többé.
Amit az Örökkévaló gyűlöl
16 Ezeket az Örökkévaló gyűlöli, sőt, szívből utálja:
17 a szemet, amelyből büszkeség sugárzik,
a nyelvet, amely hazugságot mond,
a kezet, amely ártatlan ember vérét ontja,
18 a szívet, amely gonosz terveket sző,
a lábat, amelyek siet gonoszt tenni,
19 a hamis tanút, aki hazugságot beszél,
és azt, aki viszályt szít a testvérek között.
Óvakodj a házasságtörő asszonyoktól!
20 Fiam, engedelmeskedj apád parancsának,
és anyád tanítását el ne felejtsd!
21 Kösd a nyakadba,
őrizd meg szívedben.
22 Bárhová mész, vezet,
ha lefekszel, őriz,
ha felkelsz, beszélget veled.
23 Mert olyan szüleid parancsa, mint a lámpa,
tanításuk, mint a világosság,
fegyelmezésük, mint az élet útja.
24 Mert megőriznek téged a romlott nőktől,
az idegen nők hízelgő szavaitól.
25 Ne kívánd meg szépségüket,
ne ejtsen rabul pillantásuk!
26 Mert miattuk miatt koldusbotra jutsz,
a házasságtörő asszony egész életed tönkreteszi!
27 Tehetsz-e zsebedbe izzó parazsat,
hogy meg ne égesse ruhádat?
28 Járhatsz-e égő parázson,
hogy meg ne égesse talpadat?
29 Így jár, aki elcsábítja más feleségét!
Nem marad büntetlenül,
aki más asszonyához nyúl!
30 Nem vetik meg a tolvajt,
ha azért lop, mert éhes,
31 ha megfogják, mégis
vissza kell fizesse, hétszeresen,
még ha rá is megy minden vagyona.
32 Esztelen bolond, aki elcsábítja más feleségét!
Csak az tegyen ilyet, aki el akarja pusztítani magát!
33 Mert verés és szégyen éri,
gyalázata soha nem múlik el.
34-35 A megcsalt férj haragját féltékenysége szítja,
sem ajándékkal, sem pénzzel le nem csendesíted.
Bizony, irgalom nélkül bosszút áll a házasságtörőn!
Bölcsesség megóv a házasságtöréstől
7 Fiam, fogadd meg tanácsomat,
vésd szívedbe parancsaimat!
2 Engedelmeskedj parancsaimnak, hogy élj,
kövesd tanításomat, őrizd meg,
mint a szemed fényét!
3 Kösd az ujjadra,
vésd a szívedbe szavaimat!
4 Mondd a bölcsességnek: „Nővérem vagy!”
Legyen az értelem a legjobb barátod!
5 Akkor megőriznek téged más feleségétől,
a hízelgő idegen asszonyoktól.
6 Kitekintettem ablakomon,
kinéztem az utcára a rácson keresztül,
7 s megláttam a tapasztalatlan fiatalok között,
észrevettem egy ostoba fiút.
8 Arra ment az utcán, befordult a sarkon,
s annak a nőnek a háza felé közeledett,
9 alkonyatkor, az est leszálltakor,
mikor az éjjel közeleg.
10 Akkor a nő a fiú elé lépett,
ruhája, mint a prostituáltaké,
szívében kész a terve,
11 lelke nyughatatlan és féktelen,
nem tud otthon maradni sohasem,
12 hol az utcán, hol a téren,
vagy éppen az utcasarkon lesi áldozatát.
13 Megragadta a fiút,
szégyentelen megcsókolta, s ezzel csalogatta:
14 „Fogadalmi áldozatot mutattam be,
asztalom meg van rakva ételekkel,
15 ezért jöttem, kerestelek,
lám, most megleltelek!
16 Ágyamat megvetettem,
színes szőttesekkel borítottam,
17 egyiptomi takaróm
mirhával, aloéval, fahéjjal illatozik.
18 Jöjj be hozzám, szeretkezzünk reggelig,
élvezzük az ölelést hajnalig!
19 Nincs otthon a férjem,
hosszú útra ment, messzire utazott
20 teli erszényt vitt magával,
nem tér vissza még két hétig.”
21 Levette lábáról a fiút hízelkedéssel,
elcsábította mézes szavaival.
22 Az ostoba fiú meg követte,
mint ökör a vágóhídra, ment utána,
sietett, mint őzbak a csapdába,
23 ahol a nyíl átjárja.
Mint a madár, ha vakon a hálóba repül,
s nem tudja, hogy életével fizet érte!
24 Most azért fiaim, hallgassatok rám!
Fogadjátok meg tanácsomat!
25 Ne térjen szívetek ilyen utakra,
ne járjatok ilyen nők ösvényein!
26 Mert sok férfit sebeztek halálra,
sokan vannak, akiknek vesztét okozták!
27 Házuk a halálba vivő út kapuja,
útjuk az alvilágba vezet!
2 Elhatároztam tehát, hogy amikor ismét meglátogatlak benneteket, nem okozok nektek újabb fájdalmat és szomorúságot. 2 Mert ha megszomorítlak benneteket, akkor engem ki vidámít meg? Ti tudnátok engem felvidítani — éppen ti, akiket én szomorítottam meg! 3 Azért is írtam inkább levelet erről, hogy amikor megérkezem, ne kelljen miattatok szomorkodnom. Hiszen éppen azt várnám, hogy ti szerezzetek nekem örömet, mert meg vagyok győződve róla, hogy az én örömem nektek is örömöt szerez. 4 Amikor az előző levelemet írtam, sokat aggódtam miattatok. Azt a levelet sírva írtam nektek, sok-sok szomorúsággal és fájdalommal — de nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem azért, hogy megtudjátok, mennyire szeretlek benneteket.
Bocsássatok meg egymásnak!
5 Ha pedig valaki közületek szomorúságot okozott, az nem engem bántott meg, hanem titeket, mindnyájatokat. Ezt túlzás nélkül mondhatom. 6 Így tehát elég neki az a büntetés, amit a többiektől kapott. 7 Most már inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy túlságosan bánkódjon, és a nagy szomorúság megártson neki! 8 Kérlek benneteket, most még inkább éreztessétek vele, hogy szeretitek! 9 Mert azért is írtam, hogy lássam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is. Mert ha volt egyáltalán mit megbocsátanom, akkor is a ti érdeketekben bocsátottam meg, Krisztus jelenlétében. 11 Igen, feltétlenül szükséges, hogy megbocsássunk egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán — hiszen jól ismerjük a szándékait.
Győzelem Krisztusban
12 Azért mentem Tróászba, hogy ott is mindenkinek hirdessem a Krisztus örömüzenetét. Ott az Úr jó lehetőséget is adott nekem erre, 13 mégsem volt nyugalmam, mivel nem találtam sehol Tituszt, aki a Krisztusban a testvérem. Ezért elbúcsúztam az ottani testvérektől, és továbbmentem Macedóniába.
14 Hálát adok Istennek, aki mindig a diadalmenetében, Krisztus uralma alatt vezet bennünket, és rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy milyen öröm és boldogság őt megismerni! Ez a felismerés úgy terjed, mint egy drága parfüm illata. 15 Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztus által bemutatott illatáldozat Istenhez felszálló, jó illata. Ezt az illatot azok érzik, akik az üdvösség felé haladnak, de érzik azok is, akik a pusztulás felé mennek. 16 Az utóbbiak azonban olyannak érzékelik, mint a halál bűzös leheletét, amely a halálból származik, és ismét a halálba vezet. Akik pedig az üdvösség felé igyekeznek, azok megelevenítő, felüdítő illatnak érzik, amely az életből származik, és az életre vezet. De vajon ki alkalmas erre a feladatra?
17 Mi azonban nem „üzletelünk” Isten üzenetével, és nem arra használjuk, hogy a magunk hasznát keressük vele, mint azt sokan mások teszik. Nem! Mivel bennünket Isten küldött, mi Krisztussal való egységben és Isten jelenlétében tiszta szívből hirdetjük az igazságot mindenkinek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center