Old/New Testament
Ászáf tanítása.
74 Istenünk, miért fordítottál hátat nekünk örökre?
Miért haragszol oly nagyon néped nyájára?
2 Emlékezz, kérlek, népedre, amelyet
réges-régen magadnak szereztél!
Hiszen te váltottál meg bennünket,
így lettünk a tiéid!
Emlékezz a Sionra,
mely lakóhelyed volt!
3 Jöjj vissza a Templom helyére!
Lásd meg romjait:
mindent elpusztított az ellenség szentélyedben!
4 Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott,
oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.
5 Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló
fejszés favágók hada.
6 Bizony, baltával és csákánnyal verték szét
még a Szentély faragványait is!
7 Porig égették Templomodat,
bemocskolták neved lakóhelyét!
8 „Pusztítsuk el egészen!” — mondták,
és felégettek minden szent helyet az országban!
9 Kialudtak a jelzőtüzek,[a] prófétáink sincsenek,
senki sem tudja, mit tegyünk.
10 Ó Istenünk, meddig engeded,
hogy gyalázzon az ellenség?
Örökké gúnyolhatja neved?
11 Miért tűröd ezt?
Mutasd meg nekik hatalmadat,
pusztítsd el őket egészen!
12 Hiszen te vagy Királyom,
kezdettől fogva, Istenem,
te vagy a Szabadítóm az egész Földön!
13 Te választottad ketté a Vörös-tengert,
te törted össze a tengeri szörnyek fejét,
14 szétzúztad a Leviátán[b] fejeit,
és testét a dögevőknek adtad.
15 Te fakasztottad fel a források vizét,
vízzel töltötted meg a száraz medreket,
és kiszárítottad a bővizű folyamokat.
16 Tiéd a nappal, s az éjszaka.
A Napot és Holdat kezed teremtette.
17 Te mérted ki a föld határait és méreteit,
s rendelted az évszakokat.
18 Örökkévaló, emlékezz mindezekre!
Nézd, gúnyol téged az ellenség,
ostobák gyalázzák neved!
19 Ne szolgáltasd ki életünket,
mint galambot a ragadozóknak!
Ne felejtsd el népedet!
20 Emlékezz Szövetségedre,
mert erőszakkal telt meg a föld minden sötét zuga!
21 Ne engedd csalódni az elnyomottat!
Hadd dicsérje neved a szegény szűkölködő!
22 Kelj fel Isten, harcolj!
Nézd, az ostobák hogy gyaláznak naponta!
23 Ne feledkezz el az ellenség kiáltozásáról,
az ellened támadók növekvő zajongásáról!
A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
75 Dicsérünk téged, Istenünk!
Dicsérünk és hálát adunk neked,
mert közel vagy azokhoz,
akik hirdetik csodálatos tetteid.
2 Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét,
és igazságosan ítélkezem.
3 Mikor remeg az egész Föld,
és minden lakója reszket,
én tartom meg annak oszlopait!” Szela
4 Azt mondom a büszkéknek:
„Ne legyetek olyan gőgösek!”
A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
5 Ne kérkedjetek hatalmatokkal,
ne szóljatok olyan magabiztosan!”
6 Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról,
sem a sivatag hegyeiről származik,
hanem Istentől!
7 Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit,
vagy megaláz.
8 Az Örökkévaló kezében a serleg,
haragjának habzó, erős borával tele:
ha tölt belőle,
minden bűnösnek inia kell a Földön!
Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!
9 Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének,
örökké hirdetem dicséretét!
10 Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát,
de hatalmat adok az igazaknak.”
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Ászáf zsoltára, éneke.
76 Tisztelik és ismerik Istent Júdában,
dicsérik őt Izráelben.
2 Sálemben[c] van sátora,
Sion hegyén lakóhelye.
3 Ott törte össze a tüzes nyilakat,
a pajzsokat, a kardokat és minden fegyvert. Szela
4 Istenünk, ragyogó és dicsőséges vagy,
hatalmasabb, mint a hegyek,
ahol legyőzted ellenségeidet!
5 Halálos álomba merültek az erős harcosok mind,
a kezüket sem emelhették,
holttestüket kifosztották.
6 Ló és lovasa halálos álomba zuhant
Jákób Istenének haragos szavától!
7 Bizony, félelmetes vagy, Isten!
Ki állhat meg előtted, mikor haragszol?
8 Mikor ítéletet hirdettél a Mennyben,
félelmében megnémult a Föld.
9 Mert felállt Isten, hogy ítéljen,
s hogy megvédje a szegényeket és alázatosakat. Szela
10 Téged magasztal, Isten, még az emberek haragja is,
mikor általa bünteted meg ellenségeidet.[d]
11 Tegyetek fogadalmat az Örökkévalónak, Isteneteknek,
és teljesítsétek!
Hozzatok ajándékot neki, ti népek, mindannyian,
és tiszteljétek őt, mert félelmetes!
12 Megbénítja a büszke fejedelmeket,
s minden földi király féli őt.
16 Tehát Isten dönti el, hogy kin könyörül, és kinek ad kegyelmet! Ez a döntés pedig nem függ attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy milyen erőfeszítéssel küzdenek, csakis Isten könyörületétől függ! 17 Az Írás szerint ugyanis ezt mondta Isten a fáraónak: „Azért tettelek királlyá, hogy hatalmamat megmutassam rajtad, és mindenki megismerje nevemet az egész Földön.”[a] 18 Isten tehát könyörül, akin akar, viszont megátalkodottá és keményszívűvé teszi azt, akit akar.
19 Erre talán azt kérdezed: „Ha Isten irányítja, amit mi, emberek teszünk, akkor miért vádol bennünket a bűneinkért? Hiszen senki sem állhat ellen Isten akaratának!” 20 De hát kicsoda vagy te, hogy vitába mersz szállni Istennel? Felelősségre vonhatja-e a cserépedény a fazekasmestert: „Miért formáltál engem ilyenné?” 21 Vagy talán nincs hatalma a fazekasnak arra, hogy ugyanabból az agyagból az egyik cserépedényt megbecsült célra, a másikat pedig megvetett célra formálja?
22 Hasonló ehhez, amit Isten tett. Meg akarta mutatni haragját és hatalmát azokon az „edényeken”, akikre haragudott. Mégis türelmesen és hosszasan elviselte őket, pedig már megérdemelték volna, hogy elpusztítsa őket.
23 De meg akarta mutatni dicsőségének gazdagságát is azokon az „edényeken”, akik elfogadták Isten kegyelmét, és akiket arra készített, hogy részesüljenek a dicsőségéből. 24 Ilyenek vagyunk mi is, akiket erre hívott el, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is, 25 ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében:
„Népemnek hívom majd azokat,
akik nem voltak az enyémek,
és szeretni fogom azt a népet,
amelyet eddig nem szerettem.”[b]
26 És:
„Ugyanazon a helyen, ahol azt mondta nekik Isten:
»Ti nem vagytok az én népem!«
— az Élő Isten fiainak hívják majd őket.”[c]
27 Izráelről szólva így kiáltott fel Ézsaiás próféta:
„Ha Izráel gyermekei oly sokan vannak is,
mint a tengerpart homokja,
akkor is csak a nép maradéka jut üdvösségre,
28 mert az Örökkévaló hirtelen és teljesen
végrehajtja ítéletét a földön.”[d]
29 Ahogyan előre megmondta Ézsaiás próféta:
„Ha az Örökkévaló, a Seregek Ura
meg nem mentett volna
egy keveset népe közül,
olyanná lettünk volna,
mint Sodoma vagy Gomora.”[e]
30 Mi következik ebből? Azt látjuk, hogy az Izráelen kívüli nemzetekből sokan elfogadhatóvá váltak Isten számára, pedig korábban nem is törekedtek erre. Igen, a hitük által érték el ezt. 31 Izráel népe azonban arra igyekezett, hogy a Törvény követeléseinek megfeleljen, és így váljon elfogadhatóvá Isten számára, de nem voltak képesek a Törvénynek megfelelően élni, ezért kudarcot vallottak. 32 Miért? Azért, mert megpróbáltak a saját erejükből és a tetteik alapján elfogadhatóvá válni Isten számára. Nem a hitük által és Istenben bízva törekedtek erre. Beleütköztek abba a botránykőbe, amelyről 33 az Írás ezt mondja:
„Figyeljetek rám!
Elhelyezek egy követ Sionban,
amelyben az emberek megbotlanak,
egy sziklát,
amely miatt elesnek.
De aki bízik és hisz őbenne,
az nem fog csalódni.”[f]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center