Old/New Testament
34 Majd Elihú így folytatta:
2 „Hallgassatok rám, bölcsek,
figyeljetek, ti értelmesek!
3 Mert a fülnek kell megvizsgálnia, amit hall,
ahogy az ételt a nyelv ízleli.
4 Vizsgáljuk hát meg együtt, mi a helyes,
döntsük el együtt, mi az igazság!
5 Mert Jób azt mondta: »Ártatlan vagyok,
Isten mégis megfosztott igazságomtól!
6 Noha ártatlan vagyok,
mégis hazugnak ítéltek engem!
Nem vétkeztem,
mégis megsebeztek, gyógyíthatatlanul.«
7 Jób, ki lenne hozzád hasonló,
ki merne ilyen gyalázatos dolgokat mondani?!
8 Hiszen azon az úton jársz, mint a gonosztevők!
Úgy beszélsz, mint az istentelen bűnösök!
9 Azt mondod: »Nincs semmi értelme,
ha Isten kedvét keresem, ha benne gyönyörködöm!«
10 Most hát figyeljetek rám, ti bölcsek!
Istentől távol áll minden gonoszság,
a Mindenható soha nem igazságtalan!
11 Sőt, mindenkinek a saját tettei szerint fizet meg,
mindenkit aszerint jutalmaz, ahogy megérdemli.
12 Bizony, Isten soha nem követ el gonoszságot,
a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
13 Ki bízta őrá a Földet?
Ki tette felelőssé az egész világért?
14 Ha Isten csak magával törődne,
és szellemét újra magához vonná vissza,
ha teremtményeitől leheletét visszavenné,
15 bizony, minden élő azonnal kimúlna,
bizony, mind porrá omlanánk megint.
16 Ha értelmesek vagytok, halljátok meg ezt,
figyeljetek szavaimra!
17 Hogyan kormányozhatna, aki gyűlöli az igazságot?
Hogyan vádolhatod őt, az Igazságost és Hatalmast?!
18 Hiszen Isten az, aki így szól a királyhoz:
»Te semmirekellő!«
Azt mondja a fejedelemnek:
»Bűnös vagy és gonosz!«
19 De nem elfogult a fejedelmek iránt,
egyaránt szeret gazdagot és szegényt,
hiszen ő alkotta mindkettőt.
20 Meghal a gazdag is, a szegény is,
az éjszaka közepén hirtelen megrendülnek és eltűnnek.
Meghalnak a hatalmasok is,
pedig egy ujjal sem ér hozzájuk senki.
21 Bizony, szemmel tartja Isten az ember útjait,
jól látja minden lépését.
22 Nincs olyan sűrű sötétség,
ahol elrejtőzhetne a gonosz!
Előle még a halál árnyéka sem takar el.
23 Nincs szüksége rá, hogy hosszasan vizsgálja,
s trónja elé idézze az embert ítéletre.
24 Nem kérdezi őket, nem nyomoz,
egyszer csak hirtelen összetöri a hatalmasokat,
és másokat állít a helyükre,
25 mert szemmel tartja, s nem felejti tetteiket.
Egyetlen éjszaka felforgatja hatalmukat,
szétmorzsolja erejüket, végük van.
26 Gonosz tetteik miatt lesújt rájuk,
mindenki szeme láttára megbünteti őket,
27 mert elfordultak Istentől,
s nem törődtek vele.
28 Mert a gonoszok miatt száll az égre a nyomorultak panasza,
de a szegények kiáltását Isten meghallgatja.
29 Ha Isten hallgat, és nem felel,
még akkor sem vádolhatja őt senki!
Ha eltakarja arcát, és visszatartja áldásait egy néptől
vagy egyetlen embertől,
kicsoda láthatja meg őt,
ki járulhat elébe?
30 Isten elveszi az istentelen uralkodó hatalmát,
nem engedi, hogy népét romlásba vigye.
31 De mondtad-e Istennek:
»Bűnös vagyok, és büntetésem elszenvedem,
de nem vétkezem többé!
32 Istenem, taníts meg arra, amit át nem láthatok!
Ha vétkeztem is, többé nem teszem«?
33 Jób, szeretnéd, hogy Isten megfizessen neked?
Akkor miért utasítod el ítéletét?
Most rajtad a sor, válassz!
Nem dönthet más helyetted.
Mit felelsz erre, mondd?
34 Az okos emberek azt mondják majd,
s minden bölcs egyetért ebben:
35 »Jób értelmetlenül beszél,
szavaiból minden bölcsesség hiányzik!«
36 Ó, bárcsak megvizsgálnák Jóbot,
hiszen úgy válaszol, mint a gonoszok,
37 bűneit szaporítja szavaival,
lázadása egyre növekszik,
s beszédével folyton csak Isten ellen hadakozik.”
35 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, valóban úgy véled,
hogy Istennel szemben neked van igazad?
3 Azt kérded: »Mi hasznom belőle,
ha Istent félem és tisztelem?
Mit nyerek vele, ha nem vétkezem?«
4 Hadd feleljek erre
neked is, barátaidnak is!
5 Nézz fel az égre, és lásd meg,
figyeld meg a fellegeket, mily magasan szállnak!
6 Isten azonban messze fölöttük lakik,
mit árthatsz neki, ha vétkezel?
Még ha megsokasodnak is bűneid,
mit tehetsz ellene?
7 De ha ártatlanul élsz, nem őt segíted vele!
Mit kaphat tőled, ami hiányzik neki?
8 Bűneiddel csak a halandóknak ártasz,
amilyen magad is vagy!
Igazságod is csak a halandóknak használ,
amilyen magad is vagy!
9 A nyomorultak jajgatnak az elnyomás alatt,
szabadítóért kiáltanak az erőszakosság miatt.
10 Mégsem a Teremtőjükhöz fordulnak segítségért,
aki a legsötétebb órában is öröménekre indít,
11 aki bölcsességre tanít,
még a földi állatok és az égi madarak által is.
12 Vagy kiáltanak a gonoszok büszkesége miatt,
de Isten nem válaszol.
13 Bizony, hiába kiáltanak, Isten nem hallgatja meg,
nem figyel rájuk a Mindenható.
14 Így hát, Jób, Isten neked sem válaszol,
mikor panaszkodsz, hogy nem látod őt,
mikor keseregsz,
hogy ügyedet elé akarod terjeszteni.
15 Azt gondolod: »Mivel nem látja a bűnt,
nem is büntet érte.«
16 Így hát csak beszélsz, meggondolatlanul,
folyvást fecsegsz, értelmetlenül!”
Az apostolok jeruzsálemi tanácskozása
15 Ezután néhány férfi érkezett Júdeából a szíriai Antiókhiába, akik így tanították a testvéreket: „Csak akkor üdvözülhettek, ha a mózesi hagyomány szerint körülmetélkedtek.”[a] 2 Pál és Barnabás azonban nem értett egyet velük, s így nagy vita támadt közöttük. Végül elhatározták, hogy Jeruzsálembe küldik Pált, Barnabást és még néhány testvért az apostolokhoz és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőihez, hogy beszéljék meg velük ezt a kérdést.
3 Az antiókhiai gyülekezet tehát útnak indította ezeket a testvéreket, akik áthaladtak Fönícián és Samárián. Útközben az ottani testvéreknek is beszéltek arról, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is az igaz Istenhez fordultak. Ennek mindannyian nagyon megörültek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egész helyi gyülekezet, annak vezetői, és az apostolok szívesen fogadták őket. Pál, Barnabás és a többiek elmondták, amit Isten velük tett. 5 Néhány, a farizeusok csoportjához tartozó jeruzsálemi hívő ekkor felállt, és azt mondta: „A más nemzetbelieket is körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy tartsák meg a Mózes Törvényét!”
6 Ezért az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elhatározták, hogy összegyűlnek, és megvizsgálják ezt a kérdést. 7 Hosszú vita után Péter felállt, és ezt mondta: „Testvéreim, tudjátok, hogy jó idővel ezelőtt Isten engem választott ki közületek, hogy a más nemzetbeliek tőlem hallják az örömhírt, és ők is higgyenek Jézusban. 8 Isten tudja, mi van az emberek szívében, és azzal tanúskodott mellettük, hogy nekik is ugyanúgy adta a Szent Szellemet, mint nekünk. 9 Semmi különbséget nem tett közöttük és közöttünk, hanem egyedül a Jézusba vetett hit által tisztította meg a szívüket.
10 Akkor miért teszitek próbára Isten türelmét? Miért akartok ilyen nehéz terhet[b] tenni Jézus nem zsidó tanítványainak a vállára? Hiszen ezt a terhet sem az őseink, sem mi nem bírtuk el! 11 Hisszük, hogy mi, akik zsidók vagyunk, az Úr Jézus kegyelme alapján üdvözülhetünk. De hisszük, hogy akik nem zsidónak születtek, azok is ugyanígy üdvözülhetnek.”
12 Ekkor az egész csoport lecsendesedett. Majd meghallgatták Pált és Barnabást, akik beszámoltak azokról a jelekről és csodákról, amelyeket Isten tett rajtuk keresztül az Izráelen kívüli nemzetek között. 13 Amikor befejezték, Jakab szólalt meg: „Figyeljetek rám, testvéreim! 14 Simon Péter elmondta, hogyan mutatta meg Isten, hogy ő bizony szereti a többi nemzeteket is. Most először történt meg, hogy Isten közülük is magához fogadott embereket, hogy a saját népévé legyenek. 15 A próféták üzenete is teljes harmóniában van ezzel, ahogyan meg van írva:
16 »Azután majd visszatérek,
és újjáépítem Dávid összedőlt sátorát.
Újra fölépítem romjaiból,
és helyreállítom,
17 hogy az Izráelen kívüli népek is
megkeressék az Örökkévalót,
minden nemzetből azok,
akik az én nevemet viselik.
Így szól az Örökkévaló,
aki mindezt meg is teszi.«[c]
18 »Mindezt pedig az Örökkévaló kezdettől fogva tudta.«[d]
19 Ezért én azt tanácsolom, hogy ne nehezítsük meg azoknak az Izráelen kívüli testvéreknek a dolgát, akik Istenhez jönnek. 20 Inkább írjunk nekik egy levelet, és hagyjuk meg nekik, hogy
ne egyenek olyan ételt, amelyet valaki bálványoknak ajánlott fel, mert az tisztátalan,
ne kövessenek el szexuális bűnt,
ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér.
21 Mert Mózes Törvényének régóta megvannak a hirdetői minden városban, hiszen felolvassák a zsinagógákban minden szombaton.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center