M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid Izráel felett is uralkodik(A)
11 Azután Izráel egész népe Dávidhoz gyülekezett, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid[a] vagyunk! 2 Már Saul királysága idején is te vezetted Izráel seregét a harcban, és te szerezted a győzelmeket. Istened, az Örökkévaló, mondta ezt neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni a népem, Izráel fölött.«”
3 Összegyűltek hát Izráel összes vezetői a királyhoz, Hebronba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló előtt. A vezetők akkor királlyá kenték Dávidot — pontosan úgy, ahogyan azt az Örökkévaló Sámuel által előre megmondta.
Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet(B)
4 Ezután Dávid vezetésével egész Izráel Jeruzsálem alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a jebúsziak laktak, akik 5 kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak: „Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!” Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát — és ez lett Dávid városa.
6 Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak: „Aki elsőként vág le egy jebúszit, az lesz a seregem fővezére!” Jóáb, Cerúja fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér.
7 Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik azt Dávid városának. 8 Kiépítette a várost is, amely a vár körül terül el, Millótól a várfalig. Jóáb pedig újjáépítette a város többi részét. 9 Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.
Dávid kiváló vitézei(C)
10 Ezek voltak Dávid harcosainak legkiválóbb vezetői. Ők segítették hatalomra Dávidot, és támogatták az uralkodását. Egész Izráellel együtt ők tették Dávidot királlyá — amint azt az Örökkévaló előre megmondta Izráelről.
11 Ezek voltak Dávid kiváló vitézei:[b]
Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.
12 Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. 13 Eleázár Dáviddal együtt volt Efesz-Dammimban, ahol a filiszteusokkal harcoltak. Volt ott egy árpaföld. Az izráeli katonák meghátráltak és elfutottak a filiszteusok elől. 14 De Eleázár az embereivel megállt az árpaföld közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Örökkévaló nagy győzelmet szerzett azon a napon.
15 Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz lemászott a sziklafalon, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort. 16 Egy másik alkalommal Dávid a sziklavárban volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemnél. 17 Dávid nagyon megszomjazott, és felkiáltott: „Ó, bárcsak egy ihatnék a Betlehem kapuja melletti kút vizéből!” 18 Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.
Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt. 19 Azt mondta: „Istenem! Hogyan is ihatnám meg, hiszen olyan, mintha ezeknek a hősöknek a vérét innám, akik az életüket kockáztatták érte.” Ezért nem akarta meginni.
Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.
20 Azután Abisaj, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.[c] 21 A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.
22 Benája, Jójádá fia, aki Kabceélből jött, igen kiváló és bátor harcos volt. Sok hatalmas hőstettet vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legerősebb bajnokát. Máskor meg egy havas napon egymaga lement egy verembe, és megölt egy oroszlánt. 23 Párviadalban legyőzött egy hatalmas termetű egyiptomi harcost, aki 5 könyök[d] magas volt. Az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék gerendája. Benájának csak egy botja volt, de kicsavarta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját fegyverével szúrta le ellenfelét.
24 Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé. 25 A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.
A Különleges Csapat
26 Ezek voltak a legbátrabb harcosok: Aszáel, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, 27 a haróri Sammót, a pelóni Helec, 28 a tékóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer, 29 a húsáji Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, 30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, 31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Banájá, 32 a nahalégaasi Húraj, az arbai Abiél, 33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá, 34 a gizóni Hásém, a harári Jonatán, Ságé fia, 35 a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia, 36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, 37 a kármeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, 38 Jóel, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia, 39 az ammoni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerúja fiának a fegyverhordozója, 40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, 41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, 42 Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik vezetője, és még vele együtt harmincan, 43 Hánán, Maaká fia, a mitni Jósafát, 44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám két fia: Sámá és Jeliél, 45 Jediél, Simri fia, és Jediél testvére, a tíci Jóhá, 46 a mahavimi Eliél, Elnáam két fia: Jeribaj és Jósavjá, a moábi Jitmá, 47 Eliél, Obed és a mecóbájái Jaasziél.
Bátor harcosok, aki Ciklágban csatlakoztak Dávidhoz
12 Amikor Dávid Ciklágban bujdosott Saul, Kís fia elől, bátor férfiak mentek hozzá, akik csatlakoztak a seregéhez. Ők is azokhoz a hősökhöz tartoztak, akik segítették Dávidot a harcaiban. 2 Gyakorlott íjászok voltak, akik mind jobb, mind balkézzel képesek voltak nyilakat lőni és parittyázni. Benjámin törzsébe tartoztak, Saul rokonságába. 3 A névsoruk a következő: Ahiezer, a vezetőjük, azután Jóás, a testvére. Ők ketten a gibeai Semáá fiai voltak. Azután Jeziél és Pelet, Azmávet fiai, azután Beráká és az anátóti Jéhú, 4 meg a gibeoni Jismajá, aki a harminc hős közé tartozott, és egyúttal a vezetőjük is volt. Azután Jirmejá, Jehaziél, Jonatán, a gedérái Józábád, 5 Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú, a hárífi Safatjáhú, 6 Elkána, Jissijáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, mind Kórah családjából valók. 7 Azután a gedóri Jehórám fiai, Jóela és Zebadjá.
Akik Gád törzséből jöttek Dávidhoz
8 Gád törzséből is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a pusztában, a sziklavárban húzódott meg. Ezek mind kiváló és jól felfegyverzett harcosok voltak, bátrak és erősek, mint az oroszlán, és gyorsak, mint a hegyi vadkecskék.
9 Ézer volt a vezetőjük, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik, 10 Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik, 11 Attaj a hatodik, Eliél a hetedik, 12 Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik, 13 Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik. 14 Ők voltak a gádiak csapatainak a vezetői. Közülük a leggyengébb is elbánt száz ellenséggel, a legerősebb meg ezerrel. 15 Ők voltak, akik az első hónapban is át tudtak kelni a megáradt Jordán folyón, és keletre is, nyugatra is elűzték azokat az idegeneket, akik a Jordán völgyében laktak.
16 Benjámin törzséből és Júda törzséből is jöttek Dávidhoz a sziklavárba, hogy csatlakozzanak hozzá.
17 Dávid eléjük ment, és azt mondta nekik: „Ha békés szándékkal jöttök, hogy segítsetek nekem, szívesen fogadlak benneteket, és csatlakozhattok a seregemhez. De ha el akartok árulni, és ki akartok szolgáltatni ellenségeimnek — annak ellenére, hogy ártatlan vagyok —, akkor őseink Istene lássa meg, és büntessen meg érte titeket!”
18 Akkor a Szellem rászállt Amászajra — aki a harminc vitéz vezetője lett —, és ő így válaszolt Dávidnak:
„Tiéd vagyunk, Dávid!
Veled vagyunk, Isai fia!
Békesség, békesség néked!
Békesség azoknak is, akik neked segítenek,
mert Istened megsegít téged!”
Így hát Dávid befogadta, és a seregében vezetőkké tette őket.
19-20 Manassé törzséből is voltak olyanok, akik átpártoltak Saultól Dávidhoz. Ez akkor történt, amikor Dávid a filiszteusoknál volt, és velük együtt Saul ellen vonult. De nem harcolt Saul ellen, mert a filiszteusok vezetői tanácskoztak, és azt mondták: „Ha a csata közben Dávid a katonáival együtt átáll Saulhoz, aki mégiscsak a királya, akkor végünk van!” Ezért elküldték Dávidot és az embereit. Ezek a Manassé törzsébe tartozó férfiak a következők voltak: Adnah, Józábád, Jediaél, Mikaél, Józábád, Elihú és Cillétaj. Ők voltak Manassé nemzetségeinek a vezetői. Akkor álltak át Dávid oldalára, amikor ő már Ciklág felé vonult a csapatával. 21 Ők segítették Dávidot a rablóbandák ellen. Valamennyien bátor és erős harcosok voltak, és később csapatkapitányok lettek Dávid seregében.
22 Dávid serege napról napra növekedett, mert sokan jöttek hozzá, és csatlakoztak a táborához, hogy segítsék. Olyan hatalmas lett a serege, mint Isten tábora.
Akik Hebronban csatlakoztak Dávidhoz
23 Mások meg — harcra fegyverkezve — Hebronban csatlakoztak Dávidhoz. Azt akarták, hogy Saul királyságát Dávid kapja meg — pontosan úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.
Ez a névsora a vezetőiknek és a létszáma csapataiknak:
24 Júda törzséből 6 800 harcra kész férfi, akik mind pajzsot és lándzsát viseltek,
25 Simeon törzséből 7 100 férfi, mind bátor és harcra kész katona.
26 Lévi törzséből összesen 4 600 férfi jött. 27 Ebből Jehójádá, Áron családjának a fejedelme 3 700 főt hozott magával. 28 Azután Cádók jött — aki kiváló fiatal harcos volt — az egész családjával és 22 további vezetővel együtt.
29 Benjámin törzséből — ahová Saul király is tartozott — 3 000 férfi jött Dávidhoz, annak ellenére, hogy ők Saul rokonai voltak. A törzs többsége akkor még hűséges maradt Saulhoz.
30 Efraim törzséből 20 800 bátor harcos jött, akik mind kitűntek a nemzetségük közül.
31 Manassé fél törzséből 18 000 jött, akiket név szerint jelöltek ki, hogy csatlakozzanak Dávidhoz, és tegyék királlyá őt.
32 Issakár törzséből 200 vezető jött, akik magukkal hozták a rokonaikból álló és a vezetésük alatt lévő csapataikat. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy mit kell Izráelnek tennie, és hogy ennek most jött el az ideje.
33 Zebulon törzséből 50 000 férfi jött, akik mind hűséges, megbízható és gyakorlott harcosok voltak, és mindenféle fegyverrel fel voltak szerelkezve.
34 Naftáli törzséből 1 000 parancsnok vezetésével 37 000 fő jött, pajzzsal és lándzsával.
35 Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi jött.
36 Ásér törzséből 40 000 felszerelt és kiképzett harcos csatlakozott Dávidhoz.
37 Jöttek a Jordán folyó másik oldaláról is, Rúben, Gád, és Manassé fél törzséből, összesen 120 000 harcos, mindenféle fegyverrel felszerelkezve.
38 Mindezek a férfiak a hadba vonulás rendje szerint jöttek, és helyezkedtek el Hebronban. Valamennyien teljesen egyetértettek abban, hogy Dávid legyen a király egész Izráel felett — és ebben egész Izráel népe egyetértett velük.
39 A sereg három napot töltött Dáviddal együtt Hebronban. Bőven volt enni- és innivalójuk, mert az otthoni rokonaik ellátták őket útravalóval, 40 sőt, a szomszédos területek lakói — egészen Issakár, Zebulon és Naftáli vidékéig — hoztak a seregnek mindenféle élelmet. Még vágni való ökröket és juhokat is hoztak, meg kenyeret, lisztet, aszalt fügét és szőlőt, bort és olívaolajat. A szállításhoz szamarakat, tevéket, öszvéreket és ökröket használtak. Ennyi mindennel ellátták Dávid seregét, mert nagy volt a nép öröme egész Izráelben.
Biztatások és tanácsok
13 A testvéri szeretet maradjon meg bennetek és közöttetek! 2 A vendégszeretetről se feledkezzetek el! Voltak, akik angyalokat vendégeltek meg anélkül, hogy észrevették volna.
3 Gondoljatok azokra, akik börtönben raboskodnak, mintha ti is a fogolytársaik lennétek! Ne felejtsétek el azokat, akik szenvednek, hiszen ti is testben éltek!
4 Mindenki tisztelje és becsülje a házasságot! A férj és feleség közötti szexuális kapcsolatot tartsátok tisztán, mert Isten elítéli a szexuális bűnben élőket és a házasságtörőket! 5 Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta:
„Sohasem hagylak cserben,
sem nem hagylak magadra.”[a]
6 Ezért bizalommal mondhatjuk:
„Az Örökkévaló megsegít engem, nem félek.
Ember mit árthat nekem?”[b]
7 Ne feledkezzetek meg a vezetőitekről, mert ők tanítottak benneteket Isten szavára. Figyeljétek meg, hogyan élnek és halnak meg, és kövessétek a hitüket!
8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!
9 Ne engedjétek, hogy különféle idegen tanításokkal félrevezessenek benneteket! Isten kegyelmével erősítsétek meg a szíveteket, ne különböző ételekre vonatkozó szabályok betartásával, mert azoknak semmi értelmük sincs!
10 Nekünk olyan oltárunk van, amelyről nem ehetnek azok, akik a Szent Sátorban szolgálnak. 11 Mert a főpap az áldozati állatok vérét beviszi a Szentek Szentjébe[c] bűnért való áldozatul, de azoknak az állatoknak a testét a táboron kívül kell elégetni. 12 Ugyanígy Jézus is a város kapuján kívül szenvedett. Azért halt meg, hogy a saját vérével szentelje meg a népét. 13 Menjünk ki hát vele együtt a táboron kívülre, és vállaljuk vele együtt a kirekesztést és a megaláztatást! 14 Mert itt a földön nincs örökkévaló városunk, hanem azt a várost várjuk, amely majd egyszer eljön. 15 Ezért Jézus által szüntelenül vigyük Isten elé áldozatunkat: dicsérjük őt szívvel-lélekkel, és hirdessük dicsőségét! 16 Ne feledkezzetek meg arról, hogy másokkal jót tegyetek, és adjatok azoknak, akik rászorulnak! Az ilyen áldozatok kedvesek Istennek.
17 Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és készségesen tegyétek meg, amit mondanak, hiszen felelősek értetek, vigyáznak rátok, és erről majd számot kell adniuk Isten előtt! Engedelmeskedjetek tehát nekik, hogy munkájukban örömük teljen, és ne okozzatok szomorúságot nekik! Ha megnehezítitek a dolgukat, az nem válik a javatokra.
18 Továbbra is imádkozzatok értünk, mert meg vagyunk győződve róla, hogy lelkiismeretünk tiszta Isten előtt, hiszen mindig arra törekszünk, hogy helyesen éljünk. 19 Kérlek, különösen azért imádkozzatok, hogy hamarosan visszatérhessek hozzátok!
20-21 A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.
22 Testvérek, kérlek benneteket, fogadjátok el ezt a bátorító üzenetet, hiszen igen röviden írtam nektek! 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünket kiengedték a börtönből. Ha idejében megérkezik, akkor együtt megyünk hozzátok.
24 Üdvözletünket küldjük minden vezetőtöknek, és minden testvérnek. Az Itáliában élő testvérek is köszöntenek benneteket!
25 Isten kegyelme legyen veletek!
Első látomás: a sáskajárás
7 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Kaszálórétet láttam, a királyi kaszálás után[a], amikor újra nőni kezdett a fű. Az Örökkévaló sáskarajt formált, és ráküldte a zöldellő mezőre. 2 Mikor a sáskák már egészen csupaszra tarolták a rétet, felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, bocsáss meg nekünk, különben Jákób népe nem éli túl ezt a csapást, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
3 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez nem fog bekövetkezni” — mondta.
Második látomás: a tűz
4 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban. Tüzet hívott elő, hogy azzal büntesse meg népét. A tűz elpusztította a nagy mélységet, és már a megművelt földeket is kezdte elégetni. 5 Akkor felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, állítsd meg a csapást, különben Jákób népe nem éli túl, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
6 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez sem fog bekövetkezni” — mondta.
Harmadik látomás: a függőón
7 Majd ezt mutatta nekem látomásban: az Úr egy fal tetején állt, és kezében függőónnal[b] vizsgálta, hogy a fal függőleges-e.
8 Ezt kérdezte tőlem az Örökkévaló: „Ámósz, mit látsz?”
„Függőónt” — válaszoltam.
Akkor ő így folytatta:
„Látod, függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, és nem kímélem meg őket többé a büntetéstől! 9 Bizony elpusztulnak Izsák népének magaslatai, romhalmazzá lesz Izráelben minden szent épület, és fegyverrel támadok Jeroboám király családjára!”
Amacjá rátámad Ámószra
10 Amacjá, a bételi szentély papja üzenetet küldött Jeroboámnak, Izráel királyának: „Királyom, Ámósz lázadást szít ellened a nép között. Nem tűrheti tovább az ország Ámósz beszédét! 11 Mert azt mondta: »Jeroboám meghal a csatában, Izráel népét pedig kétségtelenül száműzetésbe hurcolják, messze földre.«”
12 Azután Amacjá ezt mondta Ámósznak:
„Próféta, menj el innen, siess vissza Júda földjére! Ott keresd meg a kenyeredet, ott prófétálj! 13 Itt, Bételben, nem prófétálhatsz többé, mert ez a király szent helye, és királyságának temploma!”
14 Ámósz így válaszolt Amacjának:
„Nem vagyok én próféta, sem a próféták tanítványa. Gazdálkodó vagyok, juhokat, marhákat tenyésztek, gyümölcsfákat gondozok. 15 De az Örökkévaló elhívott a nyájam mellől, s azt mondta nekem: »Menj, és prófétálj Izráelnek, népemnek!« 16 Most hát hallgasd meg Amacjá, mit üzen neked az Örökkévaló! Te azt mondod, ne prófétáljak Izráel ellen, ne szóljak Izsák népe ellen.
17 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked:
»Feleséged prostituálttá
lesz a városban,
fiaidat és leányaidat
fegyverrel ölik meg,
birtokod elveszik,
és felosztják az idegenek,
te magad idegen földön
halsz meg,
Izráelt pedig száműzetésbe hurcolják!«”
Jézus születése(A)
2 Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén. 2 Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a kormányzó. 3 Mindenki útrakelt hát, hogy a saját városába menjen, és ott nyilvántartásba vegyék.
4 József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid király szülővárosába. József ugyanis Dávid családjából származott. 5 Vele utazott eljegyzett menyasszonya, Mária is, aki gyermeket várt. 6 Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát, 7 bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt hely a számukra.
A betlehemi pásztorok felkeresik a Messiást
8 Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat. 9 Egyszer csak megjelent előttük az Örökkévaló egyik angyala, és az Örökkévaló dicsősége körülragyogta őket. A pásztorok nagyon megrémültek, 10 de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam nektek, amelynek az egész nép örülni fog! 11 Megszületett ma nektek a Szabadító a Dávid városában, ő az Úr, a Messiás. 12 Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt fogtok találni, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
13 Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg, és együtt dicsérték Istent:
14 „Dicsőség Istennek a Mennyben,
és békesség a földön azoknak,
akik Isten tetszése szerint élnek!”
15 Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk hát Betlehembe, és nézzük meg, ami ott történt! Hadd lássuk, amiről az Örökkévaló szólt nekünk!”
16 Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt. 17 Amikor meglátták, elmondták, amit az angyaltól hallottak róla. 18 Ezen mindenki nagyon csodálkozott. 19 Mária azonban a szívébe zárta mindezt, és később is sokat gondolkodott rajta. 20 Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz, dicsérve és magasztalva Istent mindazért, amit láttak és hallottak — mert minden pontosan úgy történt, ahogy az angyal mondta.
21 Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még megfogant volna.
Jézust bemutatják a Templomban
22 Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje,[a] elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák. 23 Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”[b] 24 Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát[c] áldozzanak a Templomban.
Simeon felismeri a Messiást
25 Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és 26 megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld. 27 Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt. 28 Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29 „Itt az idő, Uram és Parancsolóm,
hogy rabszolgádat békében elbocsásd,
ahogy megígérted,
30 mert ma saját szememmel láttam az Üdvösséget,[d]
31 akit elküldtél minden nép szeme láttára,
32 hogy a kijelentés világossága legyen
az összes nemzeteknek,
és dicsősége népednek, Izráelnek!”
33 Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon. 34 Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki. 35 A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”
Anna is felismeri Jézust
36 Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen. 37 Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. 38 Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.
József és Mária visszatér Názáretbe
39 Miután József és Mária mindent megtett, amit az Örökkévaló Törvénye kívánt, hazatértek Galileába, Názáret városába. 40 A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.
A tizenkét éves Jézus Jeruzsálemben
41 Jézus szülei minden évben följártak Jeruzsálembe a Páska ünnepére. 42 Amikor Jézus tizenkét éves lett, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre. 43 Utána hazaindultak, Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, 44 de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, amikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között. 45 Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább.
46 Három nap múlva találtak rá a Templom területén a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket. 47 Aki csak hallotta, mind nagyon elcsodálkozott, hogy milyen értelmes, és milyen bölcsen válaszol a kérdésekre. 48 Amikor a szülei meglátták Jézust, megdöbbentek. Anyja pedig ezt mondta: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és mindenhol kerestünk!”
49 Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom?” 50 De a szülei nem értették, miről beszél.
51 Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mária pedig a szívében őrizte ezeket a dolgokat. 52 Jézus egyre bölcsebb lett, és felnőtté vált. Isten számára egyre kedvesebb volt, és az emberek is mind jobban kedvelték.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center