M’Cheyne Bible Reading Plan
A papok fölszentelése(A)
29 „Ezt kell tenned Áronnal és fiaival, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: A szertartáshoz hozz egy hibátlan fiatal bikát és két hibátlan kost, 2 azután kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat. A kenyereket, lepényeket és lángosokat finomlisztből készítsd. 3 A kenyérféléket tedd egy kosárba, és úgy hozd elém, az állatokkal együtt.
4 Áron és fiai jöjjenek a Találkozás Sátorának bejáratához. Mosd meg őket vízzel, 5 majd öltöztesd föl először Áront a papi ruhákba. Add rá a hosszú fehér vászoninget, arra a kék felsőruhát, majd az efódot, végül a hósent. Kösd meg az efód díszes övét. 6 A fejére tedd föl a turbánt, arra pedig a szent arany fejdíszt. 7 Azután a felkenetés olajából önts Áron fejére — így kend föl főpappá.
8 Utána Áron fiaira is add rá a hosszú fehér vászoninget. 9 Kösd meg az övüket, tedd a fejükre a turbánt. Legyen övék a papi szolgálat — az én örökké érvényes rendelkezésem szerint.
Így szenteld föl Áront és fiait a papi szolgálatra.
10 Azután vezesd a bejárathoz a fiatal bikát, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a bika fejére. 11 Az Örökkévaló jelenlétében vágd le az állatot a bejáratnál. 12 Az állat vérét fogd föl egy edényben. Az ujjaddal vegyél a vérből, és kend meg vele az égőáldozati oltár mind a négy szarvát. A többi vért öntsd az oltár tövéhez. 13 Az állat belső részein lévő zsírt, a máj zsíros részét, meg a veséket, a rajtuk lévő zsírral együtt égesd el az oltár tüzén. 14 A többi részét: a bika húsát, bőrét, ganéját égesd el a táboron kívül, mert ez bűnért való áldozat.
15 Azután fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a kos fejére. 16 Majd vágd le az állatot, és vérét körös-körül öntsd az oltárra. 17 Az állatot darabold fel; a lábait és belső részeit mosd meg vízzel, majd az egészet teljesen égesd el az oltár tüzén égőáldozatul az Örökkévalónak. 18 Minden részét égesd el, a fejet, a húst és a zsíros részeket is. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
19 Utána fogd a másik kost, Áron és fiai pedig tegyék rá kezüket a kos fejére. 20 Majd vágd le az áldozati állatot, és vérével kend meg Áron jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. Azután ugyanígy tégy Áron fiaival is: kend meg a vérrel mindegyikük jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. A vér többi részét öntsd körös-körül az oltárra. 21 Azután vegyél az oltáron lévő vérből és a fölkenetésre való olajból, és hintsd rá azokat Áronra és a ruháira, a fiaira és azoknak ruháira. Így szenteld meg Áront és fiait, meg Áron ruháit és fiainak ruháit is.
22 Ezután fogd a kos zsíros részeit: belső zsíros részeket, farok-részt, a máj zsíros részét, a veséket és a rajtuk lévő zsírt — meg a jobb combot, mert ez a kos a papok felavatására szolgál. 23 A kovásztalan kenyerek kosarából — amelyet az Örökkévaló elé helyeztél — vegyél ki egy kenyeret, egy olajjal megkent lepényt és egy lángost. 24 Ezeket mind add Áronnak és fiainak kezébe, ők pedig mutassák fel azt Örökkévalónak. Így lesz az felmutatott áldozat. 25 Majd vedd el a kezükből, és az egészet égesd el az oltár tüzén az égőáldozattal együtt. Kedves illatú ajándék az, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
26 Fogd az Áron fölavatására szolgáló kos szegyét, és mutasd föl azt az Örökkévaló előtt — így lesz az felmutatott áldozat. Ez a darab legyen a te részed.
27 Szenteld meg a felavatási kos felmutatott szegyét és combját. Ezek a részek Áront és a fiait illetik. 28 Izráel népe a jövőben mindig adja ezeket a részeket Áronnak és a fiainak, vagyis a papoknak. Ez az ő részük azokból az áldozatokból, amelyeket Izráel népe hálaáldozatul az Örökkévalónak visz. Örökké érvényes rendelkezésem ez Izráel népe számára.
29 A főpap szent öltözetét nemcsak Áron, hanem utódai is viseljék. Minden további főpapot — vagyis Áron egyik fiát, majd annak a fiát is —, ebben a ruhában kenjenek föl és szenteljenek föl a főpapi tisztségre. 30 Amikor Áron utódai közül a soron következő az apja helyére lép, ezt a szent öltözetet viselje a felavatási szertartás 7 napja alatt, amikor a szent helyre és a Találkozás Sátorába belép, hogy papi szolgálatát végezze.
31 A felavatási kos húsát főzzétek meg szent területen belül. 32 Áron és fiai egyék azt meg a fölavatási áldozat kosarában lévő kenyerekkel együtt, a Találkozás Sátorának bejárata előtt. 33 Tehát ők maguk egyék meg azt a húst és kenyeret, amellyel az áldozat bemutatásakor megtisztították őket, hogy fölszentelhessék őket a papi tisztségre. Senki más nem ehet azokból a dolgokból, mert szentek! 34 Ami pedig másnap reggelre megmarad ebből a megszentelt húsból és a kenyerekből, azt égessétek el. Másnap már nem szabad enni belőle, mert szent!
35 Így szenteld föl Áront és fiait hét napon keresztül. Ügyelj rá, hogy mindent úgy tegyél, ahogyan megparancsoltam neked. Hét napon át minden nap folytasd a felavatási szertartást. 36 Minden nap áldozz föl egy bikát vétekáldozatul. Ezekkel az áldozatokkal tisztítsd meg az oltárt. Kend meg az oltárt szent olajjal, így szenteld meg azt. 37 Tehát 7 napon keresztül minden nap mutasd be az áldozatot, hogy megtisztítsd az oltárt, és szenteld meg azt. Így hét nap múlva az oltár egészen szentté lesz. Ha ezután valami, vagy valaki hozzáér, az is szentté válik.”
38 „Az oltáron minden nap mutassanak be égőáldozatul az Örökkévalónak két hibátlan, egyéves hím bárányt. 39 Az egyiket reggel, a másikat napnyugta után áldozzák fel. 40 Mindegyik mellé tegyenek ételáldozatot is: egy tized éfá[a] finomlisztet, egy negyed hin[b] sajtolt olívaolajjal keverve, és egy negyed hin bort italáldozatul. 41 A reggeli és az esti áldozat mindenben egyforma legyen. Jó illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.
42 Ezt az égőáldozatot nemzedékről nemzedékre naponta mutassátok be jelenlétemben, a Találkozás Sátorának bejárata előtt, ahol találkozom veletek, és kijelentem magam népemnek. 43 Ott találkozom Izráel népével, és dicsőségemmel megszentelem azt a helyet.
44 Megszentelem a Találkozás Sátorát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait, vagyis a papokat is, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben. 45 Együtt fogok lakni Izráel népével, közöttük sátorozom, és Istenükké leszek. 46 Akkor igazán megismernek engem, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló, aki kiszabadítottam őket Egyiptomból, hogy azután közöttük lakozhassam. Mert én vagyok Istenük, az Örökkévaló.”
A házasságtörő asszony esete
8 Jézus felment az Olajfák hegyére, 2 de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket. 3 A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították, 4 és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. 5 Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?” 6 Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. 7 Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” 8 Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.
9 Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. 10 Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”
11 „Senki, Uram” — felelte az asszony.
Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”[a]
Én vagyok a világ világossága!
12 Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”
13 Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!”
14 Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. 15 Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit, 16 de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok. 18 Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”
19 Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?”
Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.” 20 Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje.
Jézus az Atyától jött, és hozzá megy
21 Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.”
22 Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”
23 Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. 24 Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK,[b] akkor a bűneitekben haltok meg.”
25 Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?”
Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 26 Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!”
27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt. 28 Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek[c] az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, 29 mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” 30 Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.
Az igazság megszabadít
31 Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. 32 Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”
33 Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?”
34 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája. 35 A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú, 36 ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok, 37 mégis meg akartok ölni, mert nem fogadjátok el a tanításomat. 38 Én arról beszélek, amit Atyámtól tanultam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”
39 Azok így feleltek: „A mi ősatyánk Ábrahám!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Ha valóban Ábrahám leszármazottjai lennétek, akkor az ő példáját követnétek. 40 De ti meg akartok ölni engem, aki az igazságot mondom nektek, amit Istentől hallottam. Ábrahám nem tett ilyet. 41 Ti valóban azt teszitek, amit atyátok.”
Ők erre így válaszoltak: „Nem vagyunk mi törvénytelen gyermekek! Egy Atyánk van, az Isten!”
42 Jézus így válaszolt: „Ha Isten lenne az atyátok, szeretnétek és elfogadnátok engem, mert én Istentől jöttem. Nem magamtól jöttem, ő küldött el engem. 43 Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem fogadjátok el a tanításomat! 44 A ti atyátok a Gonosz, ti pedig örömmel megteszitek, amit ő kíván. Ő kezdettől fogva gyilkos volt, és soha nem állt az igazság oldalán, mert nincs is benne semmi igazság. Amikor hazudik, akkor mutatja meg a valódi természetét: hogy hazug, és ő a hazugságok forrása.
45 Ezzel ellentétben én az igazat mondom, de ti nem hisztek nekem. 46 Kicsoda vádolhatna engem bűnnel közületek? Ha pedig igazat mondok, miért nem hisztek nekem? 47 Aki Istentől származik, az elfogadja, amit Isten mond. Ti azért nem fogadjátok el, mert nem Istentől származtok!”
Jézus és Ábrahám
48 A júdeabeliek erre azt felelték: „Talán nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és gonosz szellem van benned?”
49 Jézus így válaszolt: „Nincs bennem gonosz szellem, hanem tisztelem Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. 50 Én nem a magam dicsőségét keresem. Van, aki gondot visel erre, és ő fog ebben ítélni. 51 Igazán mondom nektek: ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és a szerint él, az nem hal meg soha.”
52 Azok így válaszoltak: „Most már biztosan tudjuk, hogy gonosz szellem lakik benned! Hiszen Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te mégis azt mondod: »ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és aszerint él, az nem hal meg soha«. 53 Nagyobb vagy, mint atyánk, Ábrahám? Ő meghalt, és a próféták is mind meghaltak. Hát mit gondolsz, ki vagy te?!”
54 Jézus erre így válaszolt: „Ha magamat dicsőíteném, akkor a dicsőségem nem érne semmit. Atyám az, aki engem megdicsőít. Ti azt állítjátok, hogy ő az Istenetek. 55 Pedig soha nem ismertétek meg, én viszont ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, ugyanolyan hazug lennék, mint ti, de én ismerem őt, és engedelmeskedem annak, amit mond. 56 Atyátok, Ábrahám nagyon örült annak a reménynek, hogy meg fogja látni azt a napot, amikor majd eljövök. Látta is, és nagyon örült.”
57 Ekkor a júdeabeliek azt mondták neki: „Micsoda?! Azt állítod, hogy láttad Ábrahámot? Ez lehetetlen, hiszen még ötven éves sem vagy!”
58 Jézus felelt: „Igazán mondom nektek: mielőtt Ábrahám megszületett, ÉN VAGYOK.” 59 Ekkor köveket kaptak föl, hogy megdobálják Jézust, de ő eltűnt előlük, és elhagyta a Templom területét.
Kerüld a házasságtörést!
5 Fiam, figyelj bölcsességemre,
hallgass értelmem szavára,
2 hogy megőrizd józanságodat,
és ajkad mindig bölcsen szóljon!
3 Mert az idegen asszony ajka, mint a méz,
szája sima és hívogató,
4 de végül keserűséget okoz, mint az üröm,
éles fájdalmat, mint a kétélű kard.
5 Léptei a halál felé vezetnek téged,
lábai a halottak országába vezető úton járnak.
6 Ne kövesd őt, mert nem az élet útján jár,
hanem tekervényes utakon, de észre sem veszed.
7 Most azért fiaim, hallgassatok rám!
Ne térjetek el szavaimtól!
8 Kerüljétek az idegen nőket,
közelébe se menjetek házuk ajtajának!
9 Ne adjátok másnak életerőtök javát,
ne rabolja el éveiteket a kegyetlen,
10 ne kerüljön idegenek kezébe vagyonotok,
ne kerüljön más házába munkátok gyümölcse!
11 Különben keservesen jajgatsz majd életed végén,
mikor testedet betegség emészti,
12 és be kell vallanod: „Hogy gyűlöltem a fenyítést!
Miért nem hallgattam a figyelmeztetésre?
13 Miért is nem engedelmeskedtem tanítóimnak?
Miért nem hallgattam mesteremre!
14 Bizony, most minden baj rám szakadt,
s szégyenem mindenki látja!”
Örvendezz a feleségednek!
15 Fiam, te csak a saját kutadból igyál vizet!
Csak saját forrásod friss vize üdítsen!
16 Ne jusson az utcára abból semmi,
patakod vize ne legyen akárkié!
17 Egyedül a tiéd legyen,
ne osztozz rajta idegenekkel!
18 Legyen forrásod áldott,
s örvendezz feleségednek,
akit fiatalon megszerettél!
19 Olyan legyen számodra, mint kedves szarvasünő,
vagy kecses gazella,
melleiben gyönyörködjél,
az ő szerelme töltsön el örömmel!
20 Miért keresnél gyönyört idegen nő karjai között?
Minek ölelgetnéd mellét az idegennek?
21 Hiszen az Örökkévaló jól látja útjaidat,
figyelmesen vizsgálja minden lépésedet!
22 A gonoszt saját vétke ejti csapdába,
és bűneinek kötelei tartják fogva,
23 fegyelmezetlensége miatt fog meghalni,
saját ostobasága vezeti félre, s elpusztul.
Örökségünk
4 Ezzel azt szeretném mondani, hogy amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig jogilag már akkor is minden az övé. 2 Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig. 3 Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, a világot uraló hatalmasságok rabszolgái voltunk.
4 Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt, 5 hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.
6 Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”[a], azaz: „Édesapám!” 7 Így azután többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.
Drága gyermekeim!
8 Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan úgynevezett istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek. 9 De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten megismert benneteket. Miért fordultatok ismét azokhoz a gyenge és haszontalan, világot uraló hatalmasságokhoz? Talán újra azok rabságában akartok élni? 10 Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat, évszakokat és éveket. 11 Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába fáradoztam közöttetek?
12 Testvéreim, kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint én! Hiszen, korábban én is olyan voltam, mint most ti. Egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok. 13 Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömüzenetet. 14 Bár a betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem utáltatok meg, és nem utasítottatok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, vagy mint magát Krisztus Jézust. 15 Hová tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, ha rajtatok múlt volna, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok. 16 Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondtam nektek az igazságot?
17 Azok az emberek[b] nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy titeket elszakítsanak tőlem, és szembefordítsanak velem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek. 18 Az persze helyes, ha valaki a jó célokra törekedve lelkesen dolgozik. Ezt tegyétek is, akár közöttetek vagyok, akár nem!
19 Drága gyermekeim! Szinte ismét meg kell „szüljelek” benneteket, s annak minden fájdalmát el kell szenvednem — amíg Krisztus egészen ki nem formálódik bennetek! 20 Szeretnék most közöttetek lenni, és egészen más hangnemben beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Hágár és Sára példája
21 Ti, akik még mindig a Törvény uralma alatt kívántok élni, mondjátok csak, nem halljátok a Törvény szavát? 22 Az Írásban ugyanis azt olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyiket Hágár, a rabszolganő szülte, a másikat pedig Sára, aki szabad volt. 23 A rabszolganő fia úgy született, mint mindenki más. A szabad asszony fia azonban Isten ígérete alapján született.
24 Ennek az igaz történetnek szellemi jelentése is van. A két asszony ugyanis a két szövetséget jelképezi. Az egyiket Isten a Sínai-hegyen kötötte a népével, amikor a Törvényt adta nekik. Akikre ez érvényes, azok szolgák. Hágár, aki maga is szolga volt, 25 az Arábiában levő Sínai-hegyet jelképezi, és ugyanakkor a mostani Jeruzsálemet is, hiszen ez a város a népével együtt a Törvény rabszolgája.
26 Sára azonban szabad asszony volt, aki a Mennyei Jeruzsálemet jelképezi. A Mennyei Jeruzsálem pedig szabad — ő a mi anyánk. 27 Mert az Írás így beszél róla:
„Örülj, te meddő asszony,
aki még sohasem szültél!
Örvendj, és ujjongva kiálts,
te, akinek nem lehetnek szülési fájdalmai,
mert több gyermeke lesz az elhagyott asszonynak[c],
mint annak, aki férjnél van.”[d]
28 Testvéreim, ti Isten gyermekei vagytok, akik szellemi értelemben Isten ígérete alapján születtetek — akárcsak Izsák. 29 De ahogyan annak idején a természetes módon született gyermek üldözte azt, aki a Szent Szellem ereje által született, ma is ugyanez történik. 30 Mit mond erről az Írás? „Kergesd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert az a fiú nem fog együtt örökölni a szabad asszony fiával!”[e] 31 Tehát, testvéreim, szellemi értelemben mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony leszármazottjai vagyunk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center