M’Cheyne Bible Reading Plan
22 Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele a bárány vérébe, majd kenjetek a vérből házaitok szemöldökfájára és a két ajtófélfára. Holnap reggelig senki se menjen ki a ház ajtaján! 23 Ma éjjel az Örökkévaló átvonul Egyiptom földjén, hogy lesújtson az egyiptomiakra, de mikor meglátja a vért az ajtó szemöldökfáján és a két ajtófélfán, akkor elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító belépjen a házaitokba, és rátok is lesújtson.
24 Minden évben tartsátok meg a Páska ünnepét! Örökké érvényes törvény ez a számotokra, és minden utódotok számára is. 25 Ne felejtsétek el akkor sem, amikor majd bementek arra a földre, amelyet az Örökkévaló ad nektek, ahogyan megígérte! Ott is tartsátok meg a Páska ünnepét minden évben. 26 Gyermekeitek majd megkérdezik: »Mit jelent ez a szertartás?« 27 Ti pedig akkor így válaszoljatok nekik: »Páskaáldozat ez az Örökkévalónak, aki elment otthonaink ajtaja mellett, és megmentett minket a haláltól. Ugyanakkor azonban megölte az egyiptomiak elsőszülöttjeit. Akkor történt ez, amikor Izráel népe még Egyiptomban lakott.«”
Amikor Izráel vezetői hallották ezt, földre borultak, és úgy imádták az Örökkévalót. 28 Azután Izráel népe megtartotta a Páska ünnepét úgy, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózes és Áron által. Mindenben engedelmeskedtek.
29 Azon az éjjelen, éjfélkor az Örökkévaló megölte az elsőszülött fiút minden egyiptomi családban. Az éppen uralkodó fáraó elsőszülött fiát éppen úgy megölte, mint a börtönben raboskodó fogoly elsőszülöttjét, sőt, még a háziállatok elsőszülötteit is. 30 Azon az éjjelen fölkelt a fáraó, meg főemberei és mindenki más is. Egész Egyiptom hangos volt a sírástól-jajgatástól, mert minden családban halottat sirattak.
Izráel népe kivonul Egyiptomból
31 A fáraó még azon az éjjelen hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Azonnal induljatok el! Sürgősen hagyjátok el országomat, és menjetek ki népem közül! Mindannyian menjetek innen, és áldozzatok az Örökkévalónak, ahogy mondtátok! 32 Vigyétek magatokkal állataitokat is kívánságotok szerint, csak menjetek már! Mondjatok áldást rám is!” 33 Az egyiptomiak sürgették az izráelieket, hogy minél hamarabb hagyják el az országot. Azt mondták: „Menjetek innen, amilyen gyorsan csak tudtok, különben mind meghalunk!”
34 Izráel népe a nagy sietség miatt nem tudta elkészíteni még a mindennapi kenyeret sem. Ruhákba csavarták a dagasztóteknőket, amelyekben a kovásztalan tészta volt, vállukra vették, és úgy vitték magukkal. 35 Az izráeliek — Mózes utasítása szerint — kértek az egyiptomi szomszédjaiktól ezüst- és aranytárgyakat, meg ruhákat. 36 Az Örökkévaló jóindulatúvá tette az egyiptomiakat irántuk, és adtak nekik bőségesen mindent, amit kértek. Így fosztotta ki Izráel népe az egyiptomiakat.
37 Elindultak tehát az izráeliek az egyiptomi Ramszesz városától Szukkót felé. Izráel seregében ekkor mintegy 600 000 férfi volt, nem számítva családtagjaikat. 38 Sokan, akik nem tartoztak Izráel közösségéhez, szintén velük mentek, meg rengeteg sok jószág is: marhák, juhok, kecskék és egyéb háziállatok. 39 Mivel az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy hagyják el az országot, az izráelieknek nem volt idejük arra, hogy a szokásos kovásszal kelesztett kenyereiket elkészítsék, sem arra, hogy útravalót készítsenek maguknak. Ezért abból a tésztából, amelyet Egyiptomból cipeltek magukkal, kovásztalan kenyereket sütöttek.
40 Izráel népe összesen 430 évig tartózkodott Egyiptomban, 41 és éppen azon a napon vonult ki az Örökkévaló serege onnan, amikor ez az idő letelt. 42 Azon az éjszakán, amikor kivonultak, az Örökkévaló éberen őrködött felettük, hogy biztonságban kihozza őket Egyiptomból. Ezért minden évben ugyanezen az éjjelen Izráel népe is nemzedékről-nemzedékre megünnepli ezt, és megemlékezik arról, hogy az Örökkévaló mit tett velük.
43 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ezek a Páska ünnepére vonatkozó rendelkezések: Aki nem tartozik Izráel közösségéhez, az nem vehet részt a Páska-vacsorán.[a] 44 Azonban, ha egy izráeli pénzen vásárol szolgát magának, és előbb körülmetéli férfi szolgáját, akkor az a szolga részt vehet a Páska-vacsorán. 45 Aki csak átmenetileg tartózkodik, vagy csak napszámosként dolgozik Izráelben, az nem vehet részt ezen az ünnepen.
46 Minden család abban a házban fogyassza el az egész páska-vacsorát, ahol azt elkészítették. A kész páskabárányból semmit nem szabad kivinni a házból. A páskabáránynak egyetlen csontját se törjék el! 47 Izráel közösségéből mindenki vegyen részt a Páska-vacsorán.
48 Ha a közöttetek élő idegen nemzetiségű férfi is részt akar venni az Örökkévaló Páska ünnepén, akkor őt, és háza népében minden fiút és férfit előbb körül kell metélni. Ezután már ugyanúgy részt vehetnek a Páska-vacsorán, mint az aki izráelinek született. De az a fiú vagy férfi, aki nincs körülmetélve, nem ehet a páskabárányból. 49 Ezek a rendelkezések egyformán vonatkoznak a született izráeliekre és a közöttetek élő idegen nemzetiségű lakosokra.”
50 Izráel népe engedelmeskedett mindazoknak a parancsoknak, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak mondott. 51 Azon a napon az Örökkévaló kihozta Izráel népét Egyiptomból. Törzseik szerint, rendezett csoportokban vonultak ki onnan.
Az elveszett juh(A)
15 A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. 2 De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: „Ez az ember[a] a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük!”
3 Ekkor Jézus a következő példázatot mondta nekik: 4 „Ha van száz juhod, és az egyiket elveszted, mit teszel? Ugye, hogy ott hagyod a kilencvenkilencet a pusztában, utána mész annak az egynek, amelyik elveszett, és addig keresed, amíg meg nem találod? 5 Mikor pedig megtalálod, nagy örömmel a válladra veszed, 6 és hazaviszed. Azután örömmel elújságolod a szomszédaidnak, hogy megtaláltad az elveszett juhodat. 7 Ezért azt mondom nektek, nagyobb öröm lesz a Mennyben egyetlen bűnös miatt, aki visszatér Istenhez, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük erre.
8 Vagy tegyük fel, hogy egy asszonynak van tíz ezüstpénze, és az egyiket elveszti. Mit gondoltok, mit fog tenni? Lámpát gyújt, gondosan felsöpri az egész házat, és addig kutat utána, amíg megtalálja az elveszett pénzt. 9 Azután örömmel elújságolja a szomszédaidnak, hogy megtalálta elveszett ezüstpénzét. 10 Ezért azt mondom nektek, Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös visszatér Istenhez.”
A fiú, aki eltékozolta örökségét
11 Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabbik azt mondta az apjának: »Apám, add ki az örökségemet!« Ekkor az apa szétosztotta a vagyonát a két fiú között.
13 Nem sokkal ezután a fiatalabbik minden vagyonát pénzzé tette, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan költekező életmódot folytatott, hogy hamarosan mindenét elpazarolta. 14 Miután már minden pénze elfogyott, éhínség támadt azon a vidéken, és a fiú is nélkülözött. 15 Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki felfogadta, hogy a disznónyáját őrizze.
16 A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki. 17 Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie, én meg itt halok éhen! 18 Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. 19 Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak hívjanak, de legalább hadd álljak be a béreseid közé!« 20 Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”
A tékozló fiú hazatérése
„Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta. 21 A fiú pedig ezt mondta: »Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.«[b] 22 De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára! 23 Azután vágjatok le egy hízott borjút, hogy együtt ünnepeljünk, 24 mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”
Az idősebb fiú féltékenysége
25 „Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot. 26 Odahívta egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt. 27 »Hazajött az öcséd — felelte a szolga —, apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.« 28 Emiatt az idősebbik fiú megsértődött, és nem akart bemenni a házba. Az apja kiment hozzá, és kérlelte, hogy jöjjön be. 29 Ő azonban így válaszolt: »Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat, de nekem még egy kecskét sem adtál soha, hogy a barátaimat vendégül lássam! 30 Mikor hazajön az a fiad, aki a vagyonodat prostituáltakra pazarolta, te levágatod a kedvéért a hízott borjút!« 31 Az apja erre így válaszolt: »Fiam, te mindig velem vagy, és minden vagyonom a tiéd! 32 Most gyere, ünnepeljünk, és örüljünk együtt, mert öcséd meghalt, de feltámadt! Elveszett, de megtaláltam!«”
30 „De most még a fiatalok is kinevetnek,
akiknek még apját sem fogadtam volna fel
a pásztorkutyáim mellé béresnek!
2 Mire mentem volna kezük munkájával,
hiszen már erőtlenek voltak.
3 Akik nyomorban és éhezésben élnek,
száraz pusztai kórókon rágódnak,
4 vadsóskát szedegetnek,
és gyökereket gyűjtögetnek.
5 Akiket az emberek elűztek maguk közül,
akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,
6 akik száraz patakok medrében tanyáznak,
földbe vájt kunyhókban és barlangokban,
7 akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak,
és a bokrok alatt gyülekeznek.
8 Haszontalan, semmirekellő emberek,
akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!
9 Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam!
Nevemet csúfolódva emlegetik.
10 Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam,
nem átallnak arcomba köpködni!
11 Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette,
ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!
12 Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak.
Olyanná lettem, mint az ostromlott város!
13 Előttem az utakat elállták,
romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.
14 Lerontották kőfalaimat,
bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.
15 Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak,
boldogságom elszállt, mint a fellegek.
16 Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm,
markába szorított a szenvedés.
17 Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja,
nappal sem szűnnek meg kínjaim.
18 Galléromnál fogva megragadott Isten,
nagy erejével ruháimat megmarkolta,
19 sárba hajított,
magam is por és hamu lettem.
20 Segítségért kiáltok hozzád, Istenem,
de nem felelsz.
Felállok, hogy imádkozzam,
de nem is figyelsz rám!
21 Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?
Erős kezeddel miért üldözöl?
22 Felragadsz a széllel, elsodorsz,
mennydörgésed rémít a viharban.
23 Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom,
ahol minden élő találkozik!
24 Miért támadsz rám, Istenem,
hiszen már úgyis romokban heverek?
Miért üldözöl,
mikor már segítségért könyörgök?
25 Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal,
szívemből bánkódtam a szegényeken!
26 Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett,
világosságot vártam, de éjszaka borult rám!
27 Egész bensőm forrong és kavarog,
mert elértek a szenvedés napjai.
28 Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól,
segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!
29 Mintha sivatagban járnék,
sakálok és struccok társa lettem.
30 Megfeketedett bőröm lehámlik,
testemet láz emészti,
31 hárfám hangja panaszosan szól,
fuvolám siratja sorsomat.”
Gyűjtés a júdeai testvérek számára
16 Ami pedig az Isten népének megsegítésére való gyűjtést illeti, kövessétek, amit a Galáciában élő helyi gyülekezeteknek mondtam! 2 Minden hét első napján tegyetek félre annyi pénzt, amennyit erre tudtok szánni. Így gyűjtsétek össze, amit tudtok, annak megfelelően, hogy mennyi a jövedelmetek. Ne akkor kezdjetek gyűjteni, amikor hozzátok érkezem! 3 Majd kiválasztok közületek néhány embert, hogy vigyék el az összegyűlt pénzt Jeruzsálembe. Olyanokat fogok választani, akiket ti javasoltok, és ajánlólevelet is írok nekik. 4 Ha pedig úgy látszik jónak, akkor magam is elmegyek velük.
Útitervek
5 Az a szándékom, hogy előbb átutazom Macedónián, s utána látogatlak meg titeket. Macedónián csak átutazom, 6 nálatok azonban talán el is időzöm egy darabig, esetleg még a telet is ott töltöm. Azután majd a ti segítségetekkel megyek tovább, ahová mennem kell. 7 Most azért nem látogatok hozzátok, mert akkor csak átutazóban, és rövid ideig láthatnálak benneteket. Azt remélem ugyanis, hogy később majd hosszabb időt tölthetek veletek, ha az Úr is úgy akarja. 8 Itt, Efezusban pünkösdig akarok maradni, 9 mivel nagy lehetőség nyílt előttem, hogy az Úr munkáját végezzem, de sok az ellenség is.
10 Ha Timóteus megérkezik, legyen gondotok rá, hogy semmitől se kelljen tartania, amíg közöttetek lesz, mert ő is az Úr munkáját végzi, akárcsak én! 11 Ne becsüljétek le, hanem segítsétek, és békességgel küldjétek hozzám, mert várom a többi testvérrel együtt!
12 Ami a testvérünket, Apollóst illeti, nagyon kértem, hogy látogasson meg titeket a testvérekkel együtt, de ő most nem akart menni. Egy másik alkalommal azonban majd meglátogat benneteket.
Búcsúzás
13 Maradjatok éberek, és szilárdan álljatok meg a hitben! Viselkedjetek úgy, mint bátor férfiakhoz illik, legyetek erősek! 14 Mindent az isteni szeretet által tegyetek!
15 Tudjátok, hogy Sztefanász és családja voltak az első hívők Akhájában, és hogy ők Isten népének szolgálatára szánták magukat. Ezért kérlek titeket, 16 fogadjátok el és kövessétek őket, meg mindazokat, akik velük együtt szolgálnak, és az Úr munkáját végzik!
17 Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezett hozzám, és kárpótoltak azért, hogy ti olyan messze vagytok! 18 Felüdítették a szellememet, akárcsak a tiéteket. Becsüljétek meg az ilyen embereket!
19 Köszöntenek benneteket a Kis-Ázsiában élő helyi gyülekezetek! Sok szeretettel köszönt benneteket az Úrban Akvila és Priszka, meg az a helyi gyülekezet, amely az ő házuknál jön össze. 20 Köszöntenek benneteket a testvérek mindannyian. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
21 Ezt a köszöntést én írom, a saját kezemmel: pál.
22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott!
Marana, tha![a]
23 Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!
24 Szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center