M’Cheyne Bible Reading Plan
Izsák születése
21 Az Örökkévaló megáldotta Sárát, és beteljesítette, amit neki ígért. 2 Sára tehát áldott állapotba került, és fiút szült Ábrahámnak — annak ellenére, hogy Ábrahám már idős volt — éppen abban az időben, amelyet az Örökkévaló előre megmondott. 3 Ábrahám Izsáknak[a] nevezte a fiát, akit Sára szült neki. 4 Amikor Izsák nyolc napos lett, Ábrahám körülmetélte a fiát, ahogy azt Isten korábban megparancsolta. 5 Amikor Izsák született, Ábrahám száz éves volt.
6 Sára ezt mondta: „Nézzétek, milyen nagy örömöt szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, velem együtt nevet! 7 Ugyan ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még csecsemőt fog szoptatni? S nézzétek! Fiút szültem neki vénségére!”
8 A kisgyermek pedig növekedett, s amikor eljött az ideje, az anyja már nem szoptatta tovább. Ekkor Ábrahám nagy vendégséget szerzett, és megünnepelték, hogy Sára elválasztotta Izsákot.
Ábrahám elküldi Hágárt és Izmáelt
9 Sára látta, amint Ábrahám másik fia — akit az egyiptomi Hágár szült — játszik Izsákkal.[b] 10 Akkor Sára Ábrahámhoz ment, és ezt kérte: „Kérlek, küldd el innen ezt a szolgálót és a fiát! Ne örököljön az ő fia az én fiammal együtt!”
11 Ez azonban nagyon nehezére esett Ábrahámnak, a fia, Izmáel miatt. 12 Akkor Isten megszólította: „Ábrahám, ne gondold, hogy ez valami rosszat jelent, és ne aggódj a fiad és a szolgáló miatt! Tedd meg mindazt, amit Sára kért tőled, mert az utódaidra vonatkozó ígéreteim Izsák által fognak beteljesedni! 13 Azonban a szolgáló fiának utódait is nemzetté szaporítom. Hiszen ő is a te fiad!”
14 Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, készített útra való ételt és víztömlőt. A csomagot fölsegítette Hágár vállára. Azután végleg elküldte a fiával, Izmáellel együtt.
Hágár útnak indult, és Beérseba pusztájában bolyongott. 15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, lefektette Izmáelt egy bokor árnyékába, 16 maga pedig egy nyíllövésnyi távolságra odébb ment. Azt gondolta: „Nem bírom végignézni, hogy hal szomjan a fiam!” — és keserves sírásra fakadt.
17 De Isten meghallotta a gyermek sírását, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak: „Miért sírsz, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek sírását! 18 Kelj csak föl, fogd kézen a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy nemzetté teszem őt!” 19 Ekkor Isten megnyitotta Hágár szemét, aki észrevett egy forrást a közelben, odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiát.
20 Isten továbbra is gondot viselt Izmáelre, aki felnőtt a pusztában, megtanult az íjjal bánni, és vadász lett. 21 Párán vidékén tanyázott a pusztaságban, és amikor eljött az ideje, anyja Egyiptomból hozott neki feleséget.
Ábrahám szövetséget köt Abímelekkel
22 Történt egyszer, hogy Abímelek és Píkól, a sereg vezére felkeresték Ábrahámot. Ezt mondta neki Abímelek: „Ábrahám, látjuk, hogy Isten van veled mindenben, amit teszel. 23 Esküdj meg Istenre, hogy soha nem ártasz nekem vagy utódaimnak, hanem ugyanolyan hűséggel leszel irántam és népem iránt — akik között jövevényként laksz —, mint ahogyan én bántam veled!” 24 Ábrahám ezt válaszolta: „Megesküszöm, hogy úgy lesz!”
25 Azután szemrehányást tett Abímeleknek, hogy annak pásztorai erőszakkal elfoglaltak egy kutat, amely Ábrahámé volt. 26 Abímelek így védekezett: „Nem tudtam róla! Te sem mondtad eddig, most hallottam erről először. Nem tudom, melyik szolgám tehetett ilyet!” 27 Akkor Ábrahám juhokat, kecskéket és marhákat ajándékozott Abímeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
28 Majd Ábrahám különválasztott a nyájából hét fiatal nőstény juhot. 29 Abímelek pedig megkérdezte: „Miért választottad külön ezeket? Mit jelent ez?” 30 „Fogadd el tőlem ezt a hét juhot annak bizonyítékául, hogy én ástam azt a kutat!” — felelte Ábrahám. 31-32 Ezért hívják azt a helyet mindmáig Beérsebának[c] — mert ott kötöttek szövetséget, és esküvel erősítették meg. Azután Abímelek és Píkól, a sereg vezére visszatért a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám egy tamariszkuszfát ültetett Beérsebában, és imádta az Örökkévalót, az Örök Istent. 34 Ezután még hosszú ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.
Példázat a szőlőmunkásokról
20 „Isten Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Megegyezett velük egy dénár napszámban, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.
3 Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre, s látott néhány férfit, akik tétlenül álldogáltak. 4 Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megkapjátok!« 5 Azok el is mentek.
Délben, majd három óra körül ismét kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőjébe dolgozni. 6 Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, megint talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt tétlenül egész nap?«
7 »Mert még senki sem fogadott fel bennünket« — felelték.
»Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.
8 Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«
9 Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy dénárt kapott. 10 Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették a bérüket, méltatlankodva mondták a gazdának: 12 »Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. Te azonban ugyanúgy bántál velük, mint velünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«
13 Ő így felelt egyiküknek: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Nem abban egyeztünk meg, hogy egy dénár a napszám? 14 Fogd a béredet, és menj! Ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. 15 Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«
16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(A)
17 Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta: 18 „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni, 19 és átadják az idegeneknek,[a] hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”
Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?(B)
20 Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival[b] együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21 „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.
Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”
22 Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?”[c]
„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23 Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”
24 Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre. 25 De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken. 26 Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája! 27 Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája! 28 Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”
Jézus meggyógyítja a jerikói vakokat(C)
29 Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust. 30 Az út szélén két vak ült, akik meghallották, hogy Jézus megy el mellettük, és kiáltozni kezdtek: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”
31 Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben, de ők annál jobban kiabáltak: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”
32 Jézus ekkor megállt, magához hívatta őket, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”
33 Így feleltek: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy lássunk!”
34 Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban meggyógyult a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.
10 Ezek a férfiak pecsételték meg a szövetséget: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi kormányzó, azután a papok: Cidkijjá, 2 Szerájá, Azarjá, Jirmejá, 3 Pashúr, Amarjá, Malkijjá, 4 Hattús, Sebanjá, Mallúk, 5 Hárim, Merémót, Óbadjá, 6 Dániel, Ginnetón, Bárúk, 7 Mesullám, Abijjá, Mijjámim, 8 Maazjá, Bilgaj és Semajá,
9 azután a léviták: Jésua, Azanjá fia, azután Binnúj és Kadmiél, Hénádád fiai, 10 meg a testvéreik: Sebanjá, Hódijjá, Kelítá, Pelájá, Hánán, 11 Mika, Rehób, Hasabjá, 12 Zakkúr, Sérébjá, Sebanjá, 13 Hodijjá, Báni, Benínú,
14 azután a nép vezetői: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú, Báni, 15 Bunni, Azgád, Bébaj, 16 Adónijjá, Bigvaj, Ádin, 17 Átér, Hizkijjá, Azzúr, 18 Hodijjá, Hásum, Bécaj, 19 Háríf, Anátót, Nébaj, 20 Magpiás, Mesullám, Hézír, 21 Mesézabél, Cádók, Jaddúa, 22 Pelatjá, Hánán, Anájá, 23 Hóséá, Hananjá, Hassúb, 24 Hallóhés, Pilhá, Sóbék, 25 Rehúm, Hasabná, Maaszéjá, 26 Ahijjá, Hánán, Ánán, 27 Mallúk, Hárim és Baaná.
28-29 Hozzájuk csatlakozott a nép többi része is — a férfiak és feleségeik, felnőtt fiaik és leányaik — bár ők nem írták alá egyenként a szerződést, de vállalták annak megtartását: a többi papok és léviták, a kapuőrök, az énekesek, a Templom szolgái, és mindazok a közemberek, akik a Törvénynek engedelmeskedve elkülönültek az idegenektől. Mindezek felnőttek voltak, és felelősségük tudatában vállalták a szövetség megtartását. Vezetőikkel teljes egyetértésben esküvel kötelezték magukat, hogy Isten Törvénye szerint fognak élni, amelyet Isten a szolgáján, Mózesen keresztül adott a népének. Ígéretet tettek arra, hogy az Örökkévalónak, Istenüknek minden parancsát, határozatát és rendelkezését meg fogják tartani. Megegyeztek abban is, hogy legyen átkozott, aki ezt a fogadalmat megszegi.
30 Megígértük, hogy ezentúl leányainkat nem adjuk feleségül idegen népek fiaihoz, és az idegenek közül nem veszünk feleséget fiainknak.
31 Megfogadtuk, hogy szombaton nem dolgozunk, és ha az idegenek árut hoznak a városba, még akár gabonát is — sem szombaton, sem más ünnepnapokon nem vásárolunk tőlük. Minden hetedik évben pihenni hagyjuk a termőföldet, és adósainknak elengedjük minden tartozásukat.[a]
32 Vállaltuk, hogy fejenként és évente egyharmad sékel[b] ezüstöt adunk az Isten Temploma számára, hogy abból fedezzék az áldozatok költségét: 33 a szent kenyereket, az állandó ételáldozatot és égőáldozatot szombaton, meg az Újhold ünnepén, és a Törvény szerinti többi ünnepen; azután a szent áldozatot és a bűnért való áldozatot — amely Izráel egész népének engesztelést szerez —, és a Templommal kapcsolatos egyéb költségeket is.
34 Mi, a papok, a léviták és az egész nép vállaljuk, hogy évről-évre a családokra sorsvetéssel kijelölt rend szerint behordjuk a Templomba a szükséges tűzrevaló fát, hogy Istenünknek, az Örökkévalónak az oltárán égjen a tűz — ahogyan a Törvényben írva van.
35 Minden évben bevisszük az Örökkévaló Templomába minden szántóföldi növény és gyümölcsfa első termését.
36 A Törvény előírásai szerint ugyancsak bevisszük Istenünk Templomába, a papokhoz, akik ott szolgálnak, az elsőszülött fiainkat; valamint állataink — tehenek, juhok és kecskék — elsőszülött kicsinyeit.
37 Ezeken felül bevisszük Istenünk Templomának a raktáraiba, a papokhoz a legelső és legjobb minőségű részt a gabonából, lisztből, különböző fajta gyümölcsökből, borból és olívaolajból. Ugyanígy odaadjuk a föld termésének tizedrészét a lévitáknak, akik jogosultak ezt begyűjteni minden egyes faluból és városból. 38 Amikor a léviták beszedik a tizedrészt, legyen velük egy pap is, aki Áron családjából származik. Azután a léviták vigyék a begyűjtött tizedek tizedrészét Istenünk Templomába, a raktár kamráiba. 39 Ugyanezekbe a kamrákba kell bevinni Izráel népének és a lévitáknak önkéntes ajándékait is: a gabonát, bort és olívaolajat, mert ott vannak a szent edények, és a papok, akik a szolgálatot végzik, meg a kapuőrök és az énekesek is.
Megfogadjuk, hogy nem hanyagoljuk el Istenünk Templomát és azokat, akik ott a szolgálatukat végzik!
Pál Macedóniában és Görögországban
20 Miután megszűnt a zűrzavar, Pál magához hívta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult Macedóniába. 2 Macedóniában járva mindenhol hosszasan beszélt a tanítványokkal, és bátorította őket. Azután Görögországba ment, 3 és ott maradt három hónapig.
Innen Szíriába akart hajózni, de megtudta, hogy a hitetlen zsidók valami merényletet terveznek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza. 4 Pált elkísérte a Bérea városából való Szópatér, Pirrosz fia, azután a Thesszalonika városából való Arisztarkhosz és Szekundusz, meg Gájusz, aki Derbéből jött, azután Timóteus, és a Kis-Ázsiából származó Tükhikosz és Trofimosz. 5 Ez a csoport előrement, és Tróászban vártak meg bennünket. 6 Mi a kovásztalan kenyerek ünnepe után szálltunk hajóra Filippiben. Öt nappal később találkoztunk a csoporttal Tróászban, ahol hét napot töltöttünk.
Pál Tróászban
7 Amikor a hét első napján[a] összejöttünk, hogy megtörjük a kenyeret,[b] Pál egészen éjfélig beszélt, mert másnap tovább akart utazni. 8 Az emeleti szobában, ahol összegyűltünk, elég sok világítóeszköz volt. 9 Egy Eutikhosz nevű fiatalember az ablakban ült, és nagyon elálmosodott, mivel Pál kissé hosszúra nyújtotta a beszédét. A fiatalember olyan mélyen elaludt, hogy kiesett az ablakból. Három emelet magasról esett le, és amikor felemelték a földről, már halott volt. 10 Akkor Pál lement hozzá, ráborult a fiú testére, átölelte, és azt mondta: „Ne aggódjatok, mert él!” 11 Ezután Pál újra felment az emeleti szobába, megtörte a kenyeret, és evett. Még sokáig, egészen hajnalig beszélgetett a tanítványokkal, majd elment. 12 Eutikhoszt pedig — mindenki nagy örömére — épségben hazavitték.
Utazás Tróászból Milétoszba
13 Ezután hajóra szálltunk, és elindultunk Asszoszba. Ott szándékoztuk felvenni Pált a hajóra, mert ő odáig gyalog akart menni. 14 Amikor Asszoszban találkoztunk, ő is felszállt, és együtt hajóztunk tovább Mitilénébe. 15 Innen másnap útnak indultunk, és eljutottunk egy helyre, amely szemben volt Khiosszal. Következő nap átmentünk Számoszba, másnap pedig a hajónk Milétoszba érkezett. 16 Pál ugyanis elhatározta, hogy Efezusban nem állunk meg. Nem akart Kis-Ázsiában időt tölteni, mert sietett Jeruzsálembe, hogy ha lehet, Pünkösdre odaérjen.
Pál utolsó találkozása az efezusi gyülekezet vezetőivel
17 Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit. 18 Amikor ők megérkeztek, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól kezdve, amikor Kis-Ázsiába jöttem. 19 Mindig alázatosan szolgáltam az Urat — sokszor sírva, azok között a bajok között, amelyeket el kellett viselnem a júdabeliek ellenem való támadásai miatt. 20 Tudjátok, hogy bizonytalankodás nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak titeket nyilvánosan, és házról házra járva is. 21 Mind a zsidókat, mind a görögöket sürgettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, térjenek vissza Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
22 Most azonban a szellem[c] sürget, hogy menjek fel Jeruzsálembe, bár nem tudom, hogy ott mi fog történni velem. 23 Csak azt tudom, hogy a Szent Szellem minden városban figyelmeztet arra, hogy börtönbe fognak zárni, és bajba kerülök. 24 Engem azonban ez nem rettent vissza. Csak a fontos, hogy célhoz érjek, és elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem Isten kegyelmének örömüzenetét. Ha ez az életembe kerül, az sem számít!
25 Most hallgassatok rám! Tudom, hogy többé nem látjuk egymást. Amíg veletek voltam, tanítottalak benneteket Isten Királyságáról. 26 Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy én nem tehetek róla, ha közületek valaki nem fog üdvözülni, 27 mert bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam, amit Isten nektek üzent. 28 Viseljetek gondot magatokra, és azokra, akik rátok vannak bízva, mert olyanok, mint a juhnyáj[d], amelyben a Szent Szellem pásztorokká[e] tett titeket! Őrizzétek és gondozzátok Isten[f] eklézsiáját, amelyért ő a saját vérével[g] fizetett.
29 Tudom azt is, hogy miután én elmegyek, gonosz emberek jönnek közétek. Olyanok lesznek, mint az éhes farkasok, akik megtámadják és pusztítják a nyájat. 30 Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak. Ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket. 31 Ezért vigyázzatok! Ne felejtsétek el, hogy három éven keresztül éjjel-nappal könnyek között tanácsoltam, biztattam és figyelmeztettem mindegyikőtöket.
32 Most pedig Istenre bízlak benneteket, és az Isten üzenetére, amely kegyelméről beszél. Ez az üzenet képes arra, hogy erőssé tegyen és felneveljen titeket, hogy megkapjátok mindazt a jót, amit Isten örökségül akar adni a maga számára különválasztott népének. 33 Amíg veletek voltam, nem kívántam senkinek sem az ezüst-, vagy aranypénzét, sem a ruháját. 34 Ti is jól tudjátok, hogy mindig saját kezemmel dolgoztam, hogy gondoskodni tudjak magamról és a munkatársaimról is. 35 Így mutattam meg nektek, hogy szorgalmas munkával kell segítenünk azokat, akiknek szükségük van rá. Arra tanítottalak, hogy emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: »Boldogabb és áldottabb dolog adni, mint kapni.«”
36 Miután Pál befejezte, az efezusi gyülekezet vezetőivel együtt letérdelt és imádkozott. 37 Mindannyian sírtak, a nyakába borultak és megcsókolták. 38 Különösen azt fájlalták, hogy nem fogják többet látni.
Azután elkísérték a hajóhoz.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center