M’Cheyne Bible Reading Plan
Lót fogságba esik
14 Ezek abban az időben történtek, amikor Sineár földjén Amráfel, Ellászár földjén Arjók, Élám földjén Kedorláómer, és Góim földjén Tidál uralkodott. 2 Ezek a királyok háborút indítottak Bera, Sodoma királya, és annak szövetségesei: Birsa, Gomora királya, meg Sináb, Adma királya, meg Seméber, Cebóim királya, meg Bela — más néven Cóár — királya ellen.
3 Az utóbbi öt király szövetséget kötött, és seregeiket egyesítették a Sziddím-völgyben — ahol ma a Holt-tenger völgye fekszik. 4 Korábban tizenkét évig Kedorláómer uralkodott e királyok fölött, akik a tizenharmadik évben elhatározták, hogy föllázadnak Kedorláómer ellen. 5 Emiatt a tizennegyedik évben Kedorláómer — a szövetségeseivel együtt — hadjáratot indított, amelynek során a következő népek seregeit győzte le: a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban, 6 a hóriakat a saját hegyükön, a Széír hegyén, egészen Él-Páránig, amely a sivatag szélén van. 7 Azután Kedorláómer megfordult, és Én-Mispátba — más néven Kádésba — ment. Ott legyőzte az amálekiek seregét, majd az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.
8-9 Ezután érkezett Kedorláómer és serege a Sziddím-völgybe, hogy megütközzön az említett öt királlyal. Felsorakozott hát a két sereg egymással szemben a völgyben: négy király és a seregeik az egyik oldalon, öt király[a] és a seregeik a másikon.
10 A Sziddím-völgyben abban az időben igen sok szurokforrás fakadt, amelyek kisebb-nagyobb gödröket töltöttek meg. Amikor a csata során Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, seregükből sokan beleestek a szurokkal telt gödrökbe, akik pedig életben maradtak, a hegyekbe menekültek. 11 Kedorláómer és győztes serege ezután bevonult Sodomába és Gomorába, kirabolta a házakat, és minden zsákmányt elvitt, még az élelmet is. 12 Mivel Lót — Abrám testvérének fia — ekkoriban Sodomában lakott, a győztes sereg őt is fogságba hurcolta minden vagyonával együtt. 13 Egy menekült azonban eljutott a nomád[b] Abrámhoz, és mindent elmondott neki. Abrám ekkor az emóri Mamré tölgyesében táborozott. Mamré, Eskól és Ánér testvérek voltak, és mindhárman Abrám szövetséges társai.
Abrám kiszabadítja Lótot
14 Amint Abrám meghallotta, hogy Lót fogságba esett, azonnal összehívta és felfegyverezte hűséges szolgáit, akik már az ő szolgálatában születtek és nevelkedtek föl: összesen 318-an voltak. Ezzel a csapattal indult az ellenség üldözésére. Egészen Dánig ment, ott érte utol őket. 15 Akkor Abrám kisebb csoportokra osztotta a csapatát, és éjszaka egyszerre több oldalról megtámadta és megfutamította az ellenséget. Majd tovább üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra fekszik. 16 Visszavett az ellenségtől minden zsákmányt, kiszabadította és visszahozta Lótot, a családjával és minden vagyonával együtt, az asszonyokat, meg a többi foglyot is, akiket az ellenség elhurcolt.
17 Miután Abrám így legyőzte Kedorláómert és a vele szövetséges királyokat, hazafelé indult. Sodoma királya kivonult Abrám elé a Sávé-völgybe — más néven a Király-völgybe —, hogy köszöntse.
Abrám és Melkisédek találkozása
18 Melkisédek, Sálem királya, a Felséges Isten papja Abrám elé ment, kenyeret és bort hozott neki, 19 majd megáldotta:
„A Felséges Isten,
aki az eget és földet teremtette[c],
áldjon meg téged, Abrám!
20 Áldott legyen a Felséges Isten,
aki győzelmet adott neked, Abrám,
ellenségeid fölött!”
Akkor Abrám Melkisédeknek adta a csatában szerzett zsákmánya tizedrészét.
21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: „Tartsd meg a zsákmányt magadnak, csak a népemet engedd szabadon!” 22 De Abrám ezt válaszolta: „Nem! Megesküdtem az Örökkévalónak, a Felséges Istennek, aki teremtette az eget és a földet, 23 hogy semmi szín alatt nem veszek el abból, ami a tiéd —, még egy fonalszálat, vagy egy saruszíjat sem! Nehogy azt mondhasd, hogy te tettél engem gazdaggá! 24 A magam számára tehát nem fogadhatok el semmit. Legfeljebb azt ajándékozd nekünk, amit a harcosaim útközben megettek, és ami a szövetségeseimet megilleti, akik velünk együtt harcoltak: Anér, Eskól és Mamré hadd vegyék ki részüket a zsákmányból!”
Példázat a magvetésről(A)
13 Ugyanezen a napon történt, hogy Jézus kiment a házból, és leült a tó partján. 2 Sokan gyűltek össze körülötte, ezért beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak. 3 Sok mindenre tanította őket jelképes történetekkel.
Ezt mondta: „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. 4 Ahogy szórta a vetőmagot, egy részük az útra esett. Odarepültek a madarak, és mind felcsipegették. 5 Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. 6 Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak. 7 Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. 8 A magok egy része azonban jó termőföldbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett. 9 Akinek van füle, hallja és értse meg!”
Ti megérthetitek Isten Királyságának titkait(B)
10 Tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért használsz jelképes történeteket, amikor tanítasz?”
11 Ő így válaszolt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többiek nem. 12 Akinek van, az még többet kap, hogy még fölöslege is lesz. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt. 13 Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, és hallják ugyan, de nem értik meg, amit mondok. 14 Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája:
»Hallani fogtok,
de nem értitek meg,
néztek ugyan,
de nem láttok,
15 mert megkeményedett a nép szíve.
Fülükkel alig hallanak,
szemüket becsukták,
hogy ne lássanak,
ne halljanak,
ne értsenek,
és ne forduljanak hozzám,
hogy meggyógyíthassam őket.«[a]
16 Ti azonban boldogok vagytok, mert a ti szemetek lát, és a fületek hall. 17 Igazán mondom nektek: sok próféta és igaz ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták, és szerették volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
A magvetés történetének magyarázata(C)
18 „Most pedig értsétek meg a magvetésről szóló történet magyarázatát! 19 Mit jelent az, amikor a mag az útra esik? Arról az emberről szól, aki hallja az Isten Királyságáról szóló üzenetet, de nem érti meg, ezért a gonosz elrabolja a szívébe vetett magokat.
20 Mit jelent az, amikor a mag köves talajba hullik? Arról szól, aki meghallgatja az üzenetet, és azonnal örömmel fogadja, 21 de az nem gyökerezik meg a szívében, és csak rövid ideig él benne. Az ilyen ember hamar elveszti a hitét, amikor üldöztetés vagy valami baj éri az üzenet miatt.
22 A tüskés gyomok közé esett mag azt jelképezi, amikor valaki meghallgatja ugyan az üzenetet, de azután a földi élet gondjai, vagy a meggazdagodásra való törekvés elfojtja benne Isten üzenetét, ezért nem hoz termést. 23 Végül pedig a jó talajba vetett mag azt jelképezi, amikor valaki hallja az üzenetet, meg is érti, és termést is hoz: az egyik a vetőmag százszorosát, a másik a hatvanszorosát, ismét másik pedig a harmincszorosát.”
Példázat a gyomokról és a búzáról
24 Másik történetet is mondott nekik. „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember tiszta búzát vetett a szántóföldjébe. 25 Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és gyommagokat[b] szórt a vetés közé, majd elment. 26 A búza felnőtt, és kalászt hozott, de közben a gyomok is megnőttek. 27 A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat: »Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Akkor hogyan kerültek oda a gyomok?«
28 »A gyomokat az ellenség vetette« — felelte a gazda.
A szolgák tovább kérdezték: »Akarod, hogy kigyomláljuk?«
29 »Ne tegyétek — válaszolta —, mert akkor esetleg a búzát is kitépnétek a gyomokkal! 30 Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a tiszta búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba!«”
A mustármag és a kovász példázata(D)
31 Ezután egy másik hasonlatot is mondott nekik: „Isten Királysága hasonló ahhoz, mikor egy ember a kertjébe mustármagot vet. 32 Ez a legkisebb a magok között, de mire felnő, nagyobb lesz minden más kerti növénynél. Szinte fává nő, rászállnak a madarak, és fészket raknak az ágai között.”
33 Mondott nekik egy másik hasonlatot is: „Isten Királysága hasonló ehhez: egy asszony kovászt kevert három mérce[c] lisztbe, majd állni hagyta, amíg az egész tészta megkelt.”
34 Jézus mindig ilyen jelképes történetek segítségével tanította az embereket, példázatok nélkül nem mondott nekik semmit. 35 Így teljesedett be, amit Isten a prófétán keresztül mondott:
„Példázatok és hasonlatok által szólok.
Olyan titkokról beszélek,
amelyek a világ teremtése óta rejtve voltak.”[d]
A búza és a gyomok példázatának magyarázata
36 Ezután Jézus elbocsátotta az embereket, és hazament. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: „Magyarázd el nekünk a búza és a gyomok példázatát!”
37 Jézus így válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38 A szántóföld a világ. A jó mag azokat jelképezi, akik Isten Királyságához tartoznak, a gyomok pedig azokat, akik a Gonoszhoz tartoznak. 39 Az ellenség, aki a gyomokat veti, a Sátán. Az aratás ennek a korszaknak a vége[e], az aratók pedig az angyalok.
40 Ahogy a gyomokat összeszedik és elégetik, úgy fog történni ennek a korszaknak a végén is. 41 Az Emberfia elküldi angyalait, hogy válogassák ki és gyűjtsék össze Királyságából mindazokat, akik gonosz dolgokat tesznek, és akik miatt az emberek vétkeznek. 42 Ezeket tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. 43 Ekkor azok, akik szeretik az igazságot, ragyogni fognak majd Mennyei Atyjuk Királyságában, mint a nap. Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
Példázat a kincsről és az igazgyöngyről
44 „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt.
45 Isten Királysága hasonló ehhez: volt egy kereskedő, aki igazgyöngyökkel kereskedett. 46 Egyszer talált egy nagyon értékes gyöngyöt. Akkor elment, eladta minden vagyonát, és megvette azt az egyetlen gyöngyöt.”
Példázat a halászhálóról
47 „Isten Királysága hasonló ehhez: a halászok kerítőhálójukkal mindenféle halat összefogtak, 48 majd mikor egészen megtelt, kihúzták a partra. Ezután leültek, és kiválogatták a zsákmányt: a jó ízű halakat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig félredobták. 49 Így lesz majd ennek a korszaknak a végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazságosak közül. 50 A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.”
51 „Értitek már, mit jelentenek ezek a példázatok?” — kérdezte Jézus.
„Igen” — felelték a tanítványai.
52 Ekkor ő így folytatta: „Tehát minden törvénytanító, aki Isten Királyságának követője lett, ahhoz a házigazdához hasonlít, aki a kamrájából új és régi dolgokat is előhoz.”
Jézus Názáretben(E)
53 Miután Jézus befejezte ezeket a történeteket, elment onnan. 54 Visszatért a saját városába, és ott is tanított a zsinagógában. Mindenki nagyon csodálkozott rajta, és ezt kérdezgették egymástól: „Honnan szerzett ilyen bölcsességet és csodatevő erőt? 55-56 Hiszen ez csak az ács fia! Ismerjük az egész családját: anyját, Máriát, és a testvéreit, Jakabot, Józsefet, Simont és Júdást, meg a húgait, akik mind itt élnek közöttünk! Honnan vette hát ezt a bölcsességet és a csodatevő erőt?” 57 Ezért nem fogadták el Jézust, hanem visszautasították és elfordultak tőle.
Jézus ekkor ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak a saját városában és családjában nem.”
58 Ebben a városban nem is tett sok csodát, mert nem hittek benne.
Újjáépítik Jeruzsálem falait
3 Eljásib főpap, a rokonaival — a többi papokkal — együtt a Juh-kapunál kezdett hozzá az építéshez. Felszerelték a kapuszárnyakat, majd fel is szentelték az elkészült kaput. Felépítették a falat a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig, és azt is felszentelték.
2 A mellettük lévő szakaszon jerikói férfiak dolgoztak. Mellette Zakkúr, Imri fia javítgatott.
3 Azután Hasszenáá fiai következtek, akik a Hal-kaput állították helyre. Elkészítették a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket.
4 Merémót, Úrijjá fia (Hakkóc unokája) javította a következő szakaszt. Mellette Mesullám, Berekjá fia (Mesézabél unokája), még továbbmenve Cádók, Baaná fia falazta be a réseket.
5 Mellettük a Tékoa városából jött férfiak építettek, de csak a közemberek, mert a vezetőik és előkelőik nem voltak hajlandók az Örökkévaló munkájában részt venni.
6 A Régi-kaput Jójádá, Pészéah fia és Mesullám, Beszódjá fia újították fel. Ők készítették el a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket.
7 A következő szakaszon épített a gibeoni Melatjá és Jádón Mérónót-ból, meg más gibeoni és micpai férfiak, akik a folyón túli tartomány fennhatósága alá tartoztak.
8 Mellettük Uzziél, Harhajá fia építette a falat, aki aranyműves volt. Majd Hananjá következett, az egyik kenőcskészítő mester. Ők javították ki Jeruzsálem falát a széles falszakaszig.
9 Azután Refájá, Húr fia dolgozott, aki Jeruzsálem fél kerületének a kormányzója volt.
10 Mellette építette a falat Jedajá, Harúmaf fia, akinek a háza éppen ezzel a falszakasszal szemben állt. A következő szakaszt Hattús, Hasabnejá fia építette.
11 Malakijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia építették újjá a következő részt és a Kemencék tornyát.
12 Azután Sallúm, Hallóhés fia, Jeruzsálem másik fél kerületének kormányzója javítgatott a leányaival együtt.
13 A Völgy-kaput Hánún állította helyre a Zánóahból érkezett férfiakkal együtt. Ők készítették el a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket. A falat is kijavították a Völgy-kapu és a Szemét-kapu közötti szakaszon, mintegy 1 000 könyök[a] hosszon.
14 A Szemét-kaput Malakijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem kerületének a kormányzója állította helyre: elkészítette a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket.
15 A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá kerületének a kormányzója állította helyre: elkészítette a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket. Ő javította meg a városfalat a Selah-vízgyűjtőnél, a királyi kerteknél, egészen a Dávid városából levezető lépcsőig.
16 Azután Nehemjá, Azbúk fia, Bét-Cúr fél kerületének a kormányzója javította ki a falat a Dávid király sírjával szemben, a vízgyűjtő medencéig és az őrség házáig.
17 Mellette javították a töréseket a léviták, Rehúm, Báni fia vezetésével. Utánuk Hasabjá, Keila fél kerületének a kormányzója dolgozott. 18 A testvérei dolgoztak a következő szakaszon, Bavvaj, Hénádád fia vezetésével, aki Keila másik fél kerületének a kormányzója volt.
19 Azután Ézer, Jésua fia, Micpá kormányzója dolgozott azon a fal-szakaszon, amely a fegyvertár és a sarok között húzódik.
20 Majd Bárúk, Zakkaj fia javítgatott szorgalmasan a sarok és Eljásib főpap házának bejárata közötti darabon.
21 A következő szakaszon Merémót, Úrijjá fia (Hakkóc unokája) építette a falat, Eljásib házának bejáratától a ház végéig.
22 Mellette dolgoztak a környező vidékről való papok.
23 Azután Benjámin és Hassúb, majd Azarjá, Maaszéjá fia (Anájá unokája) javítgattak, mindegyik a saját házával szemben lévő szakaszt.
24 Azarjá házától azt a részt, ahol fordul a fal, egészen a sarokig Binnúj, Hénádád fia építette újjá.
25 Pálál, Úzaj fia ott dolgozott, ahol fordul a fal, de a másik oldalon, majd a király felső háza melletti toronynál, az őrség udvaránál. Utána Pedájá, Parós fia épített.
26 A következő részt, amely a keleti oldalon, a Vízi-kapuig és a magas toronyig húzódik, a Templom szolgái javították ki, akik az Ófel dombon laktak.
27 Majd a tékoabeliek következtek, akik a toronytól az Ófel-dombig állították helyre a falat.
28 A Lovak-kapuján túli szakaszt a papok javították, mindegyikük a saját háza mellett.
29 Azután Cádók, Immér fia következett, aki szintén a maga háza melletti szakaszon dolgozott, utána pedig Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre építette a falat.
30 Az utána következő falszakaszon Hananjá, Selemjá fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javított, majd Mesullám, Berekjá fia építette a saját szobája melletti részt.
31 Malkijjá, az aranyműves dolgozott a következő szakaszon, amely a Templom szolgáinak háza és a kereskedők háza mellett húzódott, a Mifkád-kapun túl, a sarok felső kamrájáig.
32 Innen a Juh-kapuig pedig az aranyművesek és a kereskedők javítgattak.
Barnabást és Sault a Szent Szellem a nemzetekhez küldi
13 A szíriai Antiókhia városában, a helyi gyülekezetben próféták és tanítók is voltak: Barnabás, Simeon, akit Nigernek is neveztek, azután Lucius, aki Ciréne városából jött, azután Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes királlyal,[a] és Saul. 2 Egy alkalommal, amikor ezek a férfiak együtt imádták az Urat, és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön a számomra Barnabást és Sault arra a feladatra, amelyre elhívtam őket!”
3 Ezért, miután böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és kiküldték őket.
Barnabás és Saul Ciprus szigetén
4 Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak. 5 Amikor Szalamisz városába értek, a helyi zsidó közösség zsinagógáiba mentek, és ott hirdették Isten üzenetét. János Márk is velük volt, mint segítőtárs.
6 Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfoszig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jézusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt, 7 és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon értelmes ember volt, meghívta Barnabást és Sault, mert Isten üzenetét akarta hallani tőlük.
8 Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló folyton ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett visszatartani attól, hogy higgyen Jézusban. 9 Ekkor Sault — akit Pálnak is hívtak — betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta: 10 „Te ördögfajzat, minden jónak ellensége, aki telve vagy mindenféle hazugsággal és gonoszsággal! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr nyilvánvaló igazságait kicsavard és meghazudtold?! 11 Figyelj csak rám! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.”
Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra és körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti. 12 A helytartó látta, mi történt, hitt Jézus Krisztusban, és megdöbbent az Úr tanításán.
Pál (Saul) és Barnabás a pizidiai Antiókhiában
13 Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, Pamfilia vidékén. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14 A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek. 15 A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői üzentek nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”
16 Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet tartott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti többiek, akik félitek az Istent! 17 Izráel népének Istene kiválasztotta ősapáinkat, és naggyá tette ezt a népet, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával. 18 Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában. 19 Hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül. 20 Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.
Ezután vezetőket[b] adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig. 21 Ekkor a nép királyt kért Istentől, ő pedig Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott. 22 Azután Isten Saul királytól elvette a hatalmat, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, aki a szívem szerint való, s majd mindent véghezvisz, amit kívánok.«
23 Ennek a Dávidnak a leszármazottjai közül támasztotta Isten a Szabadítót, ahogyan ezt megígérte. Ez a Szabadító pedig nem más, mint Jézus! 24 Az ő fellépése előtt Bemerítő János hirdette egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat, térjenek vissza Istenhez, és merítkezzenek be. 25 Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Messiás! Ő majd csak ezután fog jönni, de én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem.«
26 Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti, más nemzetbeliek, akik Istent imádjátok, hallgassatok meg engem! Az üdvösségnek ez az üzenete nekünk szól! 27-28 Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Szabadító, és elítélték őt. Bár nem tudták vádolni semmivel, amiért halált érdemelt volna, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és végeztesse ki. Így teljesedett be mindaz, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban. 29 Miután megtették vele mindazt, amit az Írások előre mondtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és egy sziklasírba helyezték. 30 Isten azonban feltámasztotta őt a halálból! 31 Ezután több napon át látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ők most is tanúsítják az egész nép előtt, hogy mindez igaz.
32 Mi pedig azt az örömhírt hoztuk nektek, hogy azokat az ígéreteket, amelyeket Isten őseinknek tett, 33 most nekünk, az ő leszármazottjaiknak teljesítette be. Éppen azáltal teljesítette, hogy Jézust feltámasztotta a halálból, ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban:
»Te vagy az én fiam,
ma lettem az édesapád.«[c]
34 Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten:
»Nektek fogom beteljesíteni
azokat a szent és biztos ígéreteket,
amelyeket Dávidnak tettem.«[d]
35 Egy másik helyen meg azt mondja:
»Nem engeded, hogy szented teste
a sírban pusztuljon el.«[e]
36 Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban. 37 De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!
38-39 Testvéreim, kérlek, értsétek meg: azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bűneitek bocsánatát. Hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja a benne hívőket. Megszabadítja őket mindazokból, amelyekből Mózes Törvénye nem tudott bennünket megszabadítani. 40 De jól vigyázzatok! Nehogy megtörténjen veletek, amit a próféták mondtak:
41 »Ti, akik lenézitek a többieket, figyeljetek!
Csodálkozzatok, és pusztuljatok el,
mert olyan dolgot teszek napjaitokban,
amit soha nem hinnétek el!
Bizony, nem hinnétek, akárki mondaná!«”[f]
42 Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, az emberek kérték őket, hogy a következő szombaton is tanítsanak ezekről. 43 Mikor a zsidók hazamentek a zsinagógából, mind a zsidók, mind a más nemzetekhez tartozók[g] közül sokan követték Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és biztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.
Pál és Barnabás a nem zsidókhoz fordul
44 A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét. 45 Amikor a zsidók látták, hogy milyen sokan összegyűltek, beteltek féltékenységgel és irígységgel. Káromkodva és szitkozódva ellenkeztek Pállal.
46 Ekkor Pál és Barnabás azonban felbátorodtak, és ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek hirdessük Isten üzenetét, ti azonban elutasítottátok. Ezzel világossá tettétek, hogy nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, ezért most a többi nemzethez fordulunk. 47 Mert azt parancsolta nekünk az Úr:
»Világossággá tettelek
az Izráelen kívüli népek számára,
hogy mutasd meg a szabadulás útját
a világ minden népének.«”[h]
48 Amikor ezt a más nemzetbeliek hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Akiket csak Isten kiválasztott az örök életre, azok mindannyian hívőkké lettek.
49 Isten üzenete így sokakhoz eljutott azon a vidéken. 50 A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit, akik rájuk támadtak, és kiűzték őket a városból. 51 Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról,[i] és továbbmentek Ikóniumba. 52 A pizídiai Antiókhiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center