M’Cheyne Bible Reading Plan
Az özönvíz vége
8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. 2 Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. 3 A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. 4 A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. 5 Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.
6 Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített, 7 és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.
8 Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz. 9 De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába. 10 Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot. 11 Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. 12 Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.
13 Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld. 14 A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.
15 Akkor Isten szólt Nóénak: 16 „Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt! 17 Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” 18 Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát. 19 Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.
Nóé hálaáldozata
20 Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként. 21 Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.
22 Amíg csak a föld megmarad,
vetés és aratás,
hideg és meleg,
tél és nyár,
nappal és éjszaka
meg nem szűnik.”
Akarom, gyógyulj meg!(A)
8 Miután Jézus lejött a hegyről, nagy tömeg követte. 2 Ekkor odalépett hozzá egy leprás férfi, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”
3 Akkor Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra. 4 Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak![a] Azután vidd fel az áldozatot, ahogy Mózes megparancsolta, hogy bizonyíték legyen a számukra!”
A római százados hite(B)
5 Amikor Jézus Kapernaumba ért, egy római százados lépett hozzá, és így könyörögött: 6 „Uram, a szolgám megbénult, otthon fekszik, és nagy fájdalmai vannak.”
7 „Megyek, és meggyógyítom” — válaszolta Jézus.
8 A százados azonban így felelt: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj. Elég, ha szólsz egy szót, és meggyógyul a szolgám. 9 A feletteseimnek vagyok alárendelve, s ők felhatalmaztak arra, hogy a katonáimnak parancsoljak. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!« — az el is megy. Vagy, ha szólok a másiknak: »Gyere ide!« — az odajön hozzám. És ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!« — az meg is teszi.”
10 Ezen a válaszon Jézus nagyon elcsodálkozott, és ezt mondta azoknak, akik őt követték: „Igazán mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen nagy hitet senkiben. 11 Bizony, sokan eljönnek majd az egész világról, kelettől nyugatig a nemzetek közül, és asztalhoz ülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt Isten Királyságában. 12 Akik pedig arra születtek, hogy a Királyság örökösei legyenek, azokat kidobják a külső sötétségbe, ahol fájdalmukban sírnak majd és a fogukat csikorgatják.”
13 Majd a századoshoz fordult: „Menj haza nyugodtan! Legyen meg, amit kértél, a hited szerint!” Ezzel egy időben a százados szolgája valóban meggyógyult.
Ő hordozta betegségeinket(C)
14 Egyszer Jézus Péter házába érkezett, és látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik. 15 Jézus megfogta a beteg kezét, akinek azonnal elmúlt a láza. Föl is kelt az asszony, és megvendégelte Jézust.
16 Amikor leszállt az este, sok olyan embert vittek hozzá, akikben gonosz szellemek laktak. Jézus egy szavával kiűzte a gonosz szellemeket, és minden beteget meggyógyított. 17 Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:
„Ő vette el gyengeségeinket,
és ő hordozta betegségeinket.”[b]
Te csak kövess engem!(D)
18 Amikor Jézus látta, milyen sokan gyűltek köré, szólt a tanítványainak, hogy evezzenek át a tó túlsó partjára. 19 Ekkor azonban egy törvénytanító lépett hozzá, és ezt mondta: „Mester, követni foglak téged, akárhová mész.”
20 Jézus így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.”
21 Egyszer az egyik tanítványa azt kérte Jézustól: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”[c]
22 Jézus azonban így válaszolt: „Te csak kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy temessék el a halottaikat!”
Jézus lecsendesíti a vihart(E)
23 Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. 24 Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26 Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.
27 A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Kiűzi a gonosz szellemek seregét(F)
28 Amikor Jézus megérkezett a túlsó partra, Gadara[d] vidékére, két ember jött elé, akikben gonosz szellemek laktak. A sírbarlangokban tanyáztak, és olyan veszélyesek voltak, hogy senki sem járhatott miattuk azon az úton. 29 Így kiabáltak: „Mi közöd hozzánk, Isten Fia?! Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”
30 A távolban egy nagy disznókonda legelt. 31 A gonosz szellemek ekkor azt kérték Jézustól: „Ha kiűzöl minket, küldj azokba a disznókba!”
32 „Menjetek!” — válaszolta ő. Akkor a gonosz szellemek elhagyták azt a két embert, és bementek a disznókba. Azok pedig mind egy szálig lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba, és belefulladtak a vízbe. 33 Ekkor a pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba, és elmondtak mindent — azt is, ami a két megszállottal történt. 34 A város egész lakossága kiment, hogy Jézussal találkozzon. Amikor meglátták, kérték, hogy menjen el arról a vidékről.
A családfők névsora
8 Ezek azok a családfők — és nemzetségi eredetük — akik Artahsaszta király uralkodása idején velem, Ezsdrással együtt jöttek föl Babilóniából Jeruzsálembe:
2 Fineás leszármazottjai közül: Gérsóm, Itámár leszármazottjai közül: Dániel, Dávid leszármazottjai közül: Hattús, 3 Sekanjá fia,
Parós leszármazottjai közül: Zekarjá és vele 150 férfi,
4 Pahat-Moáb leszármazottjai közül: Eljehóénáj, Zerahjá fia és vele 200 férfi,
5 Zattu leszármazottjai közül: Sekanjá, Jahaziél fia és vele 300 férfi,
6 Ádin leszármazottjai közül: Ebed, Jonatán fia és vele 50 férfi,
7 Élám leszármazottjai közül: Jesája, Atalja fia és vele 70 férfi,
8 Sefatjá leszármazottjai közül: Zebadjá, Mikáél fia és vele 80 férfi,
9 Jóáb leszármazottjai közül: Óbadjá, Jehiél fia és vele 218 férfi,
10 Bani leszármazottjai közül: Selómit, Jószifjá fia és vele 160 férfi,
11 Bébaj leszármazottjai közül: Zekarjá, Bébaj fia és vele 28 férfi,
12 Azgád leszármazottjai közül: Jóhánán, Hakkátán fia és vele 110 férfi,
13 Adónikám legfiatalabb leszármazottjai közül: Elifelet, Jeiél és Semajá, és velük 60 férfi,
14 Bigvaj leszármazottjai közül: Útaj és Zabbúd, és velük 70 férfi.
Hazatérés Jeruzsálembe
15 Mindezeket összegyűjtöttem ott, ahol a csatorna az Ahavá folyóba torkollik, és három napig ott táboroztunk. Átvizsgáltam a papokat és az egész népet, de a Lévi törzséből senki sem volt közöttük. 16 Ezért magamhoz hívtam Eliézer, Ariél, Semajá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójárib és Elnátán tanítókat. 17 Elküldtem őket Iddóhoz, aki vezető volt, és Kászifjában lakott. Pontosan meghagytam a küldötteknek, hogy mit mondjanak Iddónak és a rokonainak, akik mind templomszolgák voltak.
Arra kértem, a küldöttek által Iddót, hogy küldjön olyan férfiakat, akik majd segítenek az Isten Temploma körüli szolgálatban. 18 Mivel Istenünk keze nyugodott rajtunk, el is küldték a következőket, akik csatlakoztak hozzánk: Sérébja, aki bölcs és értelmes férfi volt, Mahli családjából. Mahli Lévi fia volt, Lévi pedig Izráel fia.
Séréblával együtt jöttek a fiai és a rokonai is, összesen 18 férfi, 19 Hasabja és Jesája, Merári leszármazottjai, fiaikkal és rokonaikkal együtt, összesen 20 férfi, 20 és 220 férfi, a templomszolgák közül — akiknek őseit még Dávid király és a vezetők állították szolgálatba, hogy segítsenek a lévitáknak. Mindannyiuk nevét feljegyeztük.
21 Ezután kihirdettem, hogy együttes böjtöt tartunk. Ez még ott történt, az Ahavá folyó partján, a táborunkban. Azért böjtöltünk, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és biztonságos utazást kérjünk tőle mind a magunk, mind gyermekeink és minden tulajdonunk számára. 22 Ugyanis szégyelltem volna a királytól kérni őrző-védő kíséretet — katonai lovas-csapatot — az útközben leselkedő ellenség miatt. Hiszen mi magunk mondtuk a királynak: „Istenünk keze nyugszik azokon, akik őt keresik, hogy megvédje őket — de haragja és hatalma zúdul azokra, akik őt elhagyják.” 23 Tehát böjtöltünk és imádkoztunk Istenünkhöz — ő pedig meghallgatta kérésünket.
24 Azután kiválasztottam tizenkét vezetőt a papok közül: Sérébját és Hasabját, meg tíz társukat. 25 Leltár szerint, és gondosan kimérve átadtam nekik az Istenünk Temploma számára adományozott kincseket: az ezüstöt, aranyat, templomi eszközöket; a király és tanácsosai meg főemberei adományait; valamint azokat, amelyeket Izráel népének a Babilóniában élő része ajánlott fel. 26 Ezeket mértem meg, és adtam át nekik: 650 talentum ezüstöt, különböző ezüstedényeket, amelyek összesen 100 talentum értékűek voltak, 100 talentum[a] aranyat, 27 húsz aranyedényt, amelyek összesen 100 dárik[b] értékűek voltak és két gyönyörű bronzedényt, amelyek úgy ragyogtak, hogy szinte az arannyal is felértek. 28 Majd ezt mondtam a tizenkét papnak: „Ti szentek vagytok, az Örökkévaló választottai! Ezek a kincsek is az Örökkévalónak vannak szentelve, akárcsak ti magatok — mert akik adományozták, az Örökkévalónak, ősapáink Istenének adták azokat szabad akaratukból. 29 Ezért hát, úgy vigyázzatok rájuk, mint a szemetek fényére! Ti feleltek ezekért a kincsekért, amíg Jeruzsálemben át nem adjátok őket a Templom kincseskamrájában. Pontosan megmérve kaptátok, úgy is adjátok majd át ezeket a papok és léviták vezetőinek — Izráel családfőinek a jelenlétében!”
30 Így hát a papok és léviták átvették a lemért és leltárba vett kincseket, hogy elvigyék azokat Jeruzsálembe, Istenünk Templomába.
31 Az első hónap 12. napján indultunk[c] Babilóniából, az Ahavá folyó partjáról Jeruzsálembe. Istenünk keze nyugodott rajtunk, és megvédett bennünket az ellenségeinktől és a rablóktól, akik az úton leselkedtek. 32 Baj nélkül meg is érkeztünk Jeruzsálembe, ahol három napig pihentünk. 33 A negyedik napon felmentünk Istenünk Templomába, megmértük és átadtuk a magunkkal hozott kincseket Merémót papnak, Úrijjá fiának. Jelen volt Eleázár, Fineás fia, és Józábád, Jésua fia, és Nóadjá, Binnúj fia — mind léviták. 34 Mindent gondosan megszámoltunk és lemértünk, majd az egészet feljegyeztük.
35 Azután mindazok, akik a száműzetésből visszatértek, égőáldozatokat mutattak be Izráel Istenének. Izráel népének 12 törzse szerint 12 bikaborjút áldoztak fel, azután 96 kost, 72 bárányt, 12 kecskebakot bűnért való áldozatul — mindezt égőáldozatként.
36 Majd átadták a király rendeletét az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzóinak és helytartóinak, akik — a rendeletnek engedelmeskedve — segítették és támogatták Izráel népét, és az Isten Templomában történő áldozatokat.
8 Azután néhány istenfélő férfi eltemette, és megsiratta Istvánt.
A gyülekezetet üldözni kezdik
Saul is helyeselte, hogy Istvánt megölték. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Ezért Jeruzsálemből a hívők mind elmenekültek Júdea és Samária különböző vidékeire, csak az apostolok maradtak a városban.
Saul is igyekezett a jeruzsálemi gyülekezetet elpusztítani. Házról házra járt, a gyülekezethez tartozó férfiakat és nőket erőszakkal elhurcolta otthonaikból, és börtönbe zárta őket. 4 Így a hívők Jeruzsálemből minden irányba szétszóródtak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették az örömüzenetet.
Fülöp Samáriában hirdeti az örömüzenetet
5 Fülöp[a] Samária városába ment, és ott a Messiást hirdette a népnek. 6 Nagy sokaság gyűlt össze, akik egy szívvel-lélekkel hallgatták, amit mondott. Látták a jeleket és csodákat, amelyek Fülöp által történtek. 7 Sokan megszabadultak a gonosz szellemektől, akik hangos kiáltással kimentek belőlük. Sok béna is meggyógyult. 8 Az egész várost elárasztotta az öröm.
9 Élt a városban egy Simon nevű varázsló, akit a nép csodált a varázstudománya miatt. Simon maga is sokat dicsekedett a hatalmával. 10 Samáriában a vezetőktől a koldusokig mindenki hallgatott rá, és hitt neki. Úgy nevezték, hogy „Nagy hatalmú”, és azt gondolták, hogy Isten ereje mutatkozik meg benne. 11 Azért csodálták, és hallgattak rá, mert Simon már régóta ámulatban tartotta és lenyűgözte őket a varázslataival.
12 Amikor azonban Fülöp hirdette nekik az örömüzenetet Isten Királyságáról és Jézusról, a Messiásról, a város lakói — férfiak és nők egyaránt — hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek. 13 Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és egészen meg volt döbbenve.
14 Amikor Jeruzsálemben meghallották az apostolok, hogy Samária lakosai befogadták Isten üzenetét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Amikor ők ketten megérkeztek, imádkoztak a samáriai hívőkért, hogy azok is kapják meg a Szent Szellemet. 16 Ezek a hívők ugyanis már bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe, de a Szent Szellem még nem szállt le rájuk. 17 Amikor azonban Péter és János rájuk tették a kezüket[b], a samáriai hívők is megkapták a Szent Szellemet.
18 Simon látta, hogy akikre az apostolok ráteszik a kezüket, azok megkapják a Szent Szellemet. Ezért pénzt kínált az apostoloknak, és azt mondta: 19 „Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy ha valakire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szent Szellemet!”
20 Péter erre így válaszolt: „Pusztuljon a pénzed veled együtt! Hogy képzelted, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted? 21 Semmi közöd neked ehhez, és nem is részesülhetsz benne, mert a szíved nem egyenes Isten előtt! 22 Azonnal fordíts hátat ennek a gonoszágnak, és könyörögj az Úrnak, hátha megbocsátja neked ezt a gonosz szándékot! 23 Úgy látom, egészen tele van a lelked méreggel, és az istentelenség uralkodik rajtad.”
24 Simon így válaszolt: „Kérlek, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”
25 Péter és János hirdették a sokaságnak mindazt, amit Jézus tett és mondott, azután visszatértek Jeruzsálembe. Útközben sok samáriai faluban is hirdették az örömüzenetet.
Fülöp bemeríti az etióp főembert
26 Ezek után Fülöphöz így szólt az Örökkévaló egyik angyala: „Készülj fel, és indulj el dél felé, azon az úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”
27-28 Fülöp útnak eredt, és meglátott egy szekeret, amelyen egy előkelő etióp férfi utazott. Etiópia királynőjének, Kandakénak a nagy hatalmú főembere[c] volt ez, akire a királynő országa pénzügyeit bízta. Éppen hazafelé utazott Jeruzsálemből, ahová azért ment föl, hogy ott Istent imádja. A szekerén ülve Ézsaiás próféta könyvét olvasta. 29 Ekkor a Szent Szellem szólt Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a szekérhez!” 30 Amikor Fülöp odafutott a szekérhez, hallotta, hogy az etióp főember Ézsaiás próféta könyvét olvassa. Megkérdezte tőle: „Érted-e, amit olvasol?”
31 Ő így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Éppen azt a részt olvasta, amely így szól:
„Ahogy a juhot levágni viszik,
úgy vezették őt.
Ahogy a bárány hallgat, amikor nyírják,
ő sem szólt egy szót sem.
33 Megszégyenítették, és igazságtalanul bántak vele.
Élete véget ért a földön,
s nem fogják emlegetni utódait!”[d]
34 A főember Fülöphöz fordult: „Kérlek, mondd meg, kiről beszél itt a próféta: saját magáról, vagy valaki másról?” 35 Fülöp hozzáfogott, hogy elmagyarázza a Jézusról szóló örömhírt. Azzal kezdte, amit a főember éppen olvasott.
36 Amint tovább haladtak, egy vízfolyáshoz értek. Ekkor az etióp főember megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?” [37] [e] 38 Akkor a főember megparancsolta, hogy álljanak meg. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a főembert. 39 Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elragadta Fülöpöt. Az etióp főember nem is látta többé, mégis boldogan folytatta útját. 40 Fülöp pedig Azótosz városában találta magát, majd onnan továbbmenve minden városban hirdette az örömüzenetet, amíg Cézáreába nem érkezett.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center