M’Cheyne Bible Reading Plan
Hetedik nap
2 Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van. 2 Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult[a] az alkotástól. 3 Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.
Az első ember az Éden kertjében
4 Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, 5 még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje[b].
6 De vízpára[c] szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.
7 Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét[d] az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké. 8 Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált. 9 Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája. 10 Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét. 11-12 Az első folyó a Písón, amely végig kanyarog Havílá egész földjén, ahol illatos balzsam, drágakövek és jó minőségű arany található. 13 A második folyó a Gihon, amely végig kanyarog Kús[e] egész földjén. 14 A harmadik folyó a Tigris, amely Asszíriától[f] keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
15 Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját. 16 Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével. 17 A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”
Isten segítőtársat szerez Ádámnak
18 Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”[g] 19 Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott. 20 Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.
21 Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította. 22 Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz, 23 aki örömében felkiáltott:
„Ez már hozzám való!
Mert csontja a csontomból,
teste a testemből való,
hát asszony[h] legyen a neve,
mert a férfiból származik!”
24 Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.
25 Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.
A keleti bölcsek imádják Jézust
2 Jézus a júdeai Betlehemben született, Heródes király uralkodása idején. Ezután bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe, 2 és azt kérdezték: „Hol van az a kisgyermek, aki a zsidók királyának született? Ugyanis láttuk feltűnni a csillagát keleten — és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
3 Heródes királyt ez a hír nagyon nyugtalanította, és vele együtt Jeruzsálem egész népe is felbolydult. 4 Heródes emiatt összehívott minden főpapot és törvénytanítót, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Messiásnak. 5 „A júdeai Betlehemben — válaszolták ők —, ahogyan megírta a próféta:
6 »Betlehem, Júda földjén,
nem vagy te jelentéktelen Júda fejedelmei között,
mert belőled származik majd az uralkodó,
aki pásztora lesz népemnek, Izráelnek!«”[a]
7 Ekkor Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és aprólékosan kikérdezte őket, hogy mikor látták meg először a csillagot. 8 Ezután elküldte őket Betlehembe. „Menjetek el — mondta nekik —, és tudjatok meg mindent a gyermekről! Ha megtaláljátok, hozzatok nekem hírt róla, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”
9-10 A bölcsek meghallgatták a királyt, majd útra keltek. Ekkor hirtelen feltűnt előttük ugyanaz a csillag, amelyet már keleten is láttak, és ujjongó öröm töltötte be őket. A csillag előttük ment, majd megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 11 Bementek a házba, és ott találták a gyermeket, anyjával, Máriával együtt. Leborultak a gyermek előtt, és imádták. Majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
12 Mivel Isten álmukban figyelmeztette a bölcseket, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, ezért más úton tértek haza.
Menekülés Egyiptomba
13 Miután a bölcsek elmentek, Józsefnek álmában megjelent az Örökkévaló egyik angyala, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg ismét szólok neked! Heródes ugyanis kutatni fog a gyermek után, mert meg akarja ölni.”
14 József azonnal felkelt, és még azon az éjjelen a gyermekkel és annak anyjával együtt Egyiptomba indult. 15 Ott is maradt egészen Heródes haláláig. Így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott a próféta által:
„Egyiptomból hívtam ki a fiamat.”[b]
Heródes megöleti a betlehemi gyermekeket
16 Amikor Heródes fölismerte, hogy a bölcsek túljártak az eszén, őrjöngött dühében. Kiküldte a katonáit, hogy öljenek meg Betlehemben és a környékén minden fiúgyermeket, aki kétéves, vagy annál fiatalabb volt. A két éves kort azért szabta meg, mert a bölcsektől megtudta a csillag feltűnésének idejét. 17 Ekkor teljesedett be, amit Isten Jeremiás próféta által mondott:
18 „Kiáltozás hallatszott Rámában,
nagy sírás és jajgatás:
Ráhel siratta gyermekeit,
és nem akart megvigasztalódni,
mert meghaltak.”[c]
Visszatérés Egyiptomból
19 József és családja Egyiptomban éltek, amikor Heródesnek vége lett. Akkor az Örökévaló egyik angyala megjelent Józsefnek álmában, 20 és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és az anyját, és térj vissza Izráel földjére, mert akik meg akarták ölni a gyermeket, már meghaltak!”
21 József útrakelt, és hazatért a gyermekkel és Máriával Izráel földjére. 22 De nem mert Júdeába menni, mert meghallotta, hogy ott Arkhelaosz, Heródes fia uralkodik. Akkor Isten tanácsot adott Józsefnek álmában, aki így a családjával együtt Galileába ment, 23 és odaérve Názáret városában telepedett le.
Így teljesedett be, amit Isten a próféták által mondott a Messiásról:
„Názáretinek[d] fogják őt nevezni.”
A hazatérők névsora(A)
2 A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza. Őket, illetve elődeiket még Nebukadneccar, a Babiloni Birodalom királya hurcoltatta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba — minden család a maga eredeti lakóhelyére. 2 Ezek azok, akik Zerubbábellel[a] együtt jöttek: Jésua, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Reúm és Baaná.
Az Izráel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik és eredeti lakóhelyük szerint:
3 Parós leszármazottjai 2 172
4 Sefatja leszármazottjai 372
5 Árah leszármazottjai 775
6 Pahat-Moáb leszármazottjai, Jésua és Jóáb családjából 2 812
7 Élám leszármazottjai 1 254
8 Zattu leszármazottjai 945
9 Zakkaj leszármazottjai 760
10 Báni leszármazottjai 642
11 Bébaj leszármazottjai 623
12 Azgád leszármazottjai 1 222
13 Adónikám leszármazottjai 666
14 Bigvaj leszármazottjai 2 056
15 Ádin leszármazottjai 454
16 Átér leszármazottjai, Hizkijjá családjából 98
17 Bécaj leszármazottjai 323
18 Jóra leszármazottjai 112
19 Hásum leszármazottjai 223
20 Gibbár leszármazottjai 95
21 Betlehemből 123
22 Netófából 56
23 Anatótból 128
24 Azmávetből 42
25 Kirját-Árimból, Kefirából és Beérótból összesen 743
26 Rámából és Gebából összesen 621
27 Mikmászból 122
28 Bételből és Ajból összesen 223
29 Nebóból 52
30 Magbísból 156
31 a másik Elámból 1 254
32 Hárimból 320
33 Lódból, Hádidból és Ónóból összesen 725
34 Jerikóból 345
35 Szenáából 3 630
36 A papok közül ezek tértek vissza:
Jedajá leszármazottjai, Jésua családjából 973
37 Immér leszármazottjai 1 052
38 Pashúr leszármazottjai 1 247
39 Hárim leszármazottjai 1 017
40 A léviták közül:
Jésua és Kadmiél leszármazottjai, Hódavjá családjából 74
41 Az énekesek közül:
Aszáf leszármazottjai 128
42 A Templom kapuőrségéhez tartozók közül:
Sallúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hatita és Sóbaj leszármazottjai közül 139
43 A templomszolgák csoportjából a következő családokba tartozók tértek vissza:
a Cíhá, Haszufá, Tabbáót,
44 Kérósz, Sziahá, Pádón,
45 Lebáná, Hagábá, Akkúb,
46 Hágáb, Samlaj, Hánán,
47 Giddél, Gahar, Reája,
48 Recín, Nakódá, Gazzám,
49 Uzza, Pászéah, Bészaj,
50 Aszná, Meúnim, Nefúszim,
51 Bakbúk, Hakúfá, Harhúr,
52 Baclút, Mehídá, Harsá,
53 Barkósz, Sziszerá, Temah,
54 Necíah és Hatífá családjába tartozó leszármazottak.
55 Salamon király szolgáinak leszármazottjai közül a következő családokba tartozók tértek vissza:
a Szótaj, Hasszóferet, Perudá,
56 Jalá, Darkón, Giddél,
57 Sefatjá, Hattíl, Pókeret-Haccebáim és Ámi családjába tartozó leszármazottak.
58 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak leszármazottjai közül összesen 392 férfi tért haza.
59 Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban Izráel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek: Tél-Melah, Tél-Harsa, Kérub, Addán és Immér.
60 Ők Delája, Tobijja és Nekoda leszármazottjai voltak, összesen 652 férfi.
61 A papok között is voltak olyanok, akiknek a származása bizonytalan volt:
Hobajja, Hakkóc és Barzillaj leszármazottjai. Az utóbbiak őse a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított.
62 Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt — átmenetileg — kitörölték a nevüket a papok névjegyzékéből. 63 A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szent ételekből, ameddig a főpap szolgálatba nem lép — s akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Úrím és Tummím segítségével.
64 Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42 360 férfi volt. 65 Ezen fölül 7 337 férfi és női rabszolgájuk, meg 200 férfi és női énekes is velük jött.
66-67 Ami az állataikat illeti, 736 lovat, 245 öszvért, 435 tevét és 6 720 szamarat hoztak magukkal.
68 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az Örökkévaló Templomához, a családfők közül egyesek szabad akaratukból ajándékot adtak az Isten Temploma számára, hogy azt ismét felépítsék az eredeti helyén. 69 Anyagi erejükhöz mérten adakoztak az újjáépítés költségeire. Összesen a következőket adták: 61 000 aranydrahmát, 5 000 mina ezüstöt[b] és 100 öltözet ruhát a papok számára.
70 A papok, a léviták, a templomi énekesek, a templomi kapuőrség tagjai, a templomszolgák és mások is Jeruzsálemben és a környező vidéken telepedtek le. A többiek — Izráel népének nagy része — mind a saját eredeti lakóhelyeikre tértek vissza.
Pünkösdkor a Szent Szellem leszáll a tanítványokra
2 Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe. 2 Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. 4 Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.
5 Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. 6 Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.
7 A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók[a] ezek, akik itt beszélnek? 8 Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? 9 Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, 10 Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. 11 Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” 12 Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” 13 Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”
Péter apostol beszéde Pünkösd ünnepén
14 Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! 15 Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, 16 hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:
17 »Azt mondja Isten:
az utolsó napokban majd kiárasztom Szellemem
minden emberre,
és prófétálnak fiaitok és leányaitok,
a fiatalok látomásokat látnak,
az öregek pedig álmokat álmodnak.
18 Azokban a napokban
szolgáimra is kiárasztom Szellememet,
férfiakra is, meg nőkre is,
és ők is prófétálni fognak.
19 Fönt az égben csodákat mutatok,
lent a Földön meg jeleket:
vért, tüzet és füstfelhőket.
20 A Nap elsötétedik,
a Hold pedig vérvörös lesz.
Azután jön el az Örökkévaló hatalmas
és dicsőséges napja.
21 De mindenki üdvözül,
aki az Örökkévalót hívja segítségül.«[b]
22 Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. 23 Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. 24 Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. 25 Hiszen Dávid is ezt mondja róla:
»Mindig az Örökkévalót látom magam előtt:
itt van a jobb oldalamon,
hogy biztonságban legyek.
26 Ezért örül a szívem,
és nyelvem boldogan szól.
Még testem is abban a reménységben él,
27 hogy nem hagysz a Halál birodalmában[c],
nem engeded, hogy Szented teste
a sírban pusztuljon el.
28 Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket,
közel jössz hozzám,
és betöltesz örömmel.«[d]
29 Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. 30 Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.[e] 31 Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:
»Nem maradt a Halál birodalmában,
és teste nem pusztult el a sírban.«
32 Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. 33 Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. 34 Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:
»Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz:
Ülj mellém, a jobb oldalamra,
35 amíg ellenségeidet hatalmad alá[f] kényszerítem!«[g]
36 Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”
37 Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”
38 Péter erre így válaszolt: „Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevébe. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. 39 Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív.”
40 Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket: „Meneküljetek ki ebből a gonosz nemzedékből!” 41 Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk. 42 Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében[h], és együtt imádkoztak.
A jeruzsálemi közösség élete
43 Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. 44 A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. 45 Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. 46 Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és 47 dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center