M’Cheyne Bible Reading Plan

Az asszír támadás^(A)

32 Mindezek után, amiket Ezékiás hűségesen és helyesen tett, Szanhérib, Asszíria királya megtámadta Júdát. Hadseregével ostrom alá vette Júda megerősített városait, hogy elfoglalja azokat. ² Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib azzal a céllal támadt ellene, hogy Jeruzsálemet elfoglalja, ³ tanácskozott a főemberekkel és a hadsereg vezetőivel. Elhatározták, hogy a városon kívül fakadó forrásokat be fogják tömni. A vezetők Ezékiás mellett álltak és támogatták őt. ⁴ Sokan összegyűltek, és a város környékén minden forrást és patakot betömtek. Azt mondták: „Az asszír sereg nem fog ivóvizet találni, amikor ideér!”

⁵ Ezékiás felbátorodott, és megerősítette a város védelmét: kijavította a fal réseit, újabb tornyokat épített a falon, sőt, a meglévőn kívül épített egy másik külső falat is. Megerősítette Dávid városának azt a részét, amelyet Millónak neveztek. Készíttetett sok fegyvert és pajzsot is. ⁶ Vezetőket nevezett ki a várost védő csapatok élére, majd összehívta őket a városkapu előtti térre, és így bátorította őket: „Legyetek erősek és bátrak! ⁷ Ne féljetek Asszíria királyától, és ne aggódjatok nagy serege miatt, mert Isten, aki a mi oldalunkon van, erősebb, mint az ő katonái! ⁸ Az ő ereje csak emberi erő, velünk pedig Istenünk, az Örökkévaló van, aki megsegít bennünket és harcol értünk!” Így bátorította Ezékiás, Júda királya a katonáit, akik hittek neki.

⁹ Szanhérib, Asszíria királya még Lákis városát ostromolta hadseregével, de már elküldte követeit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a városban lévő júdaiakhoz ¹⁰ ezzel az üzenettel:

„Ezt mondja nektek Szanhérib, Asszíria királya. Ugyan miben bíztok, hogy a városban akartok maradni, amikor megostromolom azt? ¹¹ Ezékiás csak hiteget benneteket, amikor azt mondja: »Az Örökkévaló, a mi Istenünk ki fog szabadítani bennünket Asszíria királyának kezéből!« Arra biztat, hogy maradjatok Jeruzsálemben — pedig ez csapda a számotokra, mert ott fogtok éhen és szomjan meghalni. ¹² Vajon nem Ezékiás rombolta le az Örökkévaló oltárait és áldozóhalmait^[a] szerte az országban? Vajon nem Ezékiás parancsolta meg Júdának és Jeruzsálemnek, hogy csakis egyetlen oltár előtt borulhattok le Istent imádni, és csak ott égethettek tömjént neki?

¹³ Nem tudjátok, hogy én és őseim mit tettünk valamennyi idegen királysággal és annak népével? Meg tudták-e szabadítani azoknak a népeknek istenei az én kezemből országaikat? ¹⁴ Ugyan melyik isten volt képes kimenteni népét a kezemből azok közül, akiknek országait őseim lerombolták?! Azt hiszitek, majd éppen a ti istenetek lesz képes kimenteni titeket az én kezemből?! ¹⁵ Ne hagyjátok hát, hogy Ezékiás félrevezessen és becsapjon benneteket! Ne higgyetek neki, mert olyan isten még nem volt egyetlen országban sem, aki meg tudta volna szabadítani népét az én kezemből, vagy őseim kezéből! Mennyivel kevésbé tud a ti istenetek kiszabadítani titeket az én kezemből!”

¹⁶ Még sok más, ehhez hasonló dolgot is mondtak a követek az Örökkévaló ellen és szolgája, Ezékiás ellen. ¹⁷ Asszíria királya leveleket is írt Ezékiásnak, és ezekben gyalázta Izráel Istenét, az Örökkévalót. Azt írta: „Ahogyan más népek istenei sem tudták megmenteni népüket kezemből, úgy Ezékiás istene sem fogja kimenteni népét az én kezemből!” ¹⁸ A követek hangosan kiabáltak azoknak a jeruzsálemieknek, akik a falakon álltak. Héber nyelven szóltak hozzájuk, hogy megfélemlítsék őket, és zavart keltsenek — hogy azután elfoglalhassák a várost. ¹⁹ Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mintha csak az egyik lenne a föld népeinek istenei közül, holott azokat csupán emberkéz alkotta.

²⁰ Emiatt azután Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia segítségért kiáltottak és imádkoztak az Örökkévalóhoz, és szavuk feljutott a Mennybe. ²¹ Az Örökkévaló pedig elküldött egy angyalt, aki megölte az összes parancsnokot, tisztet és kiváló harcost az asszír király táborában. Így hát Asszíria királya megszégyenülve tért haza saját országába. Amikor pedig imádkozni ment istene templomába, ott a saját fiai gyilkolták meg karddal. ²² Az Örökkévaló tehát megszabadította Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhérib asszír király kezéből, és minden más ellenségüktől is, azután pedig békességet adott népének mindenfelől. ²³ Ezután sokan hoztak ajándékokat Jeruzsálembe az Örökkévalónak és Ezékiásnak, Júda királyának, akinek híre-neve ettől fogva csak emelkedett minden nép előtt.

Ezékiás betegsége és csodálatos gyógyulása^(B)

²⁴ Akkoriban történt, hogy Ezékiás súlyosan megbetegedett, és már közel volt a halálhoz. De akkor imádkozott az Örökkévalóhoz, aki válaszolt, és jelet adott neki.^{[b] 25} Ezékiás azonban nem viszonozta az Örökkévaló jóságát, hanem büszke lett, emiatt az Örökkévaló megharagudott rá és Júda meg Jeruzsálem népére. ²⁶ Ekkor azonban Ezékiás megalázta magát egész Jeruzsálemmel együtt, és megbánta büszkeségét. Emiatt az Örökkévaló haragja nem sújtott le Júdára, amíg Ezékiás élt.

Ezékiás gazdagsága

²⁷ Ezékiás király nagyon gazdag volt, és mindenki tisztelte. Kincstárakat épített, amelyekben igen sok aranyat, ezüstöt és drágakövet, fűszereket, pajzsokat és sok egyéb drága kincset halmozott fel. ²⁸ Raktárakat is épített a gabona, bor és olívaolaj tárolására, meg istállókat a háziállatoknak és aklokat a juhoknak. ²⁹ Városokat is épített, nagy juhnyájai és marhacsordái voltak, mert Isten igen gazdaggá tette. ³⁰ Ezékiás építette meg azt a vízcsatorna alagutat,^[c] amely a felső Gihon-forrás vizét Dávid városának a nyugati részéhez vezette. Ezékiás mindenben sikeresnek bizonyult.

Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz^(C)

³¹ Egyszer azonban a babilóniai főemberek követeket küldtek Ezékiáshoz, hogy kérdezősködjenek a csoda felől, amely Júdában történt. Ekkor Isten hagyta Ezékiást, hogy a saját útján menjen, hogy próbára tegye, és nyilvánvaló legyen, mi van Ezékiás szívében.^[d]

Ezékiás halála^(D)

³² Ezékiás király egyéb tettei, és mindaz, amit helyesen cselekedett, fel vannak jegyezve Ézsaiás próféta, Ámóc fia látomásainak könyvében és a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. ³³ Azután meghalt Ezékiás, mint ősei is, és eltemették azon a dombon, ahol Dávid király többi utódai is nyugszanak. Halálakor Júda és Jeruzsálem lakosai mind tisztelettel emlékeztek meg róla. Utána a fia, Manassé követte a trónon.

Babilon pusztulása

18 Ezután egy másik angyalt láttam leszállni a Mennyből, akinek igen nagy hatalma volt. Dicsőségének fénye beragyogta a földet, és ² erős hangon ezt kiáltotta:

⁴ Ezután egy másik hangot hallottam a Mennyből, amely ezt mondta:

⁹ A föld királyai pedig, akik Babilonnal paráználkodtak és dőzsöltek, elsíratják és meggyászolják majd, mikor látják a város égésének füstjét. ¹⁰ Megállnak a távolban, mert félnek a kínjaitól, és azt mondják majd:

¹¹ Siratják és gyászolják Babilont az egész világ üzletemberei és kereskedői is, mert senki sem veszi meg többé az áruikat: ¹² aranyat, ezüstöt, drágaköveket, gyöngyöket; finom ruhákhoz való vásznat, bíborszínű vásznakat, selymet, bársonyt; sokféle illatos fát, elefántcsontból faragott dísztárgyakat; sokféle drága fából, bronzból, vasból és márványból készült tárgyakat; ¹³ fűszereket: fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, mirhát, tömjént; bort és olívaolajat, finom lisztet, búzát; marhákat, juhokat, lovakat és szekereket; rabszolgákat — és az emberek lelkét. A kereskedők sírva kiáltják:

¹⁵ Az üzletemberek és kereskedők, akik meggazdagodtak a Babilonnal való kereskedésből, most félve a kínjaitól, csak a távolból siratják és gyászolják Babilont. ¹⁶ Ezt mondják:

Ugyanígy a hajóskapitányok, tengerészek, és mindazok, akik a tengereken utaznak és kereskednek, távolról nézik ¹⁸ az égő Babilon felszálló füstjét, és ezt kiáltják: „Nem volt a Földön még egy ilyen nagy város!” ¹⁹ Gyászukban a fejükre port szórnak, és sírva kiáltozzák:

²⁰ Örülj ennek, Menny! Örvendezzetek, apostolok, próféták és Isten szent népe, mert Isten bosszút állt Babilonon miattatok!

²¹ Ezután egy erős angyal felkapott egy malomkő nagyságú sziklát, ledobta a tengerbe, és azt mondta:

Az Örökkévaló napja

14 Nézzétek, eljön az Örökkévaló napja! Akkor ellenségeid kirabolnak, Jeruzsálem, és a zsákmányt szemed láttára osztják szét a város közepén. ² Ezt mondja az Úr: „Összegyűjtök minden nemzetet, hogy megostromolják Jeruzsálemet. El is foglalják a várost, kifosztják a házakat és megerőszakolják az asszonyokat. A város lakóinak felét fogságba hurcolják, de a többiek megmaradnak. ³ Akkor az Örökkévaló kivonul, és harcba száll a Jeruzsálemet megtámadó nemzetekkel, mint ahogy régen, a csaták idején tette.” ⁴ Azon a napon az Olajfák hegyére lép^[a], amely Jeruzsálemtől keletre emelkedik, és a hegy kettéhasad: egyik fele észak felé, a másik dél felé mozdul el. A hasadék pedig kelet-nyugati irányban igen nagy völggyé szélesedik. ⁵ Futva menekültök ebben a völgyben, mely Ácalig ér. Úgy fogtok futni, ahogy a nagy földrengés idején menekültek őseitek, amikor Júdában Uzzijjá király uralkodott. Eljön az Örökkévaló, az én Istenem, és vele együtt minden szentje is!

⁶ Azon a napon nem lesz világosság, csak hideg és fagy.^{[b] 7} Nagyon különös nap lesz az! Csak az Örökkévaló tudja ezt. Nem lesz különbség a nappal és éjjel között: még este is nappali világosság fénylik majd. ⁸ Azon a napon Jeruzsálemben forrás fakad, és folyóvíz indul belőle, amelynek egyik ága a Keleti-tenger, a másik ága pedig a Nyugati-tenger^[c] felé folyik. Ebből a forrásból télen-nyáron, állandóan ömlik majd a víz, sohasem apad el. ⁹ Akkor az Örökkévaló lesz az egész Föld Királya! Azon a napon az Örökkévaló lesz az egyetlen, akit az emberek imádnak, és egy néven fogják szólítani.^{[d] 10} Júda egész földje pedig síksággá változik, Gebától fogva — amely Jeruzsálemtől északra fekszik — egészen Rimmónig, amely Jeruzsálemtől délre található. Jeruzsálem városát az eredeti helyén fogják újjáépíteni, és ismét laknak benne a Benjámin-kaputól a Szeglet-kapuig — amely a régi kapu helyén épült —, és a Hananél-toronytól a király borsajtójáig.^{[e] 11} A város ismét megtelik lakosokkal, ellenség soha többé nem pusztítja, hanem biztonságban fog élni.

¹² Azokat a nemzeteket, akik Jeruzsálemre támadnak, az Örökkévaló ezzel a súlyos csapással fogja sújtani: az emberek teste elevenen elrothad, szemük elrothad a helyén, és nyelvük is elrothad a szájukban. ¹³ Az Örökkévaló nagy zűrzavart támaszt az ostromlók seregében: mindegyik a társára támad, egymás ellen harcolnak, és egymást öldösik le. ¹⁴ Oly nagy lesz a zűrzavar, hogy még Júda is Jeruzsálem ellen fordul. Jeruzsálem lakosai azonban végül hatalmas zsákmányt gyűjtenek össze az ellenük támadó sokaságtól: rengeteg aranyat, ezüstöt és ruhákat. ¹⁵ Az ellenség seregében az Örökkévaló az állatokat is ugyanazzal a csapással sújtja, amellyel az embereket. Táboraikban minden lovat, öszvért, tevét, szamarat és egyéb háziállatot elér ez a csapás.

A nemzetek följárnak Jeruzsálembe az Örökkévalót imádni

¹⁶ Ezek után azok, akik életben maradnak azokban a nemzetekben, amelyek Jeruzsálem ellen támadtak, évről-évre feljönnek Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén, és hogy a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádják. ¹⁷ De ha lesznek olyan nemzetek, amelyek mégsem jönnek fel Jeruzsálembe a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádni, azoknak országa nem fog esőt kapni. ¹⁸ Ha az egyiptomiak nem jönnek föl, hogy részt vegyenek az ünnepen, az ő földjükön is szárazság lesz. Őket is ugyanazzal a csapással bünteti az Örökkévaló, mint bármelyik nemzetet, amely nem megy föl a Sátorok ünnepére Jeruzsálembe. ¹⁹ Ez lesz Egyiptom és az összes többi nemzet büntetése, ha nem mennek föl Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén.

²⁰ Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva: „ az örökkévaló szent tulajdona”.^[f] Az Örökkévaló házában minden közönséges főzőfazék olyan szent lesz, mint az oltárnál használt edények. ²¹ Sőt, Jeruzsálemben és Júdában is minden főzőedény „ az örökkévaló, a seregek ura szent tulajdona” lesz. Aki csak Jeruzsálembe jön, hogy az Örökkévalónak áldozzon, nyugodtan használhatja bármelyik közönséges edényt, hogy az áldozati húst megfőzze benne. Többé nem lesznek kereskedők^[g] az Örökkévaló, a Seregek Ura házában azon a napon.

Jézus imádkozik a tanítványaiért

17 Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! ² Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. ³ Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél. ⁴ Befejeztem a munkát, amellyel megbíztál, s ezzel dicsőséget szereztem neked itt a földön. ⁵ Most pedig, Atyám, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe, abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt a világ létrejött volna.

⁶ Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, én pedig kézzelfoghatóan megmutattam nekik, hogy te milyen vagy. Ők azok, akik befogadták szavaidat, és engedelmeskedtek annak, amit mondtál. ⁷ Ők már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik. ⁸ Minden szót, amit tőled hallottam, továbbadtam nekik, ők pedig befogadták tanításodat. Felismerték, elfogadták, és meggyőződtek róla, hogy ezek a tanítások valóban tőled származnak, és azt is, hogy valóban te küldtél engem. ⁹ Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért imádkozom, akiket nekem adtál, mert hozzád tartoznak. ¹⁰ Mert mindazok, akik hozzám tartoznak, a tieid, és mindazok, akik hozzád tartoznak, az enyémek — és általuk mutatkozik meg dicsőségem mindenki számára.

¹¹ Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon, de ők itt maradnak. Szent Atyám, őrizd meg őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Őrizd meg őket, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk! ¹² Amíg velük voltam, megőriztem őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál. Vigyáztam rájuk, és nem veszett el közülük senki más, csak az az egy: a pusztulás fia. Így teljesedett be, amit az Írás róla mondott.

¹³ Atyám, most hozzád jövök, de amíg még ezen a világon vagyok, imádkozom azokért, akik hozzám tartoznak, hogy az örömöm egészen betöltse őket. ¹⁴ Átadtam nekik üzenetedet, Atyám.

Akik ehhez a világhoz tartoznak, gyűlölték az enyémeket, mert ők nem ebből a világból valók, ahogyan én sem tartozom ehhez a világhoz. ¹⁵ Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól! ¹⁶ Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem.

¹⁷ Válaszd külön őket a magad számára, Atyám, a valóság megismerése által — s a te beszéded, az a valóság!

¹⁸ Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket. ¹⁹ Értük odaszentelem magamat, hogy ők is odaszenteljék magukat neked a valóság megismerése által!

²⁰ Atyám, nem csak őértük imádkozom, hanem mindazokért is, akik majd az ő szavukra fognak hinni bennem. ²¹ Mindannyiukért kérlek, hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél engem! ²² Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is abban az egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk.

²³ Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. Ennek láttán majd az egész világ felismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem.

²⁴ Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. Azt akarom, hogy lássák dicsőségemet, amelyet tőled kaptam, mivel te már a világ teremtése előtt szerettél engem. ²⁵ Igazságos Atyám! Ez a világ soha nem ismert meg téged, de én ismerlek, és ők is felismerték és elfogadták, hogy te küldtél engem. ²⁶ Megmutattam nekik, hogy te valójában milyen vagy, és továbbra is meg fogom mutatni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük éljen, és én is őbennük éljek.”