M’Cheyne Bible Reading Plan
Ezékiás helyreállítja a jó rendet
31 A Páskaünnep véget ért. Akkor mindazok, akik Izráel népéből részt vettek Jeruzsálemben az ünnepen, kimentek Júda városaiba, és lerombolták a bálványokat, az Asera-oszlopokat, kivágták a szent fákat, lerombolták az áldozóhalmokat és azok oltárait — egyet sem hagytak meg közülük. Mindezt hasonlóképpen megtették Benjámin, Efraim és Manassé vidékein is. Azután mind visszatértek lakóhelyükre, a saját városukba.
2 Ezékiás a helyükre állította a papok és léviták csoportjait. Meghagyta nekik, hogy szolgálati beosztásuk szerint lássák el feladataikat: az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatását, a hálaadást, az Örökkévaló dicséretét a Templom udvarainak kapuiban,[a] és a különböző egyéb szolgálatokat. 3 Ezékiás elrendelte, hogy a saját vagyonából rendszeresen vigyenek áldozatra való állatokat az égőáldozatokhoz, a reggeli és esti áldozatokhoz, azután szombat és Újhold ünnepére, meg a többi megszabott ünnepre aszerint, amint az meg van írva Mózes Törvényében.
4 Hasonlóképpen megparancsolta a Jeruzsálemben lakóknak, hogy adják meg a papoknak és lévitáknak járó részt az áldozatokból, hogy bátorítsák őket azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyeket az Örökkévaló rájuk bízott a Törvény szerint. 5 Amint a király rendeletét meghallották, az emberek azonnal engedelmeskedtek, és bőségesen behozták termésük első részét a gabonából, szőlőből, olívaolajból, mézből és minden másból is. Ugyancsak bőségesen behozták a tizedet[b] mindenből. 6 A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak behozták a tizedet az állataikból is: a marhákból és juhokból. Behozták a tizedet azokból a terményekből is, amelyeket Istenüknek, az Örökkévalónak szenteltek, és felhalmozták ezeket nagy halmokban a Templom udvarán.
7 A harmadik hónapban kezdték behordani a termés tizedét a Templomba, és a hetedik hónapig egyre csak hozták — akkor fejezték be. 8 Amikor Ezékiás és a vezetők látták ezeket a halmokat, áldották az Örökkévalót és népét, Izráelt.
9 Azután Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a felhalmozott termény felől. 10 Azarjáhú főpap — aki Cádók családjából származott — felelt a királynak: „Mióta a nép kezdte behozni a tizedet az Örökkévaló házába, bőségesen el vagyunk látva, és még maradt is felesleg, mert az Örökkévaló bőségesen megáldotta népét. Ami megmaradt, az van itt felhalmozva ezekben a nagy halmokban.”
11 Akkor Ezékiás elrendelte, hogy készítsenek raktárakat az Örökkévaló házában, és oda hordják be a terményeket. Így is történt. 12 A terményeket, amelyeket áldozatként, tizedként vagy önkéntes adományként hoztak be az emberek, mind behordták hűségesen ezekbe a raktárakba, és rábízták Kónanjáhú lévita felügyeletére. A helyettese pedig a testvére, Simei lett. 13 Ezékiás király és Azarjáhú, az Isten háza felügyelője a következő férfiakat nevezték ki, hogy Kónanjáhú és Simei vezetésével gondot viseljenek a raktárakra: Jehiél és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú.
14 Az Istennek önkéntesen felajánlott adományok felügyeletével Kórét, Jimná fiát bízták meg, aki egyúttal a keleti kapu őre is volt. Az ő feladata volt, hogy szétossza ezeket az adományokat és legszentebb dolgokat. 15 Éden és Minjámin, Jésua és Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú Kóré segítői voltak. Az ő felügyeletével végezték hűségesen az adományok szétosztását rokonaik között a papok városában — a papok csoportjai szerint. Mindenkinek adtak az adományokból, a legnagyobbtól a legkisebbig.
16 A szétosztást a származási jegyzék alapján végezték, amelybe minden férfit feljegyeztek három éves kortól felfelé. Ezeknek szabad bejárása volt a Templomba, és mindegyiküknek meg voltak határozva a napi teendői, a felelősségi köre és a szolgálati csoportja. 17 A papokat családjaik szerint írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig csak húsz éves koruktól fölfelé, a szolgálati csoportjuk és feladatuk szerint. 18 A léviták családtagjai — feleségeik és összes gyermekeik — is részesedtek az adományokból, mert hűségesen szolgáltak a Templomban, és megszentelték magukat a szolgálatra.
19 A vidéki városokban is mindenhol voltak név szerint kijelölt férfiak, akik eljuttatták az adományok megfelelő részét azokhoz a papokhoz, akik Áron családjába tartoztak, és a származási jegyzékbe felvett lévitákhoz, akik a Templomtól távolabbi vidékeken éltek.
20 Ezeket tette Ezékiás Júdában. Minden dologban helyesen járt el, és azt tette, amit Istene, az Örökkévaló helyesnek, jónak és hűségesnek talált. 21 Amibe csak belekezdett, mindent teljes szívvel-lélekkel tett, és minden sikerült is neki, akár Isten háza szolgálatában, akár a Törvény és az Isten parancsainak teljesítésében kereste Istenének az akaratát.
A Nagy Parázna
17 Odajött hozzám az egyik angyal a hét közül, akik a hét poharat kapták, és azt mondta: „Jöjj, megmutatom neked a Nagy Parázna elítélését, aki a tengerek felett ül. 2 Ő az, akivel a Föld királyai paráználkodtak, s aki lerészegítette a Föld lakóit paráznaságával, mint erős borral.”
3 Ekkor az angyal szellemben magával ragadott a pusztába. Ott egy asszonyt láttam, aki egy skarlátvörös színű Szörnyeteg hátán ült, amelynek hét feje és tíz szarva volt. A Szörnyetegre mindenhol olyan nevek és titulusok voltak írva, amelyek Istenre nézve gyalázkodást jelentettek. 4 Az asszony bíborszínű és skarlátvörös ruhát viselt, drágakövekkel, gyöngyökkel és arannyal ékesítette magát. A kezében borral teli aranykelyhet tartott, amely az asszony paráznaságát, és mindenféle utálatos tisztátalanságát jelképezte. 5 Homlokára ez a titokzatos név volt felírva:
nagy babilon
a paráznák anyja
a föld minden gonoszságának anyja
6 Láttam, hogy az asszony lerészegedett azoknak a vérétől, akiket Isten szent népe közül a Jézusról való tanúskodásukért öltek meg.
Amikor ezt az asszonyt megláttam, nagyon megdöbbentem. 7 Az angyal meg is kérdezte: „Csodálkozol? Feltárom hát neked, mi az értelme ezeknek a jelképeknek: az asszonynak és a hétfejű, tízszarvú Szörnyetegnek, amely az asszonyt a hátán hordozza. 8 A Szörnyeteg, amelyet láttál, volt, de most nincs, azonban arra készül, hogy feljöjjön a feneketlen mélységből, s azután majd a végső pusztulásra megy. A földön élő emberek közül azok, akiknek a nevét nem írták be a világ teremtése előtt az Élet Könyvébe, csodálkoznak, amikor meglátják a Szörnyeteget. Azon csodálkoznak, hogy a Szörnyeteg volt, most nincs, de mégis meg fog jelenni.
9 Itt van igazán szükséged a bölcsességre és értelemre, hogy ezt megérthesd!
A Szörnyeteg hét feje azt a hét hegyet jelenti, amelyen az asszony ül. 10 De jelenti azt a hét királyt is, akik közül az első öt már meghalt, az egyik most van, az utolsó pedig még nem jött el. Amikor majd eljön, csak rövid ideig marad. 11 Maga a Szörnyeteg pedig, amely volt, de most nincs, az a nyolcadik király. Ez is a hét király közé tartozik, és a pusztulás felé halad.
12 A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent, akik még nem kezdték meg uralkodásukat. Ők majd a Szörnyeteggel együtt kapnak egyetlen óráig tartó királyi hatalmat. 13 Mind a tíz királynak az a közös szándéka és célja, hogy erejüket és hatalmukat átadják a Szörnyetegnek. 14 Együttes erővel háborút fognak indítani a Bárány ellen.
A Bárány azonban legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. Vele együtt fognak győzni azok is, akik kiválasztottak, elhívottak és hűségesek.”
15 Az angyal így folytatta: „Az a hatalmas tenger, amely felett a Nagy Paráznát láttad ülni, a népeket, embertömegeket, nemzeteket és nyelveket jelképezi. 16 A Szörnyeteg és a tíz szarv, amelyet láttál, meggyűlölik a Nagy Paráznát, mindenéből kifosztják, még a ruhát is letépik róla, húsát megeszik, és tűzben pusztítják el. 17 Mert Isten adta ezt a tíz király szívébe, hogy az ő tervét végrehajtsák. Igen, Isten akarta, hogy a tíz király egy akarattal átadja hatalmát a Szörnyetegnek, amíg Isten szavai beteljesednek. 18 Az asszony pedig, akit láttál, azt a nagy várost jelenti, amely a Föld királyai felett uralkodik.”
A bálványok és hamis próféták kiirtása
2 „Azon a napon — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura — kiirtom a bálványoknak még a nevét is a földről, hogy senki ne is emlegesse őket. Kiirtom a hamis prófétákat, meg a tisztátalan szellemeket is a földről. 3 Ha pedig valaki mégis prófétálni merészelne, annak a saját szülei mondják majd: »Meg kell halnod, mert hazugságot hirdettél az Örökkévaló nevében!« Bizony, a saját apja és anyja fogja átdöfni, mivel hamisan prófétált.
4 Azon a napon a hamis próféták mind megszégyenülnek látomásaik és próféciáik miatt. Nem fogják többé félrevezetni az embereket azzal, hogy olyan ruhát[a] viselnek, mint amilyet az igazi próféták hordanak. 5 Inkább azt mondják majd: »Nem vagyok én próféta, csak egyszerű szántóvető. Gyermekkorom óta földműveléssel keresem a kenyerem.« 6 Ha pedig valaki megkérdezi tőle: »Akkor miféle sebhelyek ezek itt a melleden?« Erre így felel: »Ezeket a sebeket a barátaim házában kaptam.«”
Ez az én népem!
7 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Kard! Támadj pásztoromra,
aki társam és barátom!
Sújts le a pásztorra,
és szétszalad a nyáj!
Még a bárányokra is kezet emelek,
8 és az egész ország
erre a sorsra jut:
— mondja az Örökkévaló —
lakóinak kétharmadát kiirtják,
bizony, megölik őket,
csak harmadrészük marad életben.
9 Ezt a harmadrészt is
próbára teszem a tűzben:
megtisztítom őket, mint az ezüstöt,
megolvasztom, mint az aranyat.
Akkor segítségül hívják nevemet,
én pedig válaszolok nekik.
Azt mondom: »Ez az én népem!«
S ők így felelnek:
»Az Örökkévaló a mi Istenünk!«”
16 Mindezt azért mondom nektek, hogy majd ne érjen benneteket meglepetésként, és el ne veszítsétek a hiteteket. 2 Ki fognak zárni titeket a zsinagógai közösségből, sőt, egyeseket meg is ölnek közületek! Akik pedig megölnek benneteket, azt fogják hinni, hogy ezzel Istennek tesznek szolgálatot. 3 Azért teszik ezt, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. 4 Látjátok, előre megmondtam nektek! Tehát, amikor majd ezek bekövetkeznek, emlékezzetek rá, hogy én előre figyelmeztettelek titeket.”
A Szent Szellem munkája
„Korábban azért nem beszéltem ezekről, mert veletek voltam, 5 de most visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. Egyikőtök sem kérdezi: »Hová mész?« 6 Igaz, most szomorúak vagytok, mivel ezt mondtam, 7 de higgyetek nekem: javatokra válik, hogy elmegyek! Miért? Mert ha elmegyek, elküldöm hozzátok a Segítőt. Ha nem mennék el, akkor ő sem jönne el hozzátok. 8 Amikor pedig eljön a Szent Szellem, nyilvánvaló módon be fogja bizonyítani az egész világnak, és minden embernek, hogy mi a vétek, mi az igazságosság, és mi az ítélet. 9 Be fogja bizonyítani az embereknek, hogy ha nem hisznek bennem, akkor vétkeznek. 10 Bebizonyítja, hogy Isten igazságos ítélete az, hogy én visszatérek az Atyához, és nem láttok többé. 11 Be fogja bizonyítani, hogy e világ fejedelme[a] fölött kimondták a kárhoztató ítéletet.
12 Még sok mondanivalóm lenne, de most még nem értenétek. 13 Azonban eljön majd az Igazság Szelleme, aki bevezet benneteket a teljes valóságba, mert nem a saját gondolatait mondja majd, hanem azt, amit az Atyától hall. Kijelenti majd nektek az eljövendő dolgokat. 14 Engem fog dicsőíteni, mert abból vesz, ami az enyém, és kijelenti nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. 15 Ezért mondom, hogy a Szent Szellem az enyémből vesz, és kijelenti nektek.”
Szomorúságotok örömre fordul
16 „Még egy kis idő, és nem láttok engem többé. Azután egy kis idő múlva ismét megláttok.”
17 Ekkor a tanítványok tanakodni kezdtek egymás között: „Mit jelent ez: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután ismét megláttok«? Mit jelent az, hogy: »Mert én az Atyához megyek?« 18 Mit jelent az, hogy »Egy kis idő múlva«? Nem értjük, mire gondolt!”
19 Jézus tudta, hogy meg akarják kérdezni, ezért ő kérdezte meg tőlük: „Arról tanakodtok, hogy mit jelent, amit mondtam: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, azután hamarosan ismét megláttok?« 20 Igazán mondom nektek: akkor majd sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul.
21 Amikor az asszony világra hozza gyermekét, szenved, mert eljött a szülés ideje. Azonban miután megszületett a gyermeke, már elfelejti minden szenvedését, mert a gyermeknek örül, aki a világra jött. 22 Ehhez hasonlóan most ti is szomorúak vagytok. Amikor majd újra meglátlak titeket, már örülni fogtok, és ezt az örömöt senki el nem veheti tőletek! 23 Azon a napon nem kérdeztek majd tőlem semmit. Igazán mondom nektek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek! 24 Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”
Én már legyőztem a világot
25 „Ezeket a dolgokat példázatokban mondtam nektek. De eljön az idő, amikor már nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon, ha az én nevemben kértek valamit az Atyától, nem lesz rá szükség, hogy én kérjem az Atyát értetek. 27 Hiszen maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem. 28 Igen, én az Atyától jöttem ebbe a világba, de most elhagyom ezt a világot, és visszamegyek az Atyához.”
29 A tanítványok ekkor azt mondták: „Látod, most valóban nyíltan beszélsz, és nem példázatokban! 30 Most már látjuk, hogy mindent tudsz! Te hamarabb tudsz válaszolni a kérdésünkre, mint hogy megkérdeztünk volna! Ezért hisszük, hogy valóban Istentől jöttél.”
31 Jézus így válaszolt: „Most hiszitek? 32 Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér az otthonába, és engem egyedül hagytok. De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van.
33 Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center