M’Cheyne Bible Reading Plan
Uzzijjá, Júda királya(A)
26 Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzzijját tette királlyá apja, Amacjá helyett. 2 Uzzijjá építette fel Élat városát, és ismét Júdához csatolta. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették.
3 Uzzijjá király tizenhat éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jekoljának hívták, és Jeruzsálemből származott. 4 Uzzijjá azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek látott, akárcsak apja, Amacjá. 5 Istent kereste és követte, amíg Zekarjá élt, aki arra tanította a királyt, hogy tisztelje az Örökkévalót és engedelmeskedjen neki. Mindaddig, amíg Uzzijjá az Örökkévalót kereste, Isten mindenben sikeressé tette.
6 Hadjáratot vezetett a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát, Jabné és Asdód városfalait. Ugyanakkor új városokat épített Asdód közelében és máshol is a filiszteusok földjén. 7 Isten megsegítette Uzzijját a filiszteusok, a meúniak és az arabok ellen, akik Gúr-Baalban laktak. 8 Uzzijjá uralma annyira megerősödött, hogy híre egészen Egyiptomig eljutott, és az ammoniak is adót fizettek neki.
9 Jeruzsálemet is megerősítette: a városfalon őrtornyokat épített a Szöglet-kapunál, a Völgy-kapunál és ott, ahol a fal fordul. 10 A pusztában is épített őrtornyokat, és sok ciszternát vágatott a sziklába, mert sok nyája volt mind a síkságon, mind a dombvidéken. Uzzijjá nagyon szerette a földművelést: számos földműves, gyümölcskertész és szőlész gondozta földjeit és kertjeit a termékeny dombvidéken és Kármelen.[a]
11 Uzzijjá hadserege képzett harcosokból állt, akiknek fővezére Hananjáhú, a király egyik főembere volt. Hananjáhú vezetésével Jeiél, a királyi írnok és Maaszéjáhú királyi tisztviselő osztották be csapattestekbe a sereget. 12-13 A hadseregben 307 500 harcképes katona szolgált 2 600 parancsnok vezetése alatt, akik egyúttal a nemzetségek vezetői voltak. Ez a sereg nagy erőt képviselt a király szolgálatában, ha az ellenséggel kellett szembenézni. 14 Uzzijjá jól felszerelte hadseregét: pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyával. 15 Jeruzsálem falait megerősítette különböző hadigépekkel, amelyekkel nyilakat és nagy köveket lőhettek az ostromlókra. Ezeket a gépeket ügyes mesteremberek készítették, és az őrtornyokon és bástyákon állították fel.
Uzzijjá minden vállalkozásában csodálatos módon segítséget kapott, és nagyon megerősödött — s ennek a híre messze földre eljutott. 16 Miután azonban királyi hatalma így megerősödött, elbizakodott, és büszkesége a vesztét okozta. Ugyanis elhatározta, hogy ő maga akar tömjént égetni a Templom szentélyében a füstölőoltáron. Ezért bement az Örökkévaló Templomába, és ezzel vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen. 17 Azarjá főpap és vele együtt az Örökkévaló papjai, nyolcvan bátor és erős férfi azonnal utána mentek, 18 és nem engedték a királynak, hogy megtegye, amit akart. Így figyelmeztették: „Uzzijjá, nem a te dolgod, hogy tömjénáldozatot mutass be az Örökkévalónak! Ezt csak Áron leszármazottjai, a papok tehetik, akiket erre felszenteltek. Menj ki a szentélyből! Azzal, hogy beléptél ide, vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre az Örökkévaló Isten előtt!”
19 Uzzijjá ott állt a füstölőoltár mellett, kezében a füstölővel. Amikor a papok figyelmeztették, annyira megharagudott rájuk, hogy szinte magánkívül volt a dühtől — ekkor azonban a homlokán hirtelen megjelent a lepra! Ott, az Örökkévaló Templomában, a papok szeme láttára Uzzijjá egyik pillanatról a másikra leprás lett!
20 Amint ránéztek, Azarjá főpap és a többi papok is azonnal látták, hogy a király leprás lett, mert a homlokán lévő folt ezt nyilvánvalóan mutatta. Ezért azonnal kiküldték a Templomból a királyt, de ő maga is sietett kimenni, mert tudta, hogy az Örökkévaló verte meg ezzel a csapással. 21 Uzzijjá király haláláig leprás is maradt, egy külön házban élt, és nem léphetett többé a Templom területére. Fia, Jótám kormányozta a királyi palota és az ország ügyeit, és gyakorolta az ítélethozatalt.
22 Uzzijjá többi tettét elejétől végig megírta könyvében Ézsaiás próféta, Ámóc fia. 23 Azután meghalt Uzzijjá, akárcsak ősei, és eltemették a királyok mezején, de nem a királyok sírkamrájába, mivel leprásként halt meg. Utána fia, Jótám követte a trónon.
Két Szörnyeteg
13 Ekkor láttam: egy Szörnyeteg emelkedett ki a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt. A szarvain tíz aranykoronát viselt, és a fejeire Istent gyalázó nevek voltak írva. 2 Párduchoz hasonlított, de a lába olyan volt, mint a medvéé, a szája pedig, mint az oroszláné. A Sárkány átadta neki a saját erejét, trónját és nagy hatalmát. 3 A Szörnyeteget az egyik fején halálosan megsebesítették, de a sebe begyógyult. Az egész föld lakossága ámulattal követte a Szörnyeteget, 4 és imádta a Sárkányt, aki a hatalmát és uralmát átadta a Szörnyetegnek.
Imádták a Szörnyeteget is, és azt mondták: „Senki sincs hozzá hasonló! Senki nem állhat ellene!”
5 A Szörnyeteg dicsekedett, nagyokat mondott, és Istent gyalázta. Lehetőséget kapott, hogy 42 hónapon keresztül tetszése szerint gyakorolja a hatalmát. 6 Isten ellen fordult, és ömlött szájából a káromkodás: gyalázta Istent és a nevét, Isten lakóhelyét és a Menny többi lakóját is. 7 Azt is megengedték neki, hogy Isten szent népe ellen harcoljon, és legyőzze őket. Hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött. 8 Ezért a Föld lakói mind imádni fogják a Szörnyeteget — mindazok, akiknek neve nincs beírva az Élet Könyvébe. Ez a könyv a Bárányé, akit még a világ teremtése előtt megöltek.
9 Akinek van füle, hallja és értse meg:
10 Akinek fogságba kell mennie,
az fogságba megy,
akinek pedig karddal kell megöletnie,
azt kard öli meg.
Ebben az időben lesz igazán szüksége Isten szent népének az állhatatos kitartásra, hűségre és hitre!
11 Azután megint láttam: kiemelkedett a földből egy Vadállat, amelynek két szarva volt, mint egy báránynak, de úgy beszélt, mint a Sárkány. 12 A Szörnyeteg felhatalmazásával és annak teljes hatalmával rendelkezett. Ezzel vette rá a Föld minden lakóját, hogy imádják a Szörnyeteget, akinek a halálos sebe begyógyult.
13 A Vadállat nagy csodákat[a] is tett, még tüzet is hozott le az égből a földre az emberek szeme láttára. 14 Ezekkel a csodákkal a Szörnyeteget szolgálta, és becsapta az embereket, mert hatalmat kapott rá. A Föld lakóinak megparancsolta, hogy készítsék el a Szörnyeteg tiszteletére annak bálványszobrát. Ez a Szörnyeteg az, akinek a kard által okozott sebe begyógyult.
15 A Vadállat hatalmat kapott arra is, hogy szellemet adjon a Szörnyeteg bálványszobrába, amely így beszélni tudott. Azt is megparancsolta, hogy öljék meg azokat az embereket, akik nem imádják a Szörnyeteg szobrát.
16 A Vadállat kényszerített mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy a jobb kezükön vagy a homlokukon egy bizonyos jelet viseljenek. 17 Enélkül a jel nélkül senki sem adhatott-vehetett semmit. A jel pedig a Szörnyeteg neve, vagy a nevének megfelelő szám volt.
18 Ehhez kell a bölcsesség! Aki értelmes, fejtse meg, mit jelent a Szörnyeteg száma, mert az emberi szám: 666.
Fenyegető próféciák Izráel szomszédai ellen
9 Az Örökkévaló üzenete Hadrák földje és annak fővárosa, Damaszkusz ellen. Mert az Örökkévaló szemmel tartja az embereket az egész földön mindenütt, ugyanúgy, mint Izráel törzseit. 2 Ez az üzenet Hamát városa ellen is szól, amely szomszédos Damaszkusszal, meg Tírusz és Szidón ellen is, bármilyen bölcsek is annak lakói.
3 Várat épített magának Tírusz, és magas kőfallal vette körül. Nagy gazdagságot gyűjtött össze: annyi az ezüstje, mint a por, és aranya, mint a sár. 4 De az Úr bizony megfosztja Tíruszt minden gazdagságától, hajóhadát a tengerbe süllyeszti, a várost pedig tűzzel pusztítja el[a].
5 Látják ezt Askelón lakói, és megrémülnek. Gáza is megijed, és fájdalmak fogják el. Ekron lakói Tíruszban bíztak, és most keservesen csalódtak. Gázában nem uralkodik többé király, és Askelón trónján senki sem ül. 6 Asdód trónját pedig törvénytelen gyermek foglalja el.
„Bizony, véget vetek a filiszteusok büszkeségének! — mondja az Úr. — 7 Kiveszem szájukból és fogaik közül a bálványoknak áldozott véres húst! Azután, akik a filiszteusok közül megmaradnak, beolvadnak Júda népébe. Olyanok lesznek, mint Júda egyik nemzetsége. Ekron lakói is olyanok lesznek, mint a jebúsziak, akik beolvadtak Júdába. 8 Akkor majd én magam védem meg népemet és földjüket. Nem engedek többé átvonulni rajtuk ellenséges hadsereget, nem foglalja el földjüket többé idegen elnyomó. Most már szemmel tartom, és megőrzöm népemet!”
Nézd, Sion, Királyod jön hozzád!
9 Teljes szívvel örülj,
Sion leánya!
Ujjongj Jeruzsálem népe,
örvendezve kiálts!
Nézd, Királyod jön hozzád!
Győztes Királyod jön,
az Igazságos.
Mégis alázatos és szelíd,
szamárháton ül, nem lovon.
Szamárcsikón jön,
teherhordó állat csikóján.
10 „Kipusztítok Efraimból
minden harci szekeret,
kiirtom Jeruzsálemből
a harci méneket,
széttöröm az íjakat és a nyilakat!
Királyod békességet hirdet
a nemzeteknek,
uralma tengertől tengerig ér,
hatalma az Eufrátesztől
a föld széléig terjed.”
Megjelenik serege fölött az Örökkévaló
11 „Lásd Sion!
Veled kötött szövetségemért,
melyet vérrel pecsételtünk meg,
még foglyaidat[b] is kiszabadítottam
a száraz sziklabörtönből.[c]
12 Ti száműzöttek és rabok,
akikben még él a reménység,
jöjjetek vissza,
hegyen épült erős váratokba!
Most azt hirdetem nektek,
hogy megáldalak benneteket,
kétszeresen kárpótollak
minden szenvedésért!
13 Mert megfeszítem íjamat, Júdát,
kezembe veszem Efraim fiait,
mint éles nyílvesszőimet.
Bizony, Sion lesz a jó kardom,
mint a hős kezében fegyvere.
Megforgatom kardomat Jáván[d] fölött,
megfenyegetem a fiait.”
14 Megjelenik serege fölött az Örökkévaló,
és villámló nyilait szétrepíti.
Uram, az Örökkévaló megfújja a sófárt,
és serege rohamra indul,
mint a délről támadó homokvihar.
15 Megoltalmazza népét az Örökkévaló,
a Seregek Ura,
hogy földre tiporják ellenségeiket,
és letapossák a parittyaköveket.
Győztes csatakiáltásuk hangzik,
mintha bortól lennének ittasak.
Megtelnek a győzelem örömével,
mint vérrel az áldozati kehely,
mint az oltár szögletei és árkai.
16 Istenük, az Örökkévaló
megmenti népét azon a napon,
mint a pásztor megvédi nyáját.
Népe dicsősége
úgy ragyog akkor a földön,
mint szikrázó ékkövek
a királyi koronán.
17 Milyen jó az Örökkévaló hozzánk!
Milyen nagy dicsősége és szépsége!
Bőven ad nekünk búzát és bort,
virulnak az ifjak és leányok!
Mária nárdusolaja(A)
12 Hat nappal a Páska ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit korábban feltámasztott a halálból. 2 Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel, és Lázár is ott volt az asztalnál Jézussal együtt. 3 Vacsora közben Mária előhozott egy igen drága illatszert, amely valódi nárdusolajból készült. Az egészet[a] ráöntötte Jézus lábára, s a házat betöltötte a nárdusolaj illata. Azután Mária a saját hajával törölte meg Jézus lábait.
4 Ezt látva, Iskáriótes Júdás — az egyik tanítvány, aki arra készült, hogy Jézust elárulja — megjegyezte: 5 „Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstpénzért, a pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!” 6 De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdásra volt bízva a tanítványok közös pénze, és ő gyakran lopkodott belőle.
7 Jézus így válaszolt neki: „Hagyd békén Máriát! Jót tette, hogy ezt az illatszert a mai napig megőrizte, s most arra használta fel, hogy előkészítsen a temetésemre! 8 Szegények mindig lesznek a közeletekben,[b] de én nem leszek mindig veletek.”
A főpapok Lázárt is meg akarják ölni
9 Az ünnepre összegyűlt tömeg között elterjedt a híre, hogy Jézus Betániában van, ezért sokan odamentek. De nemcsak őt szerették volna látni, hanem Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból. 10 Emiatt azután a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is meg fogják ölni. 11 Ugyanis a júdeaiak közül sokan Lázár miatt mentek Betániába és hittek Jézusban.
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(B)
12 Másnap, amikor az ünnepre érkező tömeg meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 eléje mentek, pálmaágakat lengettek, és ezt kiáltották:
Áldott legyen Izráel Királya!”
14 Jézus talált egy szamarat, felült rá, és azon vonult be a városba, éppen úgy, ahogy az Írás mondja:
15 „Ne félj, Sion leánya,
itt jön a királyod, szamárcsikón ülve!”[e]
16 Tanítványai akkor még nem értették ezt. De később, amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy pontosan az történt vele, amit az Írások mondtak róla.
17 Amikor Jézus kihívta Lázárt a sírból és feltámasztotta a halottak közül, igen sokan szemtanúi voltak ennek. Ezek azután másoknak is elmondták, hogy mi történt. 18 Ezért nagy tömeg gyűlt össze, hogy Jézust lássák, mert hallották, hogy ő tette ezt a csodát. 19 A farizeusok pedig ezt mondták egymásnak: „Látjátok! Hiába minden erőfeszítésünk, az egész nép mégis őt követi!”
A búzaszem példázata
20 A páska ünnepére igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp szólt Andrásnak, 22 azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.
23 Jézus így válaszolt: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24 Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.
25 Aki ragaszkodik[f] a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre. 26 Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”
Jézus előre jelzi a halálát
27 „Most nyugtalan a lelkem, mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől«? Nem! Hiszen éppen ezért jöttem a földre! 28 Inkább azt mondom: »Atyám, szerezz dicsőséget nevednek!«”
Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Dicsőséget szereztem nevemnek eddig is, és most másképpen is megdicsőítem nevemet.”
29 Ezt a sokaság is hallotta, de úgy gondolták, hogy az ég dörgött.
Mások azt mondták, hogy biztosan egy angyal szólt Jézushoz.
30 Ő maga azonban ezt mondta: „Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt. 31 Elérkezett az ideje, hogy kihirdessék az elmarasztaló ítéletet e világ fölött! Elérkezett az ideje, hogy ennek a világnak a fejedelmét[g] elűzzék. 32 Engem pedig föl fognak emelni a földről,[h] s akkor majd minden embert magamhoz vonzok.” 33 Így jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.
34 Az emberek erre megkérdezték: „A Törvényből úgy tudjuk, hogy a Messiás örökké él. Miért mondod akkor, hogy az Emberfiát fel fogják emelni? Kicsoda ez az Emberfia?”
35 Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság.[i] Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy. 36 Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világossághoz tartozhassatok!” Ezt mondta Jézus, majd elment onnan, és elrejtőzött előlük.
Uram, ki hitt a szavunknak?
37 Bár Jézus sok csodát tett az emberek szeme láttára, azok mégsem hittek benne. 38 Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:
„Uram, ki hitt a szavunknak,
és ki látta meg az Örökkévaló hatalmát?”[j]
39 Ézsaiás próféta azt is megmondta, miért nem tudtak hinni:
40 „Az Örökkévaló vakította meg a szemüket,
keményítette meg a szívüket,
hogy szemükkel ne lássanak,
hogy szívükkel ne értsenek,
és ne forduljanak hozzá,
hogy meggyógyítsa őket.”[k]
41 Ézsaiás azért mondta ezt, mert látta Jézus dicsőségét, és őróla szólt.
42 Ennek ellenére, sokan hittek Jézusban még a vezetők közül is, de a farizeusok miatt ezt nem vallották meg nyiltan, nehogy kizárják őket a zsinagógai közösségből. 43 Ugyanis fontosabb volt a számukra az emberek elismerése, mint Istené.
Jézus szavai fogják az embereket megítélni
44 Jézus hangosan kiáltva hirdette: „Aki bennem hisz, abban hisz, aki elküldött engem. 45 Aki meglátja, hogy ki vagyok, azt látja, aki elküldött engem. 46 Én vagyok a világosság, és azért jöttem erre a világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.
47 Azért jöttem, hogy üdvösséget hozzak az embereknek, nem azért, hogy elítéljem őket. Ezért nem én ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek nekem. 48 Aki visszautasít engem, és nem fogadja el, amit mondok, azt bizony el fogják ítélni az utolsó napon! De nem én leszek a bírája, hanem a szavaim, amelyeket mondtam, azok fogják őt elítélni. 49 Mert amit mondtam, nem magamtól mondtam. Az Atya, aki elküldött engem, parancsolta meg, hogy mit mondjak, és mit tanítsak. 50 És tudom, hogy amit az Atya parancsol, abból örök élet származik. Amit tehát én mondok, azt úgy mondom, ahogyan ő mondta nekem.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center