M’Cheyne Bible Reading Plan
Ahazjá, Júda királya(A)
22 Jeruzsálem népe Jórám után a legkisebb fiát, Ahazját — más néven Jóáházt — tette királlyá Júdában. Ugyanis Jórám többi fiát megölte az a rablócsapat, amely az arabokkal együtt betört Júdába. Így került trónra huszonkét[a] éves korában Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Ataljának hívták, aki Omri unokája volt.
3 Ahazjá is Aháb családjának útját követte, mert az anyja tanácsára hallgatott, aki gonoszra vezette. 4 Ezért Ahazjá is olyan dolgokat tett, amelyek az Örökkévaló szerint gonoszak voltak, akárcsak Aháb és annak családja. Ugyanis miután Jórám meghalt, ezek a rokonai voltak Ahazjá tanácsadói, akik végül is vesztét okozták. 5 Ahazjá azonban mégis az ő tanácsaikat követte, és így csatlakozott Jórámhoz, Aháb fiához, Izráel királyához. Együtt vonultak fel Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádba. Ott azonban a csatában az arámiak megsebesítették Jórámot, 6 aki visszatért Jezréelbe, hogy a sebe meggyógyuljon.
Ezután Ahazjá, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a beteg Jórámot, Aháb fiát.
Jéhú megöli Ahazjá királyt(B)
7 Azonban Isten akaratából ez lett Ahazjá veszte. Ugyanis éppen akkor jött oda Jéhú, Nimsi fia, akit az Örökkévaló azzal bízott meg, és fel is kent, hogy pusztítsa ki Aháb egész háza népét. Ahazjá Jórámmal együtt kiment Jéhú elé. 8 Amikor pedig Jéhú végrehajtotta az ítéletet Aháb házán, találkozott a Júdából jött fejedelmekkel, Ahazjá testvéreinek fiaival, akik Ahazjá kíséretét alkották, és őket is megölte. 9 Ahazjá elmenekült és megpróbált elrejtőzni Jéhú elől Samária városában. Jéhú azonban kereste, az emberei meg is találták, és eléje vezették. Akkor Jéhú megölette Ahazját, és megparancsolta, hogy temessék el. Azt mondták Ahazjáról: „Mégiscsak unokája volt Jósafátnak, aki teljes szívvel kereste és követte az Örökkévalót!” Így hát Ahazjá családjából senki sem maradt, aki képes lett volna az uralkodásra.
Atalja gyilkossága(C)
10 Amikor Ahazjá anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti. Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét, 11 de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — a király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást testvérei közül, amikor azokat megölték, és dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így mentette meg Jóást a saját nagyanyja, Atalja elől Jósabat, Jórám király leánya, Ahazjá húga, Jójádá főpap felesége. Ezért nem sikerült Ataljának Jóást is megölnie. 12 Jóást hat évig az Örökkévaló Templomában rejtegették. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta.
Jójádá főpap Jóást teszi királlyá
23 A hetedik évben Jójádá főpap felbátorodott, és szövetséget kötött a katonai parancsnokokkal. Ezek a következők voltak: Azarjáhú, Jeróhám fia, azután Jismáél, Jehóhánán fia, azután Azarjáhú, Obed fia, azután Maaszéjáhú, Adájáhú fia és Elisáfát, Zikri fia. 2 Ezek a parancsnokok összehívták Jeruzsálembe Júda városaiból a lévitákat és a nemzetségfőket. 3 Valamennyien összegyűltek az Örökkévaló Templomában, és szövetséget kötöttek a gyermek[b] Jóás királlyal.
Jójádá ezt mondta nekik: „Látjátok, a király fia fog uralkodni, ahogyan azt az Örökkévaló megígérte Dávid leszármazottjairól! 4 Most pedig ezt tegyétek: a papok és a léviták harmadrésze, akik szombaton állnak szolgálatban, őrizzék a kapukat! 5 Másik harmadrészük álljon őrt a király házánál, a harmadik rész pedig a Jeszód-kapunál! A nép maradjon az Örökkévaló Temploma udvaraiban! 6 A Templom épületébe senki más ne menjen be, csak azok a papok és léviták, akik éppen szolgálatra vannak beosztva! Ők bemehetnek, mert szentek, de a többiek tartsák tiszteletben az Örökkévaló Törvényét, és ne lépjenek be oda! 7 A léviták szorosan vegyék körül a fiatal királyt, mindenkinek kezében ott legyen a fegyvere, és ha valaki más be akarna menni a Templomba, azt öljék meg! A léviták maradjanak a király mellett, amikor ő bemegy a Templomba, vagy kijön onnan!”
8 A léviták és a júdabeliek mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Ugyanis Jójádá főpap senkit sem engedett haza, akinek letelt a szolgálata. 9 Jójádá vette azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Isten Templomában őrizték), és szétosztotta a parancsnokok között. 10 Azután minden embert a maga fegyverével a kezében a helyére állított: a Templom jobb oldalától a bal oldaláig, azután az oltár mellé, és a király mellé. 11 Azután előhozták a király fiát, fejére tették a koronát, és a kezébe adták a Törvény könyvtekercsét[c] — így tették királlyá. Jójádá és fiai felkenték a királyt, és ezt kiáltották: „Éljen a Király!”
12 Amikor Atalja meghallotta a nép lármáját, amint a Templomba futottak, és a királyt éltették, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között. 13 S akkor meglátta ott a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, s mellette a hadsereg parancsnokait és a trombitásokat! Az egész nép örvendezve kiáltozott, a papok fújták a trombitákat, az énekesek pedig hangszereikkel vezették az Örökkévalót dicsérő éneket. Akkor Atalja megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”
14 Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A papok figyelmeztették a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg. 15 Így utat nyitottak Ataljának, hogy kimehessen, és amikor a királyi palota mellett a Lovak kapujához ért, ott ölték meg.
16 Azután Jójádá szövetséget kötött a királlyal és az egész néppel, hogy valamennyien az Örökkévaló népévé lesznek. 17 Majd az egész nép a Baál templomába tódult, és az oltárokkal és bálványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta. Az oltárok előtt megölték Mattánt, a Baál papját is.
18 Jójádá kijelölt egyes papokat és lévitákat, hogy felügyeljenek az Örökkévaló Templomára annak megfelelően, ahogy régen Dávid beosztotta őket a szolgálatra: hogy bemutassák az égőáldozatokat az Örökkévalónak Mózes Törvénye szerint, és hogy örvendezve dicsérjék az Örökkévalót, amint azt Dávid elrendelte. 19 Kapuőröket is kijelölt az Örökkévaló Temploma kapuihoz, hogy aki bármilyen módon tisztátalan, az ne mehessen be a Templom területére.
20 Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a vezetőket, a nép fejedelmeit, és az egész sokaságtól kísérve a Felső-kapun keresztül lehozta a királyt az Örökkévaló Templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették. 21 Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt annak ellenére, hogy Atalját fegyverrel ölték meg.
Az angyal és a kis könyvtekercs
10 Ekkor újra láttam: egy hatalmas angyal jött le a Mennyből. Felhőbe öltözött, és a feje körül szivárvány volt. Arca a naphoz, lábai pedig tűzoszlopokhoz hasonlítottak. 2 Kezében egy kis, nyitott könyvtekercset tartott. 3 Jobb lábával a tengeren, bal lábával a szárazföldön állt. Hatalmasat kiáltott, amely úgy hangzott, mint az oroszlán ordítása. Ekkor a hét mennydörgés is megszólalt. 4 Már éppen le akartam írni, amit mondott, de hangot hallottam a Mennyből: „A hét mennydörgés szavait ne írd le, hanem tartsd titokban!”
5 Ekkor az angyal, aki egyik lábával a tengeren, a másikkal a szárazföldön állt, jobb kezét felemelte az égre. 6 Megesküdött arra, aki örökké él, és aki teremtette a Mennyet és a benne élőket, a Földet és a rajta élőket, és a tengert és a benne élőket. Azt mondta: „Nem lesz több haladék! 7 Azokban a napokban, amikor a hetedik angyal is trombitálni kezd, beteljesül Isten titkos terve — pontosan úgy, ahogy Isten örömüzenetként előre kijelentette szolgáinak, a prófétáknak.”
8 Ezután ugyanaz a mennyei hang szólt hozzám: „Menj, és vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengeren és a szárazföldön áll!”
9 Ekkor odamentem az angyalhoz, és kértem tőle a kis könyvtekercset. Ő ezt mondta: „Fogd, és edd meg! A gyomrodban keserű lesz, de a szádban édes, mint a méz.” 10 Átvettem az angyaltól a tekercset és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de miután lenyeltem, a gyomrom megkeseredett tőle. 11 Azután ezt hallottam: „Újra prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”
Az ég négy szele
6 Azután ismét fölnéztem, és négy harci szekeret láttam, amelyek két bronzhegy közül jöttek elő. 2 Az elsőt vörös lovak húzták, a másodikat feketék, 3 a harmadikat fehérek, a negyediket pedig szürkék. 4 Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt velem: Uram, mit jelent ez?
5 Ezt felelte: „Ez az ég négy szele[a]. Az egész föld Urának színe előtt állnak, hogy parancsait teljesítsék. Most jöttek ki onnan, és indulnak a négy világtáj felé. 6 A fekete lovak szekere észak földjére indul, s a fehérek követik őket[b]. A szürkék a déli földre mennek.”
7 Ezek az erős lovak türelmetlenül várták, hogy útjukra indulhassanak, ezért az angyal szólt nekik: „Menjetek, járjátok be a földet!” Ekkor elindultak, hogy bejárják a földet.
8 Majd valaki kiáltott nekem: „Nézd azokat, amelyek észak földjére mentek! Ők lecsendesítették haragomat.”[c]
Prófécia a Csemetéről
9 Ezt az üzenetet kaptam az Örökkévalótól: 10 „Heldaj, Tobíjjá és Jedajá ajándékot hoztak a Babilóniában élő száműzöttektől.[d] Most hát, Zakariás, még a mai napon menj el Jósíjjá, Cefanjá fia házához, hogy találkozz ezzel a három férfival! 11 Vedd át tőlük az ezüstöt és az aranyat, és készíttess abból koronát! Azzal pedig koronázd meg Jósua főpapot, Jócádák fiát, 12 és mondd neki:
»Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
Nézzétek a férfit,
kinek neve Csemete![e]
Naggyá növekszik,
és fölépíti az Örökkévaló Templomát.
13 Bizony, ő lesz az,
aki fölépíti az Örökkévaló Templomát!
Dicsőségben ül trónján,
és királyként uralkodik.
Bizony, papként fog ülni trónján!
A kettő között pedig békesség
és harmónia uralkodik.«
14 Ezután a koronát tegyétek az Örökkévaló Templomának kincsei közé, és őrizzétek meg! Emlékeztessen mindenkit Heldajra, Tobíjjára, Jedajára és Jósijjá, Cefanjá fia vendégszeretetére.
15 Akik távol laknak, azok közül is eljönnek, és segítenek majd az Örökkévaló Templomát építeni.”
Amikor ezek megtörténnek, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!
Bizony így lesz ez, ha engedelmesen hallgattok az Örökkévalónak, Isteneteknek szavára!
A vakon született koldus gyógyulása
9 Egyszer útközben Jézus meglátott valakit, aki születésétől fogva vak volt. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, kinek a bűne miatt született ez vakon? A szülei vétkeztek, vagy ő maga?”
3 Jézus így felelt nekik: „Egyik sem! Sem ő, sem a szülei nem vétettek — nem emiatt született vakon. Azért történt így, hogy Isten rajta mutassa meg hatalmát. 4 Amíg nappal van, el kell végeznem azokat a feladatokat, amelyeket az Atya bízott rám, aki elküldött. Majd eljön az éjszaka, és akkor senki sem dolgozhat. 5 Amíg ezen a világon vagyok, én vagyok a világ világossága.”
6 Ezután a földre köpött, sarat készített, s azt a vak férfi szemére kente. 7 Azt mondta neki: „Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!” (A „Siloám” azt jelenti: küldött.) A vak elment, megmosakodott, és amikor visszajött, már látott.
8 A szomszédai, és akik előzőleg látták őt koldulni, ezt kérdezték: „Nem ő az, aki itt szokott koldulni?”
9 Néhányan azt mondták, hogy ő az. Mások úgy gondolták, hogy nem, csak hasonlít rá.
A koldus megmondta: „Én vagyok az!”
10 Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hogyan gyógyult meg a szemed?”
11 Ő pedig így válaszolt: „Egy Jézus nevű ember sarat kent a szememre, és azt mondta: »Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!« Én pedig elmentem, megmosakodtam, és most látok.”
12 „Hol van az az ember?” — kérdezték.
„Nem tudom” — felelte.
A farizeusok kihallgatják a vakon született embert
13 Ezután a koldust, aki nemrégen még vak volt, elvitték a farizeusokhoz. 14 (Amikor Jézus sarat készített, és meggyógyította a vak szemét, éppen szombat volt.) 15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan gyógyult meg.
Ő pedig így felelt nekik: „Sarat kent a szememre, megmosakodtam, és most látok.”
16 Néhány farizeus azt mondta: „Az az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatot.”
„De hogyan tehetne egy bűnös ilyen csodát?” — kérdezték mások. Ebből azután vita kerekedett közöttük.
17 Ekkor újból a vakon születetthez fordultak: „Hát te mit mondasz róla most, hogy meggyógyította a szemedet?”
„Azt, hogy próféta” — felelte ő.
18 A vallási vezetők ekkor kétségbe vonták, hogy ez az ember valóban vakon született, és csak később gyógyult meg a szeme. Ezért odahívták a szüleit, és 19 megkérdezték tőlük: „Ez a fiatok, és valóban vakon született? Ha igen, akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”
20 A szülők ezt felelték: „Igen, ő a mi fiunk, és valóban vakon született, 21 de azt nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy most lát. Azt sem tudjuk, hogy ki gyógyította meg. Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!” 22 A szülők ezt azért mondták, mert féltek a vallási vezetőktől. Azok ugyanis már megegyeztek abban, hogy ha valaki Messiásnak mondja Jézust, azt ki kell tiltani a zsinagógából. Ezért mondták a szülők: 23 „Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!”
24 Ekkor a vallási vezetők másodszor is magukhoz hívatták azt, aki meggyógyult, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek, és mondd meg az igazat! Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.”
25 Ő így felelt: „Azt nem tudom, hogy bűnös-e vagy sem, de azt tudom, hogy vak voltam, most pedig látok.”
26 Ekkor újra megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemedet?”
27 „Már mondtam nektek, de nem hittetek nekem! Miért kérdezitek újra? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” — válaszolta.
28 Ekkor azok nekitámadtak, és sértegetni kezdték: „Te vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! 29 Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten, erről meg azt sem tudjuk, honnan jött.”
30 Az meg így válaszolt: „Hát, ez igazán nagyon különös! Azt sem tudjátok, hogy honnan jött, mégis megnyitotta a szememet! 31 Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. 32 Soha senki nem hallott még olyat, hogy egy vakon születettnek a szemét valaki meggyógyította volna! 33 Ha az az ember nem Istentől jött volna, nem tudott volna segíteni rajtam!”
34 A vallási vezetők azonban letorkolták: „Te akarsz tanítani minket, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezután kiközösítették a zsinagógai közösségből.
Azért jöttem, hogy a vakok lássanak
35 Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”
36 Ő megkérdezte: „Ki az, Uram? Mondd meg, hogy higgyek benne!”
37 „Már láttad őt. Én vagyok az, aki veled beszélek” — válaszolta Jézus.
38 Erre a férfi ezt felelte: „Hiszek, Uram!” — leborult Jézus előtt, és imádta őt.
39 Jézus ekkor azt mondta: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak: hogy akik vakok voltak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.”
40 Meghallotta ezt néhány farizeus, akik Jézus közelében voltak, és megkérdezték tőle: „Hogyan?! Talán mi is vakok vagyunk?”
41 Jézus ezt felelte: „Ha vakok lennétek, nem volnátok bűnösök. De mivel azt mondjátok, hogy láttok, bűnösök maradtok.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center