M’Cheyne Bible Reading Plan
21 Azután meghalt Jósafát, akárcsak ősei, és Dávid városában temették el ősei mellé. Utána fia, Jórám lett a király Júdában. 2 Jórám testvérei ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zekarjáhú, Azarjáhú, Mikaél és Sefatjáhú. Ők voltak Jósafátnak, Júda[a] királyának fiai, 3 akiknek apjuk rengeteg ajándékot adott: sok ezüstöt, aranyat, kincseket, és Júda megerősített városait — ott helyezte el őket. A királyi hatalmat azonban Jórámnak, elsőszülött fiának adta.
Jórám, Júda királya(A)
4 Amikor Jórám apja után trónra lépett, megerősítette a királyi hatalmát. Ezután összes testvérét meggyilkoltatta, és még néhány izráeli vezetőt is. 5 Jórám harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben. 6 Izráel királyainak útján járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Jórám Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt. 7 Az Örökkévaló mégsem pusztította ki Dávid családját, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte neki, hogy családjában a mécses világossága soha ki nem alszik.[b]
8 Jórám idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak. 9 Jórám a seregével, vezéreivel és harci szekereivel ekkor átkelt a Jordánon, de az edomiak körülvették. Jórám azonban éjjel kitört a gyűrűből, és hazatért. 10 Ekkor szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig. Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám uralma ellen, és el is szakadt tőle. Mindez azért történt, mert Jórám elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől. 11 Magaslatokat épített Júda hegyein a bálványok tiszteletére, és elcsábította Jeruzsálem és Júda lakosait, hogy az Örökkévaló helyett ezeket a bálványokat imádják.
12 Illés próféta írott üzenetet küldött Jórámnak:
„Ezt mondja az Örökkévaló, ősapádnak, Dávidnak Istene: »Mivel nem követted apádnak, Jósafátnak példáját, sem Ászának, Júda királyának útját, 13 hanem Izráel királyainak útján jártál, és szellemi házasságtörésbe vezetted Júda és Jeruzsálem lakosait, ahogyan Aháb családja is tette, s azon fölül meggyilkoltad testvéreidet, apád háza népét, akik jobbak voltak nálad, 14 azért az Örökkévaló súlyos csapással sújtja népedet, gyermekeidet, feleségeidet és minden birtokodat. 15 Téged pedig olyan bélbetegséggel ver meg, amely egyre súlyosabb lesz: napról-napra kiomlanak belső részeid.«”
16 Azután az Örökkévaló Jórám ellen haragra ingerelte a filiszteusokat és az arabokat, akik Etiópia mellett laktak. 17 Ezek együttes erővel Júda ellen támadtak, betörtek az országba, és minden kincset elvittek, amit csak Jórám királyi palotájában találtak, még fiait és feleségeit is. Nem is maradt Jórámnak senkije, csak a legkisebb fia, Jóáház — más néven Ahazjá.
18 Ezután az Örökkévaló megverte Jórámot gyógyíthatatlan bélbetegséggel, 19 amely két évig tartott. Ez alatt napról-napra szenvedett, míg végül belső részei kiomlottak, és nagy kínok között meghalt. Népe nem égetett tiszteletére jó illatú füstölőszereket, mint ahogy a királyok halálakor szoktak. 20 Jórám harminckét éves volt, amikor Jeruzsálemben uralkodni kezdett, és nyolc évig volt király. Amikor meghalt, senki sem gyászolta, és bár a Dávid városában temették el, de nem a királyok sírkamrájába.
Az ötödik trombitaszó
9 Az ötödik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor láttam, hogy az égből a Földre hullt egy csillag, s ennek odaadták a feneketlen mélység lejáratának kulcsát. 2 Amikor kinyitotta a lejáratot, a mélységből füst szállt fel, mint egy nagy kemencéből, és elsötétítette a Napot és az egész égboltot. 3 A füstből sáskák szálltak le a földre. Ezek olyan erőt kaptak, mint a földi skorpiók. 4 Megparancsolták nekik, hogy ne ártsanak se a füveknek, se a fáknak, se a többi növénynek, csak azoknak az embereknek, akik nem viselik Isten pecsétjét a homlokukon. 5 De ezeket sem volt szabad megölniük, csak kínozták őket öt hónapig — olyan fájdalmat okoztak, mint a skorpió csípése.
6 Azokban a napokban az emberek keresik majd a Halált, de nem találják. Szeretnének meghalni, de a Halál elfut előlük.
7 Maguk a sáskák olyanok voltak, mint a harcra felkészített lovak. Emberi arcuk volt, és a fejükön volt valami, ami aranykoszorúhoz hasonlított. 8 A hajuk mintha női haj lett volna, de oroszlánfogaik voltak. 9 Mellkasuk, mint a vaspáncél, a szárnyaik pedig olyan zajt csaptak, mint a harci szekerek tömege, amkor a csatába rohannak. 10 Farkukon a skorpióéhoz hasonló fullánk volt, és ebben volt az erő, amellyel öt hónapig kínozhatták az embereket. 11 A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.[a]
12 Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik.
A hatodik trombitaszó
13 A hatodik angyal is trombitált, s ekkor hangot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül. 14 A hang azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Engedd szabadon azt a négy angyalt, akik a nagy folyónál, az Eufrátesznél vannak megkötve!” 15 Ekkor szabadon engedték azt a négy angyalt, akik készenlétben álltak erre az órára, napra, hónapra és évre, hogy megöljék az emberiség egyharmadát. 16 A lovas hadsereg húszezerszer tízezer főből állt — hallottam a számukat.
17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: mellvértet viseltek, amely tűzvörös, jácintkék és kénsárga színű volt. A lovak feje az oroszlánéhoz hasonlított, és a szájukból tűz, füst és lángoló kén tört elő. 18 Ez a három csapás — a lovak szájából előtörő tűz, füst és lángoló kén — ölte meg az emberiség egyharmadát. 19 A lovak ereje a szájukban és a farkukban volt. A farkaik kígyókhoz hasonlítottak és fejekben végződtek — ezzel ártottak az embereknek.
20 A többiek, akik túlélték ezeket a csapásokat, mégsem változtatták meg a szívüket, nem tértek vissza Istenhez, és nem fordultak el bálványaiktól sem, amelyeket a saját kezükkel készítettek. Továbbra is imádták a gonosz szellemeket, és a bálványaikat, amelyeket aranyból, ezüstből, bronzból, kőből, fából ők maguk készítettek. Pedig a bálványok nem látnak, nem hallanak, és nem tudnak járni sem. 21 Az emberek nem hagyták abba azt sem, hogy gyilkoljanak, varázsoljanak, szexuális bűnöket kövessenek el és lopjanak.
Látomás a könyvtekercsről
5 Azután fölnéztem, és látomásban egy könyvtekercset láttam, amely lebegett az égen. 2 Az angyal megkérdezte: „Zakariás, mit látsz?”
Egy nyitott könyvtekercset, amely lebeg az égen. Húszkönyöknyi lehet a hossza, és tíz a szélessége[a] — válaszoltam.
3 Ő pedig így folytatta: „Látod, erre a könyvtekercsre átok van írva, amely érvényes az egész országban. Az egyik oldalán azokra vonatkozik az átok, akik lopnak, a másik oldalán pedig azokra, akik hazudnak és hamisan esküsznek. Akiket elér az átok, azokat az Úr kigyomlálja népe közül.”
4 Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Kiküldtem ezt az átkot, hogy rászálljon mindazoknak a házára, akik lopnak, vagy hamisan esküsznek az én nevemre. Bizony, rászáll, ott is marad, és elpusztítja azt a házat, falait és gerendáit.”
Látomás a mérőedényről
5 Hozzám lépett az angyal, aki beszélni szokott velem, és ezt mondta: „Nézz csak föl! Látod, mi az, ami közeledik?”
6 Látom, de vajon mit jelenthet? — válaszoltam.
„Ez egy mérőedény[b] — felelte az angyal —, és Júda népének bűnét jelképezi.”
7 Mikor az angyal fölemelte a mérőedény ólomból készült fedelét, láttam, hogy egy asszony ül az edényben. 8 „Látod, ez az asszony a gonoszságot jelképezi” — mondta, és visszanyomta az asszonyt a mérőedénybe, majd az ólomfedőt rádobta az edény szájára.
9 Azután fölnéztem, és két asszonyt láttam, amint repülve közeledtek. Nagy szárnyaik voltak, mint a gólyáknak. Fölemelték a mérőedényt az ég és föld közé, és elrepültek vele.
10 Hová viszik? — kérdeztem az angyalt.
11 „Sineár[c] földjére — felelte —, hogy ott házat építsenek a számára. Amikor az elkészül, abban helyezik el a mérőedényt.”
A házasságtörő asszony esete
8 Jézus felment az Olajfák hegyére, 2 de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket. 3 A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították, 4 és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. 5 Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?” 6 Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. 7 Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” 8 Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.
9 Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. 10 Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”
11 „Senki, Uram” — felelte az asszony.
Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”[a]
Én vagyok a világ világossága!
12 Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”
13 Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!”
14 Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. 15 Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit, 16 de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok. 18 Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”
19 Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?”
Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.” 20 Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje.
Jézus az Atyától jött, és hozzá megy
21 Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.”
22 Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”
23 Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. 24 Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK,[b] akkor a bűneitekben haltok meg.”
25 Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?”
Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 26 Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!”
27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt. 28 Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek[c] az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, 29 mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” 30 Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.
Az igazság megszabadít
31 Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. 32 Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”
33 Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?”
34 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája. 35 A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú, 36 ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok, 37 mégis meg akartok ölni, mert nem fogadjátok el a tanításomat. 38 Én arról beszélek, amit Atyámtól tanultam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”
39 Azok így feleltek: „A mi ősatyánk Ábrahám!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Ha valóban Ábrahám leszármazottjai lennétek, akkor az ő példáját követnétek. 40 De ti meg akartok ölni engem, aki az igazságot mondom nektek, amit Istentől hallottam. Ábrahám nem tett ilyet. 41 Ti valóban azt teszitek, amit atyátok.”
Ők erre így válaszoltak: „Nem vagyunk mi törvénytelen gyermekek! Egy Atyánk van, az Isten!”
42 Jézus így válaszolt: „Ha Isten lenne az atyátok, szeretnétek és elfogadnátok engem, mert én Istentől jöttem. Nem magamtól jöttem, ő küldött el engem. 43 Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem fogadjátok el a tanításomat! 44 A ti atyátok a Gonosz, ti pedig örömmel megteszitek, amit ő kíván. Ő kezdettől fogva gyilkos volt, és soha nem állt az igazság oldalán, mert nincs is benne semmi igazság. Amikor hazudik, akkor mutatja meg a valódi természetét: hogy hazug, és ő a hazugságok forrása.
45 Ezzel ellentétben én az igazat mondom, de ti nem hisztek nekem. 46 Kicsoda vádolhatna engem bűnnel közületek? Ha pedig igazat mondok, miért nem hisztek nekem? 47 Aki Istentől származik, az elfogadja, amit Isten mond. Ti azért nem fogadjátok el, mert nem Istentől származtok!”
Jézus és Ábrahám
48 A júdeabeliek erre azt felelték: „Talán nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és gonosz szellem van benned?”
49 Jézus így válaszolt: „Nincs bennem gonosz szellem, hanem tisztelem Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. 50 Én nem a magam dicsőségét keresem. Van, aki gondot visel erre, és ő fog ebben ítélni. 51 Igazán mondom nektek: ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és a szerint él, az nem hal meg soha.”
52 Azok így válaszoltak: „Most már biztosan tudjuk, hogy gonosz szellem lakik benned! Hiszen Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te mégis azt mondod: »ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és aszerint él, az nem hal meg soha«. 53 Nagyobb vagy, mint atyánk, Ábrahám? Ő meghalt, és a próféták is mind meghaltak. Hát mit gondolsz, ki vagy te?!”
54 Jézus erre így válaszolt: „Ha magamat dicsőíteném, akkor a dicsőségem nem érne semmit. Atyám az, aki engem megdicsőít. Ti azt állítjátok, hogy ő az Istenetek. 55 Pedig soha nem ismertétek meg, én viszont ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, ugyanolyan hazug lennék, mint ti, de én ismerem őt, és engedelmeskedem annak, amit mond. 56 Atyátok, Ábrahám nagyon örült annak a reménynek, hogy meg fogja látni azt a napot, amikor majd eljövök. Látta is, és nagyon örült.”
57 Ekkor a júdeabeliek azt mondták neki: „Micsoda?! Azt állítod, hogy láttad Ábrahámot? Ez lehetetlen, hiszen még ötven éves sem vagy!”
58 Jézus felelt: „Igazán mondom nektek: mielőtt Ábrahám megszületett, ÉN VAGYOK.” 59 Ekkor köveket kaptak föl, hogy megdobálják Jézust, de ő eltűnt előlük, és elhagyta a Templom területét.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center