M’Cheyne Bible Reading Plan

Jósafát, Júda királya

17 Ászá után a fia, Jósafát uralkodott Júdában, aki megerősítette királyságát Izráel országával szemben. ² Júda megerősített városaiban csapatokat állomásoztatott, helyőrséget küldött a többi júdabeli városba, sőt, még azokba is, amelyeket apja, Ászá foglalt el Efraim területén.

³ Az Örökkévaló Jósafáttal volt, mert Jósafát azt az utat követte, amelyen régen ősapja, Dávid is járt. Nem a Baálokat vagy az egyéb bálványokat tisztelte, ⁴ hanem teljes szívvel-lélekkel apja Istenét, az Örökkévalót kereste, és az Örökkévaló parancsait követte. Nem úgy élt, ahogyan Izráel országának népe. ⁵ Ezért az Örökkévaló megerősítette a királyságot Jósafát kezében. Az emberek egész Júdából ajándékot hoztak királyuknak, akinek gazdagsága és dicsősége egyre növekedett. ⁶ Jósafát az Örökkévaló útjain járt, ezért szíve felbátorodott, és egész Júdából kiirtotta a magaslatokat és az Asera tiszteletére emelt oszlopokat.

⁷ Uralkodása harmadik évében^[a] kiküldte néhány főemberét Júda városaiba, hogy tanítsák a népet. Ezek a főemberek a következők voltak: Ben-Hail, Óbadjá, Zekarjá, Netanél és Mikájehú. ⁸ Lévitákat is küldött velük segítőként. Seamjáhú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú és Tób-Adónijjá ment a főemberekkel együtt. Két pap is velük tartott: Elisáma és Jehórám. ⁹ Magukkal vitték az Örökkévaló Törvényének Könyvét — így járták be Júda városait, és tanították az embereket. ¹⁰ Emiatt az Örökkévalótól való félelem kerítette hatalmába a Júda körül lévő országokat, ezért nem mertek háborút indítani Jósafát ellen. ¹¹ A filiszteusok közül is hoztak Jósafátnak ajándékot és adót ezüstpénzben. Az arabok közül valók pedig nyájakat hoztak: 7 700 kost és ugyanennyi kecskebakot.

¹² Jósafát hatalma egyre növekedett, erődítményeket és raktárvárosokat épített Júdában, ¹³ amelyekben nagy készleteket halmozott fel. Jeruzsálemben állandó és válogatott harcosokból álló hadsereget állomásoztatott. ¹⁴ Nemzetségeik szerint ez a sereg a következő egységekből állt.

Júda törzséből: Adná vezér és a parancsnoksága alá tartozó 300 000 válogatott harcos, ¹⁵ azután Jehóhánán, a maga 280 000 harcosával, ¹⁶ azután Zikri fia, Amaszjá, aki önként állt az Örökkévaló szolgálatába, és 200 000 harcost vezetett.

¹⁷ Benjámin törzséből: Eljádá — maga is bátor vitéz —, akinek a parancsnoksága alá 200 000, pajzzsal és íjjal felfegyverzett harcos tartozott, ¹⁸ azután Jehózábád és 180 000 képzett harcosa.

¹⁹ Ezek mind a király szolgálatára álltak, és rajtuk kívül azok is, akiket ő Júda megerősített városaiban helyezett el.

A Bárány felnyitja az első pecsétet

6 Ezután láttam: a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt. Majd hallottam, hogy az egyik mennyei élőlény mennydörgő hangon ezt kiáltja: „Jöjj!” ² Ekkor egy fehér lovon ülő lovast láttam, aki íjat tartott a kezében. Győzelmi koszorút tettek a fejére, és győztesként lovagolt ki, hogy újra győzzön.

A második pecsét

³ Amikor a Bárány feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” ⁴ Ekkor előjött egy másik lovas, aki tűzvörös lovon ült. Megengedték neki, hogy elvegye a Földről a békét azért, hogy az emberek tömegei egymást mészárolják. Ennek a lovasnak hatalmas kardot adtak a kezébe.

A harmadik pecsét

⁵ Amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” Ismét egy másik lovast láttam, aki fekete lovon ült, és mérleget tartott a kezében. ⁶ Ekkor a négy mennyei élőlény közül hangot hallottam, amely ezt mondta: „Egy mérték^[a] búza egy dénár, három mérték árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!”

A negyedik pecsét

⁷ Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” ⁸ Ismét egy lovast láttam, aki hamuszürke lovon ült. A lovas neve: Halál. Közvetlenül utána a Hádész haladt. Ők ketten hatalmat kaptak, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal megöljék a Föld lakosainak negyedrészét.

Az ötödik pecsét

⁹ Amikor a Bárány feltörte az ötödik pecsétet, emberek lelkeit láttam az oltár alatt, akiket Isten beszéde és a tanúskodásuk miatt gyilkoltak meg. ¹⁰ Erős hangon kiáltották: „Szent és igaz Úr! Meddig vársz még? Miért nem ítélsz, és miért nem bünteted meg azokat, akik megöltek minket?” ¹¹ Ekkor mindegyikre fehér ruhát adtak. Mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, mert még vannak olyan szolgatársaik és testvéreik, akiket ugyanúgy meg fognak ölni, ahogy őket. Meg kell várniuk, amíg ezeknek a száma teljessé lesz.

A hatodik pecsét

¹² Mikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet, erős földrengés támadt, a Nap elsötétült, mintha fekete gyászruhába öltözött volna, és a Hold teljes korongja olyan lett, mint a vér. ¹³ Az ég csillagai úgy hullottak a földre, mint erős szélben a fügefáról az éretlen fügék. ¹⁴ Az ég eltűnt, mint egy könyvtekercs, amelyet összetekernek. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.

¹⁵ A földi királyok, uralkodók, katonai vezetők, gazdagok, hatalmasok, minden rabszolga és minden szabad ember mind elbújtak a barlangokban és a sziklák közt a hegyekben. ¹⁶ Azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől, ¹⁷ mert eljött a haragjuk nagy napja! Ki tudná ezt elviselni?”

Látomás Jeruzsálem jövőjéről

2 Azután fölnéztem, és látomásban egy férfit láttam, akinek mérőzsinór volt a kezében. ² Megkérdeztem tőle: „Hová mész?”

„Megmérem Jeruzsálem hosszát és szélességét” — válaszolta.

³ Ekkor megjelent az az angyal, aki velem szokott beszélni. Majd egy másik angyal jött, ⁴ aki ezt mondta az első angyalnak: „Siess, mondd meg ennek az ifjúnak:

⁶ Ezt mondja az Örökkévaló:

⁸ Amikor az Örökkévaló, a Seregek Ura a saját dicsőségével elküldött engem, azt mondta, hogy akik népét bántják, azok az ő szeme fényét bántják! Bizony, ezt mondta azokról a nemzetekről, akik az ő népét zsákmányul ejtették és kirabolták!

⁹ Ezt is mondta: „Figyeljetek rám! Így büntetem meg ezeket a nemzeteket: ellenük fordulok, és azok fogják zsákmányul ejteni és kirabolni őket, akiket korábban ők raboltak ki, és szolgaságba kényszerítettek!”

Amikor ez megtörténik, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!

Amikor ezek megtörténnek, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!

Jézus meggyógyít egy beteget a Betesda tavánál

5 Ezek után egy ünnep következett, amelyre a júdeaiak fel szoktak menni Jeruzsálembe, és Jézus is felment. ² Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy Betesda nevű vízgyűjtő medence, amelyet öt oszlopcsarnok vesz körül. ³ Itt nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.^{[a] [4] [b] 5} Volt közöttük egy férfi, aki már harmincnyolc éve szenvedett valamilyen betegségben. ⁶ Jézus látta, hogy ott fekszik, és tudta, hogy milyen régóta beteg. Megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”

⁷ Az így felelt: „Uram, nincs senki, aki segítene rajtam, és bevinne a medencébe, amikor a víz felkavarodik. Mire odaérek, mindig valaki más lép be előttem.”

⁸ Ekkor Jézus ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” ⁹ A férfi azonnal meggyógyult, felkelt, fogta a hordágyát, és elment.

Mivel ez szombaton történt, ¹⁰ a zsidók rászóltak: „Szombat van, a Törvény szerint nem szabad terhet hordoznod!”

¹¹ Ő ezt felelte: „Aki meggyógyított, az mondta, hogy fogjam a hordágyamat, és menjek haza.”

¹² Azok megkérdezték: „Ki volt az az ember?”

¹³ De a meggyógyított férfi erre nem tudott válaszolni, mert közben Jézus eltűnt, mivel nagy tömeg volt azon a helyen.

¹⁴ Később a Templom területén Jézus találkozott ezzel a férfival, és azt mondta neki: „Látod, most visszakaptad az egészségedet, de vigyázz, hogy többé ne vétkezz, különben valami még rosszabb történhet veled!”

¹⁵ Ezután a férfi megmondta a vallási vezetőknek, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.

¹⁶ Ettől fogva a vallási vezetők üldözték, és meg akarták ölni Jézust, mivel szombaton gyógyította meg azt a beteget. ¹⁷ Jézus ezt mondta nekik: „Mindaddig, amíg Atyám dolgozik, én is dolgozom!” ¹⁸ Emiatt még inkább meg akarták ölni, mivel megszegte a szombatra vonatkozó törvényt, ráadásul Istent is apjának nevezte, s ezzel egyenlővé tette magát Istennel.

Jézus isteni hatalma

¹⁹ Jézus ekkor így válaszolt nekik: „Igazán mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet a saját elhatározásából, csak azt, amit az Atyától lát, mert látja, hogy mit tesz az Atya, és ő is ugyanazt teszi. ²⁰ Az Atya szereti a Fiút, ezért mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt, még ezeknél nagyobb dolgokat is fog rábízni, s akkor fogtok majd igazán csodálkozni! ²¹ Az Atya feltámasztja a halottakat, és életet ad nekik. Ugyanígy a Fiú is életet ad azoknak, akiknek akar.

²² Az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen rábízta a Fiúra, ²³ hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát. Aki tehát nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte.

²⁴ Igazán mondom nektek: aki hallgat a szavamra, és hisz abban, aki elküldött engem, annak már örök élete van. Az ilyen ember nem kerül kárhoztató ítélet alá, mert már átment a halálból az örök életre. ²⁵ Igazán mondom nektek, eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját, és akik hallgatnak a szavára, örökké élni fognak. ²⁶ Mert ahogyan az élet forrása az Atyában van, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy benne is az élet forrása legyen. ²⁷ Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. ²⁸ Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az idő, amikor minden halott meghallja a sírokban a Fiú hangját, ²⁹ és előjön. Akik életükben jót tettek, az örök életre támadnak fel, akik pedig gonosz dolgokat műveltek, azért támadnak fel, hogy ítéletre kerüljenek.”

Akik tanúskodnak Jézusról

³⁰ „Önmagamban, az Atyától függetlenül semmit nem tehetek. Ahogyan az Atyától hallom, annak megfelelően ítélek és döntök. Nem a saját akaratom megvalósítására törekszem, hanem annak akaratát viszem véghez, aki elküldött engem, ezért igazságosak az ítéleteim.

³¹ Ha csak én tanúskodnék saját magamról, az nem lenne érvényes. ³² Valaki más az, aki tanúskodik rólam, és az ő tanúskodása kétség nélkül hiteles.

³³ Ti megkérdeztétek Bemerítő Jánost, és ő hűségesen tanúskodott a valóságról. ³⁴ Bár nem szorulok rá, hogy emberek tanúskodjanak mellettem, mégis emlékeztetlek titeket arra, amit ő mondott rólam, hogy üdvösségre jussatok. ³⁵ János olyan volt, mint egy égő fáklya, amely megvilágítja az utat. Ti azonban csak ideig-óráig akartátok a világosságát élvezni.

³⁶ Mellettem azonban erősebb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: a tetteim! A feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy elvégezzem, azok bizonyítják, hogy ő küldött engem. ³⁷ Sőt, maga az Atya is tanúskodott rólam, aki engem elküldött! Ti azonban soha nem hallottátok a hangját, sem nem láttátok az arcát. ³⁸ A szavai sem élnek bennetek, mert nem hisztek annak, akit hozzátok küldött, s aki által üzent nektek. ³⁹ Buzgón tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Jóllehet az Írások is rólam tanúskodnak, ⁴⁰ mégsem akartok hozzám jönni, hogy örök életetek legyen!

⁴¹ Emberektől nem fogadok el dicsőséget vagy elismerést. ⁴² Jól ismerlek titeket, és tudom, hogy valójában nincs bennetek Isten iránti szeretet! ⁴³ Bár engem Atyám küldött, hogy képviseljem őt, ti mégsem fogadtok be. Ha valaki más jön majd a saját hatalmával, azt el fogjátok fogadni! ⁴⁴ Hogyan is tudnátok bennem hinni? Hiszen ti nem az egyetlen igaz Istentől, hanem egymástól akartok dicsőséget és elismerést kapni.

⁴⁵ Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atya előtt! Éppen az lesz a vádlótok, akiben reménykedtek: Mózes! Mert ha neki hittetek volna, ⁴⁶ akkor bennem is hinnétek, hiszen énrólam írt. ⁴⁷ De ha az ő írásainak nem hisztek, hogyan hihetnétek az én szavaimnak?”