M’Cheyne Bible Reading Plan

Salamon városokat épít

8 Húszévi munkába került, amíg Salamon felépítette az Örökkévaló Templomát és a királyi palotát. ² Miután mindezt befejezte, kiépítette és megerősítette azokat a városokat, amelyeket Hírám király adott neki, majd izráelieket telepített oda. ³ Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen vonult, és elfoglalta. ⁴ Felépítette Tadmór városát a pusztában, és raktárvárosokat épített Hamátban. ⁵ Felépítette felső és alsó Bét-Horont, és ezeket megerősítette: falakkal vette körül, és jól védhető erős kapukat állított. ⁶ Felépítette Baalátot és a raktárvárosokat, külön városokat a harci szekerek katonái és a lovasok számára. Amit csak kívánt Salamon, mindent felépített Jeruzsálemben, a Libanonban, és országa más területein.

^7-8 Salamon országában nem mindenki tartozott Izráel népéhez. A hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül ugyanis Izráel fiai nem irtottak ki mindenkit. Akik az idegenek közül megmaradtak, azoknak a leszármazottjait Salamon szolgai munkára fogta — és ez mindmáig így is van. ⁹ Izráel fiai közül azonban a király senkit sem kényszerített szolgai munkára — ők voltak a király katonái, a hadsereg tisztjei, a harci szekerek és a lovasok vezetői. ¹⁰ Salamon király hadseregében 250 tiszt szolgált — ők vezették a hadjáratokban a sereget.

¹¹ Salamon felköltöztette a feleségét, a fáraó leányát, a Dávid városából abba az új palotába, amelyet számára épített. Ugyanis ezt gondolta Salamon: „Ne lakjon a feleségem Dávidnak, Izráel királyának a palotájában, mert szent az a hely, ahol az Örökkévaló Szövetségládája volt elhelyezve!”

¹² Salamon égőáldozatokat mutatott be az Örökkévalónak az Örökkévaló oltárán, amelyet a Templom oszlopcsarnoka elé épített. ¹³ Mózes parancsai szerint az áldozatokat naponta bemutatták, azután az ünnepeken: szombaton, az Újhold ünnepén, és évente háromszor, a nagy ünnepeken — a Kovásztalan Kenyerek ünnepén, a Hetek ünnepén és a Sátorok ünnepén. ¹⁴ Apjának, Dávidnak az utasításait követve Salamon meghatározta a papok szolgálati beosztását, a léviták csoportjait, akik dicséretet énekeltek az Örökkévalónak, és segítettek a papoknak a naponkénti szolgálatban, és a kapuőrség szolgálati csoportjait a kapuk szerint. Mindez annak megfelelően történt, ahogy Dávid, az Isten embere parancsolta. ¹⁵ A papok és a léviták Salamonnak mindenben engedelmeskedtek, még a kincseket illetően is.

¹⁶ Salamon minden munkáját sikeresen véghezvitte attól kezdve, hogy az Örökkévaló házának az alapját lefektette, egészen addig, amíg teljesen befejezte az építést. Így fejeződött be az Örökkévaló házának munkája.

¹⁷ Azután Salamon elment Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a Vörös-tenger partján fekszenek, Edom országában. ¹⁸ Hírám király hajókat küldött Salamonnak a szolgáival, akik járatosak voltak a hajózásban. Ezek Salamon szolgáival együtt Ófirba^[a] hajóztak, és onnan 450 talentum^[b] aranyat hoztak Salamon királynak.

¹ A gyülekezeti vezető^[a] köszönti kedves barátját, Gájuszt, akit igazán szeret.

² Szeretett barátom, tudom, hogy a lelkednek jó dolga van. Imádkozom, hogy minden tekintetben jó dolgod legyen, és testileg is éppen olyan jó egészségnek örvendj, mint amilyen jól vagy lélekben. ³ Nagyon megörültem, amikor néhány hozzánk látogató testvérünk elmondta, milyen hűséges vagy az igazsághoz,^[b] és hogyan követed az igazság útját. ⁴ Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.

⁵ Szeretett barátom, hűségesen cselekszel, amikor segítesz a testvéreidnek, még akkor is, ha személyesen nem ismered őket. ⁶ A hozzánk látogató testvérek elmondták az itteni helyi gyülekezet előtt, hogy milyen szeretettel voltál irántuk. Kérlek, hogy Istennek tetsző módon segítsd a testvéreket útjuk folytatásában, ⁷ mert ők Krisztus szolgálatára indultak útnak, és a hitetlenektől semmit sem fogadtak el. ⁸ Ezért nekünk, hívőknek kell őket segítenünk, hogy munkatársaik legyünk az igazságban.

⁹ Írtam egy levelet a helyi gyülekezetnek, de Diotrefész, aki ott vezető szeretne lenni, nem fogad el minket. ¹⁰ Ezért, ha elmegyek hozzátok, szembesíteni fogom a tetteivel, mert rosszindulatú pletykákat terjeszt rólunk, sőt még azokat a testvéreket sem fogadja vendégszeretettel, akik Krisztust szolgálják. Ráadásul, még másokat is megakadályoz ebben, és kizárja őket a helyi gyülekezetből.

¹¹ Szeretett barátom, ne a rosszat utánozd, hanem a jót! Aki jót tesz, az Istené, aki pedig rosszat, az nem látta Istent.

¹² Demetrioszról mindenki jót mond, az igazság is mellette tanúskodik, de mellette tanúskodunk mi is, és tudod, hogy a mi tanúságtételünk igaz.

¹³ Sok mondanivalóm van még a számodra, de nem akarom folytatni tollal és tintával, ¹⁴ mert remélem, hogy hamarosan találkozunk, és akkor majd beszélgetünk.

¹⁵ Békesség veled! Üdvözlet a barátaidtól! Köszöntsd te is minden barátunkat személyesen!

Imádság

3 Habakuk próféta imádsága.^[a]

Mégis örvendezek az Örökkévalóban!

A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.

A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(A)

22 Közeledett már a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Páska ünnepnek is neveztek. ² A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan végezzenek Jézussal, de ezt titokban akarták megtenni, mert féltek a néptől.

Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel

³ A Sátán belement Júdás Iskáriótesbe, aki Jézus tizenkét apostola közé tartozott. ⁴ Ezután Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, és megbeszélte velük, hogyan adhatná a kezükbe Jézust, hogy letartóztassák. ⁵ A vezetők nagyon megörültek Júdás ajánlatának, és megegyeztek vele, hogy megfizetik. ⁶ Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust olyankor adja az ellenségei kezébe, amikor nincs körülötte nagy tömeg.

Az utolsó Páska-vacsora^(B)

⁷ Elérkezett a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amely előtt fel kell áldozni a páskabárányt. ⁸ Jézus azt mondta Péternek és Jánosnak: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a Páska-vacsorát, hogy együtt megehessük!”

⁹ Ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”

¹⁰ Jézus így válaszolt: „Ahogy beértek a városba, találkozni fogtok egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, ahová megy, ¹¹ és mondjátok a ház gazdájának, hogy a Mester kérdezi, hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét tanítványaival? ¹² Ekkor ő mutat nektek egy nagy, berendezett szobát az emeleten. Ott készítsétek el!”

¹³ A tanítványok elmentek, és előkészítették a vacsorát. Mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta.

Az Új Szövetség megkötése^(C)

¹⁴ Amikor eljött az ideje, Jézus asztalhoz telepedett apostolaival együtt. ¹⁵ Ezt mondta nekik: „Mennyire kívántam, hogy a páskát veletek együtt ünnepelhessem, még a szenvedéseim előtt! ¹⁶ Mert mondom nektek, hogy egészen addig nem fogok ismét Páska-vacsorát enni, amíg be nem teljesedik Isten Királyságában.”

¹⁷ Azután Jézus kezébe vett egy pohár bort, hálát adott Istennek, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindannyian! ¹⁸ Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön Isten Királysága.”

¹⁹ Majd fogta a kenyeret, s miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ugyanezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!” ²⁰ Hasonlóképpen, a vacsora végén egy pohár bort vett a kezébe, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom.

Ki az áruló?

²¹ De nézzétek: velem együtt eszik az, aki elárul engem! ²² Mert az Emberfia el fog menni, ahogyan az el van rendelve, de jaj annak, aki elárulja őt!”

²³ Az apostolok ekkor egymástól kérdezgették, ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.

Ki a legnagyobb?

²⁴ Ezután az apostolok vitatkozni kezdtek, hogy ki a legnagyobb közöttük. ²⁵ Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Az Istent nem ismerő nemzetek királyai hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat. Akiknek pedig hatalmuk van mások fölött, jótevőknek hívatják magukat. ²⁶ Ti azonban ne legyetek ilyenek! Éppen ellenkezőleg: aki közöttetek a legnagyobb, az olyan legyen, mintha ő lenne a legkisebb! Aki vezető, az olyan legyen, mint a többiek szolgája! ²⁷ Mert ki a nagyobb: akit kiszolgálnak, vagy az, aki kiszolgál? Bizony az, akit kiszolgálnak! Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál nektek.

²⁸ Ti vagytok, akik mindeddig kitartottatok mellettem minden próbatételben. ²⁹ Ahogyan Atyám királyi hatalmat adott nekem, úgy most én is királyi hatalmat bízok rátok. ³⁰ Királyságomban velem együtt fogtok majd enni és inni az én asztalomnál. Királyi trónokon ültök és uralkodtok majd Izráel népének tizenkét törzse felett.”

Én imádkoztam érted^(D)

³¹ „Simon, Simon^[a] a Sátán engedélyt kért, hogy próbára tehessen titeket, és megrostáljon, mint a búzát, ³² de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát. Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet!”

³³ Erre Péter így felelt: „Uram, kész vagyok börtönbe menni, vagy ha kell, meg is halni veled együtt!”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Péter, én mondom neked, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor letagadod még azt is, hogy ismersz engem!”

Készüljetek fel a nehéz időkre!

³⁵ Azután így folytatta: „Amikor elküldtelek titeket pénz, tartalék ruha és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?”

Ők pedig így feleltek: „Nem, mindenünk megvolt.”

³⁶ Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „De most, akinek van pénze vagy tarisznyája, vegye magához! Ha pedig nincs kardja, adja el a felsőruháját, és az árán vegyen egyet! ³⁷ Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam ennek az Írásnak:

Igen, ezt rólam írták meg, és hamarosan be is fog teljesedni.”

³⁸ A tanítványok ekkor így feleltek: „Nézd, Uram, itt van két kard!”

Ő pedig így válaszolt: „Elég!”

A Gecsemáné-kertben^(E)

³⁹ Ezután Jézus szokása szerint kiment a városból az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték. ⁴⁰ Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”

⁴¹ Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötvenlépésnyire. Letérdelt, és így imádkozott: ⁴² „Atyám, ha ez egyezik akaratoddal, vidd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinom!^[c] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” ⁴³ Ekkor egy angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust, ⁴⁴ aki a halálos küzdelemben még erőteljesebben imádkozott. Verejtéke úgy hullott a földre, mintha vércseppek lettek volna.^{[d] 45} Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak. ⁴⁶ Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”

Jézust letartóztatják^(F)

⁴⁷ Amikor ezt mondta, egy csoport érkezett oda. Júdás vezette őket, a tizenkét apostol egyike, aki Jézushoz lépett, hogy köszöntésül megcsókolja az arcát.

⁴⁸ Jézus így szólította meg: „Júdás, így árulod el az Emberfiát? Ezzel a baráti köszöntéssel adsz nekik jelt?” ⁴⁹ Amikor a körülötte levő tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, vágjuk-e őket a kardunkkal?” ⁵⁰ Valamelyik apostol rá is vágott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

⁵¹ De Jézus rászólt arra, akinél a kard volt: „Állj meg! Hagyd abba!” Azután megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.

⁵² Majd odafordult a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! ⁵³ Amikor nap mint nap közöttetek voltam a Templom területén, nem fogtatok el. De most eljött a ti órátok: amikor a sötétség uralkodik.”

Péter letagadja, hogy ismeri Jézust^(G)

⁵⁴ Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket. ⁵⁵ Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és köré telepedtek, Péter is leült közéjük. ⁵⁶ Egy szolgálólány meglátta, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és ezt mondta: „Ő is Jézussal volt!”

⁵⁷ De Péter letagadta: „Asszony, nem ismerem őt!” ⁵⁸ Valamivel később másvalaki is meglátta Pétert, és megszólította: „Te is közéjük tartozol!”

De Péter így felelt: „Ember! Nem vagyok közülük való!”

⁵⁹ Körülbelül egy óra múlva valaki más is azt mondta: „Bizony, ő is Jézussal volt, hiszen Galileából való.”

⁶⁰ De Péter megint letagadta: „Ember, azt sem tudom, miről beszélsz!”

Még be sem fejezte, amikor felhangzott a kakas kukorékolása. ⁶¹ Az Úr megfordult, és ránézett Péterre, akinek azonnal eszébe jutott, mit mondott neki Jézus: „Ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” ⁶² Ezután Péter kiment, és keservesen sírt.

Jézust kicsúfolják^(H)

⁶³ A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, csúfolni és verni kezdték. ⁶⁴ Bekötötték a szemét, és ezt mondták neki: „Na, most prófétáld meg, ki ütött rád!” ⁶⁵ Sok egyéb módon is gúnyolták, és szidalmazták.

Jézust kihallgatják a vallási vezetők^(I)

⁶⁶ Amikor felvirradt a reggel, összegyűltek a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók. Jézust eléjük, vagyis a Főtanács elé állították, és megkérdezték tőle: ⁶⁷ „Te vagy-e a Messiás? Mondd meg nekünk!”

Ő így felelt: „Ha megmondom, nem hiszitek el nekem, ⁶⁸ ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. ⁶⁹ De mostantól fogva az Emberfia ott ül majd Isten hatalmának jobb oldalán.”

⁷⁰ Ekkor azok megkérdezték: „Szóval, te vagy az Isten Fia?”

Ő így felelt: „Igen, én vagyok az.”

⁷¹ Ők pedig ezt mondták: „Nincs szükségünk több tanúvallomásra! Most tőle magától hallottuk, hogy ezt mondta!”