M’Cheyne Bible Reading Plan

Salamon felépíti a Templomot^(A)

3 Ezek után Salamon hozzákezdett az Örökkévaló Temploma építéséhez, Jeruzsálemben, a Mórijjá hegyén. Ez az a hely, ahol az Örökkévaló megjelent Dávidnak, Salamon apjának. Korábban a jebúszi Ornán^[a] szérűskertje volt itt. Ezt a helyet jelölte ki Dávid a Templom számára. ² Salamon az építkezést uralkodása negyedik évében, a második hónap második napján kezdte el.

³ Isten Templomának az alapját Salamon fektette le a következő méretek szerint: az alap hosszúsága 60, szélessége 20 könyök^[b] volt — a régi könyökmérték^[c] szerint. ⁴ A főépület elé oszlopcsarnokot épített. Ennek mérete a Templom szélességéhez igazodott, azaz 20 könyöknyi volt, a magassága pedig 20 könyök.^[d] Ezt az oszlopcsarnokot belülről tiszta arannyal borította. ⁵ A Templom főépületét belül fenyőfa burkolattal fedte be, arra pedig aranyborítás került, amelyet pálmafák és láncok mintázata díszített. ⁶ A Templomot drágakövekkel ékesítette, és az aranyat Parvajimból hozatta. ⁷ A Templom belsejét mindenütt arannyal borította: a falakat, a mennyezetet, az ajtókat, még a küszöböt is. A falakat kerubok vésett mintázata díszítette.

⁸ Salamon utasításai szerint elkészítették a Szentek Szentjét is, amelynek mérete az egész épület szélességéhez igazodott: hossza és szélessége egyaránt 20 könyök volt. Belülről ezt is színarannyal borította, amelyhez 600 talentum^[e] finom aranyat használt fel. ⁹ Az aranyszögek súlya 50 sékel^[f] volt. A felső kamrákat is arannyal borította be. ¹⁰ A Szentek Szentjében két kerub-szobrot helyezett el, amelyeket szintén arany borított. ^11-13 A kerubok kiterjesztett szárnyai az egyik faltól a másikig értek, 20 könyök hosszan. Az egyik kerub öt könyök hosszú szárnya a falhoz ért, a másik szárnya középen a másik kerub egyik szárnyával találkozott. Ennek a második kerubnak a másik szárnya pedig a túloldali falat érte. Így együttesen keresztülérték szárnyaikkal a Szentek Szentjét. A két kerub egymással szemben állt, és arcuk a Szentek Szentjének a közepe felé nézett.

¹⁴ A Szentek Szentjének a bejáratára függönyt készítettek kék, bíbor és karmazsin színű fonalból és lenvászonból, amelyre kerubokat hímeztek.

¹⁵ A Templom elé Salamon két 35 könyök^[g] magasságú oszlopot készíttetett. Ezeknek a tetejére egy-egy öt könyök magas oszlopfő került. ¹⁶ Készítettek bronzból láncokat is, amelyekre 100 bronzból készült gránátalmát függesztettek fel. Mindkét oszlopfőt ilyen láncok vették körül. ¹⁷ Az oszlopokat a Templom előtt állították fel, egyiket a bejárat jobb, a másikat a bal oldalán. Salamon elnevezte a jobb oldali oszlopot Jákinnak, a baloldalit Boáznak.^[h]

A Templom berendezése

4 Salamon készíttetett bronzból egy oltárt, amelynek szélessége és hossza egyaránt 20, a magassága pedig 10 könyök^[i] volt.

² Azután öntött bronzból készítettek egy nagy víztartó medencét. Felső kör alakú peremének az átmérője 10, a magassága 5 könyök volt, és 30 könyök^[j] hosszú zsinór érte körül. ³ Oldalát körös-körül domború bika-alakok díszítették két sorban. Egy könyök távolságon tíz bika fért el. Ezt a díszítést a medencével együtt öntötték. ⁴ Maga a víztartó 12 nagy bronz bika-szobor hátán nyugodott — ezek tartották. A bronz-bikák hármasával álltak egymás mellett: három észak felé, három nyugatra, három dél felé, három pedig keletre nézett. A fara mindegyiknek befelé állt — ezeken feküdt a medence, ^5-6 amelynek vastagsága egy tenyérnyi^[k] volt. Felső pereme kifelé hajlott, mint a pohár széle, vagy mint a liliom virága, és 3 000 bat^[l] vizet tudott befogadni. Arra szolgált, hogy a papok abban mosakodjanak meg, mielőtt az áldozatokat elkészítették.

Készíttetett Salamon tíz kisebb mosó-medencét is, hogy az égőáldozatra szánt állatokat azokban mossák le. Ötöt a nagy víztartó medence jobb oldalán, ötöt pedig a bal oldalán helyezett el.

⁷ Azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, a minta szerint. Ezeket a Templomban helyezték el, ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon. ⁸ Készítettek tíz asztalt is, amelyeket szintén a Templom szentélyében helyeztek el: ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon. Aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak. ⁹ Felépítették a papok udvarát és a nagy udvart is, meg az udvarok kapuit, amelyeket bronzzal borítottak be. ¹⁰ A nagy víztartó medencét a Templom jobb oldalára, a délkeleti saroknál helyezték el.

¹¹ Húrám készített még különböző edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Ezzel befejezte mindazt a munkát, amelynek elvégzésével Salamon király megbízta őt a Templom felszerelésére.

¹² Tehát ezeket készítette Húrám: két bronz oszlopot, két gömb alakú oszlopfőt az oszlopok tetejére, és bronzláncokat, amelyek ezeket a gömböket beborították. ¹³ Azután 400 bronz gránátalmát, amelyeket a bronzláncokra fűztek — két sor gránátalmát egy-egy láncra. ¹⁴ Azután állványokat és rájuk kisebb mosó-medencéket. ¹⁵ Azután a nagy bronz víztartó medencét és a tizenkét bronz-bikát, amelyek a medencét tartották, ¹⁶ meg fazekakat, lapátokat és villákat.

Mindezeket simára csiszolt bronzból készítette Húrám, a mesterember, Salamon király megrendelésére, az Örökkévaló Temploma számára. ¹⁷ A király emberei mindezeket a bronztárgyakat Szukkót és Cerédá között a Jordán folyó mellett lévő kemencékben és öntőformákban készíttették. Ott ugyanis megfelelő volt az agyagos talaj a bronzöntéshez. ¹⁸ A király olyan sok bronztárgyat készíttetett, hogy a felhasznált bronz mennyiségét már nem is jegyezték fel.

¹⁹ Salamon tehát elkészíttette Isten Temploma összes fölszerelését: az arany füstölő-oltárt, az asztalokat a kenyerek számára, ²⁰ a színarany mécstartókat és a mécseket, hogy a Szentek Szentje bejárata előtt égjenek — rendeltetésük szerint —, ²¹ azután aranyból virágokat, mécseket és parázs-fogókat, ²² késeket, tálakat, kanalakat és parázstartó serpenyőket; azután aranyból a Templom bejáratát, a Szentek Szentjének ajtaját és a Szentély kapuját.

Isten gyermekei vagyunk

3 Gondoljátok csak meg: az Atya annyira szeret minket, hogy Isten gyermekeinek neveznek bennünket! De nemcsak így hívnak, hanem valóban azok is vagyunk! A hitetlenek nem értik, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, mert nem ismerték meg Istent. ² Kedveseim, igaz, hogy most Isten gyermekei vagyunk, de még nem tudjuk, hogy majd mivé leszünk. Csak azt tudjuk, hogy amikor Krisztus visszajön, mi is hozzá hasonlóvá válunk, hiszen meg fogjuk látni őt teljes valójában! ³ Mindenki, aki abban reménykedik, hogy meglátja őt, tisztán tartja magát a bűntől, ahogyan Krisztus maga is tiszta.

⁴ Aki bűnt követ el, az Isten törvénye ellen vétkezik, mert a bűn nem más, mint az Isten törvényével szembeni engedetlenség. ⁵ Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és benne egyáltalán nincs bűn. ⁶ Aki Jézus Krisztusban él, és benne is marad, az nem fog továbbra is bűnben élni. Ha valaki folyamatosan bűnben él, az valójában nem is látta meg Jézust, sem nem ismerte meg őt igazán.

⁷ Kedves gyermekeim, nehogy valaki becsapjon benneteket! Aki Istennek tetsző életet él, az maga is igazságos és jó, amint Krisztus is igazságos és jó. ⁸ Aki ellenben bűnben él, az a Sátánhoz tartozik. A Sátán ugyanis kezdettől fogva állandóan vétkezik. Isten Fia azonban éppen azért jött le a Földre, hogy lerombolja és megsemmisítse mindazt, amit a Sátán épít.

⁹ Aki Isten gyermeke lett, az nem marad továbbra is a bűnben. Miért? Mert új életet kapott Istentől, amely állandóan benne marad.^[a] Isten gyermeke nem maradhat a bűnben, hiszen az ilyen ember Istentől született. ¹⁰ Az, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tartozik a Sátánhoz, ebből látszik meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki nem szereti a testvérét, az sem Isten gyermeke.

Isten szeretetével szeressétek egymást!

¹¹ A régi parancs — amelyet jól ismertek — az, hogy Isten szeretetével kell szeretnünk egymást. ¹² Ne legyünk olyanok, mint Kain, aki a Gonoszhoz tartozott, és meggyilkolta a testvérét. Miért ölte meg? Mert Kain gonosz dolgokat tett, a testvére pedig Istennek tetsző dolgokat.

¹³ Testvéreim, ne csodálkozzatok, ha gyűlölnek benneteket azok, akik nem hisznek Istenben! ¹⁴ Mi átmentünk a halálból az életre. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Isten szeretetével szeretjük a testvéreinket. Aki ugyanis nem szereti a testvérét, azon még mindig a halál uralkodik. ¹⁵ Aki pedig gyűlöli a testvérét, az valójában gyilkos,^[b] és jól tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet örök élete.

¹⁶ Abból értettük meg, hogy valójában mit jelent Isten irántunk való szeretete, hogy Krisztus a saját életét áldozatul adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért. ¹⁷ Tegyük fel például, hogy van egy gazdag hívő, akinek mindene megvan, és látja a testvérét, aki szegény, mégsem segít rajta. Mit gondoltok, Isten szeretete megmaradhat az ilyen gazdag testvérben? Bizony, nem! ¹⁸ Kedves gyermekeim, ne szóval szeressük egymást! Az isteni szeretet abban mutatkozik meg, amit teszünk.

^19-20 Így lehetünk biztosak abban, hogy az igazsághoz tartozunk. Így nyugtathatjuk meg a szívünket Isten előtt még akkor is, ha vádol bennünket a lelkiismeretünk, hiszen Isten sokkal hatalmasabb, mint a lelkiismeretünk, és mindent jól lát.

²¹ Kedveseim, ha a szívünk nem vádol bennünket, akkor bizalommal mehetünk Istenhez. ²² Ő pedig megadja, amit kérünk, akármi legyen is az, mert engedelmeskedünk a parancsainak, és azt tesszük, amit ő szeret. ²³ Isten pedig azt parancsolja, hogy a Fiában, Jézus Krisztusban higgyünk, és szeressük egymást. Ezt parancsolta nekünk maga Jézus is, amikor velünk volt. ²⁴ Aki engedelmeskedik Isten parancsainak, az Istenben él, és az Isten is él őbenne. Honnan tudjuk, hogy Isten bennünk él? Onnan, hogy a saját Szellemét adta nekünk!

Ninive ostroma és pusztulása

A kitartó imádkozásról

18 Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele^[a] soha. ² „Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem. ³ Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!« ⁴ A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. ⁵ De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”

⁶ Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró! ⁷ Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket! ⁸ Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak!

De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?”

Kit fogad el Isten?

⁹ Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: ¹⁰ „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. ¹¹ A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. ¹² Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«

¹³ A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« ¹⁴ Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”

Ki léphet be Isten Királyságába?^(A)

¹⁵ Az emberek még kisgyermekeiket is odavitték Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. ¹⁶ De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! ¹⁷ Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyermekek, nem is fog bemenni oda!”

A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába^(B)

¹⁸ Jézust megkérdezte egy vallási vezető: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örök életet kapjak?”

¹⁹ Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó! ²⁰ Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést! Ne gyilkolj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Tiszteld apádat és anyádat!«”^[b]

²¹ A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”

²² Jézus ekkor így folytatta: „Egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!” ²³ A férfi, amikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

²⁴ Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába! ²⁵ Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”

Ki kaphat örök életet?

²⁶ Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

²⁷ Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”

²⁸ Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”

²⁹ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért, ³⁰ azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(C)

³¹ Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. ³² Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³ megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.” ³⁴ A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.

Láss! A hited meggyógyított téged^(D)

³⁵ Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett. ³⁶ Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik. ³⁷ Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

³⁸ Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

³⁹ Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

⁴⁰ Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle: ⁴¹ „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”

Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”

⁴² Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”

⁴³ Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.