M’Cheyne Bible Reading Plan
Hadjárat az ammoniak ellen(A)
19 Ezután meghalt Náhás, az ammoniak királya, és a fia követte a trónon. 2 Dávid ekkor azt gondolta: „Náhás jóindulatú volt irántam, én is jóindulatú leszek Hánúnhoz, Náhás fiához!” Ezért követeket küldött Hánúnhoz, hogy fejezzék ki Dávid együttérzését Náhás halála miatt. A követek el is mentek az ammoniakhoz.
3 Az ammoniak főemberei azonban azt mondták Hánúnnak: „Ne hagyd magad félrevezetni! Dávid követei nem azért jöttek hozzád, hogy tiszteletet mutassanak apád iránt, és kifejezzék az együttérzésüket a halála miatt, hanem hogy kikémleljék, azután pedig kifosszák az országodat!” 4 Emiatt Hánún elfogatta Dávid követeit, és megszégyenítette őket: levágatta a szakállukat, és deréktól lefelé a ruhájuk alsó részét, majd elküldte őket.[a]
5 Amikor Dávidnak jelentették, milyen szégyen érte a követeit, eléjük küldte egyik szolgáját ezzel az üzenettel: „Maradjatok Jerikó városában, amíg a szakállatok újra kinő, csak azután jöjjetek vissza Jeruzsálembe!”
6-7 Az ammoniak megértették, hogy gyűlöletessé lettek Dávid számára, ezért felkészültek a harcra Dávid ellen. Hánún arám katonákat bérelt Aram-Naharaimból, Aram-Maakából, és Cóbából 1 000 talentum[b] ezüstért: 32 000 harci szekeret és lovasokat, Maaká királya vezetésével. Ezek a segédcsapatok meg is érkeztek, és letáboroztak Médebá városa előtt. Az ammoniak is összegyűjtötték a seregüket, és készültek a csatára.
8 Amikor ezt Dávid megtudta, Jóábot küldte ki egész seregével együtt, hogy szálljon szembe az ellenséggel. 9 Az ammoniak felsorakoztak a csatához a város kapuja előtt. A segítségükre jött királyok serege pedig külön állt fel a nyílt mezőn.
10 Jóáb látta, hogy elől is, hátul is közrefogta az ellenség, ezért kiválogatta a serege színe-javát, és a maga vezetése alatt az arám sereggel szemben sorakoztatta fel őket. 11 A többieket a testvére, Abisaj vezetésével az ammoniakkal szemben állította csatarendbe. 12 Akkor Jóáb ezt mondta Abisajnak: „Ha az arámok serege erősebbnek bizonyul nálam, akkor jöjj a segítségemre! Ha pedig az ammoniak szorongatnak meg téged, akkor én segítelek meg. 13 Erős légy, és harcoljunk bátran népünkért és Istenünk városaiért! Az Örökkévaló pedig tegye, amit jónak lát!”
14 Azután Jóáb és a serege rohamra indult az arámok ellen, azok pedig elfutottak előle. 15 Amikor az ammoniak látták, hogy az arámok megfutamodtak, ők is futni kezdtek Abisaj, Jóáb testvére elől. Bemenekültek a városukba, Jóáb pedig a seregével együtt visszatért Jeruzsálembe.
16 Amikor az arámok vezetői látták, hogy Izráel legyőzte őket, segítségül hívták követeik által az Eufrátesz folyótól keletre lakó arám népeket — s azok el is jöttek. Seregük vezére Sófak lett, aki Hadadezer hadseregének a vezetője volt.
17 Dávid, mikor tudomást szerzett erről, összegyűjtötte a seregét egész Izráelből, átkelt a Jordánon, és felsorakoztatta a katonáit az arámokkal szemben. Azután megütközött a két sereg, 18 és az arámok elfutottak Izráel elől. Dávid vezetésével Izráel az arámok közül megölt 7 000 katonát, akik a harci szekereken küzdöttek, és 40 000 gyalogost, sőt, a vezért, Sófakot is.
19 Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izráel legyőzte a seregüket, békét kötöttek Dáviddal, és attól fogva őt szolgálták. Ettől kezdve azonban az arámok többé nem segítették az ammoniakat.
Jóáb hadjárata az ammoniak ellen(B)
20 Az esztendő elején, amikor a királyok általában elindították a tavaszi hadjáratokat, Jóáb is elindult a seregével az ammoniak ellen, de Dávid Jeruzsálemben maradt. Izráel serege végigpusztította az ammoniak országát, és Rabbá városához érkezett. Körülvették és ostromolták a várost, azután elfoglalták és lerombolták.
2 Azután Dávid elvette az ammoniak királyától[c] a koronáját, és a saját fejére tette. A korona — amely így Dávid fejére került — egy talentum[d] aranyból készült, és drágakövek ékesítették. Rabbá elfoglalásakor Dávid nagy hadizsákmányt vitt magával, 3 a város lakosságát pedig rabszolgákká tette, és nehéz munkára fogta: fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével kellett dolgozniuk. Hasonlóképpen bánt el Dávid a többi ammoni városokkal is, azután visszatért Jeruzsálembe.
Dávid harcosai megölik az óriás termetű filiszteus vitézeket(C)
4 Ezután Izráel a filiszteusokkal harcolt Gézerben. Ekkor történt, hogy Dávid egyik vitéze, a húsái Szibbekaj megölte Szippajt, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Ezután a filiszteusok Izráeltől vereséget szenvedtek.
5 Később ismét kiújult a harc a filiszteusokkal. Ekkor ölt meg Elhánán, Jáír fia Lahmit, a gáti Góliát testvérét. Lahmi lándzsája olyan súlyos és hosszú volt, mint a szövőszék gerendája.
6 Egy másik alkalommal, Dávid vitézei ismét a filiszteusokkal harcoltak Gát városa mellett. A filiszteusok között volt egy hatalmas termetű harcos, akinek mindkét kezén és lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. 7 Ez a harcos gyalázta és szidalmazta Izráelt, de Jonatán (Dávid bátyjának, Simeának a fia) levágta és megölte.
8 Ezek a hatalmas termetű harcosok mind a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelték magukat, mind Gátból származtak — és valamennyit Dávid és a vitézei ölték meg.
1 Péter, Jézus Krisztus apostola üdvözletét küldi Isten kiválasztott népének, akik szétszóródva élnek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Kis-Ázsiában és Bitiniában. 2 Az Atya-Isten már réges-régen elhatározta, hogy kiválaszt és szent népévé tesz benneteket a Szent Szellem által. Isten arra választott ki benneteket, hogy engedelmeskedjetek neki, és hogy megtisztítson titeket a Jézus Krisztus vére, vagyis áldozati halála által. Isten adjon nektek egyre több kegyelmet és békességet!
Élő reménység
3 Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra. 4 Most tehát reménységgel várjuk, hogy megkapjuk örökségünket, amelyet semmi sem tehet tönkre, s amely soha meg nem fakul, és sohasem veszít az értékéből, mert a Mennyben őrzik a számunkra. 5 Mindez a tiétek, akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig a teljes üdvösséget el nem éritek. Ez már el van készítve, hogy az idők végén mindenki számára lelepleződjön. 6 Ezért tölt el benneteket nagy öröm — annak ellenére, hogy most még egy kis ideig különböző megpróbáltatások szomorúságot okoznak nektek.
A valódi hit
7 S hogy miért van ez így? Mert szükséges, hogy ezek a nehézségek próbára tegyék a hiteteket, vajon valódi-e. Az igazi hit ugyanis értékesebb a színtiszta aranynál. Az aranyat tűzzel tisztítják meg, mégsem marad meg örökké. Hitetek viszont, miután kipróbálták és valódinak bizonyult, dicséretet, elismerést és dicsőséget szerez nektek, amikor Jézus Krisztus megjelenik. 8 Igaz, ti nem ismertétek Jézust személyesen, de mégis szeretitek őt. Bár most sem látjátok, mégis hisztek benne, és dicsőséges öröm tölt el benneteket, amelyet lehetetlen szavakkal kifejezni. 9 Így éritek el a hitetek célját: a lelketek üdvösségét.
A régi próféták üzenete
10 Ezt az üdvösséget próbálták megérteni, ezt kutatták nagy szorgalommal a régi időkben a próféták is, akik Isten kegyelméről prófétáltak, amely most megérkezett hozzátok. 11 Azt szerették volna tudni, hogy mikor és hogyan fog megtörténni az, amit Krisztus Szelleme mutatott nekik. A Szent Szellem a prófétákban élt, és előre megmutatta Krisztus szenvedéseit és az utána következő dicsőségét. 12 Azt is megmagyarázta a prófétáknak, hogy a munkájukkal nem saját maguknak, hanem az utánuk következő nemzedékeknek szolgálnak.
Ti vagytok ez a nemzedék, és a ti javatokra szolgál mindaz, amit a próféták mondtak! Ugyanerről beszéltek azok is, akik mostanában az örömhírt elvitték hozzátok. Isten azért küldte a Mennyből a Szent Szellemet, hogy segítsen nekik hirdetni az örömüzenetet, amelybe még az angyalok is vágyakozva szeretnének betekintést kapni!
Szentek legyetek!
13 Ezért szedjétek rendbe a gondolataitokat, készüljetek fel, és legyetek józanok! Amikor Jézus Krisztus megjelenik, ő majd Isten kegyelmét hozza magával a számotokra. Ebben a kegyelemben reménykedjetek teljes erővel!
14 Régebben, amikor még nem ismertétek Jézus Krisztust, a bennetek lévő gonosz kívánságok szerint éltetek. Most azonban Isten engedelmes gyermekei lettetek. Ezért ne éljetek tovább úgy, mint régen, 15 hanem életetek minden területén szentek legyetek, mivel Isten is szent, aki elhívott benneteket! 16 Mert ezt mondja Isten az Írásban: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”[a]
17 Amikor imádkoztok, édesapátoknak hívjátok Istent! De tudjátok meg, hogy ő kivételezés nélkül és igazságosan fog ítélni mindenkit! Ezért Isten iránti tisztelettel és félelemmel éljetek, mint akik csak átutazóban vagytok a Földön!
Jézus Krisztus vére
18 Tartsátok szem előtt, hogy régen számotokra nem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életmódot az őseitek hagyományozták rátok, de Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből. Ez azonban nagyon sokba került! Nem arany- vagy ezüstpénzzel fizetett értetek, amely elveszti az értékét, 19 hanem Krisztus vérével, amely mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére. 20 Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek. 21 Sőt, a halálból is feltámasztotta őt, és dicsőséget adott neki. Krisztus által hisztek és reménykedtek ti is Istenben.
Újjászülettetek!
22 Mivel engedelmeskedtetek az igazságnak, ezzel megtisztítottátok lelketeket. Most tehát éljetek képmutatás nélkül, őszinte testvéri szeretetben! Isten szeretetével, tiszta szívvel, és teljes erőtökkel szeressétek egymást! 23 Újjászülettetek, de az új életetek már nem halandó forrásból származik, mint a földi élet, hanem halhatatlanból. Ez a forrás pedig Isten beszéde, amely élő és örökké érvényes. 24 Ahogyan az Írás mondja:
„Minden ember olyan, mint a fű,
és minden emberi dicsőség,
mint a mező virága.
Elszárad a fű, lehull a virág,
25 de az Örökkévaló beszéde
mindig érvényes marad.”[b]
Ezt a beszédet hallottátok ti is, amikor az örömüzenetet hirdették nektek.
Ninive megalázkodik az Örökkévaló előtt
3 Az Örökkévaló szava másodszor is Jónáshoz érkezett: 2 „Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd lakóinak, amit én mondok neked!”
3 Akkor Jónás az Örökkévaló szava szerint felkerekedett, és elment Ninivébe, amely rendkívül nagy város volt. Három napig tartott, amíg valaki gyalog keresztülment rajta.
4 Jónás tehát egyre beljebb ment a városba. Egy álló napig gyalogolt, majd hangosan kiáltotta: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!”
5 A város lakói hittek Istennek, megalázták magukat, és böjtöt hirdettek egész Ninivében. A lakosok apraja-nagyja zsákruhát öltött és böjtölt.
6 A király is, amikor meghallotta a hírt, felkelt trónjáról, levetette díszes ruháját, zsákba öltözött, és hamuba ült.[a] 7 Rendeletet adott ki, amelyet kihirdettek Ninivében:
„A király és vezérei ezt parancsolják:
Böjtöljön mindenki a városban! Se emberek, se háziállatok ne egyenek, se nyájak, se csordák ne legeljenek egy ideig semmit, sőt, még vizet se igyanak! 8 A lakosok és a barmok viseljenek zsákot, és mindenki teljes erőből kiáltson Istenhez! Minden ember változtassa meg az életét, hagyjon föl minden gonoszsággal, és ne kövessen el többé semmilyen erőszakosságot! 9 Ki tudja, talán Isten meggondolja magát, lecsillapodik izzó haragja, és mégsem pusztít el bennünket.”
10 Isten látta, hogy Ninive lakosai mit tettek, és hogyan fordultak el gonosz dolgaiktól.
Ezért valóban meggondolta magát, és az ítéletet, amelyet pedig már elhatározott, mégsem hajtotta végre.
Jézus tanítványai és kísérői
8 Ezután Jézus a tizenkét apostollal együtt bejárta a városokat és falvakat, s mindenhol hirdette az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet. 2 Volt velük néhány asszony is, akikből Jézus gonosz szellemeket űzött ki, és különböző betegségekből gyógyított meg: a magdalai Mária, akiből hét gonosz szellem ment ki; 3 Johanna, Kuza felesége; azután Zsuzsanna, meg sokan mások is. (Kuza Heródes egyik főembere volt.) Ezek az asszonyok a saját vagyonukból támogatták és szolgálták Jézust és a tanítványokat.
Példázat a magvetésről(A)
4 Minden városból és faluból jöttek Jézushoz, s nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
5 „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. Ahogy szórta a vetőmagot, néhány az útra esett. Ezeket az emberek eltaposták, a madarak pedig felcsipegették. 6 Némelyik mag köves talajra esett, de amint kicsírázott, el is száradt, mert nem kapott elég nedvességet. 7 Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. 8 Más magok viszont a jó földbe kerültek. Amikor megnőttek, bőséges termést hoztak: százszor annyit, mint amennyit a magvető elvetett.”
Jézus hangosan kiáltva fejezte be a történetet: „Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
9 Tanítványai megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a történet.
10 Ő így felelt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többieknek csak jelképes történeteket mondok, hogy
»nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek.«”[a]
A magvetés példázatának magyarázata(B)
11 „Ennek a példázatnak a következő a jelentése: a mag Isten üzenete. 12 Az útra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják ugyan Isten üzenetét, de a Sátán azonnal ellopja azt a szívükből, hogy ne jussanak hitre és ne üdvözüljenek. 13 A köves talajra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, és örömmel fogadják, de az nem tud meggyökerezni bennük. Ezek hisznek ugyan egy ideig, de amikor próbára teszik őket a nehézségek, elvesztik a hitüket, és elfordulnak Istentől. 14 A tüskés gyomok közé hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, de ahogy múlik az idő, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elnyomják bennük Isten üzenetét, és nem hoznak termést. 15 A jó föld esete pedig azokat jelképezi, akik Isten üzenetét jó és őszinte szívvel befogadják, megőrzik, és türelmes állhatatossággal jó gyümölcsöket teremnek.”
Minden titok kitudódik(C)
16 „Nem azért gyújtanak olajmécsest, hogy letakarják, vagy az ágy alá tegyék, hanem hogy a mécstartóra helyezzék, és világítson azoknak, akik bejönnek a szobába. 17 Mert minden rejtett dolog világosságra fog kerülni. Minden titok kitudódik és világosságra kerül. 18 Tehát gondoljátok át alaposan, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, az még többet kap. De akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”
Jézus igazi családja: a tanítványai(D)
19 Egyszer Jézushoz eljöttek a testvérei és az anyja, de a tömeg miatt nem tudtak a közelébe jutni. 20 Az emberek ekkor szóltak Jézusnak: „Édesanyád és testvéreid odakinn várnak, és látni szeretnének.”
21 De ő így válaszolt: „Az én anyám és testvéreim azok, akik hallgatnak Isten beszédére, és megteszik, amit ő mond.”
Jézus lecsendesíti a vihart(E)
22 Azokban a napokban történt, hogy Jézus a tanítványaival együtt beszállt egy bárkába. „Menjünk át a tó túlsó partjára!” — mondta nekik, és elindultak. 23 Miközben hajóztak, Jézus elaludt. Hirtelen szélvihar csapott le a tóra. A hajó már kezdett megtelni vízzel, és mindannyian veszélyben voltak. 24 A tanítványok ekkor felébresztették Jézust: „Mester! Mester! Végünk van!”
Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és a dühöngő hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett. 25 Majd a tanítványokhoz fordult: „Hol van a hitetek?”
Ők nagyon megdöbbentek és elámultak ezen. Egymástól kérdezgették: „Kicsoda ez, hogy ha parancsol, még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Kiűzi a gonosz szellemek seregét(F)
26 Ezután megérkeztek Gadara[b] vidékére, amely Galileával szemben van, a Genezáreti-tó túlsó partján. 27 Amikor Jézus a partra lépett, a város felől szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellemek laktak. Ez az ember már régóta ruha nélkül járt, és nem házban lakott, hanem a sírbarlangokban tanyázott. 28-29 Mivel a gonosz szellemek gyakran eluralkodtak rajta, a férfi kezét-lábát sokszor leláncolták és megbilincselték, hogy megfékezzék. De hiába próbálták fogva tartani, mindig letépte magáról a láncokat, és a gonosz szellemek kiűzték őt a pusztába. Amikor a férfi meglátta Jézust, felüvöltött, a lába elé vetette magát, és így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia?! Kérlek, ne kínozz engem!” Jézus ugyanis megparancsolta a gonosz szellemnek, hogy menjen ki az emberből.
30 Ekkor Jézus megkérdezte a gonosz szellemtől: „Mi a neved?”
Az pedig így felelt: „Légió”[c], mert sok gonosz szellem lakott abban az emberben. 31-32 A közelben, a hegyoldalon nagy disznókonda legelészett. A gonosz szellemek kérlelték Jézust, hogy ne küldje őket a feneketlen mélységbe, hanem engedje meg nekik, hogy a disznókba menjenek. Jézus megengedte nekik, 33 így a gonosz szellemek kijöttek az emberből, és belementek a disznókba. Azok pedig a meredek hegyoldalról a tóba rohantak, és mind belefulladtak.
34 Amikor a pásztorok látták, hogy mi történt, elfutottak és mindenkinek elmondták ezt a városban és a környéken. 35 A városból sokan kijöttek Jézushoz, hogy lássák, mi történt. Azt a férfit, akiből a gonosz szellemek kimentek, ott találták Jézus lábánál ülve. Már fel volt öltözve, és teljesen épelméjű lett. Az emberek ekkor nagyon megrémültek. 36 Akik látták, elbeszélték a többieknek, hogyan szabadította meg Jézus ezt a megszállottat a gonosz szellemektől. 37 Ekkor Gadara egész népe arra kérte Jézust, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem töltötte el őket. Jézus hajóba szállt, és elment. 38 Az az ember azonban, akiből a gonosz szellemeket kiűzte, könyörgött neki, hogy vele mehessen.
De Jézus elküldte, és azt mondta neki: 39 „Menj haza, és mondd el mindenkinek, amit Isten tett veled!”
Ő el is ment, és az egész városban elhíresztelte, mit tett vele Jézus.
Feltámaszt egy kislányt és meggyógyít egy beteg asszonyt(G)
40 Amikor Jézus visszatért a másik partra, a tömeg örömmel üdvözölte, mert már vártak rá. 41 Ekkor egy Jairus nevű ember érkezett hozzá, aki a helyi zsinagóga vezetője volt. Leborult Jézus lábához, és arra kérte, jöjjön el a házához, 42 mert haldoklott az egyetlen leánya, aki körülbelül tizenkét éves volt.
Jézus el is indult vele, a tömeg pedig szorosan körülvette. 43 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt. Már minden vagyonát az orvosokra költötte,[d] de senki sem tudta meggyógyítani. 44 Az asszony Jézus mögé került, és megérintette a Jézus ruháján lévő rojtokat. Abban a pillanatban megszűnt a vérzése.
45 Jézus megkérdezte: „Ki érintett meg?”
Mindnyájan tagadták, Péter pedig ezt mondta: „Mester, az emberek tolonganak körülötted, és szorongatnak téged!”
46 De Jézus így felelt: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47 Amikor az asszony látta, hogy nem maradhat titokban, reszketve előjött, és leborult előtte. Az egész nép előtt elmondta, hogy miért érintette meg, és hogy azonnal meg is gyógyult. 48 Jézus így szólt hozzá: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békességgel!”
49 Amíg Jézus beszélt, jött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és azt mondta Jairusnak: „A leányod már meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!”
50 Jézus azonban meghallotta, és így biztatta Jairust: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül a leányod!”
51 Amikor Jézus bement a házba, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a leány apját és anyját vitte magával. A többieknek nem engedte, hogy vele menjenek. 52 Közben mindenki sírt, jajgatott, és a leányt gyászolta. Jézus rájuk szólt: „Ne sírjatok, mert a leány nem halt meg, csak alszik!”
53 Azok kinevették, mert tudták, hogy a leány meghalt. 54 Akkor Jézus megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Kelj fel, kislány!” 55 Ekkor a szellem visszatért a kislányba, aki azonnal feltámadt. Akkor Jézus mondta, hogy adjanak neki enni. 56 A leány szülei nagyon meg voltak döbbenve, de Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center