M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid Jeruzsálembe viteti a Szövetségládát(A)
15 Ezután Dávid házakat épített magának és családjának a Dávid városában, Jeruzsálemben. Majd helyet készített az Isten Szövetségládájának: egy sátrat állított fel annak számára. 2 Azt mondta: „Csak a léviták hordozhatják a Szövetségládát, senki más. Az Örökkévaló választotta ki őket, hogy mindörökké szolgálják őt, és hogy hordozzák az Örökkévaló Szövetségládáját.”
3 Azután összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel egész népét, hogy az Örökkévaló Szövetségládáját felvigyék arra a helyre, amelyet erre a célra készített. 4 Összehívta Áron leszármazottjait, és a lévitákat is. Ezek a következők voltak: 5 Kéhát családjából Úriél, a vezetőjük és 120 rokona, 6 Mérári családjából Aszájá, a vezetőjük és 220 rokona, 7 Gérsón családjából Jóel, a vezetőjük és 130 rokona, 8 Elicáfán családjából Semajá, a vezetőjük és 200 rokona, 9 Hebron családjából Eliél, a vezetőjük és 80 rokona, 10 Uzziél családjából Amminádáb, a vezetőjük és 112 rokona.
Dávid hívatja a papokat és a lévitákat
11 Majd Dávid hívatta Cádók és Ebjátár papokat, és a következő lévitákat: Úriél, Aszájá, Jóel, Semajá, Eliél és Amminádáb. 12 Azt mondta nekik: „Ti vagytok a léviták nemzetségfői. Szenteljétek meg magatokat a rokonaitokkal együtt, hogy felvihessétek az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját arra a helyre, amelyet készítettem. 13 Az előző alkalommal nem voltatok velünk, s emiatt magunkra vontuk Istenünk, az Örökkévaló haragját, mivel nem kértük ki a tanácsát, hogyan kell megfelelően hordoznunk a Szövetségládát.”
14 Tehát megszentelték magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját. 15 A léviták rudakkal vállukra emelték a ládát, és úgy vitték — ahogyan azt az Örökkévaló szava szerint Mózes megparancsolta.
Dávid kijelöli az énekes lévitákat
16 Dávid parancsa szerint a léviták vezetői — a saját rokonaik közül — énekeseket választottak ki, akik hangos énekszóval, hárfa, lant és cintányér kíséretével dicsérték az Örökkévalót.
17 Így választották ki énekesnek Hémánt, Jóel fiát, azután Ászáfot, Berekjáhú fiát, és Mérári családjából Étánt, Kúsájáhú fiát. Ők valamennyien rokonok voltak. 18 Velük együtt szolgáltak, mint segítők a következő rokonaik: Zekarjáhú, Bén, Jaaziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Benájáhú, Maaszéjáhú, Mattitjáhú, Elifléhú és Miknéjáhú. Azután két ajtóőrt is kijelöltek: Obed-Edómot és Jeiélt.
19 Az énekesek, Hémán, Ászáf és Étán kezelték a bronzból készült cintányérokat is. 20 Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú játszottak a magas hangú húros hangszereken.[a] 21 Mettitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Obed-Edóm, Jeíél, és Azazjáhú a mélyebb hangú húros hangszereket[b] szólaltatták meg. 22 Az éneklésben Kenanjáhú volt a léviták vezetője, mert ő értett ehhez a legjobban. Így az éneklést ő irányította.
23 Berekjá és Elkána őrködtek a Szövetségládánál, a bejárat előtt. 24 A trombitákat a következő papok fújták az Isten Szövetségládája előtt: Sebanjáhú, Jósafát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliézer. Obed-Edóm és Jeiél szintén a Szövetségládánál őrködtek a bejárat előtt.
25 Akkor Dávid vezetésével Izráel népének a vezetői és hadsereg vezérei nagy örömmel elmentek Obed-Edóm házához, hogy elhozzák onnan az Örökkévaló Szövetségládáját. 26 Az Örökkévaló megsegítette a lévitákat, akik a Szövetségládát vitték, ezért feláldoztak az Örökkévalónak hét bikát és hét kost. 27 Dávid, a Szövetségládát hordozó léviták, az énekesek és Kenanjá, a vezetőjük valamennyien finom lenvászon ruhát viseltek. Dávid ezen felül lenvászon efódot is vett magára.
28 Így vitte egész Izráel az Örökkévaló Szövetségládáját hangos örömkiáltásokkal, a sófár hangja mellett; trombitaszóval, és cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal kísérve.
29 Amikor a Szövetségládát bevitték a Dávid városába, Mikál, Saul leánya, Dávid felesége kinézett az ablakon. Látta, hogy Dávid király ugrál és táncol örömében, és emiatt megvetette őt.
Egyformán bánjatok szegénnyel és gazdaggal!
2 Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne legyetek személyválogatók! 2 Képzeljétek el, hogy bejön a gyülekezetbe egy jól öltözött, aranygyűrűs férfi, és bejön egy szegény is, piszkos ruhában. 3 Ha a jól öltözött emberhez különleges figyelemmel fordultok, és azt mondjátok neki: „Ülj le erre a kényelmes helyre!” A szegénynek meg azt mondjátok: „Te csak állj meg ott!”, vagy: „Ülj le ide, a lábam elé!” 4 — akkor különbséget tesztek közöttük, és helytelen indulatok alapján, rosszul ítéltek.
5 Figyeljetek, kedves testvéreim! Isten kiválasztotta azokat, akiket a világ szegényeknek tart, hogy a hitük által gazdagok legyenek. Kiválasztotta őket, hogy övék legyen a Királyság, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. 6 Ti pedig ilyen megalázó módon bántok a szegényekkel?! Pedig a gazdagok azok, akik mindig uralkodni akarnak rajtatok. Ők visznek benneteket a bíróság elé, 7 és ők azok, akik gonosz dolgokat mondanak Jézus szép nevéről, amelyről titeket is elneveztek.
8 Ez a királyi törvény az Írásokban található: „Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!”[a] Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek! 9 Ha viszont az egyik embert fontosabbnak tartjátok a másiknál, akkor bűnt követtek el, és Isten Törvénye ellen vétkeztek. 10 Hiszen, ha valaki csak egy dologban bűnös, de máskülönben az összes többi parancsot megtartja, mégis az egész Törvény ellen vét. 11 Isten azt mondta: „Ne csald meg a házastársadat!”[b] és „Ne gyilkolj!”[c] Márpedig ha nem csalod meg a házastársadat, de gyilkolsz, akkor is az egész Törvény ellen vétkezel.
12 Titeket a szabadság törvénye alapján fognak megítélni. Erre mindig emlékezzetek, ha mondtok, vagy tesztek valamit! 13 Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.
Tettek nélkül a hit halott
14 Testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hisz, de ez a tetteiből nem látszik meg, akkor annak az embernek a „hite” nem ér semmit! Vajon az ilyen „hit” által megmenekülhet-e? 15 Ha például valamelyik testvéreteknek — akár férfinak, akár nőnek — nincs rendes ruhája, és nincs mit ennie, 16 akkor hiába mondjátok neki: „Isten veled, remélem, nem fogsz fázni, és lesz mit enned.” Ha nem adtok neki ruhát és ennivalót, ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! 17 Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.
18 Valaki esetleg így érvelhet: „Vannak, akiknek hitük van, másoknak meg jó tetteik.” Erre azt válaszolom, hogy nem tudod megmutatni a hitedet, ha nem teszel semmit — én viszont éppen azzal bizonyítom be a hitem valódi voltát, amit a hitem alapján teszek!
19 Hiszitek, hogy csak egyetlen Isten van? Helyes! De gondoljátok meg, hogy ezt a gonosz szellemek is hiszik — és reszketnek a félelemtől!
20 Ó, ti ostobák! Bebizonyítsam nektek, hogy az a hit, amelyből nem következnek tettek, nem jó semmire? 21 Ábrahám, ősapánk is azzal vált Isten számára elfogadhatóvá, amit tett: felajánlotta Istennek az oltáron a fiát, Izsákot. 22 Ebből láthatjátok, hogy Ábrahám hite és a tettei összhangban voltak. A hite azzal vált tökéletessé, amit a hite alapján tett. 23 Így teljesedett be, amit az Írás mond: „Ábrahám hitt Istennek, és bízott benne. Ennek a hitnek és bizalomnak az alapján Isten pedig elfogadta Ábrahámot”,[d] és a „barátjának” nevezte.[e]
24 Látjátok tehát, hogy az embert a tettei teszik valóban elfogadhatóvá Isten számára. Pusztán a hite által ez nem lehetséges.
25 Ugyanerre példa a prostituált Ráháb esete is. Ő is a tettei alapján lett Isten számára elfogadhatóvá, amikor házába fogadta az izráeli kémeket, és segített nekik, hogy másik úton meneküljenek el az üldözők elől.[f]
26 Ahogyan az ember teste halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott, ha nem tesz semmit.
Láttam az Urat az oltár mellett állni
9 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta:
„Sújts le az oszlopfőre,
hogy még az alap is megremegjen!
Döntsd rá az egész házat
a benne lévők fejére!
Akik életben maradnak,
azokat fegyverrel ölöm meg.
Egy sem fog elszaladni,
senki sem menekülhet!
2 Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba,
onnan is előhúzom őket.
Ha felkapaszkodnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
3 Ha a Kármel tetején rejtőznek el,
ott is megtalálom,
és megragadom őket.
Ha a tenger mélyén bújnak el,
hogy ne lássam őket,
ott is parancsolok a kígyónak,
hogy marja meg őket.
4 Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket,
ott is parancsolok a fegyvernek,
hogy ölje meg őket.
Bizony szemmel tartom népemet,
de nem a javukra, hanem a vesztükre!”
5 Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
megérinti a földet, és az beleremeg,
emelkedik és lesüllyed,
akár a Nílus vize Egyiptomban.
A föld lakosai pedig
mind sírnak és gyászolnak.
6 Az Örökkévaló a Mennyben
építette lakóhelyét,
és a Földre alapozta
az ég boltozatát.
Ő szólítja elő a tengerek vizét,
és elborítja a föld színét vele,
Ő az Örökkévaló — ez az ő neve!
Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Izráel népe!
Olyanok lettetek számomra,
mint Etiópia népe,
vagy mint bármely más nép.
Igaz, én hoztam föl
Egyiptomból Izráelt,
de a filiszteusokat is
én hoztam el Kréta szigetéről,
Arám népét meg Kírből.”
8 Uram, az Örökkévaló
szemmel tartja Izráel királyságát,
amelyet elborított a bűn.
„Bizony, eltörlöm azt a föld színéről
— ezt mondja az Örökkévaló —,
de Jákób népét
mégsem pusztítom el teljesen!
9 Nézzétek és lássátok:
Parancsolok, és megrostálom
népemet, Izráelt, a nemzetek között,
mint ahogy a búzát kirostálják.[a]
De egyetlen szemecske
sem esik a földre!
10 Népem bűnöseit mind
fegyver öli meg,
bár azt hiszik,
hogy őket baj nem érheti”.
Újra fölállítom Dávid sátorát
11 „Azon a napon újra fölállítom
Dávid leomlott sátorát,
repedéseit és romlásait kijavítom,
hogy mint régen volt, olyan legyen.
Igen, újjáépítem teljesen,
12 hogy örököljék Edom maradékát,
meg akik a nemzetekből megmaradnak,
mindazokat, akik nevemet viselik
— mondja az Örökkévaló,
aki ezt be is teljesíti.
13 Bizony, eljön az idő
— mondja az Örökkévaló —,
amikor olyan bőségesen megáldalak titeket,
hogy a szántó utoléri az aratót,
aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt.
A hegyoldalakról árad majd a must,
s a dombokról bor-patakok folynak.
14 Népem, Izráel sorsát jóra fordítom.[b]
Romba dőlt városaikat újra felépítik,
s laknak bennük,
szőlőket telepítenek,
és a saját borukat isszák.
15 Én telepítem le őket ismét a földjükre.
Többé ki nem szaggatja őket senki
arról a földről, amelyet én adtam nekik!”
— ezt mondja Istened, az Örökkévaló.
Jézust próbára teszi a Sátán(A)
4 Jézus a Szent Szellemmel beteljesedve visszatért a Jordán folyótól. A Szent Szellem ekkor kivezette a pusztába, 2 ahol Jézus negyven napot töltött, a Sátán pedig kísértésekkel próbára tette. Eközben Jézus semmit sem evett, de mikor a negyven nap eltelt, megéhezett.
3 Ekkor a Sátán azt mondta neki: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor parancsold meg ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!”
4 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«”[a]
5 A Sátán ezután egy pillanat alatt megmutatta Jézusnak a földkerekség összes királyságát, 6 majd ezt mondta: „Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mindez az enyém, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát engem imádsz, mindez a tiéd lesz.”
8 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és csak őt szolgáld!«”[b]
9 Ezután a Sátán elvitte Jézust Jeruzsálembe. A Templom területének legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor ugorj le innen! 10 Mert azt mondja az Írás:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.«[c]
11 Meg azt is mondja:
»A tenyerükön hordoznak,
hogy kőbe ne üsd a lábad.«”[d]
12 Jézus erre így felelt: „De az Írás azt is mondja: »Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[e]
13 Ekkor a Sátán felhagyott vele, hogy Jézust próbára tegye. Egy ideig félreállt, és várta a kedvező alkalmat.
Jézus Galileában kezdi meg szolgálatát(B)
14 Jézus a Szent Szellem erejével beteljesedve visszatért Galileába. A híre elterjedt az egész vidéken. 15 Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsérte.
Jézus a názáreti zsinagógában(C)
16 Ezután Názáretbe ment, abba a városba, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint elment a zsinagógába. Amikor felállt, hogy az Írásokból felolvasson, 17 Ézsaiás próféta könyvét adták a kezébe. Kinyitotta a könyvtekercset, és azt a helyet kezdte olvasni, ahol ez van írva:
18 „Az Örökkévaló Szelleme van rajtam,
mivel felkent engem,
hogy örömhírt mondjak a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak,
a vakoknak pedig szemük megnyílását,
hogy megszabadítsam a szenvedőket és elnyomottakat,
19 és hirdessem az Örökkévaló kegyelmének idejét.”[f]
20 Behajtotta a könyvtekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenki várakozva nézett rá. 21 „Ez az Írás most teljesedett be a fületek hallatára” — mondta nekik.
22 Mindannyian elismeréssel hallgatták Jézust, és csodálkoztak, hogy a kegyelemnek ezeket az igéit idézi. De azt is kérdezgették egymástól: „Hogyan lehetséges ez? Hát nem ő a József fia?”
23 Ő pedig így válaszolt nekik: „Tudom, hogy azt a mondást akarjátok idézni: »Orvos, gyógyítsd meg magadat!« Hallottuk, milyen dolgokat tettél Kapernaumban — hát akkor tedd meg itt, a saját városodban is!”
24 Azután így folytatta: „Igazán mondom nektek: egyetlen prófétát sem fogadnak el a saját városában. 25 Mondhatom nektek, sok özvegyasszony élt Izráelben Illés idejében, amikor három és fél évig nem esett az eső, és nagy éhínség uralkodott az egész országban. 26 De Isten egyikükhöz sem küldte Illést, csak a Szidón városa melletti Sareptába, egy özvegyasszonyhoz. 27 Hasonlóképpen, sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naámán, pedig ő nem is Izráelből, hanem Szíriából származott.”
28 Ezen a válaszon a zsinagógában mindenki nagyon felháborodott. 29 Felkeltek, kiűzték Jézust egészen annak a dombnak a sziklás pereméig, amelyen a városuk épült, hogy lelökjék a mélységbe. 30 Jézus azonban keresztülment a tömegen, és otthagyta őket.
A kapernaumi zsinagógában(D)
31 Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában. 32 Mindenki csodálkozott a tanításán, mert olyan tekintéllyel beszélt, mint aki hatalommal rendelkezik. 33 A zsinagógában az egyik férfi, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon kiabálni kezdett: 34 „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!” 35 Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta azt az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.
36 Ezen mindenki megdöbbent, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez? Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok engedelmeskednek neki, és kimennek az emberekből!” 37 Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.
Péter otthonában(E)
38 Jézus a zsinagógából Simon[g] otthonába ment, ahol Simon anyósa éppen magas lázzal, betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta. 39 Jézus megállt az asszony ágya mellett, és ráparancsolt a lázra, amely azonnal el is hagyja a beteget. Az asszony nyomban felkelt, és megvendégelte őket.
Sok beteget meggyógyít
40 Amikor lement a nap, különféle betegségekben szenvedőket hoztak Jézushoz. Ő a kezét rájuk tette, és mindegyiküket meggyógyította. 41 Sokakból gonosz szellemek is kimentek, akik ezt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” De Jézus rájuk parancsolt, és nem engedte szólni őket. A gonosz szellemek ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.
Júdea városaiban(F)
42 Másnap Jézus félrevonult egy lakatlan helyre, de a sokaság utánament, megkereste és körülvette. Megpróbálták rábeszélni, hogy maradjon velük, 43 de ő ezt mondta: „Más városokban is hirdetnem kell az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet, mert ezért küldtek.”
44 Ezzel továbbment, és Júdea zsinagógáiban is hirdette Isten üzenetét.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center