M’Cheyne Bible Reading Plan
9 Izráel népét számba vették, és családjaik szerint feljegyezték őket az Izráel Királyainak Könyvébe.
A száműzetésből visszatért jeruzsálemi lakosok(A)
Hűtlenségük miatt Júda népét száműzetésbe hurcolták Babilóniába.
2 A papok, a léviták és a Templom szolgái voltak az elsők, akik visszajöttek a száműzetésből, és őseik birtokát elfoglalva ismét az eredeti lakóhelyükre költöztek Izráel városaiban.
3 Jeruzsálemben laktak Júda, Benjámin, Efraim és Manassé törzséből a következők:
4 Útaj, Ammihúd fia, aki Omri fia, aki Imri fia, aki Báni fia, aki Perecnek, Júda fiának az egyik leszármazottja volt.
5 A silóiak közül Aszájá, az elsőszülött, és az ő fiai.
6 Zerah fiai közül Jeúél és a rokonai, összesen 690 fő.
7 Továbbá Benjámin leszármazottjai közül Szallú, Mesullám fia (aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt). 8 Azután Jibnejá, Jeróhám fia, azután Élá, Uzzi fia (aki Mikri fia volt), azután Mesullám, Sefatja fia (aki Reuél fia, aki Jibnijjá fia volt), 9 és a rokonaik, akikkel együtt a származási jegyzékük szerint összesen 956 férfi tartozott közéjük. Mindannyian családfők voltak.
10 A papok közül a következők laktak Jeruzsálemben: Jedajá, Jehójárib, Jákin és 11 Azarjá, Hilkijjá fia (aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Akitúb fia, aki Isten Templomának a felügyelője volt.) 12 Azután Adájá, Jeróhám fia (aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt), valamint Maszaj, Adiél fia (aki Jahréza fia, aki Mesullám fia, aki Mesillémit fia, aki Immér fia volt).
13 Rokonaikkal együtt összesen 1 760 pap, akik valamennyien családfők voltak, és az Isten Templomának a szolgálatában álltak.
14 A léviták közül a következők laktak Jeruzsálemben: Semajá, Hassúb fia (aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Merári leszármazottja volt),
15 azután Bakbakar, Heres, Gálál, Mattanjá (Míká fia, aki Zikri fia, aki Ászáf fia volt), 16 azután Óbadjá, Semajá fia (aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt), azután Berekjá, Ászá fia (aki Elkána fia volt). Berekjá a netófáiak falvaiban lakott.
17 A Templom kapuőrei közül ezek laktak Jeruzsálemben: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahimán. A vezetőjük Sallúm volt, a testvérük. 18 Korábban a Király-kapunál teljesítettek szolgálatot, a keleti oldalon. Ők voltak a léviták táboraiban is a kapuőrök. 19 Sallúm, Kóré fia (aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt) és a rokonai — vagyis Kórah leszármazottjai — korábban a Szent Sátor bejáratát őrizték, ahogyan az őseik is ezt a szolgálatot végezték az Örökkévaló táborának a bejáratánál. 20 Régen Fineás, Eleázár fia volt a kapuőrök vezetője. Az Örökkévaló Fineással volt. 21 Zekarjá, Meselemjá fia a Találkozás Sátorának, vagyis a Szent Sátornak a kapuőre volt.
22 Ezeket a kiválasztott kapuőröket — összesen 212 főt — azokban a falvakban írták be a származási jegyzékbe, ahol a családjuk lakott. Őket még Dávid király és Sámuel próféta választotta ki és állította szolgálatba, mivel megbízhatók voltak. 23 Ők és a leszármazottjaik voltak felelősek az Örökkévaló Temploma kapuinak és a Szent Sátor bejáratának az őrzéséért. 24 Mind a négy égtáj irányában voltak őrök: keletről, nyugatról, északról és délről. 25 A falvakból a rokonaik időről időre eljöttek hozzájuk egy-egy hétre.
26 A kapuőrök négy lévita vezetője állandó szolgálatot teljesített. Rájuk volt bízva minden kamra a Templomban, és minden érték, ami a kamrákban volt. 27 Az éjszakát is a Templom közelében töltötték, mert éjjel is ők őrizték azt, és reggelente ők nyitották ki a kapukat.
28 A kapuőrök közül némelyek a templomi szolgálatban használt eszközökre vigyáztak: meg kellett számolniuk, amikor a kamrákból a Templomba vitték, illetve amikor visszahozták ezeket. 29 Mások a többi szent eszközökért voltak felelősek, meg az áldozatokhoz szükséges finomlisztért, borért, olívaolajért, tömjénért és a fűszerekért. 30 A felkenetés szent olaját a papok keverték össze a fűszerekből. 31 A szent kenyereket a lévita Mattitjá készítette el, aki Sallum elsőszülöttje volt, Kórah nemzetségéből. 32 Rokonai (szintén Kórah nemzetségéből) rendezték el a szent kenyereket minden szombaton.
33 Azok az énekes léviták, akik vezetők voltak, a Templom kamráiban tartózkodtak, és fel voltak mentve minden egyéb szolgálat alól, mert éjjel-nappal be voltak osztva a saját szolgálatuk rendje szerint. 34 Ezek voltak a léviták családfői, akik nemzetségi származásuk szerint vezetők voltak, és valamennyien Jeruzsálemben laktak.
Saul király származása(B)
35 Jeiél alapította Gibeon városát, és ott is lakott. Feleségét Maakának hívták. 36 Elsőszülött fia volt Abdón, azután Cúr, Kís, Baál, Nér, Nádáb, 37 Gedór, Ahjó, Zekarjá és Miklót. 38 Miklót fia: Simá. Ők is Jeruzsálemben laktak, a rokonaik közelében.
39 Nér fia volt Kís, ennek fia Saul, ennek fiai: Jonatán, Malkisúá, Abinádáb és Esbaal.
40 Jonatán fia Meribbaal, ennek fia Míká, 41 ennek fiai: Pítón, Melek, Taréa és Áház.
42 Áház fia Jadá,[a] ennek fiai: Álemet, Azmávet és Zimri. Zimri fia Mócá, 43 ennek fia Biná, ennek fia Refájá, ennek fia Elászá, ennek fia Ácél.
44 Ácélnak hat fia volt: Azrikám, Bókerú, Jismaél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai.
Saul király halála(C)
10 A filiszteusok megtámadták Izráelt, és harcoltak ellenük. Izráel harcosai megfutamodtak a csatában, és sokan közülük elestek a Gilboa-hegyen. 2-3 Akkor a filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait. A harc egyre hevesebb lett Saul körül, és a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinádábot és Malkisúát — Saul három fiát.
A filiszteusok íjászai megsebesítették Sault, 4 aki ezt mondta a fegyverhordozójának: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így halt meg.
5 Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is a kardjába dőlt. 6 Így halt meg Saul és három fia — egész családja egy napon pusztult el.
7 Azok az izráeliek, akik a völgyben laktak, látták, hogy a seregük megfutamodott, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt. Ezért ők is elfutottak az ellenség elől, és otthagyták a városaikat. A filiszteusok pedig elfoglalták ezeket, és letelepedtek bennük.
8 A következő napon eljöttek a filiszteusok, és kifosztották az elesett izráeli harcosokat. Gilboa hegyén megtalálták Saul és a fiai holttestét is. 9 Saul holttestét is kifosztották, és a fejét levágták. Saul fegyvereit és a levágott fejét körülhordozták az egész országukban, hogy megmutassák a bálványaiknak és az egész népnek. 10 Saul fegyvereit a filiszteusok isteneinek a templomában, levágott fejét pedig Dágon templomában tették közszemlére.
11 Jábes-Gileád lakói meghallották, hogy mit tettek a filiszteusok Saullal. 12 Ezért néhány bátor férfi közülük felkerekedett, elhozták Saulnak és fiainak a holttestét, és eltemették őket egy tölgyfa alatt Jábes-Gileádban, majd hét napon át böjtöltek — így gyászolták őket.
13 Saul tehát meghalt, mert vétkezett az Örökkévaló ellen, amikor nem engedelmeskedett az Örökkévaló szavának. Ráadásul még egy halottidézőt is megkeresett, hogy tőle kérjen tanácsot. 14 Mivel Saul nem az Örökkévalót kereste, az Örökkévaló megölte őt, elvette tőle a királyságot, és Dávidnak, Isai fiának adta.
Kövesd Jézus példáját!
12 A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát! 2 Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. 3 Gondoljatok Jézusra, aki türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele! Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a küzdelembe, sem a kedveteket nem vesztitek el.
Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival
4 A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. 5 Elfelejtettétek a figyelmeztetést, amely nektek, mint fiaknak szól:
„Fiam, ne vedd félvállról,
amikor az Örökkévaló helyreigazít,
és ne veszítsd el a kedved,
amikor megfegyelmez téged!
6 Mert az Örökkévaló felneveli azokat,
akiket szeret,
és megfenyít mindenkit,
akit a fiává fogad.”[a]
7 Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek ezt a mennyei Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek, mert ebből látszik, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival! Hiszen minden fiút megfegyelmez az apja. 8 Mindenkinek szüksége van erre! Ha viszont sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.
9 Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített a földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy éljünk! 10 Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő. 11 A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk, inkább fájdalmas és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.
Gyakorlati tanácsok
12 Ezért ne szomorkodjatok, hanem emeljétek fel a fejeteket! Ne legyetek gyengék, hanem erősítsétek meg magatokat! 13 Egyenes utakon járjatok, és helyesen éljetek, hogy megmeneküljetek, és gyengeségeitek miatt el ne vesszetek!
14 Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat! 15 Vigyázzatok, hogy Isten kegyelmétől senki el ne forduljon! Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet!
16 Közöttetek senki ne éljen szexuális bűnben! Senki se legyen istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! 17 Tudjátok, hogy amikor később örökölni akarta az áldást, már nem kapta meg. Nem tudott többé változtatni azon, amit tett, pedig sírva igyekezett megszerezni az apja áldását.
A Sínai-hegy és a Sion-hegy
[18] [b] Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz, 19 a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé, 20 mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.”[c] 21 Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”[d]
22 Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem,[e] és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. 23 Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek[f] Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak. 24 Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.
25 Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! 26 Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.”[g] 27 Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen.
28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!
Az önelégült elbizakodottság büntetése
6 Jaj nektek,
akik gondtalan jólétben
éltek a Sionon!
Jaj nektek,
akik önelégült elbizakodottságban
éltek Samáriában,[a]
akik magatokat a legkülönb nép
vezetőinek tartjátok,
hiszen hozzátok fordul tanácsért
egész Izráel!
2 Menjetek csak el Kalnéba,
nézzetek szét a nagy Hamátban,
járjátok be Gát[b] városát
a filiszteusok földjén!
Különbek vagytok-e náluk?
Nem nagyobb-e országuk
a tieteknél?
3 Jaj nektek, akik a veszedelem napját
távolinak gondoljátok,
pedig tetteitekkel
éppen ti sürgetitek jövetelét!
4 Jaj nektek,
akik díszes pamlagon heverésztek,
elefántcsonttal díszített
nyoszolyákon nyújtózkodtok,
akik báránysülttel lakomáztok,
s levágjátok a borjakat magatoknak,
5 hárfát pengetve dalolgattok,
és hangszereket készítetek magatoknak,
mint Dávid,[c]
6 akik öblös korsókból
isszátok a bort,
s drága illatszerekkel
kenegetitek magatokat,
de József népe[d] romlásán
nem bánkódtok!
7 Elsők lesztek hát,
akiket száműzetésbe hurcolnak,
s vége szakad
a henyélők lakomáinak!
8 Uram, az Örökkévaló megesküdött önmagára, ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Utálom, amire Jákób népe[e] oly büszke,
gyűlölöm várait és palotáit,
ezért kiszolgáltatom a várost
ellenségeinek,
és kezükbe adok mindenkit,
aki csak benne lakik.”
Csak kevesen maradnak életben Izráelben
9 Akkor, ha tízen maradnak élve egy családból, még azok is meghalnak. 10 S ha eljön egy rokon, hogy kivigye a házból a holttesteket, hogy elégesse őket; megkérdezi azt, aki a házban maradt: „Van-e még ott valaki más?”
Az meg válaszol: „Nem, nincs más, hála…”.[f]
De a másik félbeszakítja: „Hallgass! Ki ne mondd az Örökkévaló nevét!”
11 Mert nézzétek, az Örökkévaló parancsol,
és darabokra töri a nagy házakat,
apró törmelékké zúzza a kis házakat!
12 Vajon vágtatnak-e a lovak a sziklákon?
Vagy felszánthatjátok-e
ökrökkel a tengerpartot?
De ti az igaz ítéletet
keserű méregre cseréltétek!
Az igazságosság gyümölcse helyett
üröm terem nálatok!
13 Dicsekedtek vele,
hogy Lódebárt elfoglaltátok.
Kérkedve mondjátok:
„Lám, a magunk erejével
foglaltuk el Karnaim várát!”
14 „Ezért hát, Izráel,
ellened indítok egy népet
— mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene —,
elnyomnak és sanyargatnak majd téged
egész földeden,
a hamáti úttól az Arava-völgyig.”[g]
Mária meglátogatja Erzsébetet
39 Mária ekkor útra készült, és sietve elment Júdea hegyvidékének egyik városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária hangját, a méhében lévő magzat örömében repesni kezdett, és a Szent Szellem betöltötte Erzsébetet. 42 Nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy te, Mária — jobban, mint bárki más az asszonyok között! Áldott a gyermeked is, akit a méhedben hordozol! 43 Hogy lehet az, hogy az Uram anyja vagy, mégis te jössz hozzám? 44 Mert abban a pillanatban, amikor a köszöntésedet meghallottam, a gyermekem örömében repesni kezdett a méhemben. 45 Bizony boldog és áldott, aki hittel fogadja, amit az Örökkévaló mond neki, mert az beteljesedik!”
Mária dicsőíti Istent
46 Mária pedig ezt mondta:
47 „Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből,
szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,
48 mert rátekintett alázatos szolgálóleányára!
Bizony, mostantól fogva minden nemzedék
boldognak és áldottnak mond engem,
49 mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas!
Szent a neve!
50 Nemzedékről nemzedékre
irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.
51 Kinyújtotta karját, megmutatta erejét:
szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,
52 ledöntötte trónjukról az uralkodókat,
az alázatosakat pedig felemelte.
53 A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval,
a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.
54 Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek,
mert nem felejtette el ígéretét,
hogy könyörületesen bánik velünk.
55 Mert ezt ígérte őseinknek,
Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”
56 Ezután Mária még körülbelül három hónapig maradt Erzsébetnél, azután hazament.
Bemerítő János születése
57 Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült. 58 Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni, 60 de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”
61 Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!” 62 Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.
63 Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott. 64 Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte. 65 A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt. 66 Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.
Zakariás dicsőíti Istent
67 Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:
68 „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
mert segítségére sietett népének,
és megváltást hozott nekünk!
69 Hatalmas Szabadítót küldött hozzánk
szolgájának, Dávidnak családjából,
70 ahogyan ezt ősidőktől fogva,
szent prófétái által megígérte,
71 hogy megszabadítson ellenségeinktől,
és gyűlölőink kezéből kimentsen,
72 hogy megmutassa ősapáinknak kegyelmét,
s hogy megtartsa velük kötött szent szövetségét.
73 A szövetséget, amelyet Ábrahámnak,
ősapánknak esküvel erősített:
74 megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít,
félelem nélkül szolgáljuk majd Istenünket,
75 s igazságban és szentségben élhetünk színe előtt
életünk minden napján.
76 Te pedig, fiúcska,
a Magasságos Isten prófétája leszel,
mert az Úr előtt készíted az utat,
77 az üdvösség ismeretére tanítod Isten népét,
amikor majd bűnbocsánatot nyernek,
78 Istenünk nagy irgalmasságából!
Ezért meg fog látogatni minket
a Napfelkelte a magasságból,
79 hogy világosság ragyogjon azokra,
akik a halál árnyékában, sötétben ülnek,
és a békesség útjára vezessen bennünket.”
80 A gyermek János növekedett, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan hirdetni kezdte Isten üzenetét Izráel népének.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center