M’Cheyne Bible Reading Plan

25 Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának kilencedik évében,^[a] a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték.

² Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évéig^[b] tartott. ³ Abban az évben, a 4. hónap 9. napján olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek már semmiféle ennivaló nem jutott. ⁴ Ezen a napon az ostromlók rést ütöttek a kőfalon. Emiatt azon az éjjelen Cidkijjá és összes katonája megpróbált elmenekülni.^[c] Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.

⁵ A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak. ⁶ Megkötözve vitték Ribla városába. Ott Nebukadneccar, Babilónia királya ítéletet tartott fölötte. ⁷ Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították, és bilincsbe verve Babilóniába hurcolták.

Jeruzsálem lerombolása^(A)

⁸ Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében,^[d] az 5. hónap 7. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának a testőrparancsnoka. ⁹ Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. ¹⁰ A testőrparancsnok egész serege, a káldeusok, körös-körül lerombolták Jeruzsálem falait is.

¹¹ Azután Nebuzaradán testőrparancsnok száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben még életben maradtak. ¹² Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.

¹³ Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdómedencék állványait. Mindezek bronzból készültek. ¹⁴ Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, a mácsekhez szolgáló eszközöket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak. ¹⁵ Hasonlóképpen elvitték parázs-tálakat és csészéket, mag az összes többi aranyból vagy ezüstből készült templomi eszközt is.

¹⁶ Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett — a két oszlop, a nagy medence és a kisebb mosdómedencék állványai — mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak. ¹⁷ Az üreges bronzoszlopok magassága 18 könyök^[e] volt. A két oszlopfő is bronzból készült, 3 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül gránátalma formájú díszek függtek. A két oszlop teljesen egyforma volt.

Júda népét száműzetésbe hurcolják Babilóniába

¹⁸ Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanjá másodrendű papot, a Templom három kapuőrét, ¹⁹ a katonák parancsnokát, a király öt tanácsosát, akiket a városban fogtak el, azután a hadsereg vezetőjének az írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős és még 60 közembert, akiket a városban találtak. ²⁰ Az egész fogoly-csoportot Hamát földjére, Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé, ²¹ aki halálra ítélte, és kivégeztette valamennyit. Így hurcolták el a földjükről Júda népét a fogságba és száműzetésbe.

Gedaljá, Jeruzsálem kormányzója^(B)

²² Ezután Nebukadneccar, Babilónia királya kinevezte kormányzónak Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját, hogy igazgassa azokat, akiket még meghagytak Júda földjén.

²³ Júda seregéből is megmaradtak néhányan. Ezek között vezetők is voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán, Káréah fiai, meg a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Amikor ők meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához gyülekeztek Micpába.

²⁴ Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusok tisztjeitől! Maradjatok ezen a földön, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!”

²⁵ Ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél — aki Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, és Júda királyi családjából származott — tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót. Meggyilkolta őt is, meg vele együtt azokat a júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak. ²⁶ Ezután az egész nép apraja-nagyja a kapitányokkal együtt fölkerekedett, és Egyiptomba menekült, mert féltek a káldeusoktól.

Babilónia királya megkegyelmez Jójákinnak^(C)

²⁷ Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében^[f] történt, a 12. hónap 27. napján. ²⁸ Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyt, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét. ²⁹ Kicseréltette Jójákin rabruháit, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett. ³⁰ Ellátásáról halála napjáig gondoskodott a király.

Melkisédek és Ábrahám

7 Ez a Melkisédek Sálem királya és a Magasságos Isten papja volt. Ábrahám éppen hazafelé tartott abból a csatából, amelyben több királyt is legyőzött. Ekkor találkozott Melkisédekkel, aki megáldotta őt, ² Ábrahám pedig neki adta a hadizsákmánya tizedrészét.

Melkisédek neve kettős jelentésű. Először is: „igazságosság királya”, azután „Sálem királya”, vagyis „békesség királya”. ³ Apjáról, anyjáról, vagy származásáról semmit sem tudunk.^[a] Életének sem a kezdete, sem a vége nem ismert. Akárcsak Isten Fia, Melkisédek is örökké pap marad.

⁴ Látjátok hát, milyen hatalmas ez a Melkisédek, hogy még Ábrahám ősapánk is neki adta a hadizsákmánya tizedét! ⁵ A Törvény azt parancsolja, hogy Izráelben a papok — Lévi utódai — szedjenek tizedet a néptől, vagyis saját testvéreiktől, akik szintén Ábrahám utódai. ⁶ Melkisédek nem volt Lévi utóda, mégis tizedet kapott Ábrahámtól, és megáldotta őt — azt, aki Istentől ígéreteket kapott. ⁷ Pedig nyilvánvaló, hogy aki áld, hatalmasabb annál, akit megáld.

⁸ Izráelben a papok, akik a tizedet kapják a többiektől, maguk is halandó emberek. Melkisédekről viszont azt mondja az Írás, hogy örökké él. ⁹ Úgy is mondhatnánk, hogy a tizedet szedő Lévi Ábrahámon keresztül tizedet adott Melkisédeknek. ¹⁰ Hiszen, amikor Ábrahám Melkisédekkel találkozott, Lévi még meg sem született, hanem Ábrahám testében volt.

¹¹ A Törvényt Isten a lévita papsággal^[b] együtt adta a népnek. De ezen az úton a szellemi tökéletességet nem lehet elérni. Ezért volt szükség arra, hogy egy teljesen másféle pap jöjjön el. Ez az új pap pedig Melkisédek rendjéből, és nem Áron rendjéből való! ¹² Ha pedig a papság rendszere megváltozik, akkor vele együtt a Törvény is megváltozik — legalábbis a papságra vonatkozó része. ¹³ Jézus Krisztus, akiről beszélünk, nem Lévi törzséből származott, hanem egy másikból, amelyből senki sem végzett papi szolgálatot az oltárnál. ¹⁴ Mert nyilvánvaló, hogy Urunk, Jézus, Júda törzséből származott. Mózes pedig semmit nem mondott Júda törzsével kapcsolatban a papokról.

Jézus is főpap, Melkisédek rendje szerint

¹⁵ Még világosabb, hogy milyen nagy változást is jelentett mindez, amikor Jézus — a Melkisédekhez hasonló, másfajta pap — megjelent. ¹⁶ Jézus ugyanis nem az emberi származása alapján lett pap, hanem a benne lévő elpusztíthatatlan élet hatalma által. ¹⁷ Hiszen róla ezt mondja az Írás: „Örökké pap vagy, Melkisédek rendje szerint.”^[c]

¹⁸ Ezzel a régi rend félre van állítva, mert gyengének és eredménytelennek bizonyult, ¹⁹ hiszen a Törvény senkit sem tudott tökéletessé tenni. Most azonban Isten sokkal jobb reménységet adott nekünk, amely által közel jöhetünk hozzá.

²⁰ Az is fontos, hogy Isten az esküjével tette Jézust főpappá. ²¹ A régi papság rendjében eskü nélkül léptek szolgálatba a papok, Jézus azonban úgy lett főpap, hogy Isten megesküdött és ezt mondta neki:

²² Ez az eskü azt is jelenti, hogy Jézus egy új és jobb szövetségért vállalt kezességet.

²³ A régi papság rendjében sok főpap következett egymás után, hiszen mindannyian halandók voltak, s nem maradhattak örökké szolgálatban. ²⁴ Jézus azonban örökké él, így örökké pap marad. ²⁵ Ezért minden időben meg tudja menteni azokat, akik az ő segítségével jönnek Istenhez. Hiszen Jézus örökké él, és mindig segít nekünk, ha Istenhez jövünk, mert a mi érdekünkben emel szót Isten előtt.

²⁶ Ilyen főpapra van szükségünk, aki szent, hibátlan és bűntelen, a bűnösöktől elkülönített, és akit Isten a Menny fölé emelt! ²⁷ Nem olyan, mint azok a főpapok a régi papság rendjében, akiknek naponta kell véres áldozatokat vinniük Istennek: először a saját bűneikért, azután a nép bűneiért. Jézus ellenben csak egyetlenegy áldozatot vitt Istennek, de az mindörökre érvényes: saját magát adta oda áldozatul! ²⁸ Mert a Törvény halandó embereket tesz főpappá, akikben megvannak az emberi gyengeségek. A Törvény után azonban Isten szava és esküje következik, amellyel főpappá tette a Fiút, aki örökké tökéletes.

Bevezetés

1 Ezek Ámósznak, egy juhász gazdának a szavai, aki Tékoa^[a] városában élt. Ámósz akkor látta Izráelről ezeket a látomásokat, amikor Júdában Uzzijjá király, Izráelben pedig Jeroboám király, Jóás fia uralkodott, körülbelül két évvel a földrengés előtt.

² Ezt mondta Ámósz:

Arám büntetése

³ Ezt mondja az Örökkévaló:

A filiszteusok büntetése

⁶ Ezt mondja az Örökkévaló:

Tírusz büntetése

⁹ Ezt mondja az Örökkévaló:

Edom büntetése

¹¹ Ezt mondja az Örökkévaló:

Ammon büntetése

Dávidé.