M’Cheyne Bible Reading Plan

Prófécia a bételi oltár ellen

13 Az Örökkévaló szólt egyik prófétájának, Isten egyik emberének Júdában, hogy menjen Bételbe. A próféta el is ment, és éppen akkor érkezett oda, amikor Jeroboám a bételi oltár mellett állt, és tömjént füstölögtetett rajta. ² Isten embere ekkor az Örökkévaló szava szerint ezt kiáltotta az oltárnak:

„Oltár! Oltár! Ezt mondja az Örökkévaló: »Dávid családjából egy fiú születik majd, akit Jósiásnak neveznek. Most a magaslatok papjai áldozatként tömjént égetnek terajtad! De eljön az idő, amikor Jósiás ezeket a papokat fogja rajtad áldozatként elégetni! Bizony, emberi csontokat fog megégetni rajtad!«”

³ Isten embere ugyanakkor csodálatos jelt is mutatott, és ezt mondta: „Nézzétek! Ez a jel a bizonyíték arra nézve, hogy amit mondtam, azt valóban az Örökkévaló üzente: Az oltár meg fog hasadni, és a hamu kiömlik belőle.”

⁴ Amikor Jeroboám király meghallotta Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen mondott, elvette a kezét az oltártól, és az Isten emberére mutatott: „Fogjátok el!” — kiáltotta a katonáinak. Ebben a pillanatban megbénult a kinyújtott karja, és visszahúzni már nem tudta. ⁵ Ugyanekkor az oltár meghasadt, és a hamu kiömlött belőle — így teljesedett be az a jel, amelyet az Örökkévaló szava szerint az Isten embere mondott.

⁶ A király ekkor így kérlelte az Isten emberét: „Kérlek, könyörögj Istenedhez, az Örökkévalóhoz, imádkozz értem, hogy a karom meggyógyuljon!”

Ő pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a király karja meggyógyult: ismét olyan lett, mint korábban volt.

⁷ A király ekkor azt mondta neki: „Légy a vendégem! Gyere velem, ülj az asztalomhoz, azután majd megjutalmazlak!”

⁸ De az így válaszolt: „Ha királyságod felét adnád is nekem, akkor sem mennék veled a házadba! Ezen a helyen nem eszem, nem iszom semmit. ⁹ Az Örökkévaló megparancsolta nekem, hogy itt ne egyek, ne igyak semmit, és más úton térjek vissza, mint amelyen jöttem.” ¹⁰ Ezután Isten embere elment, de másik úton indult vissza Júdába, mint amelyen Bételbe érkezett.

Isten emberének halála

¹¹ Ebben az időben élt Bételben egy öreg próféta, akinek a fiai^[a] elújságolták mindazt, amit a Júdából érkezett próféta, Isten embere tett azon a napon, és amit a királynak mondott Bételben. ¹² Az öreg próféta megkérdezte: „Melyik úton ment el az az ember?” A fiai megmutatták az utat. ¹³ Akkor az öreg próféta azt mondta: „Nyergeljétek föl hamar a szamaramat!” Azok fölnyergelték a szamarát, az öreg próféta pedig elsietett. ¹⁴ Utolérte Isten emberét, aki éppen egy tölgyfa alatt pihent, s megkérdezte: „Te vagy az Isten embere, aki nemrégen jött Júdából?”

„Én vagyok az” — felelte.

¹⁵ Akkor az öreg próféta meghívta magához: „Gyere velem, hadd lássalak vendégül!”

¹⁶ De a másik ezt válaszolta: „Nem mehetek veled vissza Bételbe, és nem lehetek a vendéged. Ezen a helyen nem ehetek-ihatok semmit. ¹⁷ Az Örökkévaló azt mondta nekem, hogy itt nem szabad semmit ennem, vagy innom, és más úton kell hazatérnem, mint amelyen jöttem.”

¹⁸ Ekkor az öreg próféta ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te. Egy angyal jött hozzám, és ezt az üzenetet hozta az Örökkévalótól: »Hozd vissza azt az embert a házadba, és lásd vendégül, hogy veled egyen és igyon.«” Ez azonban nem volt igaz, az öreg próféta hazudott a fiatalabb prófétának.

¹⁹ Így azután mindketten visszatértek az öreg próféta házába, ahol együtt ettek-ittak. ²⁰ Még az asztalnál ültek, amikor az Örökkévaló szólt az öreg prófétához, ²¹ aki így kiáltott a fiatalabb prófétának: „Halld meg az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja most neked az Örökkévaló: »Nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, és megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! ²² Azt parancsolta neked, hogy ezen a helyen ne egyél-igyál semmit, te mégis visszajöttél ide, és ettél-ittál ezen a helyen! Ezért testedet nem fogják őseid sírboltjába temetni.«”

²³ Miután ettek-ittak, az Isten embere fölnyergelte a szamarát, és elment. ²⁴ De útközben rátámadt egy oroszlán, és megölte. Holtteste az úton hevert, az oroszlán és a szamár pedig ott álltak mellette. ²⁵ Az arra járók látták az úton heverő holttestet meg a mellette álló oroszlánt, és amikor abba a városba értek, ahol az öreg próféta lakott, elhíresztelték ezt.

²⁶ Meghallotta ezt az öreg próféta is, aki azt mondta: „Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Örökkévaló szava iránt, aki ezért kiszolgáltatta az oroszlánnak, hogy az megölje. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.” ²⁷ Azután szólt a fiainak, hogy nyergeljék föl a szamarát, ²⁸ és odament, ahol a holttest feküdt. Az oroszlán és a szamár még mindig ott álltak a test mellett, de az oroszlán nem nyúlt a halotthoz, sem a szamarat nem bántotta.

²⁹ Az öreg próféta föltette a halottat a szamarára, és visszavitte a városba, hogy tisztességgel eltemesse. ³⁰ A saját családi sírboltjába temette az Isten emberének holttestét, és elsiratták őt: „Jaj, testvérem!” ³¹ Azután az öreg próféta azt mondta a fiainak: „Mikor meghalok, engem is ide temessetek, Isten embere mellé. Helyezzétek csontjaimat az ő csontjai mellé! ³² Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló szava, amelyet ő mondott a bételi oltárról és a magaslatokon emelt templomokról, amelyek Samária városaiban épültek, bizony, mind beteljesedik!”

³³ Jeroboám király ezek után sem változott meg, hanem tovább folytatta gonoszságait. Ezután is választott magának az egész népből embereket, hogy papokká tegye őket.^[b] Aki csak pap akart lenni, azt Jeroboám pappá szentelte, és a magaslatokon állította szolgálatba. ³⁴ Jeroboám családjának ez a bűn okozta a vesztét, emiatt irtották ki egészen a föld színéről ezt a családot.

Mindig örüljetek az Úrban!

4 Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi koszorúm! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne!

² Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek összhangban egymással az Úrban! ³ Téged pedig, hűséges munkatársam, arra kérlek, hogy segíts ennek a két asszonynak. Hiszen ők is együtt küzdöttek velem az örömhír terjesztésében, akárcsak Kelemen és a többi munkatársaim, akiknek nevét beírták az Élet Könyvébe.^[a]

⁴ Mindig örüljetek az Úrban!

⁵ Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr!

⁶ Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van! ⁷ Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

⁸ Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. ⁹ Továbbra is úgy éljetek és tevékenykedjetek, ahogyan azt tőlem láttátok, hallottátok, tanultátok és elfogadtátok, akkor veletek lesz a békesség Istene.

Köszönet a segítségért

¹⁰ Nagyon boldog voltam az Úrban, mert hosszú idő után ismét gondoskodtatok rólam. Tudom, hogy már korábban is gondoltatok rám, de nem volt rá lehetőségetek, hogy ezt megmutassátok. ¹¹ Ezt azonban nem azért mondom, mintha valamiben hiányt szenvednék. Megtanultam, hogy minden körülmények között elégedett legyek. ¹² Mind szűkös, mind bőséges körülmények között tudok élni. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor, bármilyen helyzettel, ¹³ mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!

¹⁴ Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem a fogságomban! ¹⁵ Ti magatok is tudjátok, hogy amikor az örömüzenet hirdetését elkezdtem, és Macedóniából elindultam, csak tőletek, a filippi gyülekezettől kaptam anyagi segítséget. ¹⁶ Amikor Thesszalonikában jártam, akkor is többször küldtetek ajándékot nekem. Valóban szükségem is volt a segítségetekre. ¹⁷ De ezt nem azért mondom, mintha ajándékokat várnék tőletek, inkább arra vágyom, hogy áldást kapjatok. Mert aki ad, az áldást nyer.

¹⁸ Mindenem megvan, ami csak szükséges, sőt még azon felül is. Amióta ajándékotokat Epafroditosz elhozta, több is van, mint ami szükséges. Ez az ajándék olyan volt, mint az Istennek felajánlott, jó illatú áldozat, amelyet ő szívesen fogad. ¹⁹ Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket dicsőséges gazdagsága szerint, ha a Krisztus Jézusban éltek. ²⁰ Dicsőség Atyánknak és Istenünknek örökké!

²¹ Köszöntsetek mindenkit, aki Isten népéhez tartozik: mindenkit, aki Krisztus Jézusban van! A velem lévő testvérek is köszöntenek benneteket. ²² Köszöntésüket küldik nektek mindazok, akik itt Isten népéhez tartoznak, különösen pedig a császár udvarából való testvérek.

²³ Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

Az Örökkévaló dicsősége betölti a Templomot

43 A férfi a keleti kapuhoz vezetett. ² Láttam, amint Izráel Istenének dicsősége közeledett kelet felől. A hangja olyan volt, mint egy hatalmas vízesés robaja, és az egész vidék ragyogott a fényétől. ³ A jelenség olyan volt, mint amelyet akkor láttam, amikor a város elpusztult, vagy mint az, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arccal a földre borultam előtte. ⁴ Az Örökkévaló dicsősége a keleti kapun keresztül bevonult a Templom belsejébe.

⁵ Ekkor a Szellem felemelt, és bevitt a belső udvarba. Láttam, hogy az Örökkévaló dicsősége betöltötte az egész Templomot. ⁶ Az a férfi mellettem állt. Hallottam, hogy valaki szól hozzám a Templom belsejéből. ⁷ Ezt mondta: „Ember fia, ez a hely trónusom helye, ahol lábamat nyugtatom. Itt fogok lakni örökké, Izráel fiai között. Szent nevemet Izráel népe soha többé nem fogja beszennyezni! Ezentúl sem ők, sem királyaik nem mocskolják be nevem sem paráznaságukkal, sem bálványimádásukkal, sem azzal, hogy királyaik holttestét ide temetik. ⁸ Nem fognak többé gyalázatot hozni a nevemre azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, és ajtófélfájukat ajtófélfám mellé helyezik, hogy csak egy fal válasszon el tőlük. Bemocskolták nevem utálatos bűneikkel, emiatt haragomban elpusztítottam őket. ⁹ De mostantól fogva másképpen lesz, mert távol lesz tőlük a paráznaság, és királyik holttestét is messzire viszik tőlem. Ezentúl örökké népem között maradok, és velük együtt lakom.

¹⁰ Most pedig, ember fia, mutasd meg és magyarázd el Izráel népének a Templomot, amelyet láttál, hogy azt tekintsék mértéknek és mintának, és szégyelljék el magukat bűneik miatt! ¹¹ Ha majd szégyellik magukat mindazért, amit tettek, mondd el nekik mindazt, amit láttál a Templomból: a formáját, méreteit, elrendezését, kijáratait és bejáratait, minden rendelkezésemet és törvényemet, amely a Templommal kapcsolatos! Mindent gondosan jegyezz fel, hogy megőrizzék a terveket és leírásokat, hogy mindent annak megfelelően készítsenek el, és úgy végezzék a templomi szolgálatot.

¹² Ez a Templom törvénye: ez az egész terület, a Templom körül, a hegy tetején a legszentebb. Tudjátok meg: ez a Templom törvénye!”

Az oltár

¹³ „Ezek az égőáldozati oltár méretei, a hosszú könyökkel mérve.

Az oltár tövénél egy vízszintes csatorna fut körbe, amelynek mélysége és szélessége egyaránt 1 könyök,^[a] és a szélén 1 arasznyi^[b] pereme van.

Az oltár magassága ¹⁴ a talajszinttől az alsó párkányig 2 könyök. Az alsó párkány szélessége 1 könyök. Magassága az alsó párkánytól a fölsőig 4 könyök. A fölső párkány szélessége 1 könyök. ^15-16 Az oltár belsejében van a tűzhely, amelynek mélysége 4 könyök, széle és hossza pedig 12 könyök: tökéletesen négyzet alakú. Az oltár négy szögletén egy-egy szarv formájú kiemelkedés található. ¹⁷ A fölső párkány mérete minden oldalán 14 könyök. Ennek pereme félkönyöknyi. Az oltár alapjánál található csatorna 1 könyök mély és 1 könyök széles. Az oltárhoz kelet felől lépcsőkön lehet fölmenni.”

¹⁸ Ezután az a férfi folytatta: „Ember fia, ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Ezek az oltár használatának törvényei: Arra szolgál, hogy égőáldozatokat mutassanak be rajta, és vérrel meghintsék.

Azon a napon, amelyen az oltár építését befejezik, ¹⁹ adjatok egy fiatal bikaborjút bűnért való áldozatul azoknak a lévita papoknak, akik Cádók leszármazottjai. Ők azok, akik közel jöhetnek hozzám, hogy papi szolgálatot végezzenek.« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — ²⁰ »Ennek a bikaborjúnak a vérével kenjék meg az oltár négy szarvát, a párkány négy sarkát, és a felső peremét körös-körül. Így kell az oltárt megtisztítaniuk és felszentelniük. ²¹ Azután ennek az égőáldozati bikaborjúnak a testét égessék meg a Templom területének az erre kijelölt helyén, a Templom épületén kívül.

²² A következő napon egy hibátlan fiatal kecskebakot áldozzanak fel bűnért való áldozatul. A papok végezzék el a kecskebak vérével is az oltár megtisztítását, ahhoz hasonlóan, ahogy a bikaborjú vérével tették. ²³ Amikor ezt befejezték, áldozzanak az Örökkévalónak egy hibátlan fiatal bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból. ²⁴ A papok hintsenek ezekre sót, és áldozzák fel az Örökkévalónak égőáldozatként. ²⁵ Hét napon keresztül minden nap áldozzanak fel egy kecskebakot bűnért való áldozatul, egy hibátlan fiatal bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból.

²⁶ Így tisztítsák meg a papok az oltárt hét napon keresztül. Így tegyék azt használatra alkalmassá, így avassák fel. ²⁷ A papok a nyolcadik naptól kezdve minden nap mutassák be az égőáldozatokat és hálaáldozatokat az oltáron. Én pedig szívesen fogadlak benneteket.« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”