M’Cheyne Bible Reading Plan

Amacjá, Júda királya^(A)

25 Amacjá huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, és Jeruzsálemből származott. ² Amacjá azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart — de mégsem teljes szívvel. ³ Amikor uralma megerősödött, kivégeztette azokat a szolgákat, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták. ⁴ A gyilkosok gyermekeit azonban nem bántotta, mert meg van írva Mózes Törvényének könyvében, hogy az Örökkévaló megparancsolta: „Az apáknak nem kell meghalniuk gyermekeik bűnei miatt, sem a gyermekeknek apáik bűneiért, hanem mindenki a saját bűneiért fizessen halálával.”^[a]

⁵ Amacjá összegyűjtött Júdából minden húsz éves vagy annál idősebb, harcra alkalmas férfit, és besorozta őket a hadseregébe. Júda és Benjámin törzséből családjaik szerint osztotta be őket századosok és ezredesek vezetése alá. Az így felállított hadseregben 300 000 válogatott harcos szolgált, akik pajzzsal és dárdával voltak felfegyverkezve.

⁶ Ezen kívül 100 talentum^[b] ezüstért Izráelből is felfogadott 100 000 válogatott és erős zsoldos katonát.

⁷ Azonban Isten egyik embere a királyhoz ment, és ezt mondta: „Királyom, ne menjen veled a harcba az Izráelből felbérelt sereg! Az Örökkévaló nem lesz Izráellel, az Efraim törzséből valókkal. ⁸ De ha mégis magaddal viszed őket, hiába készülsz a harcra, mert Isten földre terít téged az ellenség előtt. Tudd meg, hogy Istennek van hatalma győzelemre segíteni, vagy elbuktatni a harcban!”

⁹ Amacjá ekkor azt kérdezte Isten emberétől: „De mi legyen azzal a 100 talentum ezüsttel, amit már kifizettem az izráeli katonáknak?” Isten embere azt válaszolta: „Az Örökkévaló annál sokkal többet tud neked adni!”

¹⁰ Így hát Amacjá különválasztotta az Efraimból jött csapatot, és hazaküldte őket. Azok pedig megharagudtak rá és Júdára, s felháborodva tértek vissza.

¹¹ Amacjá pedig felbátorodott, és seregét a Sós-völgybe vezette. Ott megütközött a szeíri sereggel^[c], és levágott közülük 10 000 harcost. ¹² Ezen kívül Júda serege foglyul ejtett 10 000 ellenséges katonát, akiket felhajtottak egy magas kősziklára, majd onnan ledobtak a mélybe — így ölték meg valamennyit.

¹³ Az Efraimból jött csapat, amelyet Amacjá hazaküldött, és nem vitt magával a harcba, rátört a júdabeli városokra Samáriától Béthoronig, megölt 3 000 embert és sok zsákmányt rabolt.

¹⁴ Amikor Amacjá az edomiak legyőzése után hazatért, a bálványaikat magával hozta Jeruzsálembe. Ott felállította, és úgy tisztelte azokat, mintha saját istenei lennének: meghajolt előttük és tömjént égetett nekik. ¹⁵ Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Amacjára, és egy prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta: „Miért imádod azokat az isteneket, akik a saját népüket sem tudták megmenteni a te kezedből?”

¹⁶ De a király közbevágott: „Ki tett téged a király tanácsadójává?! Hallgass el, különben meghalsz!” Akkor a próféta elhallgatott, de még hozzátette: „Látom, hogy Isten elhatározta a vesztedet, mivel ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.”

¹⁷ Azután Amacjá, Júda királya tanácskozott a vezetőivel, és követet küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szemben!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.

¹⁸ Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. ¹⁹ Azt gondolod, hogy már dicsekedhetsz, mivel legyőzted az edomiakat?! Erre vagy annyira büszke? Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon! Hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”

²⁰ De Amacjá nem nyughatott, mert Isten elhatározta, hogy Júdát ellenségei kezébe adja, mivel Amacjá és népe Edom isteneit imádta. ²¹ Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben: Jóás, Izráel királya és Amacjá, Júda királya. ²² A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak, ²³ őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta Bétsemesnél, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya Jóás fia, Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök^[d] hosszan. ²⁴ Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Isten Templomából, amelyeket addig Obed-Edóm őrzött, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.

²⁵ Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt. ²⁶ Amacjá uralkodásának eseményeit elejétől végéig megírták a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. ²⁷ Amikor Amacjá elfordult az Örökkévaló követésétől, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját. ²⁸ Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és eltemették a Dávid városába, ősei mellé.

A napba öltözött asszony és a vörös sárkány

12 Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, aki a napba volt öltöztetve, lába alatt a hold, a fején pedig koszorú tizenkét csillagból. ² Az asszony terhes volt, és a vajúdás fájdalmai miatt kiáltozott, mert már közeledett a szülés ideje. ³ Majd egy másik jelképet láttam az égen: egy óriási, vörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona. ⁴ Farkával lesöpörte az égről, és a földre dobta a csillagok egyharmadát. A sárkány az asszony elé állt, aki már majdnem megszülte a gyermekét. A sárkány azonnal fel akarta falni a gyermeket, mihelyt megszületik.

⁵ Majd az asszony világra hozta a fiát, aki arra született, hogy vasjogarral uralkodjon minden nép fölött. Azután a fiúgyermeket felragadták Istenhez — a trónjához. ⁶ Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Isten helyet készített neki, hogy ott gondoskodjanak róla ezerkétszázhatvan napig.

⁷ Ezután háború kezdődött az égben. Mihály^[a] és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival. ⁸ A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben, ⁹ hanem kihajították őket onnan. Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobták a Földre.

¹⁰ Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta:

¹³ Amikor a Sárkány látta, hogy ledobták a Földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte. ¹⁴ Az asszony azonban két sas-szárnyat kapott, a hatalmas sas szárnyait, hogy el tudjon menekülni. El is repült a pusztába, arra a helyre, amelyet Isten készített a számára. Ott, a Sárkánytól távol, gondot viseltek rá három és fél évig. ¹⁵ Ekkor a Sárkány^[b] szájából egy folyó ömlött ki, hogy az asszonyt elsodorja. ¹⁶ De a föld segített az asszonynak: megnyitotta a száját, és elnyelte a vizet, amely a Sárkány szájából ömlött. ¹⁷ Erre a Sárkány nagyon megharagudott az asszonyra, és elment, hogy háborút indítson az asszony többi gyermeke ellen: azok ellen, akik megtartják Isten parancsait, és Jézusról tanúskodnak.

¹⁸ A Sárkány a tenger partjára állt.

Próféciák Jeruzsálem boldog jövőjéről

8 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ismét szólt hozzám: ² „Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura:

³ Ezt mondja az Örökkévaló:

⁴ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:

⁷ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:

⁹ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Legyetek erősek és bátrak, hiszen hallottátok a próféták üzenetét, amikor az Örökkévaló, a Seregek Ura Templomának újjáépítése megkezdődött, és az alapozáshoz hozzákezdtetek! Most ugyanezt mondom nektek: ¹⁰ A Templom alapjának megépítése előtt nem volt eredménye sem az emberek, sem az állatok munkájának. Azelőtt nem volt biztonságban az ellenségtől senki, aki egyik városból a másikba ment. Azelőtt minden embert a társa ellen fordítottam.

¹¹ De mostantól kezdve minden másképpen lesz! Ezentúl nem úgy fogok bánni e nép maradékával, mint a Templom alapozása előtti időben — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — ¹² Mert békességben fognak vetni, a szőlő is gazdag termést hoz, a szántóföld is bőségesen terem, mert esőt ad az ég is kellő időben. Én pedig mindezeket örökségül adom e nép maradékának.

¹³ Izráel és Júda népe! A Templom alapozása előtt a nemzetek Izráel pusztulását emlegették, ha átkozni akartak valakit. De ezentúl másképp lesz! Olyan bőségesen megáldalak titeket, hogy áldásként fogják említeni neveteket! Legyetek erősek, bátrak, és ne féljetek!”

¹⁴ Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Amikor őseitek magukra haragítottak, elhatároztam, hogy veszedelmet hozok rájuk, és úgy is tettem — az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt! ¹⁵ Ugyanígy, most elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda népével — ezért hát ne féljetek!

¹⁶ Ti viszont tartsátok magatokat a következőkhöz: Mondjatok igazat egymásnak! Peres ügyekben szolgáltassatok igazságot, s ezzel teremtsetek békességet! ¹⁷ Még csak ne is tervezzetek semmi rosszat egymás ellen, és ne esküdjetek hamisan, mert ezeket gyűlölöm!” — mondja az Örökkévaló.

¹⁸ Az Örökkévaló, a Seregek Ura ismét szólt hozzám: ¹⁹ „Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Eddig böjtöt tartottatok a negyedik, ötödik, hetedik és a tizedik hónapban^[a]. De mostantól fogva ezek az ünnepek Júda népe számára az örvendezés és boldogság vidám ünnepei lesznek. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!”

A nemzetek fölmennek Jeruzsálembe az Örökkévalót imádni

²⁰ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Eljön még az idő, mikor a nemzetek városaiból sokan jönnek Jeruzsálembe. ²¹ Az egyik városból jövők így biztatják a másik város lakóit: »Gyertek velünk ti is, menjünk föl Jeruzsálembe, az Örökkévaló előtt imádkozni, és az Örökkévalót, a Seregek Urát keresni!« Azok pedig felelik: »Megyünk mi is veletek!«

²² Bizony, azokban a napokban erős és nagy nemzetek fiai jönnek^[b] sok-sok nemzetből Jeruzsálembe, hogy az Örökkévalót, a Seregek Urát keressék, és az Örökkévaló előtt imádkozzanak.”

²³ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Abban az időben oly sokan jönnek az idegen nyelvű nemzetek közül, hogy minden zsidó férfi ruháját tíz nem zsidó jövevény ragadja meg, így kérlelve őket: »Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy Isten veletek van!«”

Lázár halála

11 Betániában lakott egy Lázár nevű férfi, két testvérével, Mártával és Máriával. Lázár egyszer megbetegedett. ² (Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg és a hajával törölte meg az Úr lábát.) ³ Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a barátod, akit szeretsz, beteg.”

⁴ Amikor Jézusnak átadták az üzenetet, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja. Ezáltal az Isten Fia fog dicsőséget kapni.” ⁵ Jézus valóban szerette Mártát, Máriát, és Lázárt. ⁶ Amikor azonban Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt. ⁷ Azután ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”

⁸ Azok ezt válaszolták: „Mester, hiszen csak nemrég történt, hogy meg akartak kövezni a vallási vezetők, és újra oda akarsz menni?”

⁹ Jézus így válaszolt: „Ugye, tizenkét óráig tart a nappal? Aki nappal jár, az nem botlik meg, mert világos van. ¹⁰ De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs, ami világítson neki.”

¹¹ Azután ezt mondta: „A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.”

¹² A tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor biztosan meggyógyul majd.”

¹³ Jézus Lázár haláláról beszélt, de a tanítványok úgy értették, hogy Lázár csak alszik. ¹⁴ Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, ¹⁵ de örülök, hogy nem voltam ott, mert számotokra így hasznosabb — hogy higgyetek bennem. Most azonban menjünk el hozzá!”

¹⁶ Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk, és haljunk meg Jézussal együtt mi is!”

Jézus Betániában

¹⁷ Amikor Jézus megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázárt már négy nappal korábban egy sziklasírba temették. ¹⁸ Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől, ¹⁹ a júdeabeliek közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.

²⁰ Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. ²¹ Amikor Márta Jézushoz ért, ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! ²² De most is biztos vagyok benne, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.”

²³ Jézus ezt felelte: „Fel fog támadni a testvéred.”

²⁴ „Igen, tudom, hogy a feltámadás idején, az utolsó napon ő is fel fog támadni” — válaszolta Márta.

²⁵ Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. ²⁶ Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?”

²⁷ Márta így felelt: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”

²⁸ Miután ezt mondta, Márta hazament. Félrehívta a nővérét, Máriát, és szólt neki: „Itt van a Mester, és téged hív!” ²⁹ Erre Mária felugrott, és Jézushoz sietett, ³⁰ aki még mindig ugyanott volt, ahol Mártával találkozott, a falu szélén. ³¹ A gyászolók, akik Máriához jöttek, hogy vigasztalják, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és elindul. Azt hitték, hogy Lázár sírjához megy, hogy ott sírjon, ezért ők is utána mentek. ³² Amikor Mária Jézushoz ért, a lábához borult, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”

³³ Mária és a kísérői is sírtak. Amikor Jézus ezt látta, szelleme nyugtalan lett, és mélyen megindulva ³⁴ ezt kérdezte: „Hová temettétek Lázárt?”

„Uram, gyere, és nézd meg!” — felelték.

³⁵ Ekkor Jézus is sírva fakadt.

³⁶ Az emberek azt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette Lázárt!”

³⁷ Mások pedig ezt mondták: „Ha meg tudta gyógyítani a vakot, miért nem mentette meg Lázárt a haláltól?”

Jézus feltámasztja Lázárt

³⁸ Jézus még mindig nagyon felindult volt, amikor odament a sírhoz, amely egy sziklába vájt üreg volt, a bejáratát pedig egy nagy kő zárta el. ³⁹ „Hengerítsétek el a követ!” — mondta Jézus.

Márta, a halott Lázár nővére felkiáltott: „De Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja, hogy meghalt!”

⁴⁰ Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?!”

⁴¹ Ekkor elhengerítették a követ, Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál! ⁴² Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de azok kedvéért mondom ezt, akik itt állnak. Azt akarom, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³ Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴ Ekkor Lázár, aki eddig halott volt, kijött a sziklába vágott sírkamrából. Keze és lába vászonlepedőkkel volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta.

„Szabadítsátok ki a vásznakból, hadd menjen!” — mondta Jézus.

A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(A)

⁴⁵ Ennek hatására sokan hittek benne azok közül a júdeabeliek közül, akik Máriát a sírhoz kísérték, és látták, amit Jézus tett. ⁴⁶ Néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és nekik is elmondták, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt. ⁴⁷ Emiatt a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot. Amikor összegyűltek, ezt kérdezték egymástól: „Most mitévők legyünk? Ez az ember tényleg sok csodát tesz! ⁴⁸ Ha engedjük, hogy ezt folytassa, a végén majd mindenki hinni fog benne! Azután majd jönnek a rómaiak, elveszik tőlünk a Templom és a nép fölötti irányítást!”

⁴⁹ Akkor Kajafás, a Főtanács egyik tagja, aki abban az évben a főpap volt, ezt mondta: „Nem tudtok ti semmit! ⁵⁰ Nem értitek, hogy jobb, ha csak egy ember hal meg a nép helyett, mintha az egész nemzet elpusztul?”

⁵¹ Ezt azonban nem magától mondta, hanem prófétált, mivel abban az évben ő volt a főpap. Ez a prófécia azt jelentette, hogy Jézusnak meg kell halnia a népért. ⁵² De nem csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszéledt gyermekeit összegyűjtse, és eggyé tegye.

⁵³ Ettől a naptól kezdve a vallási vezetők már arról tanácskoztak, hogyan végezzenek Jézussal. ⁵⁴ Emiatt Jézus többé nem mutatkozott nyilvánosan a júdeabeliek között. Tanítványaival együtt elvonult egy pusztához közeli városba, Efraimba.

⁵⁵ Közeledett a zsidók nagy ünnepe, a páska. Ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még az ünnep előtt elvégezzék a megtisztulási szertartásokat. ⁵⁶ A Templom területén nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek keresték Jézust, és egymástól kérdezgették: „Mit gondoltok, talán nem is jön fel az ünnepre?” ⁵⁷ A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a parancsot, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, azonnal jelentse, mert le akarták tartóztatni őt.