M’Cheyne Bible Reading Plan

Dávid beszéde a Templom felépítéséről

28 Dávid összehívta Jeruzsálembe Izráel összes vezetőit: a törzsek fejedelmeit, a királyi hadsereg csapattesteinek a parancsnokait, az ezredeseket és a századosokat, a királyi birtokok és nyájak felügyelőit, a király fiainak nevelőjét, a királyi udvar tisztviselőit, a különleges katonai egység tagjait, és minden egyéb fontos tisztségviselőt.

² Amikor mind együtt voltak, a király felállt, és beszédet mondott.

„Testvéreim, Izráel népe! Hallgassatok meg engem!

Az volt a szándékom és tervem, hogy én magam építek az Örökkévaló Szövetségládájának, Istenünk lába zsámolyának^[a] olyan házat, ahol megállapodhat, hiszen nem kell többé helyről-helyre vándorolnia. Mindent elő is készítettem az építéshez, ³ azonban Isten szólt hozzám: »Nem te fogsz az én nevemnek házat építeni, mert sokat hadakoztál, és sokakat megöltél.«

⁴ Az Örökkévaló, Izráel Istene apám egész családjából mégis engem választott, hogy örökké Izráel királya legyek. Mert Júda törzsét választotta, hogy első legyen Izráel törzsei között, Júda törzséből apám családját, apám fiai közül pedig jónak látta, hogy engem tegyen királlyá egész Izráel fölött. ⁵ Az Örökkévaló sok fiút adott nekem, de valamennyi közül Salamon fiamat választotta, hogy az Örökkévaló királyságának trónjára üljön, és uralkodjon Izráel felett. ⁶ Az Örökkévaló azt mondta nekem: »Salamon, a fiad fog nekem házat építeni, és ő építi fel udvaraimat is, mert őt választottam, hogy fiammá legyen, én pedig apjává legyek, ⁷ és örökre állandóvá teszem királyi uralmát, ha a jövőben is állhatatosan és hűségesen véghezviszi, amit parancsolok neki, és ha kitartóan engedelmeskedik törvényeimnek — mint ahogy ma állhatatos és engedelmes.«

⁸ Most pedig figyeljetek rám! Egész Izráel, az Örökkévaló népe közösségének a szeme láttára és Istenünk füle hallatára mondom nektek: keressétek az Örökkévalónak, Isteneteknek az akaratát, és engedelmeskedjetek parancsainak! Akkor továbbra is tiétek lesz ez a jó föld, és állandó örökségül hagyhatjátok azt gyermekeiteknek.”

⁹ Ezután Salamonhoz fordult: „Te pedig fiam, Salamon, törekedj egyre jobban megismerni atyád Istenét, és szolgáld őt teljes szívvel-lélekkel, engedelmességre készséges lelkülettel! Mert az Örökkévaló szüntelen vizsgálja a szíveket, és tökéletesen átlátja a gondolatok és szándékok célját és mozgatórugóit. Ha tehát keresed őt és kutatod akaratát, akkor meg is találod. Ha pedig elhagyod őt és hátat fordítasz neki, akkor ő is hátat fordít neked örökre. ¹⁰ Értsd meg hát, hogy az Örökkévaló téged választott, hogy házat építs neki — szent helyet, ahol lakozzon. Légy erős és határozott — és építsd fel!”

^11-12 Ezután Dávid átadta Salamonnak, a fiának a szent hely tervét és mintáját, amelyeket korábban a Szellemtől ihletve kigondolt. Ezek a tervek a következőkre vonatkoztak: a Templom épülete és annak homlokzata, a kincstárak, a felső szinten lévő kamrák, a Templom belső részei, a Szentek Szentje — vagyis a Szövetségláda helye —, a Templom körüli udvarok és az Istennek szentelt ajándékok raktárai. ¹³ Továbbá átadta a papok és a léviták szolgálati beosztásának és csoportjaiknak a tervét, azután az Örökkévaló Templomában végzendő szolgálatok és tennivalók leírását. Átadta a Templomban végzendő szertartásokhoz szükséges minden eszköz és berendezési tárgy tervét és leírását.

¹⁴ Az aranyból és ezüstből készítendő tárgyaknál a tervek megjelölték a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint. ¹⁵ Ugyanígy tartalmazták az aranyból, illetve ezüstből készítendő mécstartókat, a rajtuk lévő mécseseket, és a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint. ¹⁶ Hasonlóképpen a szent kenyerek aranyasztalait, az ezüstasztalokat; ¹⁷ a színarany villákat, edényeket, kelyheket, tányérokat; az ezüstkelyheket, és a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint.

¹⁸ Ezen kívül a legtisztább aranyból készítendő füstölőoltárt, az arany kerub-szobrok hordozóját — vagyis a Szövetségláda fedelét —, és a hozzájuk szükséges fém mennyiségét is súlymérték szerint. Ezek azok az aranykerubok, amelyek kiterjesztett szárnyaikkal betakarták az Örökkévaló Szövetségládáját.

¹⁹ Dávid azt mondta: „Mindezeket a terveket úgy készítettem és írtam le, hogy az Örökkévaló keze rajtam nyugodott. Ő mutatta és magyarázta el nekem, hogyan készüljenek ezek.”

²⁰ Azután Dávid ezt mondta Salamonnak: „Fiam, légy erős és határozott, és fogj hozzá és fejezd is be ezt a munkát! Ne félj, és ne hagyd magad elbizonytalanítani, mert Istenem, az Örökkévaló Isten veled van! Ő nem hagy el téged, sem nem hagy cserben, amíg be nem fejezed az Örökkévaló házának építését és a templomi szolgálatok megszervezését. ²¹ Nézd, veled vannak a papok és a léviták szolgálati csoportjai, hogy az Isten Templomának minden szolgálatát elvégezzék. Itt vannak, és rendelkezésedre állnak mind a mesteremberek, akik mindenféle szükséges szakmunkát készek elvégezni. Veled vannak mind a vezetők és melletted áll az egész nép — mindannyian a rendelkezésedre állnak.”

Óvakodjatok a hamis tanítóktól!

2 Isten népe között voltak azonban hamis próféták is. Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe. Egészen addig elmennek, hogy megtagadják Jézust, a Mestert, aki pedig megmentette őket — ezzel pedig hirtelen és gyors pusztulást hoznak magukra. ² Sokan követik majd őket az erkölcstelen életmódjukban. A kívülállók pedig miattuk fogják rossz hírét terjeszteni az igaz Út követőinek. ³ Ezek a haszonleső és kapzsi hamis tanítók mindenféle kitalált történetekkel akarnak kihasználni benneteket. Azonban Isten már régóta ítéletet hirdetett felettük, és biztos pusztulás vár rájuk.

⁴ Amikor az angyalok követtek el bűnt, Isten őket sem kímélte, hanem az alvilág sötét mélyére zárva őrzi őket az ítélet napjáig. ⁵ Nem kímélte meg azt a régi világot sem, hanem elpusztította az Özönvízzel. Csak Nóét mentette meg, aki Isten igazságos ítéletét hirdette. Az Özönvízből csak Nóé menekült meg nyolcadmagával!

⁶ Hasonlóképpen pusztulásra ítélte Isten Sodomát és Gomorát. Megégette azokat, hogy csak hamu maradt belőlük. Példájuk figyelmeztetésül szolgál az istentelen embereknek, hogy lássák, mi vár rájuk. ^7-8 Ugyanakkor Isten kimentette Sodomából Lótot, akit elfogadott. Lót istenfélő és igaz ember volt, és szenvedett a körülötte élő istentelenek gonoszsága miatt. Nap mint nap látta és hallotta, milyen gonosz dolgokat művelnek a többiek, és ez gyötrelmet okozott igaz lelkének.

⁹ Mindebből láthatjátok, hogy az Úr ki tudja menteni a megpróbáltatásokból azokat, akik őt szolgálják. Ugyanakkor fogva tartja a gonoszokat az Ítélet Napjáig, amikor majd megkapják a büntetésüket. ¹⁰ Különösen pedig azokat, akik bűnös emberi természetük romlott kívánságai szerint élnek, és semmibe veszik Isten fennhatóságát.

Ilyenek ezek a hamis tanítók is: vakmerők, elbizakodottak, és a saját fejük után mennek. Még attól sem riadnak vissza, hogy a dicsőséges lényeket^[a] gyalázzák, ¹¹ akiket még az angyalok sem vádolnak, vagy szidalmaznak az Úr előtt, pedig az angyalok sokkal erősebbek és hatalmasabbak! ¹² Ezek a hamis tanítók mégis gyalázzák azokat a lényeket, akiket nem is ismernek! Úgy viselkednek, mint értelmetlen vadállatok, amelyek gondolkodás nélkül követik ösztöneiket, és csak arra valók, hogy megfogják és levágják őket.

Bizony, ezek a hamis tanítók is hasonló módon fognak elpusztulni! ¹³ Most sokan szenvednek miattuk, de egyszer majd ők is szenvedni fognak! Ez lesz a büntetésük mindazért, amit tettek. Ugyanis ők élvezik, ha mindenki szeme láttára gonoszságot követhetnek el. Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán! Szégyent hoznak rátok, amikor együtt esztek velük. ¹⁴ Ha ránéznek egy asszonyra, máris megkívánják, és azon jár az eszük, hogyan követhetnének el házasságtörést vele. Folytonosan vétkeznek, és a bizonytalankodó embereket is bűnre csábítják. Szívüket hozzászoktatták a kapzsisághoz, és átok ül rajtuk.

¹⁵ Ezek a hamis tanítók letértek az egyenes útról, és eltévedtek. Úgy jártak, mint Bálám próféta, Beór fia, aki szerette volna megkapni az istentelenségért felajánlott bért, ¹⁶ de lelepleződött a törvényszegése! Egy beszédre képtelen szamár szólt hozzá emberi szóval, hogy megakadályozza a próféta esztelenségét.

¹⁷ Ezek a hamis tanítók olyanok, mint a kiszáradt források vagy a felhők, amelyeket vihar kerget — a legsűrűbb sötétség vár rájuk. ¹⁸ Olyan dolgokkal dicsekednek, amelyeknek semmi értelme sincs. Kihasználva az emberek gonosz kívánságait rossz útra vezetik azokat, akik csak nemrég távolodtak el a bűnben élőktől. ¹⁹ Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk is a romlottság rabszolgái. Ugyanis, ha valaki alulmarad a bűnnel szemben, rabszolgája lesz annak.

²⁰ Ha valaki egyszer már megismerte Urunkat és Megmentőnket, Jézus Krisztust, és kimenekült a világ romlottságából, azután ismét belekeveredik ugyanazokba a gonosz dolgokba, és megint a régi bűnei uralkodnak rajta, akkor még mélyebbre süllyed, mint ahonnan indult. ²¹ Bizony, jobb lett volna az ilyennek, ha meg sem ismeri az igazság útját! Valóban, ez jobb lett volna, mint megismerni az igaz utat, és azután elfordulni a szent tanítástól, amelyet kapott. ²² Valóban illienek rájuk a mondások: „Visszatér a kutya ahhoz, amit kihányt” és „A megfürdetett disznó újra sárban hempereg.”^[b]

Prófécia a Messiás származásáról

Prófécia a maradékról

Az Örökkévaló kiirtja Izráelből a bálványokat

Szabad-e szombaton gyógyítani?

14 Egyik szombaton Jézus vendégségbe ment a farizeusok egyik vezetőjének házába. Akik ott voltak, mind figyelték őt. ² Egyszer csak egy vízkóros^[a] beteg állt meg előtte. ³ Jézus megkérdezte a törvénytanítóktól és a farizeusoktól: „A Törvény szerint szabad-e szombaton meggyógyítani valakit, vagy nem?” ⁴ De mind hallgattak. Ekkor Jézus megérintette a beteget, meggyógyította, majd elküldte. ⁵ Azután ismét a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz fordult: „Ha közületek valakinek a fia, vagy az ökre beleesik egy kútba, ugye azonnal kihúzzátok onnan, még akkor is, ha éppen szombat van?” ⁶ Azok pedig egy szót sem tudtak válaszolni.

Barátom, ülj előbbre!

⁷ Ezután a vendégeknek is mondott egy példázatot, mert észrevette, hogyan keresik maguknak az előkelő helyeket. ⁸ „Ha lakodalomba hívnak, ne ülj mindjárt a legelőkelőbb helyre! Lehet, hogy a házigazda nálad előkelőbb vendéget is meghívott. ⁹ Ha pedig a gazda odamegy hozzád, és azt mondja: »Add át neki a helyed!«, akkor szégyenkezve a legutolsó helyre kell ülnöd. ¹⁰ Ezért, ha meghívnak valahová, inkább ülj a legutolsó helyre! Akkor, ha bejön a házigazda, azt mondja: »Barátom, ülj előbbre!« Ezzel megtisztel téged a többi vendég előtt. ¹¹ Mert aki fölemeli magát, azt meg fogják alázni. Aki viszont megalázza magát, azt fölemelik.”

Megkapod a jutalmad!

¹² Ezután Jézus a házigazdához fordult: „Amikor vendégséget készítesz, ne a barátaidat, testvéreidet, rokonaidat, vagy a gazdag szomszédaidat hívd meg! Hiszen akkor viszonzásul ők is meghívnak téged, és ezzel már meg is kaptad jutalmadat! ¹³ Inkább szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat hívj meg vendégségbe! ¹⁴ Akkor boldog és áldott leszel, mert ők nem tudják a meghívásodat viszonozni. Az igazságszerető emberek feltámadásakor pedig majd megkapod ezért a jutalmadat.”

Páldázat a nagy vendégségről^(A)

¹⁵ Ekkor az egyik vendég ezt mondta Jézusnak: „Milyen boldog az, akit Isten Királyságában fognak vendégül látni!”

¹⁶ Jézus így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott. ¹⁷ Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáját. Ezt üzente vele a meghívottaknak: »Jöjjetek a vacsorára, mert már mindent elkészítettem!« ¹⁸ De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: »Szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«

¹⁹ A másik ezt mondta: »Öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«

²⁰ Egy harmadik azt üzente: »Éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni!« ²¹ A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: »Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat!«

²² Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely.« ²³ Ekkor az úr azt mondta: »Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel! ²⁴ Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.«”

Ki lehet Jézus tanítványa?^(B)

²⁵ Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: ²⁶ „Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is! ²⁷ Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!

²⁸ Ha tornyot akarsz építeni, akkor előbb leülsz, és megtervezed a költségeket, hogy lássad, elég-e a pénzed az építkezés befejezéséhez. ²⁹ Különben előfordulhat, hogy az alapot megépíted, de a házat már nem tudod befejezni. Akkor pedig, aki csak látja a félbe maradt épületet, gúnyolni fog, és azt mondja: ³⁰ »Ez az ember hozzákezdett az építkezéshez, de befejezni már nem tudta.«

³¹ Ha egy király a hadseregével háborúba indul egy másik király ellen, akkor előbb tanácskozik, és haditervet készít. Ha neki csak tízezer katonája van, akkor meg kell gondolnia, hogy képes-e legyőzni azt az ellenfelét, aki húszezer harcossal jön ellene! ³² Mert ha nem, akkor inkább követeket küld az ellenséghez, amíg a másik még távol van, hogy megkérdezze a békefeltételeket. ³³ Ugyanez vonatkozik rátok is: ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!”

Az ízét vesztett só^(C)

³⁴ „Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehetne ismét sóssá tenni? ³⁵ Az ízetlen só már semmire sem jó! Sem a szántóföldre, sem a trágyára nem használható, ezért kidobják.

Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”