M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid családja(A)
3 Ezek voltak Dávid fiai, akik Hebronban születtek:
Amnón volt az elsőszülött, a jezréeli Ahinóamtól, azután
Dániel, a második, a kármeli Abigailtól, azután
2 Absolon, a harmadik. Absolon anyja Maaká, Gesúr királyának, Talmajnak a leánya volt.
Azután Adónijjá, a negyedik fiú, Haggit fia, azután
3 Sefatjá az ötödik, Abitál fia, azután
Jitreám, a hatodik, akinek Eglá volt az anyja, Dávid egyik felesége.
4 Ez a hat fiú született Hebronban, ahol Dávid hét évig és hat hónapig uralkodott.
Jeruzsálemben Dávid 33 évig uralkodott.
5 Ott született Batsúától,[a] Ammiél leányától ez a négy fia: Simá, Sóbáb, Nátán és Salamon.
6-8 Ugyancsak Jeruzsálemben született Dávidnak kilenc további fia: Jibhár, Elisáma, Elifelet, Nógah, Nefeg, Jáfia, Elisáma, Eljádá és Elifelet. 9 Ezek mindannyian Dávid fiai voltak. Rajtuk kívül Dávidnak születtek fiai a szolgálóitól is. Dávid leánya volt Támár.
Júda királyai Salamon után
10 Salamon fia volt Roboám, ennek fia Abijjá, ennek fia Ászá, ennek fia Jósafát, 11 ennek fia Jórám, ennek fia Ahazjá, ennek fia Jóás, 12 ennek fia Amacjá, ennek fia Uzzijjá[b], ennek fia Jótám,
13 ennek fia Áház, ennek fia Ezékiás, ennek fia Manassé, 14 ennek fia Ámón, ennek fia Jósiás.
15 Jósiás fiai: az elsőszülött Jóhanán, a második Jójákim, Cidkijjá a harmadik és Sallúm a negyedik.
16 Jójákim fiai: Jekonjá és Cidkijjá.[c]
Dávid leszármazottjai a Babiloni fogság után
17 Jekonját fogságba vetették. Az ő leszármazottjai: Sealtiél, 18 Malkirám, Pedájá, Senaccar, Jekamjá, Hósámá és Nedabjá.
19 Padájá fiai: Zerubbábel és Simei. Zerubbábel fiai: Mesullám és Hananjá, a nővérük pedig Selómit. 20 Zerubbábelnek volt még öt másik fia: Hasubá, Óhel, Berekjá, Haszadjá és Júsab-Heszed.
21 Hananjá fiai: Pelatjá és Jesája. Jesája fia Refájá, annak fia Arnán,
annak fia Óbadjá, annak fia Sekanjá volt.
22 Sekanjá utódai: a fia, Semajá, és annak fiai: Hattús, Jigál, Báríah, Nearjá és Sáfát — összesen hatan.
23 Nearjának három fia volt: Eljóénaj, Ezékiás és Azrikám.
24 Eljóénaj hét fia: Hódavjáhú, Eljásib, Pelájá, Akkúb, Jóhánán, Delája és Anáni.
Júda leszármazottjai
4 Júda leszármazottjai: Pérec, Hecrón, Karmi, Húr és Sóbál.
2 Sóbál fia Reájá, ennek fia Jahat, ennek fiai Ahúmaj és Lahad. Tőlük származnak a córiak nemzetségei.
3 Húr fiai: Jizreel, Jismá és Jidbás — ők alapították meg Étám városát. A nővérük neve: Haclelpóni. 4 Penúél fia Gedór. Ezer fia Húsá. Ezek Húr leszármazottjai, aki Efráta elsőszülöttje volt. Húr alapította meg Betlehem városát.
5 Ashúr volt Tékoa városának a megalapítója. Ashúrnak két felesége volt: Helá és Naará. 6 Naará szülte Ahuzámot, Héfert, Témenit és Ahastárit — ezek voltak Naará fiai Ashúrtól. 7 Helá fiai: Ceret, Jecóhar, Etnán és Kóc. 8 Kóc fiai: Ánúb és Haccóbéba. Kóc leszármazottjai Aharhélnek, Hárúm fiának a nemzetségei is.
9 Jabéc[d] kiemelkedett a testvérei közül, mert mindenki nagyra becsülte. Anyja ezt mondta róla: „Nagy fájdalommal szültem őt!” Ezért nevezte el Jabécnek. 10 Jabéc Izráel Istenét hívta segítségül, benne bízott, és ezt kérte tőle: „Istenem, áldj meg engem! Adj nekem nagyobb területet, ahol élhetünk! Kezed legyen velem állandóan! Kérlek, védj meg minden bajtól és gonosztól, hogy ne érjen fájdalom!” Isten megadta neki, amit kért.
11 Súhá testvére volt Kelúb, annak fia pedig Mehír, annak fia Estón, 12 annak fia Bét-Ráfa, Pászéah és Tehinná. Tehinná alapította Ír-Náhást. Tőlük származnak a rékaiak.
13 Kenaz fiai Otniél és Szerájá. Otniél fiai: Hatat és Meónótaj, 14 ez utóbbi fia pedig Ofra.
Szerája fia Jóáb, aki megalapította Gé-Harásimot.[e] Azért nevezték így ezt a várost, mert az ottani lakosok mindenféle mesterséghez értettek.
15 Jefunne fia Káleb, annak fiai: Írú, Élá és Naam. Éla fia Kenáz.
16 Jehallelél fiai: Zíf, Zífá, Tirjá és Aszarél.
17 Ezrá fiai: Jeter, Mered, Éfer és Jálón. Jeter gyermekei: Mirjám, Sammaj és Jisbáh. Jisbáh volt az apja Estemóának. 18 Mered egyik felesége, Bitjá az egyiptomi fáraó leánya volt. Mered fiai, akiket Bitjá szült: Jered, Héber és Jekútiél. Jered volt Gedór apja. Héber volt Szókó apja. Jekútiél volt Zánóah apja. 19 Mered másik felesége Júdából származott, és Naham nővére volt.[f] Ettől a feleségétől is születtek Merednek gyermekei: Keila apja, akitől a geremiek nemzetsége származott, és Estemóa apja, akitől a maakái nemzetség származott.
20 Simon fiai: Amnón, Rinná, Benhánán és Tilón. Jisi fia volt Zóhét, és annak fia Benzóhét.
21 Júda fia volt Sélá, ennek utódai: Ér, aki megalapította Léká városát, azután Laddá, aki Marésá városát alapította. Sélá utódai voltak a Bét-Asbéa vidékén élő lenvászon-készítő családok, 22 valamint Jókim, Jóás, Száráf és a kózébái nemzetségek. Jóás és Száráf moábi asszonyokat vettek feleségül, majd visszatértek Betlehembe. Ezek már régen történtek.
23 Sélá utódai fazekasok voltak, akik Netáimban és Gedérában laktak, és a király számára készítették az edényeket.
Simeon leszármazottjai
24 Simeon fiai: Nemuél, Jámin, Járib, Zerah és Saul. 25 Saul fia Sallum, ennek fia Miszbám, ennek fia Mismá 26 ennek fia Hammuél, ennek fia Zakkúr, ennek fia Simei.
27 Simeinek tizenhat fia és hat leánya volt. Simei fiútestvéreinek azonban nem volt sok gyermekük, és a családjaik kisebbek voltak, mint a többi Júda törzsébe tartozó nemzetségek.
28-31 Simei utódai a következő városokban laktak: Beérsebá, Móládá, Hacar-Súál, Bilha, Ecem, Tólád, Betuél, Horma, Ciklág, Bét-Markábót, Hacar-Szúszim, Bét-Biri és Saarim. Dávid uralkodásának kezdetéig ők ezekben a városokban és falvakban laktak. 32 További öt falujuk is volt: Étám, Ain, Rimmón, Tóken és Ásán. 33 Ezeken kívül még számos községben laktak egészen Baalátig. Ezek voltak a lakóhelyeik. Családjaik származási jegyzékét is összeállították.
34-38 Családfőik a következők voltak: Mesóbáb, Jamélek, Jósá (Amacjá fia), Jóel, Jéhú (aki Josibjá fia, aki Szerájá fia, aki Asziél fia volt), azután Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhájá, Aszájá, Adíél, Jeszímiél, Benája és Zizá (aki Sifi fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simrí fia, aki Semájá fia volt).
Ezeknek a családjai igen megszaporodtak, 39 ezért Gedór felé terjeszkedtek, a völgy keleti részére, hogy ott keressenek a nyájaiknak legelőt. 40 Találtak is ott dús és tágas legelőket. Az egész vidék csendes és békés volt. Korábban hámiak laktak ott. 41 Ezékiás, Júda királya idejében az említett családfők legyőzték a hámiakat, a sátraikat lerombolták, és a helyükre telepedtek. Hasonlóképpen teljesen kiirtották onnan a meúniakat is. Mindmáig a meúniak közül senki nem lakik ott. Azóta az említett családfők nemzetségei laknak ezen a vidéken, mert ott találtak a nyájaiknak legelőt.
42 Simeon törzséből ötszáz férfi felment a Széír-hegységbe, Jisí fiainak a vezetésével. Ezek a vezetők a következők voltak: Pelatjá, Nearjá, Refájá és Uzzíél. Azért mentek, hogy elfoglalják azt a vidéket. 43 Akkoriban már csak kevesen maradtak meg az amálekiek közül. A Simeon törzséből valók pedig végleg kiirtották őket, és attól fogva mindmáig ők laknak a Széír-hegységben.
A Szent Sátor rendje
9 A Régi Szövetség is rendelkezett Isten tiszteletének módjáról és annak földi szent helyéről, 2 a Szent Sátorról. Ennek első részében volt a hétágú mécses-tartó, és az Istennek felajánlott szent kenyerek asztala. Ezt a helyet Szentélynek nevezték. 3 A második függöny mögött volt a Szentek Szentje.[a] 4 Ebben volt az arany illatáldozati oltár és a Szövetségláda[b], amelyet kívül-belül arany borított. A ládában volt egy mannával teli aranykorsó, azután Áron botja, amely egyszer kivirágzott, és itt voltak a Szövetség kőtáblái. 5 A láda fölött pedig ott voltak a dicsőséges kérubok, akik beárnyékolták a kegyelem helyét.[c] Ezeket azonban most nem részletezzük.
6 A Szent Sátor tehát így volt elrendezve. A papok naponta bementek az első sátorba, hogy ott imádják Istent, és hogy a papi szolgálatukat végezzék. 7 A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha magával vitte az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett felajánlania Istennek — azokért a bűnökért, amelyek észrevétlenek maradtak. 8 Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg ez a Szent Sátor áll, addig nem nyílik meg az út a Szentek Szentjébe.
9 Isten tiszteletének ez a rendje egyúttal példázat is, amely a mostani időre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy a Szent Sátor rendje szerinti ajándékok és áldozatok nem képesek megtisztítani a résztvevők lelkiismeretét. 10 Ezekben a szertartásokban ugyanis csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külsőséges dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de a belsejét nem tisztítják meg. A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend.
Az Új Szövetség rendje
11 Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való.
12 Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk.
13 A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. 14 Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.
15 Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.
16 Egy végrendelet esetén először meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendelkező meghalt. 17 A végrendelet[d] ugyanis csak ekkor lép életbe. Ameddig a végrendelkező él, addig a végrendelet nem érvényes. 18 Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem lépett életbe a Régi Szövetség sem a vér, vagyis az áldozat halála nélkül. 19 Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a bikák és bakok vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráhintette a vért a Törvény könyvére és az egész népre. 20 Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amelyet Isten parancsolt nektek.”[e] 21 Ugyanígy vérrel hintette be a Szent Sátrat, és azokat a dolgokat, amelyeket a papok használtak. 22 A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására.
Jézus Krisztus véglegesen leszámolt a bűnnel
23 A Szent Sátor és a régi szertartások csupán hasonlítanak azokra a valódi dolgokra, amelyek a Mennyben vannak. A Földön azokra az áldozatokra volt szükség, amelyekről az előbb beszéltünk, hogy általuk megtisztítsák a földi dolgokat. A Mennyben lévő valóságos dolgok azonban ennél különb áldozatot kívánnak. 24 Ezért Krisztus nem a földi, emberek által készített Szent Sátorba ment be, hanem egyenesen a Mennybe. A földi Szent Sátor ugyanis csak a másolata az igazinak, amely a Mennyben van. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt.
25 Krisztus nem azért ment be oda, hogy újra meg újra feláldozza magát. A földi főpapnak valóban minden évben újra be kellett vinnie a vért a Szentek Szentjébe. Nem a saját vérét vitte, hanem az áldozati állatokét. 26 Ha Krisztus is földi főpap lenne, neki is már sokszor fel kellett volna áldoznia magát a világ teremtése óta. Ő azonban csak egyetlen egyszer jelent meg — amikor az elrendelt idő elérkezett —, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat viszont egyszer s mindenkorra elegendő, mert amikor Jézus Krisztus saját magát feláldozta, akkor véglegesen leszámolt a bűnnel.
27 Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre kerül, 28 ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.
Csak titeket választottalak!
3 Ezért hát, Izráel fiai, halljátok meg az Örökkévaló szavát, amelyet ellenetek mondott, egész nemzetségetek ellen, amelyet Egyiptomból felhozott!
2 „Csak titeket választottalak
a föld összes nemzetei közül,
hogy közösségben éljetek velem,
ezért büntetlek meg titeket
minden bűnötökért!
3 Hogyan is járhatnak ketten együtt,
ha egymással meg nem egyeztek előbb?”
Ha az Örökkévaló szól, ki ne prófétálna?
4 Ordít-e az oroszlán a bozótban,
ha nem talált zsákmányt?
Morog-e az oroszlán a barlangjában,
ha nem szerzett prédát?
5 Csapdába esik-e a madár a földön,
ha nem állítottak előbb csapdát neki?
Felpattan-e a csapda a földről,
ha semmit sem fogott?
6 Ha megfújják a sófárt a városfalon,
nem riad-e meg a nép?
Történhet-e valami baj a városban,
ha nem az Örökkévaló szerezte azt?
7 Mert Uram, az Örökkévaló
nem tesz semmit anélkül,
hogy titkát ki ne jelentené szolgáinak,
a prófétáknak.
8 Mikor az oroszlán ordít,
ki ne félne?
Amikor Uram, az Örökkévaló szól,
ki ne prófétálna?[a]
Prófécia Izráel királysága ellen
9 Hirdessétek ezt Filisztea[b] és Egyiptom magas tornyairól:
„Gyűljetek össze Samária[c] hegyein,
nézzétek ezt a zűrzavart a városban,
lássátok az elnyomottak nyomorúságát!”
10 Ezt mondja az Örökkévaló Samária lakosairól:
„Már nem is tudnak jót tenni,
csak erőszakkal szerzett kincseket
gyűjtenek palotáikban.”
11 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Elfoglalja földeteket az ellenség,
lerombolja váraitokat,
kirabolja palotáitokat.”
12 Ezt mondja az Örökkévaló: „Mikor az oroszlán elragad a nyájból egy juhot, abból a pásztornak csak egy-két lábszár, vagy a füle marad.
Ugyanígy, Samária lakosai közül is csak néhányan menekült marad életben, a többi mind elpusztul! A menekültek kezében szinte semmi sem marad: talán egy darab ruha, vagy egy takaró, a többi vagyonuk mind elpusztul!”
13 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Halld meg ezt, és figyelmeztesd Jákób népét:
14 Amikor megbüntetem Izráelt
bűnei miatt,
Bételt is megbüntetem:
letöröm oltárainak[d] szarvait,
és a földre dobom.
15 Szétrombolom a városi házakat
és a vidéki nyaralókat,
összedőlnek az elefántcsonttal díszített paloták,
elpusztulnak a kis és nagy házak egyaránt”.
— ezt mondta az Örökkévaló.
146 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Lelkem, dicsérd az Örökkévalót!
2 Dicsérem az Örökkévalót,
amíg csak élek!
Dicséretet énekelek Istenemnek,
amíg csak vagyok!
3 Ne a vezetőkben bízzatok,
ne az emberek fiaiban,
mert nem tudnak megmenteni!
4 Hiszen lelkük elszáll,
testük a földbe tér vissza,
és terveik szertefoszlanak.
5 De akinek Jákób Istene a segítsége,
aki az Örökkévalóban, Istenében bízik,
milyen boldog az!
6 Mert az Örökkévaló teremtette a Mennyet,
a Földet, a tengert, és mindent ami bennük él.
Hűségesen megőrzi ő,
akik benne bíznak!
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottnak,
kenyeret ad az éhezőnek,
az Örökkévaló kiszabadítja a foglyokat!
8 Az Örökkévaló megnyitja a vakok szemét,
az Örökkévaló felemeli az elesetteket,
az Örökkévaló szereti az igazszívűeket,
9 az Örökkévaló megvédi a jövevényeket,
segíti az árvákat és özvegyeket,
de a gonoszok terveit felforgatja!
10 Az Örökkévaló uralkodik mindörökké!
Istened uralkodik nemzedékről nemzedékre, Sion!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
147 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert jó!
Énekeljetek dicséretet Istenünknek,
mert őt méltóképpen dicsérni jó!
2 Az Örökkévaló felépíti Jeruzsálemet,
Izráel szétszórt népét újra összegyűjti.
3 Felemeli a megalázottakat,
meggyógyítja sebeiket.
4 Elrendezi a csillagokat,
nevükön szólítja őket.
5 Nagy a mi Urunk, és nagy a hatalma,
bölcsessége végtelen!
6 Az Örökkévaló felemeli az alázatosokat,
de megalázza a gonoszokat.
7 Énekeljetek hálával az Örökkévalónak,
dicsérjétek hárfával Istenünket,
8 aki felhőkkel borítja be az eget,
esővel öntözi a földet,
és a hegyeken füvet növeszt.
9 Enni ad az állatoknak,
s a károgó hollókat megeteteti.
10 Nem a lovak erejében
vagy a harcosok izmaiban gyönyörködik,
11 azokat kedveli az Örökkévaló,
akik imádják és tisztelik őt,
akik kegyelmében bíznak!
12 Jeruzsálem, dicsérd az Örökkévalót!
Sion, dicsérd Istenedet!
13 Megerősíti kapuidat és záraidat,
megáldja benned fiaidat!
14 Békességet ad határaidon,
jól tart téged a legjobb búzával.
15 Leküldi a földre parancsszavát,
hirtelen célhoz ér minden szava.
16 Hóval takarja be a földet,
fehér gyapjútakaróval,
dér száll szavára, mint a hamu,
17 jégesőt hullat, mint köveket.
Ki állhat ellen a fagynak, amit küld?
18 De ha elküldi szavát,
elolvad a hó, a jég,
szelet támaszt,
és a vizek újra csörgedeznek!
19 Elküldte szavát Jákóbnak,
törvényét és rendeletét Izráel népének!
20 Más népekkel nem bánt így soha,
azok nem ismerik törvényeit!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center