Print Page Options
Previous Prev Day Next DayNext

M’Cheyne Bible Reading Plan

The classic M'Cheyne plan--read the Old Testament, New Testament, and Psalms or Gospels every day.
Duration: 365 days
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Version
2 Királyok 20

Ezékiás életét az Örökkévaló meghosszabbítja(A)

20 Abban az időben Ezékiás megbetegedett, és már halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!”

Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött az Örökkévalónak: „Ó, Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött a király, és keservesen sírt.

Ézsaiás elment a királytól, de csak a palota középső udvaráig ért, amikor az Örökkévaló ismét szólt hozzá: „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem vezetőjének: »Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet — és meggyógyítalak. Három nap múlva már fölmehetsz az Örökkévaló Templomába. Tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét, megszabadítalak téged és Jeruzsálemet Asszíria királyának kezéből, megvédem ezt a várost saját magamért és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.«”

Azután Ézsaiás ezt mondta: „Hozzanak egy csomó aszalt fügét, és tegyék a fekélyre!” Így is történt, és Ezékiás valóban felgyógyult a betegségből.

Akkor Ezékiás megkérdezte Ézsaiástól: „Mi lesz a jele, hogy az Örökkévaló meggyógyít engem, és három nap múlva fölmehetek az Örökkévaló Templomába?”

Ézsaiás ezt felelte: „Kapsz jelet az Örökkévalótól, hogy biztos lehess benne: ő beteljesíti, amit ígért! Akarod-e, hogy Áház napóráján az árnyék tíz fokkal előremenjen, vagy visszatérjen azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt?”

10 Ezékiás így válaszolt: „Könnyű az árnyéknak előremenni, inkább térjen vissza tíz fokkal!”

11 Ekkor Ézsaiás próféta kiáltott az Örökkévalóhoz, aki tíz fokkal visszavitte az árnyékot a napórán azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.

Babiloni követek jönnek Ezékiáshoz(B)

12 Ebben az időben követek érkeztek Ezékiáshoz Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt. 13 Ezékiás fogadta a követséget, meghallgatta őket, azután megmutatta nekik palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.

14 Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Honnan jöttek, és mit mondtak ezek az emberek?”

A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”

15 Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?”

A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik az összes kincseimet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”

16 Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Figyelj rám! Ezt mondja neked most az Örökkévaló: 17 »Bizony, eljön az idő, hogy ami csak van a palotádban; mindazt, amit elődeid eddig gyűjtöttek, mindent el fognak vinni innen Babilóniába. Semmi sem marad itt. 18 Sőt, még utódaid közül is elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek a Babilóniai király palotájában.«”

Ezékiás halála(C)

19 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és biztonság lesz!”

20 Ezékiás egyéb dolgait, hőstetteit, és azt, hogyan készített vízvezető alagutat meg víztárolót, hogy a forrásvizet bevezesse Jeruzsálembe — mindezt följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 21 Azután meghalt Ezékiás, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Manassé követte Júda trónján.

Zsidókhoz 2

Isten megmentő kegyelme erősebb a Törvénynél

Ha pedig ez így van, még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket. Vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!

Amit Isten az angyalokon keresztül mondott, az érvényesnek és igaznak bizonyult. Ezért, amikor Izráel népe nem engedelmeskedett a Törvénynek, hanem ellene szólt vagy tett valamit, megkapta méltó büntetését. Isten megmentő kegyelme azonban, amelyet felkínált nekünk, sokkal hatalmasabb! Ezért még kevésbé kerülhetjük el a büntetést, ha nem törődünk a kegyelemmel! Hiszen először maga az Úr Jézus hirdette Isten megmentő kegyelmét! Azok pedig, akik személyesen hallották őt, tanúsítják, hogy mindez igaz. De maga Isten is bizonyította, hogy ez az üzenet igaz: jelekkel, csodákkal, sokféle természetfölötti jelenséggel és a Szent Szellem ajándékaival. Ezeket az ajándékokat Isten úgy osztja szét az emberek között, ahogyan ő akarja.

Krisztus emberré lett, hogy megmentsen bennünket

Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. Az Írásban ezt olvassuk:

„Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem,
    vagy az ember fia[a], hogy gondolsz rá?
Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál,
    azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal,
és mindent uralma[b] alá helyeztél.”[c]

Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van. Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.

10 Isten teremtett mindent a világon, és minden az ő dicsőségére szolgál. Mivel Isten sok fiát akarja bevezetni a dicsőségébe, ezért Jézust a szenvedései által tette tökéletessé. Így volt ez helyes, mert Jézus az, aki Isten fiait bevezeti a dicsőségbe.

11 Jézus az, aki az embereket Isten számára különválasztja, de mind ő, mind pedig azok, akiket különválaszt, ugyanabból a családból származnak. Ezért nem is szégyelli Jézus őket a testvéreinek nevezni, 12 hanem azt mondja:

„Istenem, rólad beszélek testvéreimnek,
    és dicséreted éneklem összegyűlt testvéreimmel együtt.”[d]

13 Azt is mondja:

„Istenben bízom én”,[e]

és ezt is:

„Itt vagyok, és velem együtt a gyermekek is,
    akiket Istentől kaptam.”[f]

14 Ezek a „gyermekek” közönséges hús-vér emberek. Ezért Jézus is ugyanilyen emberi testben járt a Földön. Azért kellett ennek így lennie, hogy Jézus a saját halálával legyőzze a Sátánt, aki a Halál felett uralkodik. 15 Igen, Jézus emberré lett és meghalt, hogy az embereket megszabadítsa a halálfélelemtől, amely őket egész életükben rabszolgaságban tartotta.

16 Nyilvánvaló, hogy Jézus nem az angyaloknak nyújtott segítő kezet, hanem Ábrahám utódainak. 17 Ezért kellett Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá válnia a testvéreihez. Csak így lehetett könyörületes és hűséges Főpap, aki Istent szolgálja. Csak így szerezhette meg Isten bocsánatát a nép bűneire. 18 Jézus megtapasztalt minden kísértést és szenvedést, ezért most valóban tud segíteni azoknak, akiket ugyanezek a kísértések tesznek próbára.

Hóseás 13

A bálványimádás büntetése

13 „Efraim törzse naggyá lett Izráelben,
    ha szólt, mindenki remegett,
de mikor Baállal vétkezett,
    meghalt.
Egyre többet vétkeznek,
    ezüstjükből bálványokat öntenek,
szobrokat készítenek
    a maguk tetszése szerint,
    mesteremberek munkája valamennyi!
Ezekhez imádkoznak,
    ezeknek áldoznak,
    és csókolgatják az aranyborjúkat!
Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd[a],
    a hajnali harmat,
mint szérűn a polyva,
    vagy mint a kémény füstje:
eltűnik, mert széthordja a szél!

Nem ismerhetsz más Istent kívülem!

Pedig Egyiptomtól fogva
    én vagyok Istened, az Örökkévaló!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem,
    nincs más szabadító, csak Én!
A pusztában ismertelek meg téged, Izráel,
    a száraz földön lettél az enyém!
Mikor aztán dús legelőre vittelek,
    jóllaktál, elbizakodtál,
    rólam meg elfelejtkeztél!
Hát én is úgy bánok majd velük,
    mint az oroszlán a nyájjal.
Lesben állok ellenük,
    mint a leopárd az út mellett.
Rájuk rontok,
    mint kölykétől megfosztott medve,
    szétszaggatom mellkasukat.
Felfalom őket,
    mint zsákmányát az oroszlán,
    széttépem, mint prédát a ragadozó.

Izráel, ellenem fordultál!

Vesztedre tetted, Izráel,
    hogy ellenem fordultál,
    segítőd ellen támadtál!
10 Hol van királyod, hogy megszabadítson,
    s megmentse városaidat?
Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad:
    »Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«[b]
11 Adtam hát neki királyt haragomban,
    el is vettem felindulásomban![c]

12 Csomóba kötöttem Efraim bűneit,
    számon tartom vétkeit!
13 Hirtelen sújt rá büntetése,
    ahogy a fájdalmak rátörnek
    a szülő asszonyra.
Oktalan gyermek Efraim,
    mert bár eljött az ideje,
    mégsem akar megszületni.

14 Megváltom őket a Seol hatalmától!
    Megmentem őket a haláltól!
Ó, Halál, hová lett a hatalmad?
    Seol, hol a fullánkod?
    Nem akarok bosszút állni rajtuk.
15 Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között,
    feltámad a keleti szél,
    az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől.
Kiszárítja Efraim forrásait,
    kiapasztja kútjait,
    megfosztja minden kincsétől.
16 Samária megbűnhődik,
    mert Istene ellen fordult:
fegyver gyilkolja őket,
    gyermekeiket sziklához csapják,
    terhes asszonyaikat fölhasítják.”

Zsoltárok 137-138

137 Babilon folyói mellett ültünk,
    és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
Hárfáinkat[a]
    a fűzfákra aggattuk,
mert akik fogságba hurcoltak,
    éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
    „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
    idegen földön?!
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
    jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
ne tudjak többé énekelni,
    ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
    s ha nem te leszel legfőbb örömöm!

Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
    akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
    „Romboljátok csak földig a falait!”
Ó Babilon, te is elpusztulsz!
    Áldott legyen, aki megfizet neked,
    ahogy minket elpusztítottál!
Áldott, aki megragadja,
    és sziklához veri kicsinyeidet!

Dávidé.

138 Teljes szívvel dicsérlek, Örökkévaló,
    dicséretet éneklek neked az istenek előtt!
Imádlak téged szent Templomodban,
    dicsérem neved hűségedért és kegyelmedért!
Dicsérlek, mert felemelted neved és beszéded
    minden másnál magasabbra!
Mikor segítségért kiáltottam hozzád,
    válaszoltál:
felbátorítottad lelkemet,
    szívemben felkeltetted dicséreted énekét.

Dicsérnek téged a Föld összes királyai, Örökkévaló,
    mikor hallják szavaidat!
Örömmel dicsérnek téged tetteidért,
    és nagy dicsőségedért.
Milyen fenséges az Örökkévaló,
    mégis törődik az alázatosokkal!
Jól ismeri a büszkéket is,
    de távol marad tőlük.
Mikor veszélyek és bajok között kell járnom,
    te tartod meg életem!
Kinyújtod karodat, és megvédesz
    ellenségeim haragjától.
    Bizony, jobb kezed megment tőlük!
Az Örökkévaló bosszút áll értem ellenségeimen,
    hűséges szeretete örökké kísér!
Ne hagyj el Örökkévaló minket,
    hiszen kezed alkotásai vagyunk!

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center