M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid tanácsokat ad Salamonnak
2 Közeledett Dávid halálának ideje, ezért hívatta Salamont, és ezt mondta neki: 2 „Fiam, én hamarosan elindulok azon az úton, amelyen minden embernek el kell mennie. Te azonban légy erős, és mutasd meg, hogy férfi vagy! 3 Amit Istened, az Örökkévaló rád bízott, abban légy hűséges, és járj az ő útjain! Tartsd meg törvényeit, rendelkezéseit, parancsait és döntéseit — ahogyan Mózes Törvényében meg van írva — hogy minden ügyedben és utadban sikeres légy! 4 Akkor az Örökkévaló beteljesíti, amit megígért nekem: »Ha a fiaid gondosan ügyelnek arra, hogyan élnek és cselekszenek, ha teljes szívvel-lélekkel és hűségesen járnak jelenlétemben, akkor Izráel királya mindig a te utódaid közül való lesz.«
5 Fiam, te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerúja fia: hogyan gyilkolta meg Izráel seregének két vezérét, Abnert, Nér fiát és Amászát, Jeter fiát. Úgy gyilkolta meg őket békeidőben, mintha háború lett volna. Ártatlanok vére fröccsent Jóáb övére és csizmájára! 6 Te azonban bölcsen járj el, és ne engedd, hogy Jóáb idős korában, békében haljon meg!
7 Ugyanakkor, bánj jóindulattal a gileádi Barzillaj fiaival! Asztalodnál üljenek, mert segítettek engem, amikor testvéred, Absolon elől menekültem.
8 Azután itt van még ez a Simei, Gera fia, aki Benjámin törzséből és Bahúrim városából való. Emlékezz rá, hogy Simei milyen súlyos átkokat kiabált rám, amikor Mahanaimba mentem. Amikor visszatértem, elém jött a Jordánhoz, és megesküdtem neki az Örökkévalóra, hogy nem fogom megölni. 9 Te azonban ne hagyd Simeit büntetlenül. Bölcs vagy, és megtalálod a módját, hogyan büntesd meg. Ne hagyd, hogy békében haljon meg idős korában!”
Dávid király halála(A)
10 Azután meghalt Dávid, és csatlakozott őseihez. A Dávid városában temették el. 11 Összesen negyven évig uralkodott Izráel királyaként: hét évig Hebronban és harminchárom évig Jeruzsálemben.
Salamon uralma megerősödik
12 Ezután Salamon ült Dávidnak, apjának trónján, és a királysága nagyon megerősödött.
13 Ezek után történt, hogy Adónijjá, Haggít fia egyszer felkereste Betsabét, Salamon anyját. Betsabé megkérdezte: „Békés szándékkal jössz?”
Adónijjá ezt felelte: „Igen. 14 Csak mondani szeretnék valamit.”
„Akkor mondd!” — biztatta Betsabé.
15 Adónijjá ekkor belekezdett: „Te magad is tudod, hogy a királyság már az enyém volt, és egész Izráel azt várta, hogy én leszek a király. De azután a királyi hatalom mégis a testvéremé lett — az Örökkévaló akaratából. 16 Hadd kérjek tőled valamit — kérlek, ne tagadd meg tőlem!”
Betsabé ezt válaszolta: „Ki vele, mit kívánsz?”
17 „Tudom, hogy a te kérésedet Salamon biztosan nem fogja visszautasítani. Kérd meg hát, egyezzen bele, hogy feleségül vegyem a súnémi Abiságot!” — felelte Adónijjá.
18 „Rendben van, beszélek a királlyal az érdekedben” — ígérte meg Betsabé.
19 El is ment Salamon királyhoz, aki felállt a trónról, és meghajolt anyja tiszteletére. Majd visszaült trónjára, széket hozatott, és a király anyját a jobbjára ültette.
20 Betsabé hozzákezdett: „Szeretnék kérni tőled valamit, ne utasíts el!”
„Kérj csak nyugodtan anyám, nem fogom megtagadni tőled” — biztatta a király.
21 „Engedd meg, hogy Adónijjá, a testvéred feleségül vegye a súnémi Abiságot!” — kérte Betsabé.
22 Erre Salamon kérdéssel válaszolt: „Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának, miért nem mindjárt az egész királyságot?! Bizony, a bátyám, Adónijjá az egész királyságot is meg akarja szerezni Abisággal együtt — akárcsak a támogatói: Ebjátár pap és Jóáb, Cerúja fia.”
23 Azután Salamon király így folytatta, és megesküdött az Örökkévalóra: „Úgy segítsen engem Isten, hogy ezért Adónijjá az életével fog fizetni! 24 Esküszöm az Örökkévalóra, aki örökké él, aki megerősített és apám trónjára ültetett, s aki ígérete szerint uralkodói dinasztiát épített nekem, hogy emiatt Adónijjának még ma meg kell halnia!”
25 Salamon király ekkor parancsolt Benájának, Jójádá fiának, hogy azonnal menjen, és végezze ki Adónijját. Benája pedig végrehajtotta a parancsot.
26 Azután a király ezt parancsolta Ebjátár papnak: „Megérdemelnéd, hogy kivégeztesselek, mégis megkímélem az életed, mert te hordoztad az Örökkévaló Isten Szövetségládáját apám, Dávid előtt és együtt szenvedtél apámmal a nehéz időkben. Megengedem, hogy hazamenj Anatótba, a birtokodra — de maradj is ott!” 27 Így fosztotta meg Salamon Ebjátárt a tisztségétől, hogy ne legyen többé az Örökkévaló papja. Ekkor teljesedett be az Örökkévaló szava, amit Silóban mondott Éli pap családjáról.[a]
28 Jóáb is tudomást szerzett ezekről, és megijedt, mert ő is Adónijját követte — bár korábban nem állt Absolon pártjára. Sietve odamenekült az Örökkévaló Szent Sátorához, és megfogta az oltár szarvát. 29 Megvitték a hírét Salamonnak, hogy Jóáb elfutott az Örökkévaló Sátorához, és hogy az oltárnál keresett menedéket. A király ekkor utána küldte Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: „Menj, és végezd ki Jóábot!”
30 Benája oda is ment a Szent Sátorhoz, és szólt Jóábnak: „A király parancsolja, hogy jöjj ki onnan!”
De Jóáb azt felelte: „Nem megyek! Itt akarok meghalni.”
Benája visszament a királyhoz, és jelentette, amit Jóáb mondott. 31 A király pedig így válaszolt: „Legyen úgy, ahogy ő mondta: végezd ki ott, ahol van, azután temesd el. Így hárítsd el rólam és apám családjáról az ártatlanok vérét, akiket Jóáb gyilkolt meg. 32 Így bünteti meg Jóábot gyilkosságaiért az Örökkévaló. Mert apám tudta nélkül fegyverrel meggyilkolt két férfit, akik igazabbak és nemesebbek voltak, mint ő maga: Abnert, Nér fiát, Izráel seregének vezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda seregének vezérét. 33 Halálukért a felelősség és a büntetés szálljon Jóáb fejére és utódaira örökké! Dávidnak, trónjának, családjának és leszármazottjainak pedig az Örökkévaló adjon békességet örökre!”
34 Akkor Benája, Jójádá fia ismét visszament Jóábhoz, levágta és megölte. Jóábot a saját háza mellett temették el, a pusztában. 35 A király ezután Benáját nevezte ki Jóáb helyére a hadsereg parancsnokának. Cádók papot pedig főpappá tette Ebjátár helyett.
36 Majd hívatta Simeit, és ezt parancsolta neki: „Építs házat Jeruzsálemben, költözz oda, és attól kezdve ki ne lépj a városból! 37 Tudd meg, hogy ha mégis elhagyod a várost, és átléped a Kidron-patakot, meg kell halnod — de ezért csak magadat okolhatod majd.”
38 Simei így felelt: „Jó, amit mondtál, királyom. Szolgád engedelmeskedik. Úgy teszek, ahogyan uram, a király parancsolta.” Ettől kezdve Simei egy ideig Jeruzsálemben lakott. 39 Három év elteltével azonban Simeitől megszökött két rabszolgája. Majd hírét hozták Simeinek, hogy a szökevények Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához menekültek. 40 Akkor Simei felnyergelte a szamarát, elment Gátba, és visszahozta szolgáit Ákis királytól.
41 Salamonnak jelentették, hogy Simei Jeruzsálemből Gátba ment, és már vissza is tért onnan. 42 A király hívatta Simeit, és felelősségre vonta: „Emlékszel, hogy megeskettelek az Örökkévalóra, és figyelmeztettelek, hogy amely napon kimész Jeruzsálemből, meg kell halnod! Akkor azt felelted, hogy rendben van, és engedelmeskedni fogsz. 43 Miért nem tartottad meg az Örökkévalóra tett esküdet, és miért nem engedelmeskedtél parancsomnak?” 44 Majd még hozzátette: „Tudod te azt nagyon jól, Simei, mennyi gonoszságot követtél el apám, Dávid ellen! Az Örökkévaló most a fejedre zúdítja a saját gonoszságodat. 45 De Salamon király áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az Örökkévaló előtt örökké.”
46 Ezután parancsolt a király Benájának, Jójádá fiának, hogy vigye ki, és végezze ki Simeit. Benája végrehajtotta az ítéletet, Salamon királyi hatalma pedig megerősödött.
Segítsetek egymásnak!
6 Testvéreim, előfordulhat, hogy valaki közületek valamiben vétkezik. Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek! 2 Segítsetek egymásnak a terhek hordozásában — így engedelmeskedjetek Krisztus törvényének. 3 Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, és csak magát csapja be. 4 Ne hasonlítsátok össze magatokat másokkal, hanem mindenki a saját munkáját tegye mérlegre! Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, 5 hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia.
6 Akit Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, ossza meg a javait vele!
Amit vetsz, azt fogod aratni is
7 Ne áltassátok magatokat: Istent nem lehet becsapni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is! 8 Aki azért tesz valamit, hogy kielégítse a régi természetének kívánságait, annak ez a régi természet romlást és halált fog teremni, és azt is fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszése szerint cselekszik, az a Szent Szellemből arat örök életet. 9 Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!
Ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk! 10 Rajta hát! Amíg van lehetőségünk, addig tegyünk jót mindenkivel, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak!
Befejezés
11 Nézzétek csak, milyen óriási betűkkel írok most a saját kezemmel! 12 Akik megpróbálják rátok erőltetni, hogy körülmetélkedjetek, azok az emberek tetszését keresik. Attól félnek, hogy ha egyedül csak Krisztus keresztjét[a] hirdetik, akkor üldözni fogják őket. 13 Ők körül vannak metélve ugyan, de maguk sem tartják be a Törvény előírásait. Csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy majd ezzel a testi formasággal dicsekedhessenek.
14 Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével! A kereszten a világ meghalt a számomra, és én is meghaltam a világnak.[b] 15 Mert sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem számít. Kizárólag az új teremtménynek[c] van értéke. 16 Békesség és irgalom mindazoknak, akik ezen igazság szerint élnek, és Isten Izráelének!
17 Ezentúl senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert én olyan sebhelyeket[d] hordozok a testemen, amelyek világosan mutatják, hogy Jézusé vagyok.
18 Urunk, Jézus Krisztusnak kegyelme legyen veletek! Ámen.
Az őrszem felelőssége(A)
33 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, ezt mondd népednek: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Amikor egy országra ellenség fegyverét küldöm, az ország lakosai választanak maguk közül egy férfit, és őrszemmé teszik, 3 hogy figyelje az ellenség közeledtét, és figyelmeztesse a többieket. Mikor az őrszem látja, hogy jön az ellenség, belefúj a sófárba, így ad jelt a többieknek, hogy veszély közeledik. 4-5 Aki hallja ugyan a sófár hangját, de nem törődik vele, azt eléri az ellenség fegyvere, és meghal. Az ilyen ember maga felelős a haláláért, mert hallotta a sófár hangját, de nem vette figyelembe. Aki viszont hallgat a figyelmeztetésre, megmenekül a haláltól.
6 De ha az őrszem látja, hogy közeledik az ellenség, mégsem fújja meg a sófárt, akkor a nép nem kap figyelmeztetést, az ellenség fegyvere pedig eléri őket. Akit ilyenkor megöl a kard, az ugyan a saját bűnei miatt hal meg, én azonban mégis az őrszemet teszem felelőssé a haláláért.
7 Lásd, ember fia, én akartam, hogy őrszem legyél Izráel népe számára. Halld meg, ha szólok hozzád, és mondd meg nekik, amit tőlem hallasz: így figyelmeztesd őket a nevemben.
8 Ha szólok neked: »Ezékiel, ennek a bűnösnek meg kell halnia!« — akkor figyelmeztesd, hogy változtassa meg az életét. Ha mégsem szólsz neki, és nem figyelmezteted, akkor ő ugyan a bűnei miatt hal meg, de haláláért téged teszlek felelőssé.
9 Ha figyelmezteted, akkor megmenekülsz a felelősségtől. Ha ennek ellenére sem változtat az életén, akkor meghal a bűnei miatt, de a halálát nem kérem számon rajtad.”
Nem kívánom a bűnös halálát!(B)
10 „Ember fia, ezt mondd Izráel népének: Hallom, amint egymásnak mondogatjátok: »Bűneink és törvényszegéseink súlya ránk nehezedik! Bizony, elpusztulunk e szörnyű teher alatt! Hogyan is maradhatnánk életben?«
11 Ezt feleld nekik, ember fia: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy nem abban telik örömöm, ha a bűnös meghal, hanem abban, ha megváltoztatja életét, és megmenekül a haláltól! Ezért fordítsatok hátat eddigi gonoszságaitoknak, és jöjjetek vissza hozzám, ó Izráel népe! Jöjjetek vissza! Miért is halnátok meg, Izráel, hiszen ha megfordultok, élhettek!
12 Ember fia ezt mondd népednek: Ha valaki egy ideig igazságosan és istenfélő módon él, azután mégis vétkezik, akkor meg kell halnia. Korábbi istenfélő élete és igazságos tettei nem mentik meg a haláltól. Ugyanígy, ha valaki istentelen és igazságtalan módon él, de később megváltoztatja az életét, és jó útra tér, nem kell meghalnia régebben elkövetett bűnei miatt.
Az istenfélő sem maradhat életben, korábbi istenfélő életére és igazságos tetteire való tekintettel, ha később mégis vétkezik.
13 Ha azt mondom az istenfélő és igazságos embernek, hogy bizonyosan élni fog, ő azonban elbízza magát, és a saját igazságos voltában bízva bűnt követ el, akkor bűne miatt meg kell halnia. Korábbi igazságos tettei nem mentik meg őt a haláltól.
14 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy bűnei miatt bizonyosan meg kell halnia, ő azonban megváltoztatja életét, bűneinek hátat fordít, azt teszi, ami a törvény szerint helyes és jó, 15 visszaadja adósának a tőle vett zálogát, visszaadja, amit mástól erőszakkal elvett, a törvény életet adó parancsait követi, többé nem követ el igazságtalanságot, akkor nem kell meghalnia, hanem bizonyosan életben marad. 16 Korábban elkövetett bűneit nem rovom fel neki, mert megváltoztatta életét, a törvény szerint helyesen és jól cselekszik — tehát nem kell meghalnia, hanem élni fog.
17 Ezékiel, néped erre azt mondja: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!«
Pedig az ő életmódjuk és tetteik nem igazságosak! 18 Amikor az istenfélő ember hátat fordít az igazságnak, és bűnt követ el, meg kell halnia bűne miatt. 19 Amikor pedig a bűnös fordít hátat a bűnnek, és a törvény szerint helyesen cselekszik, akkor igazságossága által élni fog. 20 Erre mondjátok ti, hogy »Urunk nem bánik velünk igazságosan«?! Ó, Izráel népe, én mindegyikőtöket a saját életmódja és tettei alapján fogom megítélni!”
Jeruzsálem elesett!
21 A száműzetés tizenkettedik évében,[a] a tizedik hónap ötödik napján egy menekült érkezett hozzám, aki az ostromlott Jeruzsálemből menekült meg. Elmondta, hogy az ellenség elfoglalta a várost.
22 Előző este már éreztem az Örökkévaló kezét magam fölött. Éjjel az Örökkévaló megnyitotta számat, s mire a menekült reggel megérkezett, már tudtam beszélni. Némaságom ideje véget ért.
23 Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 24 „Ember fia, akik élve maradtak, és most Izráel földjén laknak a romok között, ezt mondják: »Ábrahám csak egymaga volt, Isten mégis örökségül adta neki ezt a földet. Mennyivel inkább biztos örökségünk ez az ország, hiszen mi sokan vagyunk!«
25 Ezért hát szólj hozzájuk: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: »Vérrel együtt eszitek a húst,[b] bálványaitoktól vártok segítséget, gyilkoltok, és még azt képzelitek, hogy örökölni fogjátok a földet?! 26 Saját fegyveretek erejében bíztok, utálatos bűnöket követtek el, egymás feleségét elcsábítjátok, hogy képzelitek hát, hogy örökölni fogjátok a földet?!«
27 Ember fia, ezt mondd nekik: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy akit közületek a romok között talál az ellenség, azt fegyverrel öli meg; aki a mezőn van, azt vadállatok falják föl; akik pedig elrejtőznek az erődítményekben és barlangokban, azokat halálos járvány pusztítja el. 28 Izráel földjét kietlen és üres pusztává teszem. Bizony, mindent elpusztítok, amire büszkék voltak. Izráel hegyei lakatlanok lesznek, és senki sem megy rajtuk keresztül. 29 A rajta lakó nép utálatos bűnei miatt pusztasággá teszem földjüket, s akkor tudják meg, akkor ismerik el, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
Akkor majd megértik, hogy próféta volt közöttük
30 „Ami pedig téged illet, ember fia, az emberek beszélgetnek rólad az utcákon és házaik kapujában. Néped fiai azt mondják egymásnak: »Gyertek, nézzük meg, jött-e valami üzenet az Örökkévalótól!« 31 Azután eljönnek hozzád, és leülnek előtted, mint ahogy népem szokta. Meghallgatják szavaidat, de nem engedelmeskednek annak, amit mondasz. Úgy veszik, mintha csupán egy szerelmes ének lenne — közben egyre azon jár az eszük, hogy szerezhetnének minél több pénzt.
32 Téged csak annyiba vesznek, mint egy jó hangú énekest, aki szerelmes dalokat énekelget nekik, s hangszerével kíséri énekét. Meghallgatják, de nem veszik komolyan, s nem engedelmeskednek szavaidnak. 33 De ha beteljesednek — mert bizony be fognak teljesedni! — akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük!”
A zenészek vezetőjének. A Gittitre. Ászáf éneke.
81 Énekeljetek dicséretet Istenünknek!
Kiáltsatok örömmel Jákób Istenének!
2 Szóljanak hangszereink:
csörgődob, kedves hangú hárfa és lant!
3 Fújjátok meg a sófárt az Újhold ünnepén,
meg holdtöltekor, ünnepeink kezdetén![a]
4 Törvény ez Izráel számára,
melyet Jákób Istene rendelt el,
5 mikor szövetséget kötött József népével,
amikor Egyiptom ellen támadt.
József ott olyan nyelvet hallott,
amelyet nem értett.
6 Isten mondta: „Levettem válladról a terhet,
kivettem kezedből a nehéz kosarat.
7 Mikor bajban voltál, engem hívtál segítségül,
én pedig megszabadítottalak,
a mennydörgés rejtekhelyén titokban válaszoltam neked,
próbára tettelek Meribá[b] vizénél.” Szela
8 „Hallgass rám, népem!
Ó, Izráel, figyelj szavamra,
szövetséget kötök veletek:
9 ne legyen rajtam kívül más istenetek,
ne hajolj meg idegen istenek előtt,
ne imádd őket!
10 Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
én hoztalak ki Egyiptom földjéről!
Izráel, nyisd ki a szádat,
hogy jóval tölthessem meg!”
11 „De népem nem hallgatott rám!
Izráel nem engedelmeskedett nekem!
12 Hagytam hát, hogy kövessék saját kívánságaikat,
járjanak makacs szívük szerint,
hogy tegyenek, amit akarnak!”
13 „Bárcsak hallgatna rám népem!
Ó, ha Izráel útjaimon járna!
14 Akkor hamar megverném ellenségeit,
és ellenfeleire nehezedne kezem!
15 Az Örökkévaló ellenségei hízelegnének neki,
Izráel ideje pedig örökké tartana!
16 A legjobb búzával táplálnám,
még a kősziklából is mézet adnék neki!”
Ászáf zsoltára.
82 Isten áll az istenek[c] gyűlésében,
mint Bíró ítél a bírák között:
2 „Meddig fogtok még igazságtalanul ítélkezni?!
Miért pártoljátok a bűnösöket?! Szela
3 Szolgáltassatok igazságot
az árváknak és a szegényeknek!
Mentsétek meg a nyomorultakat
és a szűkölködőket!
4 Szabadítsátok meg a szegényeket
és a nincsteleneket!
Mentsétek ki őket a gonoszok kezéből!”
5 De nem tudják, mi történik,
nem értenek semmit!
Nem tudják, mit tesznek,
s közben már a Föld alapjai is
omladoznak körülöttük.[d]
6 Szól Isten a bíráknak: „Bár istenek vagytok,
a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meghaltok, mint minden ember!
Lehullotok, mint minden uralkodó!”
8 Kelj fel, ó, Isten!
Tarts ítéletet az egész Földön!
Uralkodj a nemzetek fölött!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center