M’Cheyne Bible Reading Plan

Cíbá ennivalót hoz Dávidnak

16 Dávid és kísérete továbbment, és alig hagyták maguk mögött a hegytetőt, mikor szembe jött velük Cíbá, Meribbaal szolgája. Két megrakott szamarat vezetett, amelyek 200 kenyeret, 100 csomó aszalt szőlőt, 100 csomó friss gyümölcsöt és egy tömlő bort cipeltek. ² A király megkérdezte: „Cíbá, mit akarsz ezekkel?”

„Uram, a szamarakat azért hoztam, hogy a király családja üljön rájuk, a kenyér és a gyümölcs táplálja szolgáidat, a bor meg jó lesz annak, aki a pusztai úton eltikkad” — felelte Cíbá.

³ „És hol van Meribbaal, a gazdád fia?” — kérdezte Dávid.

„Jeruzsálemben maradt — válaszolta Cíbá —, mert azt mondta, hogy Izráel népe most fogja visszaadni neki nagyapjának, Saulnak a királyságát.”

⁴ „Nézd, én most mindent neked adok, ami Meribbaalé volt” — mondta Cíbának a király.

Cíbá így válaszolt: „Földig hajolok előtted, uram! Légy hozzám jóindulattal ezután is!”

Simei gyalázza Dávidot

⁵ Majd Dávid király továbbment. Amikor Bahúrim városához ért, eléje jött Gera fia, Simei, aki Saul rokonságához tartozott. Ahogy közeledett, folyton gyalázta Dávidot. ⁶ Még kövekkel is dobálta a királyt és kíséretét, pedig Dávid mellett jobbról-balról ott mentek a testőrei és katonái is. ⁷ Így ócsárolta Simei Dávidot: „Menj innen, te véreskezű gyilkos! Menj el innen, te gyalázatos! ⁸ Látod? Most az Örökkévaló megfizetett neked, amiért Saul családját kiirtottad! Elfoglaltad Saul trónját, most meg az Örökkévaló elvette tőled királyságodat, és Absolonnak, a saját fiadnak adta, mert véreskezű gyilkos vagy!”

⁹ Abisaj, Cerúja fia akkor ezt mondta a királynak: „Hogy merészeli ez a döglött kutya gyalázni uramat, a királyt?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!”

¹⁰ De a király leintette: „Nem a ti dolgotok ez, Cerúja fiai!^[a] Ne törődjetek vele! Ha az Örökkévaló mondta neki, hogy átkozzon engem, akkor ki kérheti számon rajta, amit csinál?” ¹¹ Azután még ezt mondta Dávid Abisajnak és az összes többi szolgájának: „Látjátok, mikor a saját fiam az életemre tör, akkor nem csoda, ha ez a Benjámin törzséből való ember átkoz! Hagyjátok csak, hadd gyalázzon! Ne törődjetek vele, hiszen az Örökkévaló mondta neki, hogy ezt tegye! ¹² Azután, ki tudja, talán ezt a megaláztatást látva az Örökkévaló megkönyörül rajtam, és javamra fordítja ezt az átkozódást!”

¹³ Így hát Dávid és emberei továbbmentek az úton. Simei a domboldalon követte őket, s közben folyton gyalázta Dávidot, kövekkel dobálta a királyt, és port szórt feléje. ¹⁴ Amikor a Jordán folyó partjára érkeztek,^[b] a király és emberei pihenőt tartottak, mert nagyon elfáradtak a hosszú úton.

Absolon bevonul Jeruzsálembe

¹⁵ Eközben Absolon és a vele tartó izráeliek mindannyian bevonultak Jeruzsálembe. Ahitófel is velük volt. ¹⁶ Dávid barátja, az arki Húsaj Absolonhoz ment, és így kiáltott: „Éljen a király! Éljen a király!”

¹⁷ Absolon megkérdezte: „Hát csak ennyit ér a barátod iránti hűséged? Miért nem mentél te is Dáviddal, a barátoddal?”

¹⁸ „Én azzal tartok, és amellett maradok, akit az Örökkévaló és Izráel egész népe választott — válaszolt Húsaj. — ¹⁹ Azonkívül, kinek szolgálnék szívesebben, mint a barátom fiának! Ahogy atyádat szolgáltam, téged is úgy foglak.”

²⁰ Absolon tanácsot kért Ahitófeltől: „Mit tanácsolsz, mit tegyünk?”

²¹ Ő pedig ezt javasolta: „Atyád itt hagyta másodfeleségeit, hogy őrizzék a palotát. Menj hát be hozzájuk, és hálj velük. Így majd egész Izráel megtudja, hogy végérvényesen szakítottál atyáddal! Ettől még jobban fölbátorodnak azok, akik veled tartanak.”

²² Így is lett. A királyi palota tetőteraszán sátrat állítottak föl, ahová Absolon a nép szeme láttára sorra bevitte apjának másodfeleségeit, hogy velük háljon.

²³ Abban az időben mindenki — maga Dávid, és Absolon is — úgy tekintette Ahitófel tanácsát, mintha Isten szava lett volna.

A jeruzsálemi testvérek megsegítése

9 Azt hiszem, arról nem is kell írnom, hogy Isten népét segítsétek meg adományaitokkal, ² hiszen tudom, hogy valóban milyen készségesek vagytok. El is dicsekedtem veletek a macedón testvéreknek. Mondtam nekik, hogy az Akhájában élő testvérek már tavaly óta készen állnak arra, hogy segítsenek a rászorulóknak. Ezen felbuzdulva a macedón testvérek többsége elhatározta, hogy ők is adakozni fognak.

³ Most mégis elküldöm hozzátok ezeket a testvéreket.^[a] Nem akarom ugyanis, hogy a veletek való dicsekedésemmel szégyent valljak. Azért küldtem őket, hogy időben felkészülhessetek, mint ahogy azt korábban mondtam. ⁴ Ha azután a macedón testvérek velem együtt megérkeznek hozzátok, remélem, hogy nem találnak benneteket felkészületlenül! Nehogy szégyent valljunk — jobban mondva, nehogy megszégyenüljetek — ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek. ⁵ Ezért kértem a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok, és készítsék elő adományaitokat, amelyeket korábban megígértetek.

Azt szeretném, ha adományotok úgy lenne elkészítve, mint önként adott nagylelkű ajándék. Nem akarom, hogy kényszerből vagy kelletlenül adjatok akár egyetlen fillért is.

⁶ Ne felejtsétek, hogy aki kevés magot vet a szántóföldjébe, az keveset is fog aratni! Aki pedig bőven vet, az majd bőven is arat. ⁷ Mindenki annyit adjon a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad. ⁸ Mert Isten hatalma több mint elégséges arra, hogy minden kegyelmét bőségesen rátok árassza — s ezáltal minden körülmények között mindent bőségesen és folyamatosan megkaptok, amire csak szükségetek van. Sőt még azon felül is, hogy bőségesen legyen módotok mindenféle jótettre. ⁹ Amint meg van írva:

¹⁰ Isten a magvetőnek vetőmagot ad, az éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és megszaporítja a magokat, amelyeket a földbe vetettetek, hogy bőségesen arassatok. Ilyen módon sokasítja meg bőkezű és szíves adakozásotok gyümölcseit. ¹¹ Így fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen adakozhassatok a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek.

¹² Az adakozás szolgálata ugyanis kettős haszonnal jár. Egyrészt így Isten népének segítségére siettek, másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálát adnak érte Istennek. ¹³ Az adakozással ugyanis bizonyítjátok, hogy engedelmeskedtek a Krisztusról szóló örömhírnek, amelyről tanúskodtok, és ezért bőkezűen adakoztok nekik is, meg másoknak is. ¹⁴ Emiatt ők majd dicsőítik Istent, és amikor értetek imádkoznak megszeretnek benneteket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok.

¹⁵ Hála legyen Istennek elmondhatatlan ajándékáért!

Prófécia Samáriáról és Jeruzsálemről

23 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, ez a jelképes történet Samáriáról és Jeruzsálemről szól: Volt egyszer két nővér, egy anyának a leányai. ³ Mindketten Egyiptomban lettek prostituáltak, még fiatalságuk idején. Ott adták oda magukat először a férfiaknak, és hagyták, hogy a mellüket fogdossák. ⁴ Az idősebb neve Oholá^[a], a fiatalabbé Oholibá^[b]. Azután mindkettőt feleségül vettem, és gyermekeket szültek nekem. Ami pedig nevük jelentését illeti, Oholá Samáriát, Oholibá pedig Jeruzsálemet jelképezi.

⁵ Azután Oholá — bár az én feleségem volt — folytatta prostituált életmódját, és megkívánta a szomszédos asszírokat. ⁶ Szerelemre gyulladt az asszírok iránt, akik bíborba öltöztek, lovon jártak, mind fiatalok és szemrevalók voltak. ⁷ Paráználkodott ezekkel az asszír vezetőkkel, beléjük szeretett, és bálványaikkal bemocskolta magát. ⁸ Ráadásul, még az Egyiptommal kezdett paráználkodását sem hagyta abba! Egyiptom volt az első szeretője, akinek fiatalságában odaadta magát, akivel először paráználkodott, és akinek engedte, hogy a mellét fogdossa. ⁹ Ezért hát kiszolgáltattam Oholát a szeretőinek, az asszíroknak, akiket megkívánt. ¹⁰ Azok pedig meztelenre vetkőztették^[c], majd karddal megölték, és gyermekeit elrabolták. Így büntették meg Oholát, így hajtották végre rajta az ítéletet. Az asszonyok között azóta is emlegetik szomorú történetét!

¹¹ Húga, Oholibá látta, mi lett a sorsa a nővérének, mégsem okult belőle. Sőt, sokkal inkább paráználkodott, mint a nővére, még hűtlenebb lett, és súlyosabban vétkezett. ¹² Ő is megkívánta a szomszédos asszír vezetőket, akik előkelően öltöztek, lovon jártak, mind fiatalok és szemrevalók voltak. ¹³ Láttam, hogy Oholibá is bemocskolta magát — mindkét asszony ugyanúgy vétkezett.

¹⁴ Azonban Oholibá még továbbment a romlottságban. Meglátta a káldeusok^[d] piros festékkel festett képét a falakon. ¹⁵ Ezek mind a káldeusok földjén született kiváló katonák, babilóniai harci szekereken száguldanak, derekukon övet viselnek, fejükön meg turbánt. ¹⁶ Amint Oholibá meglátta őket, beléjük szeretett, megkívánta őket, és elküldte követeit hozzájuk Káldeába. ¹⁷ El is jöttek azok Oholibához, hogy szeretkezzenek vele. De annyira bemocskolták, hogy megundorodott és elfordult tőlük.

¹⁸ Amikor pedig Oholibá paráznasága nyilvánvaló lett, és szégyene napvilágra került, én is megundorodtam és elfordultam tőle, mint a nővérétől is. ¹⁹ Oholibá mégis folytatta parázna életmódját, sőt, még többet paráználkodott, mint fiatalsága idején Egyiptomban. ²⁰ Olyan szeretőkhöz fordult, akik úgy szeretkeznek, mint a szamarak, vagy mint a lovak. ²¹ Vágyakozva gondolt vissza fiatalságára, amikor Egyiptomban ölelgették szeretői, amikor először szeretkezett velük.

A hűtlenség büntetése

²² Ezért, Oholibá, ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Nézd! Ellened uszítom régi szeretőidet, akiket megutáltál. Mind ellened támadnak, körülvesznek mindenfelől. ²³ Eljönnek Babilon fiai, a káldeusok, eljönnek Pekód, Sóá és Kóá harcosai, meg az asszírok is velük együtt — mind szemrevaló fiatal tisztek és vezetők, harci szekerek harcosai, válogatott lovasok. ²⁴ Az egész nagy sereg rád támad: mindegyikük fején a sisakja, kezében a pajzsa és fegyvere, rád rohannak a harci szekerek és lovasok, körülfognak téged.

Én pedig rájuk bízom, hogy végrehajtsák rajtad az ítéletet, és hogy a saját törvényeik szerint büntessenek meg téged. ²⁵ Féltékeny haraggal bánok veled, és ez a nagy sereg kegyetlenül megbüntet téged: levágják orrodat és füledet, maradékod kard miatt hullik el, gyermekeidet elhurcolják, a többit pedig tűz pusztítja el. ²⁶ Ruháidat letépik, ékszereidet elrabolják. ²⁷ Véget vetek paráznaságodnak, amelyet Egyiptomban kezdtél. Rájuk sem nézel többé, s Egyiptomot végképp elfelejted.”

²⁸ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Lásd, én kiszolgáltatlak azoknak a népeknek, akiket gyűlölsz! Bizony, azok kezébe adlak, akiktől utálattal elfordultál. ²⁹ Ők pedig gyűlölettel bánnak veled: elrabolnak tőled mindent, amiért dolgoztál, s otthagynak csupaszon és kifosztva, szégyenletes paráznaságod mindenki előtt kiderül. ³⁰ Igen, így bánok veled, mert paráználkodtál a népekkel, és bemocskoltad magad bálványaikkal! ³¹ Követted nővéred példáját, emiatt te is ugyanarra a sorsra jutsz!”

³² Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:

³⁵ Ezért ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Mivel elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viselned kell gonoszságod és paráznaságod minden büntetését!”

Hirdesd ki az ítéletet!

³⁶ Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Ember fia, hirdess ítéletet Oholá és Oholibá fölött! Hirdesd ki, add tudtukra minden utálatos bűnüket!

³⁷ Mindketten vétkesek a házasságtörésben, gyilkosságban, bálványimádásban, mert bálványaikkal követték el a házasságtörést. Vétkeztek abban is, hogy fiaikat, akiket nekem szültek, bálványaiknak áldozták a tűzben: megölték őket. ³⁸ Ezenfelül még be is mocskolták Templomomat, és nem tartották meg a szombati nyugalom napját. ³⁹ Amikor gyermekeiket feláldozták a bálványaiknak, még aznap eljöttek az én Templomomba, és ott is áldoztak! Bizony, megtették ezt Templomomban, így mocskolták azt be!

⁴⁰ Messze földre követeket küldtek, idegeneket hívtak, s azok el is jöttek. Fogadásukra kicsinosították magukat: megfürödtek, szemüket kifestették, ékszereiket fölrakták, ⁴¹ asztalt terítettek vendégeiknek, pompás ágyra dőltek, és tömjénemet,^[e] meg olajamat^[f] eléjük tették.

⁴² Jeruzsálem zajongott, mint az ünnepeken az örvendező tömeg. Sokan összecsődültek, ettek-ittak, hangoskodtak^[g], még a pusztából is hoztak durva és részeges ivócimborákat, akik mindkét asszonynak karpereceket adtak, és a fejükre ékes koronát tettek. ⁴³ Akkor mondtam az egyik asszonynak, aki a paráznaságból már kiöregedett: Még azzal is paráználkodni fognak, aki már megvénült, ő meg fogadja a vendégeket? ⁴⁴ De azok bizony bementek hozzájuk, mint a paráznákhoz szoktak. Bementek Oholához és Oholibához, ezekhez a züllött asszonyokhoz.

⁴⁵ Igazságos férfiak fogják elítélni a két asszonyt, ahogyan a házasságtörő és gyilkos asszonyokat szokták, mert Oholá és Oholibá valóban mindketten házasságtörők és gyilkosok”.

⁴⁶ Mert azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Hívjátok össze ellenük a népgyűlést, és adják át ezt a két asszonyt nekik! Ők pedig rémüljenek meg, s azután a népgyűlés fossza meg őket minden vagyonuktól, és büntesse meg őket! ⁴⁷ Kövezze meg őket a gyülekezet, és karddal vágják szét őket, sőt, gyermekeiket is öljék meg, házukat pedig égessék porig! ⁴⁸ Így fogom gyökerestül kiirtani ezt a gonoszságot Izráel földjéről, hogy okuljon ebből minden asszony, és hogy intő példa legyen ez a számukra, hogy ne járjanak Oholá és Oholibá útján soha! ⁴⁹ Így fognak megbüntetni titeket gonoszságotokért és bálványimádásotokért — ti pedig el kell szenvedjétek ezt a büntetést! Akkor fogjátok igazán megtudni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló.”

A zenészek vezetőjének. Dávid emlékeztető éneke.