M’Cheyne Bible Reading Plan
Amnón megerőszakolja Támárt, a féltestvérét
13 Dávid egyik fia volt Absolon, akinek a húga, Támár, nagyon szép leány volt. Támárba beleszeretett Amnón,[a] aki szintén Dávid fia volt. 2 Annyira kívánkozott utána, hogy szinte belebetegedett a vágyakozásba. Mivel Támár még hajadon volt és szűz, Amnón számára lehetetlennek tűnt, hogy valaha is vele háljon.
3 Volt azonban Amnónnak egy ravasz barátja, Jónádáb, Dávid testvérének, Simeának fia, 4 aki egyszer megszólította Amnónt: „Minden reggel olyan levertnek látszol, királyfi! Mi bánt, mondd el nekem!”
Amnón bevallotta neki: „Támár az oka! Halálosan beleszerettem, de hát ő mégiscsak Absolon öcsém húga!”
5 Jónádáb akkor ezt tanácsolta: „Megmondom, mit tegyél. Maradj ágyban, és tettesd magad betegnek. Amikor atyád, a király eljön meglátogatni, kérd meg, hogy küldje hozzád Támár húgodat, hogy ő készítsen neked valamilyen ételt. De itt készítse el a szemed láttára, és ő maga szolgálja fel neked.”
6 Amnón megfogadta a tanácsot, betegnek tettette magát, és mikor a király eljött meglátogatni, ezt kérte tőle: „Atyám, kérlek, küldd hozzám Támár húgomat, hogy itt, a szemem előtt készítsen nekem egy kis süteményt, és ő maga szolgálja fel!”
7 Dávid tehát üzent Támárnak, hogy menjen féltestvére, Amnón házához, és készítse el az ételt bátyja kívánsága szerint.
8 Támár oda is ment, és látta, hogy Amnón bátyja az ágyban fekszik. Azután Amnón szeme előtt megdagasztotta a tésztát, és elkészítette a süteményt. Majd kisütötte, 9 és bátyja elé tette, aki azonban nem akart belőle enni, hanem minden szolgát kiküldött a szobából. Mikor már mindenki elment, és kettesben maradtak Támárral, 10 Amnón ezt kérte: „Húgom, hozd ide, kérlek az ágyamhoz a süteményeket, hadd egyek a kezedből!”
Támár egészen közel ment hozzá, és a kezéből kínálta Amnónt a maga sütötte tésztával.
11 Amnón ekkor megragadta a húgát, és azt mondta: „Gyere, hálj velem!”
12 De Támár tiltakozott: „Szó sem lehet róla, hiszen a bátyám vagy! Ne kövess el rajtam erőszakot, mert ilyen gonoszságnak Izráelben soha nem szabad megtörténnie! Ne tegyél ilyen gyalázatos dolgot! 13 Gondold meg, mi lesz velem azután, és hová menjek szégyenemben? Téged meg mindenki gyalázatosnak fog tartani Izráelben! Kérlek, hallgass rám, és beszélj apánkkal, a királlyal, ő biztosan hozzád ad feleségül, ha kéred!”
14 De Amnón nem hallgatott rá, hanem megerőszakolta a húgát, mivel erősebb volt nála. 15 Azonban rögtön ezután annyira meggyűlölte, hogy ez a gyűlölet még annál a szeretetnél is erősebb volt, mint amit előzőleg érzett iránta. Ezért durván kizavarta a házából. „Menj innen! Kifelé!” — mondta neki.
16 Támár kérlelte: „Bátyám, ne bánj velem ilyen gonoszul! Ha most elküldesz, még nagyobb gonoszságot követsz el, mint az előbb!”
De Amnón nem hallgatott rá. 17 Hívta a szolgáját, és megparancsolta neki: „Dobd ki ezt a nőt innen, és zárd be az ajtót utána!” 18 Így is történt.
Támár hosszú ujjú ruhát viselt — mint a királylányok általában, mielőtt férjhez mentek. 19 Amikor a szolgák kiküldték Amnón házából, Támár megszaggatta a ruháját, hamut szórt a fejére, és kezét a fejére kulcsolva, sírva-jajgatva elment.
20 Amikor a bátyja Absolon meglátta, ezt kérdezte tőle: „Mi történt veled, húgom? Csak nem Amnón bátyád tett veled valamit? De ne szólj erről senkinek, hiszen Amnón mégiscsak a bátyád! Ne bánkódj miatta!”
Ettől kezdve Támár a bátyjának, Absolonnak a házában élt magányosan és visszavonulva.
21 Amikor Dávid király megtudta ezeket, nagyon megharagudott.[b] 22 Absolon nem szólt a testvérének, Amnónnak semmit, mert meggyűlölte amiatt, hogy a húgát megerőszakolta.
Absolon meggyilkoltatja Amnónt
23 Ezután két esztendő eltelt, és éppen Absolon juhait nyírták[c] Baál-Hácórban, Efraim városa mellett. Ebből az alkalomból Absolon meg akarta hívni a király összes fiait az ünnepségre. 24 Elment hát a királyhoz, és ezt mondta: „Most nyírják a juhaimat, kérlek, jöjj el udvari szolgáiddal együtt az ünnepségre.”
25 Dávid azonban elhárította a meghívást: „Nem, fiam, ne menjünk mindannyian. Nem akarom, hogy a sok vendég terhedre legyen!”
Absolon tovább kérlelte, de a király nem akart menni, majd megáldotta Absolont.
26 Végül Absolon azt mondta: „Akkor legalább engedd el hozzám Amnón bátyámat!”
De Dávid ezt kérdezte: „Ugyan miért menjen hozzád?” 27 Absolon azonban addig kérlelte, amíg Dávid beleegyezett, hogy Amnón és a többi királyfi elmenjen Absolonhoz vendégségbe. Absolon olyan nagy lakomát készített, mint amilyet a király szokott rendezni.[d]
28 Azután Absolon ezt parancsolta a szolgáinak: „Lakoma közben figyeljetek Amnónra! Amikor megittasodik, majd szólok nektek: »Most vágjátok le Amnónt!« Akkor rohanjatok rá, és öljétek meg! Ne féljetek, hiszen csak a parancsomat teljesítitek! Legyetek bátrak és erősek!”
29 Így is történt: a szolgák Absolon parancsára meggyilkolták Amnónt. Ezt látva a király többi fia azonnal felugrott az asztaltól, mindegyik a maga öszvérére ült, és valamennyien elmenekültek.
30 Még úton voltak Jeruzsálembe, amikor a gyilkosság híre már megérkezett Dávidhoz. Valaki azt mondta a királynak: „Uram, Absolon meggyilkolta a király fiait, egyet sem hagyott életben!”
31 Ennek hallatára Dávid megszaggatta a ruháit, és a földre feküdt. Körülötte lévő udvari emberei is megszaggatták ruháikat. 32 Azonban Jónádáb, Simeának, Dávid testvérének fia ezt mondta: „Uram, ne gondold, hogy a fiaidat mind megölték! Egyedül csak Amnónt gyilkolták meg. Absolon ezt a gyilkosságot már régóta tervezte. Sőt, már azon a napon elhatározta, amikor Amnón megerőszakolta Támárt, Absolon húgát. 33 Uram, királyom, ne hidd el, amit a hírvivő mondott, mert nem igaz, hogy minden fiadat megölték! Egyedül Amnónt gyilkolták meg.”
34 Absolon eközben elmenekült.
Jeruzsálem falán az őrszem észrevette, hogy a domboldalon, a Horonaim-úton[e] egy nagy csoport közeledik a városhoz. Ezt jelentette a királynak. 35 Ekkor Jónádáb megszólalt: „Látod, uram! Úgy történt, ahogy szolgád mondta. Ott jönnek a fiaid!”
36 Alighogy ezt kimondta, a király fiai megérkeztek. A királlyal és szolgáival együtt valamennyien hangos sírásra fakadtak, és sokáig keservesen sírtak Amnón halála miatt. 37 Dávid pedig ettől kezdve minden nap gyászolta Amnónt.
Absolon elmenekül
Miután meggyilkoltatta Amnónt, Absolon elmenekült. Talmajnál, Ammihúr fiánál, Gesúr királyánál keresett menedéket,[f] 38 és három évig ott is maradt.
39 Dávid király idővel megvigasztalódott Amnón halála miatt, és többé már nem haragudott Absolonra.
6 Mint Isten munkatársai, kérünk benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét! 2 Mert ő mondja:
„A kegyelem idején meghallgattalak,
az üdvösség napján megsegítettelek.”[a]
Bizony, most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja!
3 Azt akarjuk, hogy az emberek ne mondhassanak semmi rosszat a szolgálatunkról, ezért igyekszünk elkerülni, hogy megütközést okozzunk bárkinek is. 4 Minden dologban úgy ajánljuk magunkat, mint Isten szolgái, akik türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat és a nélkülözést. 5 Bizony, előfordul, hogy megvernek vagy börtönbe zárnak bennünket, és a tömeg ellenünk támad. Keményen dolgozunk, néha még sincs mit ennünk, néha pedig éjjel sem alhatunk.
6 Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk, 7 az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy szellemi értelemben fel vagyunk fegyverkezve az igazságosság támadó és védekező fegyvereivel.
8 Az emberek néha dicsérnek, máskor szidalmaznak bennünket. Van, aki rosszat, van, aki jót mond rólunk. Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak az igazat mondjuk. 9 Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól ismernek. Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis élünk! A szenvedések sokszor megviselnek, de mégsem ölnek meg bennünket! 10 Sok szomorúság ér bennünket, ugyanakkor mégis tele vagyunk örömmel. Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis, sokakat mi tettünk gazdaggá. Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a miénk!
11 Korinthusi testvéreink, mi mindent őszintén elmondtunk nektek! Kitártuk előttetek a szívünket. 12 Értsétek meg, hogy a mi szívünkben bőven van hely a számotokra! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe fogadni minket. 13 Úgy beszélek veletek, mint a saját gyermekeimmel: nyissátok meg a szíveteket előttünk, és fogadjatok be minket!
Mi vagyunk az élő Isten temploma!
14 Testvéreim, ne engedjétek, hogy bárki a hitetlenekkel közös igába fogjon benneteket! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg áthágja Isten törvényeit? Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez? 15 Miben lehet egyetértés Krisztus és a Sátán[b] között? Lehet-e valamilyen közössége hívőnek és hitetlennek? 16 Mi köze van Isten templomának[c] a bálványokhoz? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten maga mondta:
„Velük együtt fogok lakni, és közöttük járok,
Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek.”[d]
17 „Ezért jöjjetek ki közülük,
és váljatok külön tőlük
— így szól az Örökkévaló —,
hozzá se érjetek ahhoz, ami tisztátalan,
és magamhoz fogadlak titeket!”[e]
18 „Édesapátok leszek,
ti pedig fiaim és leányaim lesztek
— így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.”[f]
Prófécia Izráel történelméről
20 A száműzetés hetedik évében[a], az ötödik hónap tizedik napján néhányan Izráel népének vezetői közül meg akarták kérdezni az Örökkévalót, ezért eljöttek hozzám, és leültek előttem.
2 Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 3 „Ember fia, ezt mondd Izráel vezetőinek: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy nem kaptok választ tőlem!
4 Ember fia, hirdess ítéletet nekik, hirdess ítéletet! Tárd eléjük őseik rettenetes bűneit, hogy megértsék és felfogják, mit követtek el! 5 Ezt mondd nekik: Azt mondja Uram, az Örökkévaló: Azon a napon, amelyen kiválasztottam magamnak Izráelt, esküre emeltem kezem Jákób családjának, és kijelentettem magam nekik Egyiptom földjén. Esküre emelt kézzel mondtam: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! 6 Azon a napon megesküdtem nekik, hogy kihozom őket Egyiptomból, és beviszem arra a földre, amelyet számukra kiszemeltem, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java.
7 Azon a napon ezt mondtam nekik: férfiak, utálatos bálványaitokat messzire hajítsátok, szemetek elé se kerüljenek többé! Egyiptom bálványisteneivel se mocskoljátok be magatokat, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! 8 De nem hallgattak rám, hanem ellenem lázadtak, utálatos bálványaikat nem hajították el, hanem tekintetük azokra tapadt, sőt, Egyiptom bálványisteneit sem hagyták el. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, Egyiptom földjén bosszúságomban végzek velük. 9 Nevemért mégis meggondoltam magam, s nem pusztítottam el őket. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről, s akik ezáltal ismerték meg hatalmam és nevem.
10 Így hát Izráelt Egyiptomból kivezettem, s a pusztába vittem, kietlen vidékre. 11 Ott adtam nekik a törvényeimet, tudattam velük rendelkezéseimet, melyek által él, aki engedelmeskedik. 12 Nekik adtam a szombati nyugalom napját, hogy jel legyen köztem és közöttük, hogy megtudják: én, az Örökkévaló választom külön őket, hogy népemmé legyenek!
13 Izráel népe fellázadt ellenem a pusztában, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük. 14 Mégis, az én nevemért megkegyelmeztem nekik. Nem pusztítottam el őket, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről. 15 De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy nem fognak bemenni a földre, amelyet nekik adtam, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java. 16 Nem mehetnek be, mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, és szívük a saját bálványaik után kívánkozott!
17 Szívem mégis megesett rajtuk, nem pusztítottam el őket a pusztában, nem irtottam ki népemet teljesen. 18 Fiaiknak azonban ezt mondtam a pusztában: Ne kövessétek apáitok példáját, ne járjatok útjaikon, bálványisteneikkel ne mocskoljátok be magatokat! 19 Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek, igazodjatok törvényeimhez és kövessétek parancsaimat! 20 Tartsátok meg a szombati nyugalom napját! Legyen az jel köztem és közöttetek, s hogy megértsétek és igazán megtudjátok: Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek!
21 De fiaik is ellenem lázadtak, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük.
22 Nevemért mégis meggondoltam magam, felemelt kezemet visszavontam. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevemet azok a népek, akiknek szeme láttára kihoztam őket Egyiptom földjéről. 23 De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, elszélesztem népemet a föld országaiban, 24 mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, szemük és szívük apáik bálványait imádta.
25 Ezért én is adtam nekik olyan törvényeket, amelyek nem jók; és rendelkezéseket, amelyek nem hoznak életet. 26 Hagytam, hogy bemocskolják magukat a bálványoknak vitt áldozati ajándékaikkal. Még elsőszülöttjeiket is feláldozták a bálványoknak! Ezért elpusztítom őket! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
27 „Ember fia, szólj Izráel népéhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Őseitek gyaláztak engem, hűtlenül elhagytak, súlyosan vétkeztek ellenem. 28 Mert bevittem őket arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy nekik adom, ők pedig minden zöldellő fa alatt bálványokat imádtak, minden dombon azoknak áldoztak, édes illatokkal füstöltek, ital-áldozatot öntöttek, hogy engem haragra ingereljenek. 29 Miért jártok még mindig a bálványokhoz a magaslatokra? — kérdeztem őket. Mert azok még ma is fontosak a számotokra!
30 Mondd meg Izráel népének: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ugye, hogy ti is őseitek módjára imádjátok bálványaitokat? Ti is ugyanazokkal az utálatos bálványokkal paráználkodtok? 31 Bizony, amikor ajándékaitokat hozzájuk viszitek, gyermekeiteket nekik áldozzátok a tűzben, bemocskoljátok magatokat bálványaitokkal, mind a mai napig! És még azt várjátok, hogy feleljek nektek?! Amilyen igaz, hogy élek, oly biztos, hogy nem kaptok feleletet, Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — 32 „Nem lesz abból semmi, amit lelketek mélyén kívántok: »Legyünk olyanok, mint a többi népek, mint a többi országok nemzetei, imádjuk mi is a kő- és fa-isteneket!«
33 Oly biztos, mint ahogy élek — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy királyotok maradok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal uralkodom rajtatok! 34 Kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal! 35 Kiviszlek titeket a népek pusztájába, ahol szemtől szembe perelek majd veletek. 36 Amint őseitekkel pereltem Egyiptom pusztájában, úgy perelek veletek is — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
37 Át kell majd mennetek a pásztorbotom alatt, és örök szövetséget[b] kötök veletek. 38 Kigyomlálom közületek azokat, akik lázadnak és súlyosan vétkeznek ellenem: kihozom ezeket is a népek közül, de Izráel földjére nem mehetnek be. Akkor majd megértitek és elismeritek, hogy én vagyok az Örökkévaló!
39 Ti pedig, ó Izráel népe — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, ha bálványaitokat akarjátok imádni, ám szolgáljátok őket, ha rám nem akartok hallgatni! De azután már nem fogjátok bemocskolni szent nevemet a bálványoknak vitt ajándékokkal!
40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, majd ott imádtok engem mind, Izráel népe. Ott majd magamhoz fogadlak titeket, ajándékaitokat szívesen veszem, termésetek színe-javát és mindazt, amit nekem hoztok, örömmel fogadom. 41 Mint a tömjén kedves illatát, úgy fogadlak majd benneteket, mikor kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok. Így mutatom meg a népeknek szent nevemet! 42 Ti is így értitek meg, s akkor tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki ismét beviszlek titeket Izráel földjére, amelyet esküre emelt kézzel őseiteknek ígértem!
43 Ott majd magatokba szálltok, visszaemlékeztek utálatos bűneitekre, amelyek beszennyeztek titeket, és megutáljátok magatokat gonosz tetteitek miatt. 44 Akkor értitek meg, így tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki az én nevemért jól bánok veletek, nem pedig gonosz életmódotok és igazságtalan tetteitek szerint, ó Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
45 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
46 „Ember fia, fordulj dél felé, és szólj hozzá, prófétálj Negev vidékének erdeje[c] ellen! 47 Ezt mondd Negev erdejének: Halld meg az Örökkévaló szavát! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, én tüzet gyújtok benned, amely megemészt minden zöldellő fát, eléget minden kiszáradt fát, lobogó lángját semmi el nem oltja, felperzseli az országot egyik végétől a másikig egészen. 48 Látni fogja mindenki, hogy én gyújtottam azt a tüzet, hát el nem olthatja senki!”
49 Akkor én, Ezékiel, felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Az emberek mind azt mondják erre: »Ne törődjetek vele, ez mindig rejtélyes példázatokban beszél!«”
A zenészek vezetőjének. Zsoltárének.
66 Örömmel kiáltson Istennek minden,
ami a Földön van!
2 Énekeljetek dicsőséges nevének,
dicsőítő énekekkel tiszteljétek őt!
3 Mondjátok Istennek: „Milyen félelmetes
és csodálatos minden tetted!
Még ellenségeid is meghajolnak előtted,
s hízelegnek neked, mert félnek tőled.”
4 Az egész világ meghajol előtted,
imádnak téged, Istenem!
Énekkel dicsérik neved! Szela
5 Jöjjetek, lássátok Istenünk tetteit,
milyen félelmetes, amit az emberek között cselekszik!
6 A tengert szárazfölddé változtatta,[a]
népét száraz lábbal átvezette a folyón,[b]
ezért örvendeztek ott mind!
7 Bizony, Isten uralkodik hatalmas erejével
az egész világ fölött!
Szemmel tartja a nemzeteket,
hogy a lázadók el ne bízzák magukat. Szela
8 Áldjátok Istenünket mind, ti népek!
Hangosan dicsérjétek őt!
9 Istenünk, te adtál életet nekünk,
te őrzöd meg életünket!
10 Próbára tettél bennünket,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálódba kerítettél minket,
vállainkra nehéz terhet raktál.
12 Megengedted, hogy ellenségeink letapossanak,
átvittél tűzön és vízen,
de kivezettél belőle tágas, szép földre!
13-14 Áldozatokat hozok Templomodba,
teljesítem, amit neked fogadtam.
Igen, amit megfogadtam,
mikor bajban voltam.
15 Kövér bárányokat áldozok neked,
kosokat és tömjént,
bikákat és bakokat hozok áldozatul. Szela
16 Jöjjetek, akik tisztelitek és félitek Istent,
hadd mondjam el, mit tett ő velem!
17 Kiáltottam hozzá segítségért,
dicsértem őt teljes szívvel.
18 Nem hallgatott volna meg,
ha szívemben hamisságot talál.
19 Meghallgatta segélykiáltásomat,
imádságomra figyelt!
20 Áldott legyen Isten, aki nem fordult el könyörgésemtől!
Szeretetét sem vonta meg tőlem!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Zsoltárének.
67 Istenünk, légy kegyelmes hozzánk,
áldj meg bennünket,
és ragyogtasd ránk arcod fényét! Selah
2 Ismerje meg az egész világ útjaidat!
Tudják meg az összes nemzetek,
hogy te vagy a Szabadító!
3 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
4 Örvendezzenek és énekeljenek
a világ összes népei,
mert igazságosan uralkodsz fölöttük!
Te vezeted a nemzeteket az egész Földön! Szela
5 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
6 Földünk bőséges termést adott!
Megáld bennünket Isten,
a mi Istenünk, ezután is!
7 Bizony, Istenünk megáld bennünket,
ezért tisztelik és félik őt
a Föld összes népei!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center