M’Cheyne Bible Reading Plan

Dávid templomot akar építeni

7 Miután a királyi palota elkészült, Dávid a családjával együtt beköltözött. Ekkorra már az Örökkévaló békességet adott Izráelnek, és Dávidnak nem kellett a környező ellenséges királyságokkal hadakoznia. ² Egyszer a király ezt mondta Nátán prófétának: „Látod, Nátán, én cédrusfából készült gyönyörű palotában lakom, Isten Szövetségládája meg a sátorban van!”

³ Nátán így válaszolt: „Királyom, fogj hozzá, és valósítsd meg mindazt, amit a szívedben tervezel, mert az Örökkévaló veled van!”

⁴ Azonban az Örökkévaló még aznap éjjel szólt a prófétának:

⁵ „Nátán, menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te akarsz nekem házat építeni, hogy abban lakjam?! ⁶ Attól kezdve, hogy Izráel népét kiszabadítottam Egyiptomból, sohasem laktam házban, hanem mindig sátor volt a hajlékom, amellyel helyről-helyre vándoroltam!^{[a] 7} Miközben Izráel népével együtt vándoroltam, soha nem tettem szemrehányást Izráel egyetlen vezetőjének sem, akit népem pásztorává tettem, hogy miért nem épített a számomra cédrusfa-palotát.«

⁸ Most hát mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én vagyok az, aki fölvettelek téged a mezőről, elhoztalak a juhok fara mögül, és népem, Izráel fejedelmévé tettelek! ⁹ Veled voltam mindenhol, ahová csak mentél, és kiirtottam előled ellenségeidet. Nagy hírnevet szereztem neked, amilyen csak keveseknek van a földön. ^10-11 Népemnek, Izráelnek pedig helyet készítettem: letelepítettem őket a saját földjükön. Ezután már nem fognak félni vagy aggódni többé. Gonosz nemzetek sem háborgatják többé népemet, mint ahogy korábban zaklatták őket, attól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem vezetőinek. Most már nyugalmat adtam neked minden ellenségetektől.

Ezen fölül még azt is tudtodra adom, hogy én fogok neked házat^[b] építeni, Dávid! ¹² Amikor majd napjaid száma betelik, és eljön az ideje, hogy te is őseidhez csatlakozz, fölkarolom fiadat, aki tőled származik, és megerősítem királyságát. ¹³ Ő lesz az, aki majd házat épít nevemnek, én pedig megerősítem királyságának trónját örökre. ¹⁴ Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz. Ha vétkezik, emberek által megfenyítem. Megbüntetem, ahogy az embereket szokták, ¹⁵ de hűséges szeretetem nem vonom meg tőle, mint ahogy Saultól megvontam, akit félretettem az utadból. ¹⁶ Leszármazottjaidat és királyságodat mindörökre megerősítem, hogy előttem álljanak. Királyi trónod, bizony, örökre állandó lesz.«”

¹⁷ Nátán próféta mindezeket a szavakat és az egész látomást elmondta Dávidnak.

„Úgy legyen, Uram, ahogy mondtad!”

¹⁸ Ekkor Dávid király bement az Örökkévaló elé, leült, és ezt mondta:

„Ó Uram, Örökkévaló! Ki vagyok én, és mi az én házam, hogy ennyire fölemeltél engem? ¹⁹ Mennyire megáldottál engem is, a családomat is! De még ennél is többet akarsz tenni! Ó Uram, Örökkévaló! Hiszen ígéretet tettél szolgádnak családom távoli jövőjéről, és az eljövendő nemzedékekről is!^{[c] 20} Uram, Örökkévaló! Mit is mondhatnék neked? Hiszen te jól ismersz engem, a szolgádat! ²¹ Mindezeket a nagy és csodálatos dolgokat azért tetted, mert szavadat adtad rá, és mert szíved erre indított téged, és hogy ezáltal taníts engem, a szolgádat.

²² Uram, Örökkévaló! Te valóban hatalmas vagy! Nincs senki hozzád hasonló! Nincs más Isten kívüled, és minden, amit hallottunk, megerősíti ezt. ²³ Népedhez, Izráelhez sincs hasonló az egész földön! Hiszen nincs még egy nemzet, amelyért az ő istenük maga ment volna el, hogy megváltsa, népévé tegye őket, és ezzel hírnevet szerezzen magának! Nincs más nemzet, amelyért az ő istenük ilyen hatalmas és rettenetes dolgokat vitt volna végbe, mint amelyeket te tettél, Uram, földedért és népedért! Igen, népedért, amelyet a magad számára megszabadítottál Egyiptomból, a különböző nemzetek és isteneik hatalmából.^{[d] 24} Így örökre saját népeddé tetted Izráelt, és elválaszthatatlanul magadhoz kapcsoltad. Te pedig, Örökkévaló, Istenükké lettél.

²⁵ Most azért, Örökkévaló Isten, kérlek, örök időkre erősítsd meg adott szavadat, amit szolgádnak és családjának ígértél! Tégy úgy, ahogy mondtad! ²⁶ Ez által tedd örökre naggyá nevedet, hogy mindenki elismerje, és ezt mondja: »Izráel fölött valóban az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene uralkodik!« Szolgádnak, Dávidnak háza pedig legyen örökké állandó előtted, Uram!

²⁷ Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene! Kijelentetted nekem, szolgádnak: »Én fogok neked házat építeni!« Ezért indított a szívem arra, hogy így imádkozzam hozzád. ²⁸ Uram, Örökkévaló! Te vagy az Isten, és minden ígéreted valóra válik! Mivel te ígérted ezeket a jó dolgokat szolgádnak, ²⁹ ezért kérlek, áldd meg házamat, hogy örökre állandó legyen előtted — úgy, ahogy te mondtad, Uram, Örökkévaló Isten! Mert áldásod által szolgád háza valóban örökre áldott lesz!”

1 Páltól és Timóteustól, aki testvérünk a Krisztusban. Én, Pál, a Krisztus Jézus apostola vagyok, mert Isten ezt így akarta.

Isten gyülekezetének szól ez a levél, amely Korinthusban él, és Isten szent népének egész Akhájában.

² Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!

Hálát adok Istennek értetek

³ Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása. ⁴ Ő biztat és bátorít bennünket minden bajban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni és erősíteni másokat, amikor ők vannak bajban. Ugyanúgy bátorítjuk őket, ahogyan Isten is megerősített bennünket. ⁵ Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges megerősítést is kapunk Krisztus által. ⁶ Amikor bajok vesznek körül bennünket, az a ti megerősödésetek és üdvösségetek miatt van. Amikor viszont bátorítást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek. ⁷ Biztosak vagyunk benne, hogy amint a szenvedéseinkben társaink vagytok, úgy a vigasztalásunkból is részesedni fogtok.

⁸ Testvéreim, tudjatok róla, hogy Kis-Ázsiában igen nagy megpróbáltatásokat kellett kiállnunk, amelyeket pusztán a saját erőnkből nem tudtunk volna elviselni. Olyan nagy teher nehezedett ránk, hogy már teljesen feladtuk a reményt, hogy életben maradunk. ⁹ Magunkban már fel is készültünk a halálra. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja. ¹⁰ Ő pedig valóban kiszabadított bennünket a halálos veszedelemből, sőt, ezután is meg fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövőben is mindig megszabadít, ¹¹ ha ti is segítségünkre lesztek azzal, hogy imádkoztok értünk. Akkor majd sokan és sokféleképpen fognak hálát adni Istennek értünk, és azért a kegyelemért, amelyet — válaszul az imádságaikra — ránk fog árasztani.

Jézus az isteni „igen”

¹² Mert mi azzal dicsekszünk, hogy minden dolgunkban tiszta szívvel, isteni egyszerűséggel és őszinteséggel jártunk el. Nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével végeztük el, ami ránk volt bízva. A saját lelkiismeretünk is tanúskodik erről. Különösképpen érvényes ez arra, ahogyan közöttetek viselkedtünk, ¹³ mert amit nektek írtunk, abban nincs semmi hátsó szándék. Ezért ha elolvassátok, megérthetitek — és valóban remélem, hogy teljesen meg is fogtok érteni engem is, meg a leveleimet is! ¹⁴ Hiszen részben már meg is értettétek, hogy őszintén büszkék lehettek ránk, ahhoz hasonlóan, ahogyan mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus Napján.

¹⁵ Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben, s ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok. ¹⁶ Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna nekem, hogy továbbutazzam Júdeába. ¹⁷ Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt gondoljátok talán, hogy ezt meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis „igent” mondok, miközben azt gondolom, hogy „nem”?

¹⁸ Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és azt is gondolja, amit mond, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”! ¹⁹ Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én hirdettünk, nem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „igen”!

²⁰ Mert Istennek minden ígérete Jézus Krisztus által vált „igen”-né, és az ő közreműködésével valósul meg a végső „Ámen” is, vagyis az ígéretek maradéktalan beteljesülése. Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni. ²¹ Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott^[a] bennünket. ²² Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.

²³ Isten a tanúm, hogy csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, hogy kíméljelek titeket. ²⁴ Mert nem uralkodni akarunk rajtatok, vagy ellenőrzést gyakorolni a hitetek fölött, hiszen erősen álltok a hitben. Mi ugyanis a munkatársaitok vagyunk, hogy az örömötök teljes legyen.

Példázat a szőlőről

⁶ Ezért ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ahogy tűzre vetem az erdő fáit, hogy égjenek, úgy bánok a szőlővel is: elégetem! Így vetem a tűzre Jeruzsálem lakosait, őket is felperzselem! ⁷ Ellenük fordulok, s bár kimenekülnek az egyik tűzből, a másik végleg elemészti őket! Akkor fogják megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, mikor ellenük fordulok! ⁸ Elpusztítom országukat, pusztasággá teszem földjüket hűtlenségük miatt!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

A zenészek vezetőjének. A „Messzi erdő galambja” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor elfogták a filiszteusok Gát városában.

A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.