M’Cheyne Bible Reading Plan

Saul hadjárata az amálekiek ellen

15 Sámuel azt mondta Saulnak: „Az Örökkévaló engem küldött, hogy fölkenjelek téged népének, Izráelnek királyává, ezért hallgasd meg és kövesd az Örökkévaló szavát! ² Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Számon tartom, amit az amálekiek tettek Izráel népével! Nem felejtettem el, hogyan állta útját Izráelnek, amikor az kijött Egyiptomból. ³ Indulj hát, támadd meg az amálekieket, és egészen pusztíts el mindent, ami az övék! Senkit és semmit se kímélj meg! Öld meg a férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket; és pusztítsd el még ökreiket, juhaikat, tevéiket és szamaraikat is!«”

⁴ Saul összegyűjtötte és megszemlélte seregét Teláimban. Júdából 10 000 fő, a többi törzsből pedig 200 000 gyalogos katona gyűlt össze. ⁵ Elindultak, és az amálekiek városa közelében, a völgyben lesben álltak. ⁶ Saul megüzente a kénieknek: „Távozzatok el innen, menjetek ki az amálekiek közül, hogy ne pusztítsalak el titeket is velük együtt, mert ti jóindulattal bántatok Izráel népével, mikor kijött Egyiptomból!” A kéniek el is mentek onnan.

⁷ Ezután Saul megtámadta az amálekieket, és vágta őket Havilától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptom határa mellett fekszik. ⁸ Foglyul ejtette Agágot, az amálekiek királyát is, annak népét pedig mind kardélre hányta. ⁹ Saul és serege azonban életben hagyta Agágot, és az állatok közül is csak a hitványabbját pusztították el. A legszebb juhokat, kecskéket, marhákat, a hízott állatokat és a bárányokat megkímélték.

Saul és Sámuel utolsó találkozása

¹⁰ Ezután az Örökkévaló szólt Sámuelnek: ¹¹ „Már bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert hátat fordított nekem: nem végezte el, amit parancsoltam neki.” Sámuel ezen annyira felháborodott, hogy egész éjjel kiáltott az Örökkévalóhoz.

¹² Másnap azonban már korán reggel Saulhoz indult. Közben megtudta, hogy Saul elment Kármelbe, hogy ott emlékoszlopot állítson magának, majd utána továbbment Gilgálba.

Sámuel elment Saulhoz, aki éppen égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak, abból a zsákmányból, amelyet az amálekiektől szerzett.^[a]

¹³ Amikor Sámuel megérkezett, Saul köszöntötte: „Áldjon meg téged az Örökkévaló! Teljesítettem, amit az Örökkévaló parancsolt.”

¹⁴ „Akkor miféle juhbégetést hallok a táborban, s mit jelent ez a marhabőgés, amely most is hallatszik?” — kérdezte Sámuel.

¹⁵ „Ezeket az állatokat a katonák zsákmányolták az amálekiektől. A színe-javát megkímélték, hogy Istenednek, az Örökkévalónak áldozzuk a legszebb juhokat és marhákat. De a többit tényleg mind elpusztítottuk” — válaszolta Saul.

¹⁶ „Ugyan hagyd ezt! — vágott közbe Sámuel. — Hadd mondjam el, mit mondott nekem az Örökkévaló a múlt éjjel.”

„Mit mondott?” — kérdezte Saul.

¹⁷ Sámuel ezt válaszolta: „Látod, az Örökkévaló Izráel királyává tett téged, Izráel törzseinek a vezetője lettél, pedig milyen kicsinek és jelentéktelennek érezted magad! ¹⁸ Az Örökkévaló bízott meg azzal, hogy indulj el, és harcolj az amálekiek ellen, amíg teljesen ki nem pusztítod ezt a gonosz népet! ¹⁹ Miért nem hajtottad végre az Örökkévaló parancsát? Miért vettél el a zsákmányból? Miért tettél olyat, amit az Örökkévaló rossznak tart?”

²⁰ „De hiszen én engedelmeskedtem az Örökkévalónak! — védekezett Saul. — Teljesítettem, amivel megbízott, és teljesen elpusztítottam az amálekieket! Csak egyvalakit kíméltem meg: Agágot, a királyukat. ²¹ A katonáim nem ölték le az összes zsákmányolt állatot, ahogy kellett volna, hanem megkímélték a színe-javát, hogy feláldozzák Istenednek, az Örökkévalónak itt, Gilgálban.”

²² Sámuel azonban így felelt:

²⁴ Saul elismerte: „Vétkeztem az Örökkévaló ellen, mert megszegtem parancsát, és nem azt tettem, amit mondtál nekem. De csak azért, mert féltem a néptől, és engedtem szavuknak. ²⁵ Most azonban, kérlek, bocsáss meg, és jöjj velem vissza, hogy leboruljak az Örökkévaló előtt.”

²⁶ „Nem megyek! — válaszolta Sámuel. — Elutasítottad az Örökkévaló szavát, ezért ő is elutasított téged, s a királyságot elvette tőled.” ²⁷ Azzal sarkon fordult, hogy elmenjen. De Saul megragadta Sámuel köpenyét, amely így elszakadt. ²⁸ „Látod, az Örökkévaló is így szakította el tőled a mai napon Izráel királyságát — mondta ekkor Sámuel —, és olyannak adta, aki különb nálad. ²⁹ Izráel Istene, az Örökkévaló nem hazudik, és nem vonja vissza, amit mondott. Nem olyan ő, mint az emberek, hogy meggondolja magát.”

³⁰ Saul tovább kérlelte: „Igaz, hogy vétkeztem, de kérlek, ne szégyeníts meg a népem vezetői és egész Izráel előtt! Jöjj velem vissza, hogy leboruljak Istened, az Örökkévaló előtt!” ³¹ Sámuel végül engedett neki, és Saullal együtt tért vissza a vezetőkhöz. Saul pedig leborult az Örökkévaló előtt.

³² Azután Sámuel ezt mondta: „Vezessétek elém Agágot, az amálekiek királyát!”

Elővezették a megkötözött Agágot, aki azt gondolta: „Biztosan nem fognak megölni!”^[b]

³³ Sámuel így szólította meg: „Ahogy a te kardod megfosztotta gyermekeiktől az anyákat, úgy legyen a te anyád is gyermektelenné!” Azzal fogta a kardját, és darabokra vagdalta Agágot az Örökkévaló jelenlétében, Gilgálban.

³⁴ Ezután Sámuel hazament Rámába, és Saul is hazatért Gibeába. ³⁵ Sámuel ettől fogva nem látta többé Sault, de bánkódott miatta.

Az Örökkévaló is megbánta, hogy Sault királlyá tette Izráel fölött.

Engedelmeskedjetek azoknak, akik hatalmat kaptak Istentől!

13 Szükséges, hogy mindenki engedelmeskedjen azoknak, akik a kormányzás munkáját végzik! Mert mindazok, akik valamilyen hatalmat gyakorolnak, Istentől kapták a hatalmukat. Igen, Isten az, aki az éppen kormányzó hatóságokat hatalommal ruházta fel. ² Így tehát ha valaki nem engedelmeskedik a hatóságoknak, akkor Isten rendelkezésével fordul szembe, és ítéletet von magára. ³ A hatalmon lévők nem azért vannak, hogy azok féljenek tőlük, akik rendesen élnek és jó dolgokat tesznek. Féljenek azok, akik valami rosszat művelnek! Ha nem akarsz félni a hatóságoktól, akkor élj tisztességesen, tedd azt, ami jó — és dicséretet kapsz tőlük! ⁴ Mert ők valójában Isten szolgái a te érdekedben.

Ha pedig valami rosszat teszel, akkor joggal félhetsz tőlük, mert hatalmuk van arra, hogy megbüntessenek, és élni is fognak vele! Isten szolgái ők, hogy Isten haragja szerint álljanak bosszút azokon, akik valami gonosz dolgot tettek. ⁵ Tehát szükséges, hogy engedelmeskedj nekik, nem csak a büntetéstől való félelem miatt, hanem a tiszta lelkiismeretért is.

⁶ Az adót is ezért fizetitek, hiszen a kormányzat hivatalnokai Isten szolgái mindenkinek a javára, és erre a szolgálatra szánják az idejüket. ⁷ Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, annak fizessétek meg az adót, akinek a vámmal, annak a vámot! Akinek tisztelettel tartoztok, annak adjátok meg az illő tiszteletet! Akit megbecsülés illet, azt becsüljétek meg!

Szeretettel tartoztok egymásnak

⁸ Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak a szeretettel — ezzel azonban mindannyian tartoztok egymásnak! Aki szereti embertársát, az eleget tett a Törvény követeléseinek. ⁹ Miért mondom ezt? Mert a Törvény azt mondja: „Ne légy házasságtörő, ne gyilkolj, ne lopj, és ne kívánd, ami a másé!”^[a] Mindezek, és az összes többi parancsolat összefoglalható ebben az egyben: „Úgy szeresd embertársadat,^[b] mint saját magadat!”^{[c] 10} A szeretet nem tesz semmi olyat, amivel a másiknak ártana. Ezért a szeretet által töltjük be a Törvényt.

¹¹ Mindezt azért is mondom, mert jól tudjátok, hogy milyen időket élünk! Itt az ideje, hogy végre felébredjetek az álomból! Hiszen most már sokkal közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. ¹² Az „éjszaka” már majdnem elmúlt, és közeleg a „nappal”. Dobjuk hát félre mindazokat a dolgokat, amelyek a „sötétséghez” tartoznak, és vegyük fel a világosság fegyvereit! ¹³ Éljünk úgy, ahogy a teljes nappali világosságban illik! Ne vegyünk részt vad mulatozásokban, se részegeskedésben, és ne kövessünk el szexuális bűnöket! Ne vétkezzünk a testünkkel! Hagyjuk abba a veszekedést, és ne irigykedjünk többé! ¹⁴ Ehelyett „öltsétek magatokra” az Úr Jézus Krisztust, és a régi emberi természetet pedig ne tápláljátok, se ne teljesítsétek a kívánságait!

Cidkijjá uralkodása^(A)

52 Cidkijjá huszonegy éves korában lett Júda királya, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnaból. ² Cidkijjá — Jójákim királyhoz hasonlóan — olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tekint. ³ Végül az Örökkévaló annyira megharagudott Jeruzsálem és Júda népére, hogy elűzte őket magától, és ezek a rettenetes dolgok történtek velük.

Jeruzsálem elfoglalása^(B)

Cidkijjá király föllázadt Babilónia királya ellen. ⁴ Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának 9. évében^[a], a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá, és tábort vert. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték. ⁵ Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának 11. évéig^[b] tartott. ⁶ Abban az évben, a 4. hónap 9. napján már olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek semmiféle ennivaló nem jutott. ⁷ Ezen a napon Cidkijjá katonái rést ütöttek a kőfalon, és mindannyian elmenekültek. Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.

⁸ A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak. ⁹ Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott fölötte. ^10-11 Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították. Ugyanakkor kivégezték Júda összes vezetőjét is. Babilónia királya kettős lánccal megkötöztette Cidkijját, majd Babilonba vitette. Ott börtönbe vetette, és Cidkijjá ott is maradt halála napjáig.

Jeruzsálem és a Templom lerombolása^(C)

¹² Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében^[c], az 5. hónap 10. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának testőrparancsnoka. ¹³ Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. ¹⁴ A káldeus sereg körös-körül lerombolta a várfalakat is.

¹⁵ Azután Nebuzaradán száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben életben maradtak. Ezek egy része a legszegényebbek közé tartozott,^[d] más részük valamilyen mesterember volt. ¹⁶ Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét is a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.

¹⁷ Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdó-medencék állványait. Mindezek bronzból készültek. ¹⁸ Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak.

¹⁹ Hasonlóképpen elvitték az összes aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt is: csészéket, parázs-tálakat, tömjénezőket, tálakat, serpenyőket, mécstartókat és kelyheket. ²⁰ Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett, mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak.

Ezek a következők voltak: két oszlop, egy nagy medence, meg az alatta lévő tizenkét bika-szobor, amely a medencét tartotta. ²¹ Az üreges oszlopok magassága 18 könyök^[e], kerületük 12 könyök, vastagságuk négyujjnyi volt. ^22-23 Az oszlopfő is bronzból készült, 5 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül 100 gránátalma formájú dísz függött. Ezekből szemből nézve azonban csak 96 volt látható. A két oszlop teljesen egyforma volt.

²⁴ Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanját, a helyettesét, a Templom három kapuőrét, ²⁵ a katonák parancsnokát, a király hét tanácsosát, a hadsereg vezetőjének írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős, és még 60 közembert, akiket a városban talált. ²⁶ Az egész fogolycsoportot Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé — ²⁷ aki Hamát vidékén halálra ítélte és kivégeztette valamennyit.

Ez összesen 4 600 fő.

Babilónia királya megkegyelmez Jójákinnak^(D)

³¹ Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében^[j] történt, a 12. hónap 25. napján. ³² Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyokat, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét. ³³ Jójákin rabruháit kicseréltette, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett. ³⁴ Babilónia királyának parancsára Jójákin ellátásáról állandóan gondoskodtak.

A zenészek vezetőjének, Dávid zsoltára.