M’Cheyne Bible Reading Plan
Anna imádsága
2 Akkor Anna így imádkozott az Örökkévalóhoz:
„Szívem ujjong az Örökkévalóban,
mert Istenem[a] megerősített engem![b]
Nem hallgatok tovább,
hanem diadalmasan nevetek[c] ellenségeim fölött,
az Örökkévaló szabadításának örvendezem!
2 Nincs senki olyan szent, mint te, Örökkévaló!
Sőt rajtad kívül senki sincs!
Nincs más kőszikla, Istenünkhöz hasonló!
3 Ne szóljatok olyan kevélyen,
ne mondjatok kérkedő szavakat,
mert mindentudó Isten az Örökkévaló,
ő mérlegel minden tettet!
4 Eltöri a hatalmasok fegyverét,
de megerősíti a botladozót.
5 Akik dúskáltak az ételben,
béresnek szegődnek egy falat kenyérért.
Akik pedig éheztek,
terített asztalhoz ülnek.
Aki meddő volt, hét fiút szül,
a sokgyermekes asszony pedig magára marad.
6 Az Örökkévaló öl és megelevenít,
a Seolba taszít, de fel is hoz onnét,
7 szegénnyé tesz és meggazdagít,
megaláz és felmagasztal.
8 Felemeli a szegényt a porból,
felkarolja a koldust a szemétdombról,
s fejedelmek mellé ülteti,
dicsőség trónjára helyezi,
mert az Örökkévalóé az egész Föld,
s annak minden tartóoszlopa,
hiszen ő teremtette[d] azokat.
9 Megőrzi hűségeseinek lépéseit,
de a gonoszokat sötétségben pusztítja el,
mert saját erejével senki sem győzhet.
10 Az Örökkévaló ellenségei összetörnek,
a Felséges haragjában mennydörög fölöttük az égben.
Az Örökkévaló ítéli meg az egész föld lakóit.
Ő ad erőt királyának,
megnöveli fölkentjének hatalmát.”
11 Ezután Elkána és Anna, a felesége hazatértek Rámába, de a gyermek Sámuel Silóban maradt, ahol Éli főpap felügyelete alatt szolgálta az Örökkévalót.
Éli fiainak bűne
12 Éli fiai, Hofni és Fineás, gonoszak voltak, akik nem tisztelték az Örökkévalót. 13 Az volt a szokásuk, hogy amikor valaki áldozatot hozott az Örökkévalónak, odaküldték hozzá a szolgájukat, amikor az áldozati hús még az edényben főtt. A szolga egy háromágú villával 14 belenyúlt az edénybe, és kivette a papok számára, ami a villára került. Így bántak minden izráelivel, aki Silóba jött, hogy az Örökkévalónak áldozzon. 15 Sőt, azt is megtették, hogy még mielőtt az áldozati állat zsíros részét az oltár tüzén az Örökkévalónak föláldozták volna, a papok szolgája ezt mondta az embereknek: „Most add ide, ami a papnak jár az áldozati állat húsából! De nyersen add, mert meg akarja sütni! Ha már megfőzted, akkor nem fogadja el tőled!”
16 Akik az áldozatot hozták, néha megpróbáltak tiltakozni: „De hát nem a zsíros részt kell előbb az Örökkévalónak föláldoznunk[e] az oltáron? Utána elveheted belőle, amit csak kívánsz!” De a szolga ilyenkor ezt felelte: „Nem! Most add ide, vagy elveszem erőszakkal!”
17 Ebből látszott, hogy semmire sem becsülték az Örökkévalónak szentelt áldozatokat. Ez pedig igen súlyos bűn volt az Örökkévaló megítélése szerint.
A gyermek Sámuel Silóban
18 Sámuel azonban az Örökkévalót szolgálta. Bár még gyermek volt, vászon efódot viselt. 19 Édesanyja minden évben új ruhát készített a fiának, és felvitte Silóba, amikor a férjével együtt a szokásos évi áldozatot bemutatták.
20 Éli főpap megáldotta Elkánát a feleségével, Annával együtt: „Adjon neked az Örökkévaló gyermekeket ettől az asszonytól a fiú helyett, akit feleséged az Örökkévalónak szentelt!”[f]
Azután a házaspár hazatért Rámába. 21 Az Örökkévaló jóindulattal volt Anna iránt, aki ezután még három fiút és két leányt szült Elkánának.
A kis Sámuel pedig felnőtt, miközben az Örökkévalót szolgálta.
Éli hiába figyelmezteti fiait
22 Éli már megöregedett, és hallotta, hogy a fiai rosszul bánnak minden izráelivel, aki áldozni jön Silóba. Az is a tudomására jutott, hogy Hofni és Fineás azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a Szent Sátor bejáratánál szoktak szolgálni.
23 Emiatt figyelmeztette őket: „Fiaim, hallottam róla, hogy sokféle gonoszságot műveltek az emberekkel. Miért tesztek ilyen dolgokat? 24 Hagyjátok ezt abba, mert rossz híreket hallok felőletek az Örökkévaló népétől! 25 Ha valaki vétkezik a másik ellen, Isten még segíthet rendbe hozni a dolgot. De ha az Örökkévaló ellen vétkezik, ki járhatna közben az érdekében?”
De az Örökkévaló már elhatározta, hogy megöli Hofnit és Fineást, ezért a fiúk nem hallgattak apjuk szavára.
26 A fiatal Sámuel azonban növekedett, és mind az Örökkévaló, mind az emberek szerették.
Prófécia Éli családjáról
27 Ebben az időben Isten embere fölkereste Élit, és ezt mondta neki: „Éli, ezt üzeni neked az Örökkévaló: »Ugye, világosan kijelentettem magam ősapádnak és családjának, amikor még a fáraó rabszolgái[g] voltak Egyiptomban? 28 Ősapádat választottam ki Izráel törzsei közül, hogy papom legyen, aki bemutatja az áldozatokat oltáromon, tömjént füstölögtet előttem, és efódot visel jelenlétemben. Így volt, igaz? Ősapád családjának részt adtam Izráel népének minden ételáldozatából, így van? 29 Bizony, így van! Ti pedig még ennél is többet akartok! Magatoknak kívánjátok még az én áldozataimat és ajándékaimat is![h] Hogy merészelitek ezt?
Te pedig, Éli, többre becsülöd a fiaidat nálam! Kövérre hizlaljátok magatokat népem, Izráel áldozatainak színe-javával!«
30 Ezért az Örökkévaló, Izráel Istene ezt üzeni neked: »A múltban valóban megígértem, hogy a te családod, vagyis ősapád családja fog előttem szolgálni örökké, most mégis azt mondom, hogy nem így lesz az! Mert akik tisztelnek engem, azokat én is megtisztelem, de akik megvetnek engem, azokat gyalázat éri! 31-32 Bizony, eljön az idő, amikor elpusztítom leszármazottjaidat és egész nagy családodat! Többé nem éri meg az öregkort egyetlen férfi sem a családodban![i]
33 Csak egyetlen férfit hagyok életben a családodból, aki oltáromnál papi szolgálatot végez. De őt is csak azért hagyom meg, hogy folyton sirassa és gyászolja családja pusztulását. Összes többi leszármazottadat pedig karddal[j] ölik meg. 34 Jelet is adok neked megerősítésül, hogy biztos lehess benne, hogy mindez beteljesedik: két fiad, Hofni és Fineás egy napon fog meghalni.
35 De választok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és gondolatom szerint cselekszik. Megerősítem a családját és leszármazottjait, és szolgálni fogják felkent királyaimat sok éven át. 36 Akik utódaid közül életben maradnak, oda járulnak ez elé a hűséges pap elé, egy kis aprópénzt és pár falat kenyeret koldulnak tőle, és így könyörögnek: Kérlek, fogadj fel engem, bármilyen papi munkát elvégzek, csak adj egy falat kenyeret!«”
Isten a Bíró!
2 Nincs mentség számodra, akárki is legyél, ha magadat bírónak képzeled, és mások felett ítélkezel. Ha másokat elítélsz, azzal magadra is ítéletet mondasz. Hiszen te is ugyanazokat műveled, amelyek miatt a másikat elítéled! 2 Igen, Isten valóban elítéli azokat, akik ilyen dolgokat tesznek, és tudjuk, hogy az ő ítélete igazságos. 3 Hogyan is képzeled, hogy te majd elkerülöd Isten ítéletét, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, miközben magad is ugyanúgy élsz? 4 Vagy talán semmibe veszed Isten gazdagon áradó jóságát, elnézését és nagy türelmét? Nem veszed észre, hogy jóságával arra az elhatározásra akar vezetni, hogy megváltoztasd a gondolkodásodat és egész életedet?
5 Mivel azonban megmakacsoltad magad, és szíved nem akar megváltozni, Isten haragját gyűjtöd a fejedre. Ez pedig majd a Harag Napján mutatkozik meg, amikor Isten igazságos ítéleteit mindenki meglátja. 6 Isten ugyanis mindenkit a tettei szerint jutalmaz, vagy büntet meg. 7 Örök életet ad azoknak, akik kitartóan törekednek jót tenni, és ezzel a dicsőséget, tisztességet és a romolhatatlan életet keresik. 8 Akik viszont önzők, és nem engedelmeskednek az igazságnak, sőt az igazságtalanságot szolgálják, azok Isten haragjával fognak találkozni. 9 Nyomorúság és szenvedés lesz a sorsa mindenkinek, aki gonoszságot művel, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is. 10 Akik viszont jót tesznek, azok dicsőséget, tisztességet és békességet nyernek, előbb a zsidók, azután a többi népek is. 11 Mert Isten részrehajlás nélkül ítél.
12 Akik nem ismerték Isten Törvényét, és úgy követtek el bűnt, azok úgy pusztulnak majd el, mint Törvényen kívüliek. Akik viszont a Törvény alatt éltek, és úgy vétkeztek, azokat maga a Törvény ítéli el. 13 Pusztán attól, hogy valaki ismeri a Törvényt, még nem válik Isten számára elfogadhatóvá, mert Isten csak azokat tekinti elfogadhatónak, akik meg is teszik, amit a Törvény követel.
14 Az Izráelen kívüli nemzetek, bár nem ismerik a Törvényt, ösztönösen mégis azt teszik, amit a Törvény megkövetel. Így, bár Törvényük nincs, ők maguk lesznek törvénnyé saját maguk számára. 15 Életük mutatja, hogy a Törvény követelései a szívükbe vannak írva, ezért tudják, hogy mi a helyes, és mi a rossz — erről tanúskodik a lelkiismeretük is. Néha úgy gondolják, hogy rossz, amit tettek, és emiatt bűntudatuk van. Máskor viszont úgy gondolják, helyesen cselekedtek, és nem érzik magukat bűnösnek.
16 Azonban még az emberek titkos gondolatai is nyilvánvalóvá lesznek azon a napon, amikor Isten ítélni fog Jézus Krisztus által. Ez is része az örömüzenetnek, amelyet én hirdetek.
A zsidók és a Törvény
17 Mi a helyzet veled, aki zsidónak mondod magad? A Törvényben bízol, és Istennel dicsekszel, 18 hogy ismered akaratát, és képes vagy mindig a legjobbat választani, hiszen a Törvény megtanított rá. 19 Azt gondolod, hogy te vagy a vakok útmutatója, a sötétségben élők világossága, 20 a tudatlanok vezetője és a szellemileg kiskorúak tanítója, mivel a Törvényben tiéd a formába öntött ismeret és igazság. 21 Ha ezt gondolod, akkor miért nem tanulod meg magad is, amit másoknak tanítasz? Azt hirdeted: „Ne lopj!” — te magad mégis lopsz?! 22 Azt mondod: „Ne légy házasságtörő!” — te mégis házasságtörést követsz el?! Utálod ugyan a bálványokat, mégis lopsz a templomokból?[a] 23 Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, miért hozol szégyent Istenre azzal, hogy nem engedelmeskedsz a Törvénynek? 24 Ezért mondja az Írás: „Miattatok szidalmazzák Isten nevét az Izráelen kívüli népek.”[b]
25 Az, hogy körül vagy metélve, csak akkor ér valamit, ha engedelmeskedsz is a Törvénynek. Ha nem engedelmeskedsz, akkor hiába vagy körülmetélve, semmiben sem különbözöl azoktól, akik nincsenek körülmetélve. 26 A zsidóságon kívüli népek nincsenek ugyan körülmetélve, de ha a Törvény igazságos rendelkezései szerint élnek, akkor Isten mégis úgy tekinti őket, mintha körülmetéltek lennének. 27 Te, mivel zsidó vagy, ismered az írott Törvényt, és körül is vagy metélve. De ha vétkezel a Törvény ellen, akkor azok ítélnek el, akik ugyan nincsenek körülmetélve, mégis teljesítik a Törvényt.
28 Mert nem a külsőségek teszik az embert zsidóvá! Nem az az igazi körülmetélés[c], amely külsőleg, a férfi testén történik. 29 Hanem az a zsidó, aki titokban, a szívében az. A valódi körülmetélés pedig a szívben történik, a Szent Szellem által, nem pedig az írott Törvény parancsai szerint. Akinek a szíve van körülmetélve, az Istentől kap dicséretet, nem emberektől.
Jeremiás Gedaljá helytartónál
40 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, miután Ráma városában Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka szabadon engedte. Ugyanis a többi láncra vert júdeai és jeruzsálemi fogollyal együtt Jeremiást is elhurcolták, hogy Babilóniába vigyék. 2 A parancsnok azonban kiemelte Jeremiást a foglyok közül, és ezt mondta neki: „Istened, az Örökkévaló előre megmondta, hogy milyen csapás éri Júda országát. 3 Most pedig beteljesítette, amit mondott, mert vétkeztetek az Örökkévaló ellen. Nem hallgattatok a szavára, ezért történt mindez veletek.
4 Most pedig szabadon engedlek téged, és leveszem kezedről a láncokat. Ha úgy látod jónak, jöjj velem Babilóniába, és gondodat fogom viselni, jó dolgod lesz. De ha nem akarsz velem jönni, akkor előtted van az egész birodalom, oda mehetsz, ahová akarsz.” 5 Mielőtt Jeremiás válaszolt volna, a parancsnok még hozzátette: „Ha kívánod, visszamehetsz Gedaljához,[a] Ahikám fiához, (aki meg Sáfán fia) is, akit Babilónia királya Júda városainak helytartójává nevezett ki. Élj ott vele együtt néped között. Szabadon mehetsz, ahová kívánsz.”
Ezután a parancsnok ellátta Jeremiást útravaló élelemmel, és meg is ajándékozta, majd elbocsátotta. 6 Jeremiás pedig Gedaljához ment Micpába, és ott maradt vele a nép között, akiket nem hurcoltak el.
Júda népe maradéka Gedaljához gyülekezik(A)
7-8 Júda királyának seregéből egyes csapatok elmenekültek, és megmaradtak. Ezek szétszóródtak, és erdőn-mezőn bujdostak. A vezetőik ezek voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán és Jonatán, Káréah fiai, meg Szerájá, Tanhumet fia, meg a netófái Éfáj fiai, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Ők a megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához, Ahikám fiához (aki meg Sáfán fia) gyülekeztek Micpába. Ugyanis meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, és rábízta a Júdában maradt szegény nincstelen népet, akiket nem hurcoltak Babilóniába.
9 Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusoktól, ha szolgáljátok őket, és elfogadjátok uralmukat! Maradjatok ezen a földön, lakjatok itt továbbra is, szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! 10 Ami engem illet, Micpában fogok lakni, hogy rendelkezésére álljak a káldeusoknak, amikor ide jönnek. Ti pedig szüreteljétek le a szőlőt, a többi gyümölcsöket, és az olajfa termését. Raktározzátok el ezeket, és lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglaltatok!”
11 Voltak júdeai menekültek Moáb, Ammon és Edom országában és más országokban is, akik szintén megtudták, hogy Babilónia királya meghagyott egy maroknyi maradékot Júdában, és ott Gedalját tette helytartóvá. 12 Ők is mind visszatértek, és Gedaljához gyülekeztek Micpába. Együtt leszüretelték a szőlőt meg a többi gyümölcsöket, és bőséges termést takarítottak be.
13 Jóhánán, Káréah fia, és a szétszóródott júdeai hadsereg megmaradt részeinek többi parancsnokai mind Gedaljához gyülekeztek Micpába, 14 és azt mondták neki: „Nem tudod, hogy Baálisz, az ammoniak királya azért küldte hozzád Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged?” De Gedaljá nem hitt nekik.
15 Jóhánán, Káréah fia titokban felajánlotta Gedaljának: „Engedd meg, kérlek, hogy elmenjek, és titokban megöljem Jismáélt, Netanjá fiát! Miért gyilkoljon meg ő téged? Hiszen akkor még a hozzád gyülekezett maradék júdeaiak is szétszóródnak, és elvesznek.” 16 De Gedaljá azt felelte: „Szó sem lehet róla! Nem igaz, amit Jismáélről mondasz.”
Dávid zsoltára.
15 Örökkévaló, ki lakhat sátorodban?[a]
Szent hegyeden ki élhet veled?
2 Aki egyenes úton jár,
azt teszi, ami helyes,
tiszták és igazak a szándékai,
3 nem rágalmaz másokat,
embertársának nem árt,
nem mond rosszat testvéreiről,
4 megveti a gonoszt,
de tiszteli azokat,
akik félik az Örökkévalót.
Aki, ha ígér valamit, megtartja,
még ha kárát vallja is,
5 aki nem kér kamatot
kölcsönadott pénze után,
és nem lehet megvesztegetni,
hogy az ártatlant megkárosítsa.
Aki így él, soha meg nem inog!
Dávid miktámja.
16 Örökkévaló, védj meg engem,
mert hozzád menekülök!
2 Ti azt mondjátok az Örökkévalónak:
„Te vagy az én Uram,
minden jó, amit kaptam, tőled származik!”
3 De azt is mondjátok e föld isteneinek:
„Tőletek jön, amit lelkem kíván!”
4 Akik más isteneket imádnak,
sok fájdalmat okoznak maguknak.
Nincs közöm áldozataikhoz,
amelyeket bálványaiknak visznek,
isteneik nevét számra sem veszem!
5 Az Örökkévaló az én Istenem,
ő az én részem: ételem és italom!
Örökkévaló, kezedben tartod sorsomat!
6 Részemet gyönyörű helyen jelölted ki,
milyen szép örökség jutott nekem!
7 Áldom az Örökkévalót,
mert ő tanácsol engem,
lelkem mélyén[b] még éjjel is tanít!
8 Tekintetem az Örökkévalóra függesztem,
aki jobb kezem felől van,
ezért nem rendülök meg soha!
9 Ezért örül a lelkem,
és teljes szívvel örvendezek,
még testem is biztonságban nyugodhat.
10 Mert te, Örökkévaló, nem hagyod lelkemet
a halottak országában.
Nem adod szented testét a pusztulásnak!
11 Sőt, megmutatod az életre vezető utat,
és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár:
a jobb oldaladon örökös öröm!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center