M’Cheyne Bible Reading Plan

Testvérharc Benjámin törzse és Izráel többi törzsei között

20 Ekkor Izráel egész közössége Dántól Beérsebáig^[a] és Gileádból is egy emberként összegyűlt az Örökkévaló jelenlétében Micpában. ² A törzsek vezetői is jelen voltak Isten népének a gyűlésén, amelyen összesen 400 000 hadköteles férfi vett részt.

³ Benjámin törzse is hallott erről a gyűlésről, de ők nem vettek részt benne.

Az izráeliek ezt kérdezték: „Hogyan történt ez a gonoszság? Mondjátok el!”

⁴ Ekkor a megölt asszony férje, a lévita előállt, és ezt mondta: „Úton voltam az ágyasommal együtt, és estére Gibeába, Benjámin földjére értünk. Ott akartunk megszállni azon az éjjel. ⁵ De a város férfiai éjjel körülvették a házat, ahol megszálltunk, és engem meg akartak ölni. Azután megerőszakolták az ágyasomat, aki ebbe belehalt. ⁶ Ezért darabokra vágtam a holttestét, és szétküldtem az ország minden részébe, hogy lássátok, milyen szörnyű gonoszság történt Izráelben. ⁷ Férfiak! Izráel egész népe! Határozzatok hát most, hogy mit kell tennünk!”

⁸ Erre az egész közösség egy emberként felállt, és ezt határozták: „Egyikünk sem fog hazatérni a családjához addig, amíg ezt el nem intézzük! ⁹ Ezt tesszük: felvonulunk Gibea ellen, és sorsolással döntjük el, hogy ki vezesse a harcot. ¹⁰ Kiválasztunk tíz férfit minden századból, százat minden ezredből, és ezret minden tízezer közül Izráel minden egyes törzséből, hogy hozzanak élelmet a hadseregnek, amely Gibea ellen vonul, Benjámin földjére. Azután megtámadjuk és megbüntetjük Gibea városát azért a gyalázatos gonoszságért, amelyet Izráelben elkövettek”.

¹¹ Így is tettek, és egész Izráelből egy emberként gyűltek össze a férfiak, hogy Gibea ellen vonuljanak. ¹² Azután Izráel törzsei követeket küldtek Benjámin törzséhez, ezzel az üzenettel: „Micsoda gonosztett történt nálatok? ¹³ Adjátok hát ki nekünk azokat az elvetemült gibeai férfiakat, akik ezt elkövették, hogy megöljük őket, és így tisztítsuk ki Izráelből a gonoszt!”

De Benjámin törzse nem hallgatott a testvéreinek, Izráel közösségének a szavára, és nem adták ki a bűnösöket. ¹⁴ Sőt, harcba hívták Benjámin férfiait, és összegyülekeztek Gibea városába, hogy felvegyék a harcot Izráel többi törzsével. ¹⁵ Seregükben 26 000 fő volt Benjámin többi városaiból, és ezen fölül még 700 válogatott harcosuk is volt Gibeából. ¹⁶ Hadseregükben volt mág egy olyan csapat is, amely 700 válogatott és gyakorlott harcosból állt, akik balkézzel is tudtak harcolni: hajszálpontosan céloztak a parittyájukkal.

¹⁷ Izráel többi törzsei összesen 400 000 harcost állítottak ki, akik mindannyian járatosak voltak a hadakozásban. ¹⁸ Ez a hadsereg először Bételhez^[b] vonult. Tanácsot kértek Istentől, hogy melyik törzs kezdje meg a harcot.

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Júda törzse kezdje a támadást!”

¹⁹ Másnap reggel Izráel serege elindult Gibea ellen, s amikor megérkeztek a város elé, tábort vertek. ²⁰ Azután kivonultak a város előtti csatamezőre, és elrendezték soraikat, hogy megkezdjék a harcot Benjámin törzsének serege ellen. ²¹ Benjámin serege kivonult Gibeából, és azon a napon övék lett a győzelem: az izráeli seregből 22 000 harcost terítettek le.

^22-23 Az izráeli sereg ismét Bételbe vonult, és napnyugtáig sírva imádkoztak. Majd megkérdezték az Örökkévalót: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen?”

Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Ismét vonuljatok föl ellenük!”

Ekkor a harcosok felbátorodtak, és a második napon ismét kivonultak a csatamezőre. Ugyanazon a helyen álltak csatasorba, mint az első napon.

^24-25 Ahogy elindultak, és közeledtek Benjámin serege felé, azok ismét kivonultak Gibeából, és újabb 18 000 izráeli katonát terítettek le.

²⁶ A vesztett csata után az izráeli sereg ismét teljes létszámban Bételbe vonult, és ott sírtak az Örökkévaló előtt valamennyien. Estig böjtöltek, s közben égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. ^27-28 Abban az időben Isten Szövetségládája Bételben volt, és ott teljesített papi szolgálatot a Szent Sátornál Fineás, Eleázár fia, Áron unokája. Tehát az izráeli sereg ismét tanácsot kért az Örökkévalótól: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen, vagy hagyjuk abba?”

Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Holnap ismét vonuljatok föl ellenük, és kezetekbe adom őket!”

^29-30 Így is történt: Izráel serege a harmadik napon is kivonult a csatatérre Benjámin serege ellen. Gibea előtt csatasorba álltak, és felkészültek a harcra. De előzőleg az izráeli seregből kisebb csapatokat küldtek ki, hogy rejtőzzenek el a város körül, és álljanak lesben. ³¹ Benjámin harcosai ismét kijöttek Gibeából, mint az előző napokon, és elkezdték vágni az izráeli harcosokat a nyílt mezőn, a Bételbe vezető úton, és a Gibeába vezető út mentén. Meg is öltek vagy harmincat közülük. Eközben fokozatosan eltávolodtak a várostól.

³² A benjáminiak már azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, hiszen az izráeliek ismét megfutamodtak előttük. De ez hadicsel volt: azok csak színleg hátráltak meg, hogy a benjámini harcosokat messzire elcsalják Gibeától az országutakon. ³³ Az izráeli harcosok csak Baál-Támárig hátráltak, ott azonban ismét csatasorba álltak a benjáminiakkal szemben. Ugyanakkor a lesben álló izráeli csapatok is előjöttek rejtekhelyeikről. ³⁴ Izráel seregéből 10 000 válogatott harcos támadta meg Gibeát, és heves harc bontakozott ki. Benjámin serege még ekkor sem vette észre, milyen nagy bajba került.

³⁵ Az Örökkévaló leverte Benjámin seregét Izráel által. Azon a napon 25 100 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből, ³⁶ és akik életben maradtak, belátták, hogy vereséget szenvedtek.

Izráel serege tehát visszavonult Benjámin serege előtt, mert Izráel bízott a Gibea mellett elrejtőzött lesben álló csapataiban. ³⁷ Ezek elő is rohantak a leshelyükről, betörtek a városba, és annak lakóit kardélre hányták.

³⁸ Az izráeliek előzőleg megegyeztek, hogy amikor a lesből kitörő csapatok elfoglalják a várost, ezt azzal jelzik, hogy nagy füstoszlopot bocsátanak föl a városból. ³⁹ Erre a jelre azután a színleg megfutamodó izráeliek megfordulnak, és támadásra indulnak.

A benjáminiak tehát ismét azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, és kezdték vágni a színleg menekülő izráeli harcosokat. Meg is öltek vagy harmincat közülük. ⁴⁰ Ekkor azonban sűrű füstoszlop emelkedett föl a városból. A benjámini harcosok hátranéztek, és látták, hogy a városuk ég a hátuk mögött! ⁴¹ Erre a jelre az izráeliek is megfordultak, és rátámadtak üldözőikre. Megrettentek a benjáminiak, mert látták, hogy nagy bajban vannak, ^42-43 és most már ők kerestek menedéket a futásban.

A pusztába vivő úton igyekeztek elmenekülni az izráeliek elől, de azok a sarkukban voltak, és vágták őket. Ugyanakkor a másik izráeli csapat, amely az elfoglalt városból jött ki, szintén üldözőbe vette a benjáminiakat, akik így két tűz közé szorultak. Sok benjámini csapatot bekerítettek, és teljesen elpusztítottak az izráeliek. Kelet felé messze üldözték a menekülőket, és nagyon sokat leterítettek közülük. ⁴⁴ Ezen a napon 18 000 harcos esett el Benjámin törzséből, akik mind kiváló katonák voltak.

⁴⁵ Az életben maradt benjáminiak a puszta felé menekültek, a Rimmón-kősziklához. A menekülők közül elesett az országutakon vagy 5 000 fő, és a másik irányban, a Gidóm felé futók közül is elhullott 2 000 benjámini harcos.

⁴⁶ Azon a napon összesen 25 000 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből, akik mindannyian vitéz katonák voltak.

⁴⁷ Akik a pusztába menekültek — a Rimmón-kősziklához —, hatszázan voltak. Ott húzták meg magukat 4 hónapig. ⁴⁸ Azután az üldöző izráeliek visszafordultak, és elpusztították Benjámin törzsének a városait is. A lakosokat kardélre hányták, leöldösték még az állatokat is, majd a városokat fölgyújtották.

Pál a helytartó előtt

24 Öt nappal később Anániás főpap néhány idős zsidó vezetővel együtt lement Cézáreába. Magukkal vittek egy Tertullusz nevű ügyvédet, hogy ő mondja el a kormányzó előtt, mivel vádolják Pált. ² Amikor Pált elővezették, Tertullusz vádbeszédet tartott: „Nagyra becsült Félix, neked köszönjük, hogy hosszú ideje békében élünk! Bölcsességeddel sok fontos változást hoztál országunkban. ³ Ezt minden körülmények között és mindenhol nagy hálával ismerjük el. ⁴ De hogy ne raboljuk tovább az idődet, most arra kérünk, hallgasd meg rövid beszédünket! ⁵ Ez az ember nagy bajkeverő, aki az egész világon zűrzavart kelt a zsidók között. Ő a názáretiek szektájának a vezetője. ^6-8 Még a Templomot is meg akarta szentségteleníteni, de ebben megakadályoztuk.^[a] Ha kikérdezed, te is meggyőződhetsz azokról a dolgokról, amelyekkel vádoljuk.” ⁹ A többi zsidó vezető is bizonygatta, hogy Tertullusz mindenben igazat mondott.

Pál védőbeszéde Félix előtt

¹⁰ Amikor a helytartó intett, hogy most Pál következik, ő így válaszolt a vádakra: „Félix kormányzó! Tudom, hogy hosszú évek óta vagy már ennek a népnek a bírája, ezért örülök, hogy előtted védekezhetek. ¹¹ Megtudhatod, hogy csak tizenkét nappal ezelőtt mentem fel Jeruzsálembe, hogy ott Istent imádjam. ¹² Ezalatt nem láttak engem sem a Templomban, sem a zsinagógában, vagy bárhol a városban, hogy vitatkoztam volna, vagy zűrzavart keltettem volna a nép között.

¹³ Azt sem tudják bizonyítani, amivel most vádolnak. ¹⁴ Azt elismerem, hogy atyáink Istenét olyan módon tisztelem, ahogyan az Úr Útjának követői^[b] teszik. Akik engem vádolnak, ezt az Utat szektának tekintik, és ellenzik. Én azonban hiszek mindabban, ami Mózes Törvényében és a próféták könyveiben meg van írva. ¹⁵ Ugyanazt várom és remélem, mint a vádolóim, hogy Isten egy napon feltámasztja majd mind az igazakat, mind a gonoszokat. ¹⁶ Ezért teljes erővel arra törekszem, hogy a lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.

¹⁷ Sok éven át távol voltam Jeruzsálemtől, de most visszajöttem a népemhez, hogy pénzadományt hozzak a szegényeknek, és áldozatokat mutassak be. ¹⁸ A tisztulási szertartás^[c] közben talált rám a Templom területén néhány, kis-ázsiai zsidó, de nem volt körülöttem csődület, sem nem okoztam zűrzavart. ¹⁹ Nekik kellett volna ide jönniük, hogy előtted vádoljanak, ha valami panaszuk van ellenem. ²⁰ Vagy mondják el neked ők maguk, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy miben találtak bűnösnek, amikor a Főtanács kihallgatott engem. ²¹ Legfeljebb csak azért vádolhatnak, mert akkor azt kiáltottam: Azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.”

²² Ekkor Félix kormányzó — aki már sok mindent tudott az Úr Útjának követőiről — elnapolta a tárgyalást: „Majd akkor döntök az ügyedben, amikor Liziász parancsnok is ide jön.” Ezzel berekesztette a meghallgatást. ²³ A századosnak megparancsolta, hogy tartsák védőőrizet alatt Pált, és a barátainak engedjék meg, hogy meglátogassák és szolgáljanak neki.

²⁴ Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó származású volt. Előhozatta Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott. ²⁵ De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, az önfegyelmezésről és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.” ²⁶ Ugyanakkor azt is remélte, hogy Pál majd megvesztegeti, ezért gyakran hívatta, és beszélgetett vele.

²⁷ Két év telt el így. Azután Porciusz Fesztusz lett az új kormányzó Félix helyett, aki azonban Pált nem engedte szabadon, mert kedvében akart járni a zsidóknak.

Az Örökkévaló üzenete Cidkijjá királynak

34 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez akkor történt, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya seregeivel Jeruzsálemet ostromolta, és a környező településeket támadta. Nebukadneccar seregében birodalma minden leigázott országából szolgáltak segédcsapatok.

² Ezt mondta az Örökkévaló, Izráel Istene: „Jeremiás, menj Cidkijjához, Júda királyához, és mondd neki: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Nézd, én ezt a várost Babilónia királyának kezébe adom, ő pedig fölgyújtja és elpusztítja. ³ Te magad sem menekülsz meg tőle, hanem egész biztosan fogságba esel, és kiszolgáltatnak Nebukadneccarnak! Szemtől szembe fogod látni Babilónia királyát, aki beszélni fog veled, és elhurcol téged Babilóniába. ⁴ De halld meg az Örökkévaló szavát, Cidkijjá, Júda királya! Ezt mondja neked az Örökkévaló: nem fegyver által fogsz meghalni, ⁵ hanem békében. Ahogyan az előtted uralkodó királyokat meggyászolták, téged is úgy fognak gyászolni: temetésed gyászünnepén illatos fűszereket égetnek, és siratóéneket énekelnek: »Jaj, Urunk! Jaj, Királyunk!« — Ezt én mondom neked, az Örökkévaló.”

⁶ Tehát mindezt elmondta Jeremiás Cidkijjának, Júda királyának Jeruzsálemben. ⁷ Eközben Babilónia királyának serege ostromolta Jeruzsálemet és Júda megmaradt városait, Lákist és Azékát. Már csak ez a két megerősített város maradt meg Júdában.

Szövetségkötés az ostromlott Jeruzsálemben

⁸ Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez azután történt, hogy Cidkijjá király szövetséget kötött mindazokkal, akik Jeruzsálemben voltak, hogy mindenki felszabadítja a héber rabszolgáit, ⁹ akár férfi, akár nő legyen az, és hogy soha többé nem tartja izráeli testvérét rabszolgaságban. ¹⁰ Ezt a szövetséget mindenki megkötötte Jeruzsálemben, a vezetők is, a közemberek is. Megígérték, hogy felszabadítják az összes izráeli származású rabszolgát, és nem tartják többé szolgaságban őket. Úgy is tettek: szabadon engedték izráeli rabszolgáikat. ¹¹ Egy idő múlva^[a] azonban meggondolták magukat, és visszavették az egyszer már fölszabadított rabszolgákat és rabszolganőket: ismét rabszolgaságba kényszerítették őket.

¹² Ezután az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ¹³ „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Én vagyok az, aki szövetséget kötöttem őseitekkel, mikor kihoztam őket Egyiptomból, a rabszolgaságból. Azt mondtam nekik: ¹⁴ Minden hetedik évben szabadítsátok föl testvéreiteket, héber rabszolgáitokat, akiket megvásároltatok. Miután rabszolgáitok már hat éven keresztül szolgáltak titeket, engedjétek el őket! Őseitek azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek nekem!

¹⁵ Ti pedig most magatokba szálltatok, és azt tettétek, ami helyes, amit én kedvelek: szabadságot hirdettetek testvéreiteknek, és ezt szövetségkötéssel erősítettétek meg színem előtt, Templomomban, amely nevemet viseli. ¹⁶ Azután mégis meggondoltátok magatokat, és mindegyikőtök visszavette rabszolgáját és rabnőjét, akit korábban már fölszabadított. Bizony, ismét rabszolgasorba kényszerítettétek őket, hogy szolgáljanak titeket, s ezzel súlyosan bemocskoltátok nevemet!

¹⁷ Most emiatt azt üzeni nektek az Örökkévaló: Nem hallgattatok rám, és nem engedelmeskedtetek nekem, hogy hirdessetek szabadságot testvéreiteknek — mindenki a saját rabszolgájának, mindenki a társának. Nézzétek! Most hát én arra nézve hirdetek nektek szabadságot, hogy kard, betegség, vagy éhség által akartok-e meghalni — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Bizony, a föld összes nemzete elborzad azon, ahogyan bánok majd veletek!

^18-19 Figyeljetek rám, Júda és Jeruzsálem vezetői, a királyi udvar tisztségviselői, papok és közemberek! Szövetséget kötöttetek előttem, átmentetek a kettéhasított borjú részei között,^[b] azután mégis megtörtétek a szövetséget, és nem tartottátok meg fogadalmatokat. Emiatt én is úgy bánok veletek, mint ti azzal a borjúval. ²⁰ Kiszolgáltatlak benneteket ellenségeiteknek, akik életetekre törnek. Holttesteiteket pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. ²¹ Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit is kiszolgáltatom ellenségeiknek, akik meg akarják ölni őket. Bizony, átadom őket Babilónia királya seregének. Bár ez a sereg most elvonult^[c] Jeruzsálem alól, ²² de én parancsolok nekik, és visszatérnek — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Ismét megostromolják a várost, el is foglalják, felgyújtják, és elpusztítják. Így teszem Júda városait lakatlan romhalmazokká!”

A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.

A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.