M’Cheyne Bible Reading Plan

14 Eleázár főpap és Józsué, Nún fia meg Izráel törzseinek vezetői együttesen határoztak arról, hogy Kánaán földjét^[a] hogyan osszák fel a törzsek nemzetségei között. ² Az Örökkévaló már korábban rendelkezett Mózes által arról, hogy mind a kilenc és fél törzs sorshúzással kapja meg a birtokát. ^3-4 Ugyanis két és fél törzsnek már maga Mózes kijelölte a Jordán keleti oldalán a birtokát. József leszármazottjaiból két törzs lett: Manassé és Efraim törzse. Lévi törzse egyáltalán nem kapott saját területet, csak lakóhelyül szolgáló városokat, a hozzájuk tartozó legelőkkel, ahol a léviták az állataikat legeltették. ⁵ Így osztották fel a földet örökségül egymás között az izráeliek, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

Káleb is megkapja örökségét

⁶ Júda törzséből néhányan Józsuéhoz fordultak kérésükkel, amikor Gilgálban voltak. Ezek között volt Káleb, Jefunne fia is, a kenizziek nemzetségéből, aki ezt mondta Józsuénak: „Biztosan emlékszel, mit mondott az Örökkévaló rólad és rólam — Mózes, az Isten embere által —, amikor még Kádés-Barneában táboroztunk. ⁷ Negyven éves voltam akkor. Mózes, az Örökkévaló szolgája elküldött Kádés-Barneából, hogy kémleljük ki Kánaán földjét, és én mindent úgy mondtam el neki, ahogyan láttam.

⁸ A társaim, akik velem együtt jöttek, olyan jelentést hoztak ugyanarról a földről, hogy elvették a nép bátorságát, én azonban teljes szívvel követtem az Örökkévalót, Istenemet. ⁹ Mózes pedig azon a napon megesküdött nekem: »Az a föld, amelyet lábad érintett, amikor felderítésre indultál, mindörökre a te birtokod és örökséged lesz, utódaiddal együtt, mivel teljes szívvel-lélekkel követted az Örökkévalót, Istenünket. Ez egészen biztos!«

¹⁰ Most pedig, amint látod, az Örökkévaló mindmáig életben tartott engem, ahogy megígérte. Negyvenöt évvel ezelőtt mondta ezt az Örökkévaló — Mózes által —, amikor Izráel még a pusztában vándorolt. Igaz, hogy 85 éves vagyok, ¹¹ de még most is olyan az erőm, mint amikor Mózes kiküldött a felderítésre. Ma is éppen úgy kész vagyok harcba menni, mint akkor. ¹² Most hát kérlek, add nekem örökségül azt a földet, amelyet az Örökkévaló akkor nekem ígért: azt a hegyvidéki területet, ahol akkor jártam! Te is tudod, hogy anákok laknak ott nagy és erős városokban. De kiűzöm őket onnan, ha az Örökkévaló velem lesz, ahogyan megígérte nekem.”

¹³ Akkor Józsué teljesítette Káleb kérését, neki adta azt a területet, amelyet kért: Hebron környékét, és megáldotta őt. ¹⁴ Így lett Hebron városa és annak környéke a kenizzi nemzetségbe tartozó Káleb birtoka, mivel ő teljes szívvel-lélekkel követte az Örökkévalót, Izráel Istenét. Káleb Jefunne fia volt. A mai napig az ő leszármazottjai élnek ott. ¹⁵ Hebront azelőtt Arba városának nevezték, mert ott élt egy Arba nevű óriás, aki az anákok közül a legnagyobb volt.

Ezután megszűntek a harcok, és béke uralkodott az országban.

Júda törzsi területe

15 Júda törzse ezt a területet kapta a nemzetségei számára sorshúzással. Délen ez a terület Edom országával és a Cin-sivataggal érintkezett. ² A déli határ a Holt-tenger déli partjától indul. ³ Dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, azután a Cin-sivatagban halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, majd Hesrón és Addár érintésével Karka felé halad. ⁴ Azután Acmónt érintve eléri Egyiptom patakját, s annak mentén nyugat felé haladva eléri a Földközi-tengert. Ez Júda törzsének a déli határa.

⁵ A keleti határ a Holt-tenger, egészen a Jordán torkolatáig. ⁶ Az északi határ ettől Bét-Hogla felé húzódik, majd Bét-Arábától északra halad, azután érinti Bóhan kövét —, amelyet Rúben fiáról, Bóhanról neveztek el. ⁷ Tovább halad az Ákór völgyén keresztül Debírbe.

Ezután észak felé fordul, és érinti Gilgált, amely az Adummím-hágóval átellenben fekszik, a völgy déli oldalán. Majd érinti a Semes-forrást, és tovább a Rógél-forrás mellett halad. ⁸ Utána a Ben-Hinnóm völgyön fölmegy a határ a jebúsziak városától, Jeruzsálemtől délre, egészen a hegy tetejére. Ez a hegy a Ben-Hinnóm völgytől nyugatra és a Refáim-völgytől északra emelkedik.

⁹ A hegytetőről a határ leereszkedik a Mé-Neftóah forráshoz, majd tovább halad az Efrón-hegy városaihoz, onnan pedig Baalához, vagyis Kirját-Jeárimhoz. ¹⁰ Ezután nyugatra fordul a Széír-dombvidék felé, majd a Jeárim-hegy, vagyis Keszálón városának északi oldalán halad, érinti Bétsemest, majd Timna városát. ¹¹ Azután felmegy a dombra, amely Ekron városától északra fekszik, majd Sikkárón felé fordul, és érinti a Baalá-hegyet. Utána leereszkedik Jabneélhez, végül nyugat felé kifut a Földközi-tenger partjára. ¹² A nyugati határ a tengerpart. Ez tehát Júda törzsi területe.

Káleb öröksége^(A)

¹³ Józsué az Örökkévaló parancsa szerint Júda törzsi területén belül adott örökséget Kálebnek, Jefunne fiának. Így kapta Arba (vagyis Hebron) városát. Arba volt az anákiak ősapja. ¹⁴ Káleb kiűzte onnan Sésajt, Ahimánt és Talmajt, az anákiak három nemzetségét, elfoglalta a várost, és letelepítette ott a saját nemzetségét. ¹⁵ Innen Káleb továbbment, és a csapatával Debír (vagyis Széfer) városa ellen vonult. ¹⁶ Akkor mondta ezt Káleb: „Aki elfoglalja Széfert, annak adom feleségül a leányomat, Akszát!” ¹⁷ Otniél, Káleb testvérének, Kenaznak fia foglalta el a várost, ezért Káleb feleségül adta neki a leányát, Akszát. ¹⁸ A menyegzője napján Aksza rábeszélte Otniélt, hogy kérjen az apjától ajándékba egy bizonyos területet. Aksza el is ment apjához, és mikor leszállt a szamaráról, Káleb megkérdezte: „Mit akarsz?”

¹⁹ Aksza így felelt: „Kérlek, apám, adj nekem nászajándékot! Már adtál nekem birtokot a délvidéken, de az a föld igen száraz. Adj nekem vízforrásokat is!” Káleb teljesítette leánya kérését, és neki ajándékozta azt a mezőt, ahol a fölső- és az alsó-források fakadnak.

Júda városai

²⁰ Ez Júda törzsének öröksége, nemzetségeik szerint:

²¹ Izráel legdélebbi, Edom országával határos részén, vagyis a délvidéken ezek a városok kerültek Júda törzsének birtokába, amelyekben le is telepedtek:

³³ A nyugati dombok tövében fekvő városok:

³⁷ Azután ezek a városok:

⁴² Azután ezek a városok:

⁴⁸ A hegyvidéki városok:

⁵² Azután ezek a városok:

⁵⁵ Azután ezek a városok:

⁵⁸ Azután ezek a városok:

⁶¹ A júdeai pusztában lévő városok:

⁶³ Jeruzsálem lakóit, a jebúsziakat Júda népe nem tudta kiűzni a városból, ezért a jebúsziak mind a mai napig ott élnek a városban, Júda népével együtt.

Jeremiás beszéde a Templom kapujában

7 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:

² „Jeremiás, menj, állj meg az Örökkévaló házának kapujában, és hirdesd ki ezt az üzenetet! Ezt mondd:

Halld meg az Örökkévaló szavát, Júda egész népe! Figyeljetek mindannyian, akik bementek ezeken a kapukon az Örökkévalót imádni!

³ Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene üzeni nektek: Javítsátok meg egész gondolkozásotokat, életmódotokat, és jobbítsátok meg tetteiteket! Akkor továbbra is veletek együtt lakom e helyen.^{[a] 4} Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy »Ez az Örökkévaló Temploma! Az Örökkévaló Temploma, az Örökkévaló Temploma…«.^[b]

⁵ Mert csak ha valóban megjavítjátok egész gondolkozásotokat, életmódotokat és tetteiteket: ha igazságosan bántok egymással, ⁶ ha nem nyomjátok el a jövevényeket, árvákat és özvegyeket, ha nem öltök meg senkit ártatlanul, ha nem imádtok más isteneket, akik pusztulásotokat okozzák, ⁷ csak akkor fogok veletek együtt lakni^[c] ezen a földön, amelyet réges-régen örök időkre őseiteknek adtam.

⁸ Nézzétek! Hamis beszédekkel hitegetitek magatokat, amelyek nem használnak semmit! ⁹ Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket imádtok, akiket azelőtt nem is ismertetek! ¹⁰ S ezek után még idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amely nevemet viseli, és azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk!« — s annyira biztonságban érzitek magatokat, hogy mikor elmentek, folytatjátok utálatos bűneiteket, amelyeket gyűlölök!

¹¹ Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amely nevemet viseli?! Akkor majd én is annak tekintem!^[d]

¹² Menjetek csak el Silóba, szent helyemre, ahol először szereztem lakóhelyet nevemnek! Nézzétek meg, mit tettem azzal — népem, Izráel gonoszsága miatt! ^13-14 Most hát, mivel mindezeket a bűnöket elkövettétek — mondja az Örökkévaló —, ezért én is úgy fogok bánni ezzel a házzal, mint ahogy Silóval bántam! Pedig ez a ház, amelyet nektek és őseiteknek adtam, s amelyben annyira bíztok, valóban az én nevemet viseli! De mivel újra meg újra hiába figyelmeztettelek titeket, nem hallgattatok rám, és mikor hívtalak benneteket, nem válaszoltatok — ezért Siló sorsára jut ez a ház is. ¹⁵ Bizony elhajítalak benneteket messzire a szemem elől — mint ahogy testvéreitekkel, Efraim nemzetségével is bántam.”

Izzó haragomat zúdítom erre a helyre

¹⁶ „Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert nem hallgatlak meg! ¹⁷ Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?! ¹⁸ A gyerekek fát gyűjtögetnek, az apák tüzet raknak, az asszonyok tésztát gyúrnak, hogy kalácsot készítsenek az Ég Királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek — hogy felbosszantsanak engem! ¹⁹ De vajon nekem okoznak ezzel bajt, nem inkább saját maguknak ártanak vele? — kérdezi az Örökkévaló. — Bizony, magukra hoznak szégyent!”

²⁰ Emiatt ezt mondja az Örökkévaló: „Izzó haragomat zúdítom erre a helyre, emberekre és állatokra, a mező fáira és a föld termésére egyaránt. Mind megégetem őket, s haragom tüzét el nem olthatja senki!”

Engedelmességet kívánok, nem áldozatot!

²¹ Ezt mondja nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Hiába hoztok nekem égő- és véresáldozatokat, inkább egyétek meg ti az összes áldozati húst! Igen, még az égőáldozatokét is, amelyeket pedig teljesen el kellene égetni az oltáron!

²² Hiszen nem kívántam én őseitektől sem, hogy áldozzanak nekem égő- és véresáldozatokat, amikor kihoztam őket Egyiptomból. ²³ Hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok szavamra, és engedelmeskedjetek nekem! Akkor Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Éljetek úgy, ahogyan mondtam nektek, hogy jól menjen a sorotok.

²⁴ Ők azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul gonosz szívük elképzeléseit követték, és hátat fordítottak nekem. ²⁵ Attól kezdve, hogy őseitek kijöttek Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat. ²⁶ Őseitek azonban soha nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem megmakacsolták magukat, és minden nemzedék gonoszabbul viselkedett, mint az előző.

²⁷ Mondd el hát mindezeket nekik, Jeremiás, de nem fognak rád hallgatni. Ha kiáltasz is nekik, nem válaszolnak. ²⁸ Akkor mondd nekik ezt: Olyan nemzet ez, amely nem akar Istenének, az Örökkévalónak a szavára hallgatni, és a figyelmeztetést sem fogadja el. Kiveszett közülük a hűség, kihalt az igazság, már szájukra sem veszik többé.”

Prófécia az öldöklés völgyéről

³⁰ Mert Júda népe gonoszságot művelt a szemem láttára. Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli — mondja az Örökkévaló. — ³¹ Felépítették Tófet oltárait a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat a tűzben, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott ilyesmi.

³² Ezért eljön a nap — mondja az Örökkévaló —, amikor azt a helyet nem fogják többé Tófetnek, sem Ben-Hinnóm völgyének nevezni, hanem az Öldöklés völgyének fogják hívni. Bizony, tömegsírnak fogják használni azt a völgyet, amíg meg nem telik. ³³ E nép halottai pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak szolgálnak majd eledelül — és nem lesz senki, aki a vadakat elűzze azokról. ³⁴ Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin minden ünneplésnek és örvendezésnek, s még a vőlegény és a menyasszony örömének is, mert puszta romhalmazzá lesz az egész ország!”

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(A)

21 Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: ² „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! ³ Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”

⁴ Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:

⁶ A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. ⁷ Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. ⁸ Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. ⁹ Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott:

¹⁰ Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”

¹¹ A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”

Kizavarja a kereskedőket a Templomból^(B)

¹² Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, ¹³ és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«^[e] Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”^[f]

¹⁴ Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket. ¹⁵ A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak, ¹⁶ és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!”

„Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”^[g]

¹⁷ Ezzel otthagyta őket, kiment Jeruzsálemből, és Betániában töltötte az éjszakát.

A hit ereje^(C)

¹⁸ Másnap korán reggel Jézus elindult Jeruzsálembe, s közben megéhezett. ¹⁹ Meglátott egy fügefát az út szélén, odament, de csak levelet talált rajta. Ezt mondta a fának: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” — az pedig azonnal kiszáradt.

²⁰ A tanítványok látták ezt, és csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki a fügefa ilyen hirtelen?”

²¹ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: ha hisztek, és nem kételkedtek, ti is megtehetitek, amit én tettem ezzel a fával. Sőt, még többet is: ha például azt mondjátok ennek hegynek: »Kelj fel, és zuhanj a tengerbe!« — az is megtörténik. ²² Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni.”

Kitől származik Jézus hatalma?^(D)

²³ Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?”

²⁴ Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. ²⁵ Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?”

Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« ²⁶ Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.”

²⁷ Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.”

Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.”

Példázat a két fiúról

²⁸ Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!«

²⁹ A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni.

³⁰ Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!« — de végül mégsem ment ki.

³¹ Kettőjük közül melyik teljesítette az apja akaratát?”

„Az első” — válaszolták a vallási vezetők.

Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti! ³² Mert eljött hozzátok Bemerítő János, és megmutatta az útját, hogyan válhattok Isten számára elfogadhatóvá, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és a prostituáltak azonban hittek neki. Ti láttátok ezt, mégsem tértetek jobb belátásra, hogy hittetek volna Jánosnak!”

Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról^(E)

³³ „Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet! Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Majd az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba. ³⁴ Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből a neki járó részt.

³⁵ A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit, és megverték őket. Volt, amelyiket meg is öltek, megint másokat megköveztek. ³⁶ Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak. ³⁷ Végül a gazda azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!« Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.

³⁸ Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, akkor a miénk lesz az öröksége!« ³⁹ Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.

⁴⁰ Mit gondoltok, mit tesz majd a tulajdonos ezekkel a bérlőkkel, ha megérkezik?”

⁴¹ A vallási vezetők ezt válaszolták: „Mivel kegyetlenek voltak, kegyetlenül elpusztítja őket, a szőlőt pedig olyan bérlőknek adja, akik szüret idején behozzák a neki járó termést.”

⁴² Jézus ekkor azt mondta: „Az van megírva az Írásokban:

Sohasem olvastátok ezt?

⁴³ Igazán mondom nektek: Isten Királyságát el fogják venni tőletek. Olyan népnek adják majd, akik a Királysághoz méltó gyümölcsöket teremnek. ⁴⁴ Aki erre a kőre ráesik, az összetörik, akire pedig ez a kő rázuhan, azt szétzúzza.”^[i]

⁴⁵ A főpapok és a farizeusok ekkor megértették, hogy Jézus róluk mondta ezt a jelképes történetet. ⁴⁶ Ezért szerették volna letartóztatni, de féltek az emberektől, akik Jézust prófétának tartották.